Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódó: a rossz példa-tár

Nagy Életminőség Jenciklopédia XXI/4.

Ön/ember- és (isten)világismereti igazmondó tükörképek

Elgondolkodtató-elképzeltető-megéreztető szócikk-csírák

Petőfi Sándor

AZ ŐRÜLT

- - - - Mit háborgattok?
Takarodjatok innen!
Nagy munkába' vagyok. Sietek.
Ostort fonok, lángostort, napsugarakból;
Megkorbácsolom a világot!
Jajgatnak majd és én kacagok,
Mint ők kacagtak, amikor én jajgattam.
Hahaha!
Mert ilyen az élet. Jajgatunk s kacagunk.
De a halál azt mondja: csitt!
Egyszer már én is meghalék.
Mérget töltöttek azok vizembe,
Akik megitták boromat.
S mit tettek gyilkosaim,
Hogy gaztettöket elleplezzék?
Midőn kiterítve feküdtem:
Reám borúltak s könnyezének.
Szerettem volna fölugrani,
Hogy orraikat leharapjam.
De nem harapom le! gondolám,
Legyen orrok és szagolják,
Ha rothadok, s fúladjanak meg.
Hahaha!
És hol temettek el? Afrikában.
Az volt szerencsém,
Mert egy hiéna kiása siromból.
Ez az állat volt egyetlen jóltevőm.
Ezt is megcsaltam.
Ő combom akarta megenni:
Én szívemet adtam oda,
S ez oly keserű volt, hogy megdöglött tőle.
Hahaha!
De hiába, csak így jár,
Ki emberrel tesz jót. Mi az ember?
Mondják: virágnak gyökere,
Amely fönn a mennyben virúl.
De ez nem igaz.
Virág az ember, melynek gyökere
Ott lenn van a pokolban.
Egy bölcs tanított engemet erre,
Ki nagy bolond volt, mert éhenhala.
Mért nem lopott? mért nem rabolt?
Hahaha!
De mit kacagok, mint a bolond?
Hisz sírnom kellene.
Siratni, hogy oly gonosz a világ.
Az isten is felhőszemével
Gyakran siratja, hogy megalkotá.
De mit használ az ég könyűje is?
A földre hull, a ronda földre,
Hol az emberek lábbal tiporják,
S mi lesz belőle,
Az ég könnyéből?... sár.
Hahaha!
Oh ég, oh ég, te vén kiszolgált katona,
Érdempénz melleden a nap,
S ruhád, rongyos ruhád a felhő.
Hm, így eresztik el a vén katonát,
A hosszu szolgálat jutalma
Egy érdempénz és rongyos öltözet.
Hahaha!
S tudjátok-e mit tesz az emberi nyelven,
Midőn a fűrj azt mondja: pitypalatty?
Az azt teszi, hogy kerüld az asszonyt!
Az asszony vonzza magához a férfiakat,
Mint a folyókat a tenger;
Miért? hogy elnyelhesse.
Szép állat az asszonyi állat,
Szép és veszedelmes;
Arany pohárban méregital.
Én ittalak, oh szerelem!
Egy harmatcseppnyi belőled édesebb,
Mint egy mézzé vált tenger;
De egy harmatcseppnyi belőled gyilkosabb,
Mint egy méreggé vált tenger.
Láttátok-e már a tengert,
Midőn a fergeteg szánt rajta
És vet beléje halálmagot?
Láttátok a fergeteget,
E barna parasztot,
Kezében villámösztökével?
Hahaha!
Ha megérik a gyümölcs: lehull fájáról.
Érett gyümölcs vagy, föld, lehullanod kell.
Még várok holnapig;
Ha holnap sem lesz a végitélet:
Beások a föld közepéig,
Lőport viszek le
És a világot a
Levegőbe röpítem... hahaha!

Szalkszentmárton, 1846. január

*

Részeg

A részegség szándékos őrültség.

