R. Kovács László:

Meztelen tanárok

Az iskolai tornaszertár tabu volt minden diák előtt, Peckes tanár bácsi fekvőtámasszal büntette a betolakodókat; Nándi és Petya talán ezért érzett olyan erős kísértést, hogy bekukkantson oda. A két fiú hamar feltalálta magát szünetekben; különösen a birkózást élvezték az új tornaszőnyegen.

Egyik péntek délelőtt Nándi a súlyzózást megunva, egy hirtelen ötlettől vezérelve kiugrott a szertárból és Petyára zárta az ajtót:

- Puszi a fenekedre, Petyalinó, mert megérdemelsz egy hiányzást a matekóráról.

- Engedj ki! - kérlelte Petya - Ha a tanár úr itt talál, az legalább harminc békaügetés.

- Kibírod - legyintett Nándi, és csibészes mosollyal továbbállt.

Petya próbálta átgondolni reménytelen helyzetét:

Inkább egy igazolatlan óra után kisurranni, mint az öreg Peckes békaügetési gyakorlatai a többiek hangos röhögésének közepette - gondolta és elbóbiskolt az ugrószekrény mögött.

*

Becsengetés után halk suttogásokat hallott, az ugrószekrény mögött lapulva veszélyt érzett:

- Máris lebuktam volna?

Hirtelen kulcs fordult a zárban, majd Peckes tanár úr szavait hallotta… Az érkező vendége Burkusné volt, az igazgatóhelyettes felesége, akit mindenki Mucika néninek hívott az iskolában. Leheveredtek a szőnyegre, Peckes tanár úr a bordásfal mögötti résből egy üveg vodkát kotort elő két vizespohárral egy nagy tonikosüveg kíséretében:

- Na, ne! - tiltakozott kissé bátortalanul a tanárnő. - Ezt megérezhetik rajtunk.

- Ha tonikkal kíséred a vodkucit, még egy nyomozókutya sem érzi rajtad a cefrét, Mucika. - nyugtatgatta a testnevelő, majd nyújtotta felé a poharát.

Petya az ugrószekrény mögötti résből figyelte minden mozdulatukat. Amint letették üres poharaikat, vad ölelkezésbe kezdtek; tágra nyílt szemekkel figyelte, hogyan hámozzák le egymásról a ruhát heves szenvedéllyel. Eddig csak pornóképekből ismerte a férfi és a nő kapcsolatát, de most tanúja lett a két pedagógus türelmes előjátékának, majd szenvedélyes egybeolvadásának. Különös érzés fogta el, olykor próbálta becsukni a szemét, hátha megszabadul tőle; aztán mélységes szégyenérzet töltötte el, mert merevedési ingere beindult.  A fülére tapasztotta a kezét, nem akarta hallani az egyre erősödő hörgéseket. Csak akkor kukkantott ki újra a rések mögül, amikor a szenvedély beteljesülése után ismét hallotta a poharak koccanását.

- Fantasztikus voltál, Mucikám - mondta a férfi, s a nő mellei közé cuppantott.

- Jobb, ha rögtön felöltözünk, aranyom - mondta a tanárnő és kezdte kiválogatni fehérneműit a szétdobált ruhák közül.

- Emlékszel, múltkor miről beszélgettünk? Ha falura kerül az értelmiség, három út áll előtte: művész lesz, gazdálkodó, vagy alkoholista. A férjed melyik utat választotta?

- Túlságosan cinikus az életfelfogásod - rázta a fejét a tanárnő. - Mindenkit be akarsz skatulyázni, ezért látod homályosan a vidéki értelmiségi élet értékeit.

- A vidéki tanároknak a gyerekkel kellene foglalkozni, nem egymást piszkálni, cseszegetni. A kicsinyes torzsalkodások behálózzák azt a szövevényes struktúrát, amelyben a karrieristák megpróbálnak átugrani a legnehezebb buktatókon.