Vakmerően kockáztathatod életedet,

vagy elkártyázod vagyonod, házad,

vagy nemi erőszak miatt börtön vár,

vagy félrelépve rút banyát ejtesz teherbe,

akinek fizetheted majd a tartásdíjat,

amire rámehet a jó házasságod is,

ami miatt hajléktalan is lehetsz…

*

Mérték

Kismértékben orvosság, nagyban méreg

Az orvosságnak nem a mennyisége gyógyít

Ugyanaz, ami meggyógyíthatna, meg is ölhet…

Mint például a borok királya, a királyok bora…

*

Utóhatásfok

Aki egyszer hajótörött volt,

az a csendes óceán látványától is retteg.

Amikor először megtapasztaltad, hogy a kés kétélű,

és nemcsak a kenyeret, de az ujjadat is el/le lehet vágni,

azóta nem is mersz a kezedbe kést fogni - kenyértörés…

*

First thing first

Nem tudod eldönteni, mivel kéne kezdeni,

Előbb a cipőt a lábadra vagy a sapkát vedd fejedre -

Így ott ülsz és maradsz a hálóingedben az ágy szélén…

*

Az önhittség ára

Mások, légáramok vittek fel magasra,

De te azt hitted: csak magadnak köszönheted,

Vagy a nagy szerencsédben nagyon elbíztad magad,

Így keserves a mélyrepülés, a magasból mélyre zuhanás,

Mert ezek után meg teljesen, végleg elveszíted az önbizalmad

*

Irreverzibilitás

Előbb vág, azután mér…

Kolbászból már nem lehet disznó…

A sorsfordító döntéseket nem lehet visszacsinálni:

Az élet nem játék, ami bármikor nulláról újrakezdhető

*

Igétlen

Életfogytig toporog

A kincsesbarlang előtt,

De nem mer kulcsot vagy varázsigét kérni

(avagy Franz Kafka: A törvény kapujában)

*

Mű-fajtalan

Nem találod meg a műfajod,

S teknősként a nyúllal futsz versenyt

(eleve biztos kudarcra ítélve önmagad)

*

Vérdíj

Élve vagy halva

Hajtóvadásznak rád,

Emberfarkasok kiszolgáltatott prédaállata vagy,

És nincs sehol menedékhely, nincs mentsvár, nincs oltalom

(Mindenki egy ellen - az egész világ a halálos ellenséged…!?)

*

Rossz válasz(tás)

Mindent vagy semmit!

Semmiről nem mondasz le –

Nem engeded levágatni a kisujjad,

Inkább vérmérgezésben egészen meghalsz…

*

Etető

Kapsz ugyan enni,

de előtte a három fogást össze-turmixolják,

de úgy tömnek meg, mint egy libát - kényszertáplálás,

de tudod, hogy ha meghízol, akkor vágóhídra visznek

*

Vaklárma

Végszükségben ne légy szerény,

Néma gyereknek anyja se érti a szavát -

De ha már egy szúnyogcsípést kígyómarásnak mond,

Legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását sem!

*

A hiba

Az ön készülékében van…

Ha a szemüvegeden egy piszok, egy folt van,

Akkor azt hiheted, hogy a világban van a hiba.

Ha sötét az üvege, mindent sötétnek látsz.

*

Rést nyit

Légy résen!

Elég, ha egy kicsit megbomlik az egység,

Az ördög beteszi a lábát - éket ver, majd tágítja,

S a végén szakadék tátong az egymásra utaltak között

*

Szirénhang

Evezz, evezz az Élet tengerén,

És vagy köss ki végleg a szirének szigetén,

vagy ne is hallgasd meg őket, a füledet tömd be.

Bár Odüsszeusz egy harmadik utat választott:

kikötöztette magát, hogy hallja az éneküket,

de parancsba adta, hogy bárhogy is kérné,

ne oldozzák fel kötelékét…

*

Félreismerő

Akit legjobb barátodnak hittél,

akit minden titkos tervedbe beavattál,

és minden hülyeséged lelkesen támogatta,

és minden hiúságodat buzgón legyezgette,

arról csak te nem tudod, hogy ő a te spiclid

*

Utánzó majom

Mindig csak hasonmás,

epigon, gyenge utánzat stb.

Így – a mondás szerint –

meg is eheti, amit kinyom…

*

Árnyékbokszoló

Aki körkörös védelemre rendezkedik be,

Mindenhonnan támadást vár, mindenfelé csapkod

Nappal is, de még éjszaka, a sötétben, látatlanban is…

*

Szabadságos rab

50 hétig csak gürizel,

és behúzod a füled, farkad…

De két hétig, és 52 hétvégén

Évi rendes „szabadságon vagy” –

Kitombolhatod magad - majd

Másnap(osan) húzod az igát tovább

*

Nagy bajgyártó

Egy bajból legalább kettőt,

Vagy egy sokkal nagyobbat/tartósabbat csinálni

(pl. egy kis füllentésből beinduló hazugságlavina)

*

Zárt

Orvosod előtt is

titkold el a nagy bajokat,

de barátaidnak se add ki magad,

hátha egyszer még az ellenséged lesz...

*

Heroikus pótcselekvő

Pár- vagy hivatáskeresés helyett

Az egész világot akarja megtéríteni -

A háta mögött levő istenért megkerülve a Földet

(majd összerogyva, magába zuhanva kesereg…)

*

Vesztésre játszó

Röstell szólni, hogy szüksége van rám,

Vagy nem is nagyon akar magán segíteni

Vagy pedig beleharap a segítő kézbe…

Majd a közönyös emberiségről lamentál…

*

Megsegíthetetlen

A legnehezebb annak segíteni,

aki nem is tudja, hogy mennyire segítségre szorul,

Sőt: épp ő aggódik érted, hogy mindjárt elkárhozol…

*

Hiszékeny

Istenben nem hiszel,

jótéteményeit/kegyelmét nem látod,

az általa neked szánt üdvözítő utat se,

de annak a vadidegen embernek igen,

aki azt ígéri, hogy havonta megduplázza pénzed…

*

Besokalló

A kedvenc zenéd és ételed,

mást se hallgatsz, mást se kapsz:

így ebből a jóból tényleg megárt a sok –

a mennyiség minőségbe csap át: megutálod

*

Fantaszta

Olyan utópiáról ábrándozol,

ami nincs kapcsolatban azzal, ahogy itt és most élsz,

ami semmire nem kötelezve passzivitásra kárhoztat,

miközben nagyokat sóhajtozol és iszol: romlik a világ…

*

Bili-borító

Sokáig nem tesz

Szóvá semmilyen sérelmet,

Szinte a hátán is fát lehet hasogatni,

Majd, amikor már nála is betelik a pohár,

akkor kiborítja a bilit, s hidegháborús frontot nyit…

*

Beképzelt beteg

Soha nem merül fel a gyanú benned,

hogy nem sorscsapásként vagy folyton beteg?

Nem lehet, hogy szinte beleszerettél a bajodba,

így akarsz extra törődést, figyelmet kizsarolni?

*

Esetleges ember

Most épp itt vagy, de ezzel az erővel lehetnél másol is

Most éppen ide mész, de ezzel a fél szívvel máshova is…

Most éppen ő az élettársad, de annyi másvalaki is lehetne

Most éppen ez a nézeted, de nem túl nagy meggyőződéssel

Most éppen ez és ez a munkád, de mindez merő véletlen stb.

*

Piszkító-tisztító

Mindenkit bemocskol, befeketít

És így ő sem fog annyira kiríni közülük -

Vagy egy szerecsent mosdat, vagy átfesti fehérre

(még ha ez kínosan nagyon hamar le is fog kopni…)

*

Védekezés helyett támad

Nagy disznóságot követtél el ellenem,

Például elmismásoltad a beígért béremelést,

S most azért pattogsz, mert öt percet késtem,

Vagy mert nem tartom be azokat a szabályokat,

Amiket betartva ellehetetlenülve a munka stb.