Vegyül például a férjecskédet, csak azért lehetett igazgató helyettes, mert segített Turiscsáknak kitúrni Csanádit, az igazgatót a székéből.

- Csanádit rasszistának nyilvánították, ezért kellett mennie.

- Ez a hivatalos verzió…

- És az igazi?

- Azt a kis roma gyereket, Káté Krisztofert csalinak használták fel a dirivel szemben, tudták, mennyire utálja a grádicsos frizurája miatt. Ezt a titkot még otthon az asszonyodnak sem mondhatod el!

- Esküszöm! - tette bal kezét a mellére a testnevelő.

- Fizikus férjem csaliként szándékosan hat mágnest a tanári asztalon felejtett óra után, ami aztán eltűnt az óraközi szünetben. Az ügyeletes diák Krisztofert látta a tanári asztal körül, óra elején ezért követelte, adja vissza a mágneseket. Krisztofer csúnyán rákáromkodott, ezért bevitte a főnök irodájába. Útközben a folyosón összefutott Turiscsákkal, aki a fiú fülébe súgott néhány uszító megjegyzést, mielőtt beküldték a főnökhöz. Krisztofer az igazgatót amúgy is elég harapós kedvében találta, kivárta, ahogy hosszan felsorolta az utóbbi hónapban elkövetett csínytevéseit, megemlítve azt is, Káté milyen csúnyán káromkodott az osztály előtt.

Csanádi számonkérő hangsúllyal támadt Krisztoferre:

- Bizonyítsd be, nem te loptál, pakolj ki minden zsebedből!

- Nem pakolok - ellenkezett a fiú. - Engem itt nem fog megalázni!

- Kérlek, menj ki kolléga - utasította Gyulát Csanádi. - Majd együtt megbeszéljük Krisztoferrel a történteket. - Ezután az öreg valószínűleg nekiesett a fiúnak.

A szomszéd tanáriban hallottuk a tompa ütéseket, Krisztofer segélykiáltásait, de nem mertünk bemenni az irodájába.

- Sosem gondoltam volna, hogy Csanádi ennyire el tudja veszíteni a türelmét - jegyezte meg a testnevelő.

- Végül „megvert a mocsok!” ordítással jött ki Krisztofer az igazgatói szobából -folytatta Burkusné.

- Tudom, mondták a többiek - szólt közbe Peckes tanár úr. -  A focimeccset vezettem a sportpályán, amikor a nyolcadikosok beszóltak, nagy balhé van az igazgatói irodában, utána már annyi feljelentés volt, nem tudtam követni, ki kivel van.

- A Káté család orvosi látlelettel jelentette fel súlyos testi sértésért az igazgatót, aztán az igazgató is viszontvádas eljárást indított a diákkal szemben. A faluban terjengő pletyka szerint a diri öccse megrendelésre üthette meg többször főnökünk arcát, hogy ő is látleletet tudjon produkálni és így önvédelemre hivatkozni. Már úgy látszott, hogy sikerül megúszni az ügyet, de Turiscsák a háta mögött elkezdte a kártyákat újra keverni. Rábeszélte Zsuzsikát, a fiú osztályfőnökét, segítsen megírni a Káté fiú feljelentését a szülőkkel, egy roma szervezetet is támogatta őket. Aztán mondhatjuk úgy is, hogy a „nemzetközi helyzet fokozódott” a cigánytelepen. Hirtelen előkerült három szülő, akinek hónapok után most jutott eszébe, hogy feljelentést tegyen Csanádi ellen. Ezek a kitalált vagy valós esetek megkérdőjelezték az igazgató szavahihetőségét, a nyomozást felsőbb utasításra elmismásolták, majd az öregnek felajánlottak egy korkedvezményes nyugdíjat. Végül mindenki meghajolt a felsőbb szervek botrányt csitító szent akarata előtt.