*

Fordított nap

Amikor az egész év egy fordított nap

A diák vizsgáztat - a gyerek leküld gyufáért a boltba

A feleség hordja a nadrágot - és a nyúl viszi a puskát

*

Szófosó

Sok beszédnek sok az alja

Sok beszéddel fedni el az igazságot

Aki a kelleténél hosszabban beszél,

Az más - nagyobb - gazságokra is képes

*

Hallgatni arany?

Nem mindig bölcs dolog hallgatni

Hisz van, amikor ez hallgatólagos beleegyezést jelent

A kihasználásodba, becsapásodba, megrövidítésedbe…

Vagy a közönyöd, cinkos bűnpártolásod „megnyilvánulása”.

*

Végzetes ősmagány

Nincs barátod, nincs testvéred, nincsen apád és anyád

Nincs együttérző felebarátod, nincs jóakaród, jó vezetőd

Nincs se szerető hitvesed, gyermeked, se honfitársad stb.

De legfőképpen nincs istened, védőszented, őrangyalod stb.

*

A rágalmazás magasiskolája

Úgy kell valakire valami dehonesztálót ráfogni,

Hogy az elég hihető és nehezen cáfolható legyen.

Például: mondjuk egy katolikus papra, hogy bujálkodik.

Hogyan bizonyítja be ennek az ellenkezőjét, ártatlanságát?

*

Katonadolog

Nem jártál gyerekként fiúcsapattal bandázni,

Nem jártál el a korcsoportodban pl. grundfocizni,

Ahol bírni kell a gyűrődést, ütközést, sérülést, zrikát,

Kicikiznek-kinevetnek, ha kis horzsolás miatt nyafogsz:

Nebántsvirág, mimóza, anyámasszony katonája maradtál

*

Rész és egész

Lehet, hogy külön-külön mindenki boldogtalan,

De a társadalom fejlődik, az ország halad, a nép boldog

A katona igazából amúgy sem boldogtalan, csak úgy érzi:

Boldogítsa az a tudat, hogy feláldozták, hősi halált halt stb.

Majd az unokái már a kommunista Kánaánban fognak élni

*

Hiánygazdaság

Hiába álltál oda már este,

Mire hajnalban nyitnak és elfogy a sor,

Már nincs áru, nincs élelmiszer a boltban,

Pedig otthon sok éhes gyerekszáj vár rád…

(hadikommunizmus, szükségállapot stb. stb.)

*

Titkos jó-szolgálatok

Saját drágalátos édesanyád

Felbontja a leveleidet, kifaggatja barátaidat,

Lehallgatja telefonjaidat, olvasgatja titkos naplód,

Magándetektívet fogad, és ellenőriz távolétedben is -

Persze csakis a te érdekedben,

mert te még olyan gyerek vagy…

*

Tömegnyomor

A lakóhely légköbmétere…

Amikor még a patkányok is egymásnak esnek…

Élettérhiány – intimszféra-hiány, mint feszültségkeltő

Amikor minden egymás előtt, szeme láttára, füle hallatára…

*

Házastársi kötelesség

A hitveseddel szerelmeskedsz,

De közben a plafont nézegeted:

Nemsokára festeni is kéne…

(ha végeztél, takarj be…)

*

Házastársi hűség

A feleségeddel bújsz az ágyba,

De közben egy másik nőre gondolsz

Vagy már vele se, és sehogyse -

Már képzeletben sem csalsz…

*

Érzési csalódás

Az elöljáró mindent jobban tud:

A katona nem fázik, csak úgy érzi

(S ha brómos teát kap, akkor „eunuch” lesz,

Átmenetileg nem fog semmilyen nemi vágyat érezni)

*

Megfelelhetetlen

Elvárás és megfelelés:

Ha épp van a fején sapka,

Az a baj - ha nincs, akkor meg az…

A lényeg, hogy bármikor le lehet szúrni…

*

Prókátor

Fogadatlan, hívatlan

prókátornak ajtó mögött a helye: 

aki kéretlenül avatkozik olyan dologba,

amihez nincs köze: durva visszautasításra számíthat.

*

Három kívánság

A medve és a nyuszika

kifognak egy aranyhalat.

A hal mondja nekik, hogy ha visszadobják,

teljesíti három kívánságukat.

Visszadobják, az pedig megkérdezi:
- Medve, mi az első kívánságod?
- Sok medvelányt akarok.
- Nyuszika, neked mi az első kívánságod?
- Egy tűzpiros Porsche 911.
- Medve, mi a második kívánságod?
- Még több medvelányt akarok.
- Nyuszika, mi a második kívánságod?
- Egy kifogyhatatlan benzinkút.
- Medve, mi a harmadik kívánságod?
- Még több medvelányt akarok.
- Nyuszika, mi a harmadik kívánságod?
- Legyen a medve impotens.

*

Madách Imre

Egy őrült naplójából

1

Hová lett a tavasz rózsája,
Arcom rózsái hová lettenek ?
Azt nyár heve, ezt férfiú erő
Érlelni vágyó éhe ölte meg.
A nyár gyümölcsözött, megfagyhatott,
De az erő hová lett nyomtalan ?
Magát emészté fel, csatázva
A kisszerű kor szűk korlátiban.
Mint a malomkő, hogyha búza nincs rajt,
Mint elvetett kard, hogyha nem vívhat bajt.

2

A hős oroszlán hitvány tőrbe hull,
A szív, mely Brútussá lehetne,
Kis szép kezek közt olykor megtörik,
S egy élc, a síremlék felette.

3

Gyakran visszajáró lelkek gyötrenek,
Érzéseknek hivják azt az emberek;
Elfüstölni őket, óh jaj, nincs szerem,
Ábrándos rémlátó hát csak a nevem.
S felvilágosodott kornak közepett,
Dolgom a hitetlen nép közt nem mehet.

4

Hitvány erőmű az az ember;
Az ész, e mozgató alig keres
Annyit, mint amit rossz fütője
A jó gyomor tőle igénybe vesz. -
És sokszor egy nap is már többet kér,
Mint amit az egész erőmű ér.

5

Mért tanít a hit szolgája minket,
Hogy síron túl majdan helyre áll
A szent egyenlőség és a dússal
A szegényre is hason sors vár ?
Szent misék könyörgenek azért, míg
A szegénynek szószólója nincs,
Véle vándorol a más világra
Bűn, gyalázat, nyomor és bilincs,

6

Kacagok, ha hallom mondani,
Emberben hogy égi szikra él,
S társadalma viszonyaiból
Művelődéséből fenn beszél.
Két vezérrugója van csupán,
A gyomor s a szemnek ingere;
Az szülé, mivel csak kérkedünk,
S társadalmunk ennek gyermeke.

7

Az angyalt oltárképen a müvész
Csak a gyomor tájáig festi Ie;
Azért angyal, onnan mi emberek,
Ah, nem vagyunk egyenlőek vele.

8

El a lángésszel - rontás lényege
Mint Istené, ki rontással teremt.
Nem fér kicsinyesen elrendezett
Földünkre ez sem, ront tehát mindent.
S ha a végetlent érzi a tömeg
És dült sorompó van csak körüle,
Megdöbben lelkének legmélyeig
Gyötörvén őt kicsinység érzete.

Annak legjobb minden csak úgy, mint van,
Új békót rá, ha tűri, tűrje azt.
S ha rég megszenvedt bűn megtestesűl
Imádja ostorát, a megszokást.
Mért fél egymástól, és önkénytesen
Mint böntönőr egymást mért őrizi ?
Mért a miljó tűrő ember között
A sok egyes, hogy miljó feledi.