A Pártnak megfelelni akaró pedagógusok gerincét a kényszer sokszor képlékennyé teszi. A kis falusi despotáknak meg kell hajolni a városi elvtársak előtt, ha központi támogatást akarnak. A vöröscsillagos értelmiségi elitnek uzsonnát kell kenni, ha fentről elvárják.

- Csak nem a pedagógusnapra gondolsz, ami a múlt héten volt?

- De igen. Lábiscsák elvtárs érkezésére heteken át lihegve készültünk. Eljött ide, hogy lerakja a tornatermünk alapkövét. Szándékosan pedagógusnapra időzítették a nagy-nagy eseményt. Össze is jött a költeményekből összevágott „hozsanna”. „Spontán irodalmi színpadunk” háromszor kezdett bele a darabba, mert Lábiscsák elvtárs késett, és azt akarták, hogy a darab közepén érkezzen be. De legalább lett volna jutalom! Háromszor aláztuk meg magunkat a központi elvárásnak, jutalom sem volt, csupán egy tornaterem ígérete. Apropó, mit gondolsz, mikorra épül fel a tornaterem?

- Mire Turiscsák Géza nagyobbik fia elvégzi a főiskolán a testnevelés szakot. Nem vetted észre, a tervezett sportlétesítmény alapterülete meghaladja az iskoláét? Már a vak is láthatja! Hiszen a tantárgyfelosztás a gyermekei oktatásának van alárendelve. De ki mer itt szólni? Ha értekezleten kinyitod a szádat, finom, diplomatikus modorban a létező, ámbár „LÁTHATATLAN VÍZFEJ” bölcs töprengésére hivatkozik a főnök: „odafönn még nem döntötték el, mi is lenne számodra a legjobb.” Legyünk türelmesek, ami manapság a birkamentalitás szinonim szava, csak senki nem meri kimondani…

- Hagyjuk a felsőbb köröket, szívem! Nézzük, mi is van ebben a lepukkant koszfészekben… egy nagy nihil… Ugyan már, te beszélsz, amikor a nejed óraközi szünetben rendszeresen beszámol, a Turiscsák gyerekek közül ki hányszor tüsszentette el magát magyarórán, csacsogó kis feleségeden   röhög a fél tantestület.

- És a te férjed, Mucika? Turiscsák Géza kézi vezérléssel irányítja azt a szerencsétlen pipogyát! Egyéni gondolatok nélküli kápó a gettóban. Oktatási törvények és szabályzatok szövevényében botorkálva abban éli ki minden vágyát, hogy hibákat találjon beosztott tanárai naplóiban, különös örömérzet fogja el, ha lebuktatja őket, amikor nem találja ügyeletesi helyükön, a folyosókon óraközi szünetekben.  Szinte beteges élvezettel szereti pellengérre állítani gúnyosan azokat a kollégákat, akik bírálni merik Turiscsák intézkedéseit.

- No, akkor itt fejezzük be! Nem tisztességes házastársaink taktikai módszereit analizálni, ha már megcsaljuk őket - mondta Mucika éles hangon.

- Akkor is meg kellett mondanom, a férjed milyen gerinctelen... még ha fáj is.

Azt bezzeg észre sem veszi, mennyire elhanyagol egy ilyen csodálatos testet - mondta a férfi.

Petya egy hatalmas cuppanást hallott, az ugrószekrény rése mögött, majd látta, hogy Mucika néni kissé ügyetlen mozdulatokkal próbálja felvenni a bugyiját. Ismét behunyta szemeit zavarában, aztán újra hallotta a tanárnője szavait:

- Marad itt minden a régiben, szívem, a hatalmas nihil ebben a porfészekben. Ja, légy szíves, add már ide a pulóveremet! Köszi! Meg kell mondanom őszintén, még azért nem váltam el eddig, mert összebújhatok veled néha hetente, vagy kéthetente itt ebben a kis szertárban. Na meg ott van az a két kölyköm, miattuk sem tehetném meg, mit szólna ez a falu! Bár te is ragaszkodsz Tündikéhez és a csepp lányodhoz. Csak azt nem tudom, hogyan volt képes eltűrni téged ennyi éven át a feleséged, az a mimózalelkű, tejbetök Rózsika?

- No, akkor kérlek, itt hagyd abba! - szólt közbe erélyesen Peckes tanár úr. - A jó szex utáni ellazulást csak egy erkölcsi okoskodás tud tönkretenni… ez nekem nem hiányzik. Látom, már fel is öltöztél… el kellene tűnnünk innen. Hallod? Most csengetnek ki a következő szünetre.

Petya hatalmas megkönnyebbülést érzett tanárai távozásakor; ráadásul a szertár ajtaját is nyitva felejtették. Az egy óra igazolatlant viszont nem úszta meg, osztályfőnöki figyelmeztetésben részesítették.

*

Petya képtelen volt magában tartani a testnevelés szertárban végignézett különös jelenetet; nővérének a „pornóműsor” mellett még a tantestületen belüli viszályokkal kapcsolatos pletykákról is beszámolt. Nővére, Hajni, a falu fodrásza hamar továbbadta a különösen zaftos híreket, így a község jól értesült szócsövei hamarosan a tanárok tornaszertári románcán csemegézhettek; az ügy olyan magas szintre habosodott, hogy annak erkölcsi tanulságait hamarosan a falu kocsmájának biliárdasztala körül is próbálták megvitatni.

Utolsóként az igazgatóhelyettes tudta meg, kikapós asszonykája mennyivel többre képes egy tornaszőnyegen, mint otthon a hitvesi ágyban. A felszarvazott férj felesége beismerő vallomásától feldühödve előkapta a fáskamrából kicsorbult fejszéjét és meg sem állt Peckes tanár úr Petőfi utcai házáig. Botondnak érezte magát, több erős csapással mégsem sikerült betörnie Peckesék vaskapuját.

Kissé lehiggadt, amikor a szomszédból egy szőke hajú fiú útját állta:

- Hagyja, abba tanár úr! Ugye megismer? Sümegi voltam a 8/b - ből, de most önkéntes rendőrként küldtek ide. Mit akar itt? Menjen innen a búsba!

- Tűnj el innen fiam; ez az én dolgom - hebegett zavartan Burkus.

- Mindig azt mondta nekünk osztályfőnöki órán; az erőszak a gyengék fegyvere… és most mit csinál itt?

- Hazudtam nektek fiam - rázta a fejét Burkus. - A kivételekről nem szólhattam, elszámolnivalóm van itt egy tetűvel, egy kollégámmal.

- Ha nem adja ide azt a fejszét, elveszem! - mordult rá a fiú és az orra elé tette igazolványát.

Burkus tanár úr meghökkent a meglepetéstől, majd fancsali grimasszal az árokba dobta fejszéjét. Sapkáját a fűbe vágta, majd leült az árokpart előtti virágágyásba és sírni kezdett.

A hálószoba függönye mögött rejtőzködő testnevelő kollégája tanácselnök sógorát hívta telefonon segítségül, aki Trabant kocsijával megérkezett és a fűben ücsörgő, pityókás Burkust vigasztalni kezdte.

A helyettes fejszés támadása után a párttitkár, a tanácselnök és az iskolaigazgató összeült s a nyugalom helyreállítása érdekében a következő döntést hozták:

A Burkus házaspárt áthelyezték a szomszéd község iskolájába, ahol nagyobb szolgálati lakást és két háztájit kaptak. Peckes tanár úr és felesége, Rózsika a következő tanévben elpályázhatott egy Balatonparti szakmunkásképzőbe.

Az iskola tornaszőnyege viszont „ereklye” lett a suliban - a „szerelem varázsszőnyege” súgták meg egymásnak a diákok a titkot:

Aki rajta háromszor behunyt szemmel bukfencezik át, az hamarosan megtalálja az igazit!