9

Óh hiú ember, nyelvedben is
Szemtelen hizelkedel magadnak,
A jót emberségesnek hivod
És embertelen neve a rossznak.
Hej, pedig forditva
Sokkal jobban volna.

10

Jól ismerlek hizelgő macskafaj,
Szivedbe húzva lappang a köröm.
Te nem vagy bűnös, ez természeted,
De aki még neked hisz, gyűlölöm :
Hogyan gondolhat benned annyi jót,
Hogy a végetlen sok szép szó után,
Mit elszórsz, szűdben is marad e még
A jóból némi kis salak talán.
Mért nem néz körmöt kérges jobbodon ?
Természetétől ilyen mindenik.
Ki jobbjáról leköszörűli azt,
Annak mélyen szivébe rejtezik.

11

A nap sugárának hét színe van,
A pénz fényének színe számtalan,
A hír, erény, dicsőség ilyenek. -
Hát a barátság, hon és szerelem ?
Kegyelt váltó, mely készpénzül megyen,
S végszámadáskor nem kell senkinek.

12

Megmondom e kor embere minő :
Házasságrontó, szerelemszövő.
Tanácsban dús, tettben szegény Lázár,
Ebédhez gyors, éheshez késve jár.
Halottnál sír, de inségnél siket,
Más örömén sír, más baján nevet.
Virágot is csak érdekből nevel
Hogy legszebb díszében törhesse el,
A kis bárányt levágni rendeli,
De vérét folyni mégsem nézheti.
Köszönt négy cifra lónak, s hogyha jő
Isten szamáron, megtagadja ő.
Felrugja az embert, mint az ebet,
De azt hiszi, hogy mindent jóvá tett,
Ha öndicsőségére szobrot rak
Sirjára az egykor felrugottnak.
Az emberen mert ember nem segit,
S ha mégis adja gyér filléreit
Isten nevében adja, attól vár
Jutalmat, mit koldus nem adhat már.
Tál vizben nézi a tengervihart,
Szinpad diszitményén a regghajnalt.
Valódi vészt nem bírna lelke el,
Szabadban meg hives szél fú reggel.
De egy szivemnek mégis vigasza :
Hogy jobb az ember sohsem is vala.

13

Halovány erényök, halvány bűnök,
Az színlés csak, nem feláldozás;
Sírnak rajtad, hogyha bajba estél,
Imádkoznak s cselekedjék más.
De nem is rabolnak vakmerően,
Lopnak csak mosollyal ajkukon,
Nem gyilkolnak férfias nyiltsággal,
Gombostűkkel szurkálnak agyon.
Lennének jók, hogy szerethetném, vagy
Gyülöletre elég gonoszak,
És becsülni tudnám jóban, rosszban,
Erejeért akaratuknak.
Míg így undorral köpöm ki őket,
Oly émelygően lágymelegek,
És kerűlöm leverő unalmát
Egyhangú, kicsínyes körüknek.

14

Óh, ne higyje senki, hogy az embert
Szeretem, ha könyörülni lát,
Enmagamnak fájdalmas csak látni
A nyomort a gazdag természet ölén.

15

Ah, a világ egy nagy patkányfogó,
Ki benne van, rést mind hiába kér,
Hogy éljen fel kell falni társait,
A legerősebb végre csak megél.

Ah, a világ pillangógyüjtemény,
Rendezve a szárnyak fénye szerint,
De tű vagyon keresztül minden szűn,
És szárnya nélkül rút hernyó lesz mind.

Ah, a világ gyermeknek jó lehet,
Ki redves fát vesz el csillag helyett,
Én láttam a gyöngyöt még mint könyűt,
És a rubint vércseppnek seb felett.

16

Mi egy embernek bukta? dráma csak,
Bár sírunk rajta, mégis csak mulattat.
És szidjuk a hőst, ha megszabadúl,
Hogy elrontá könyekkel vett tréfánkat.

17

Egyetlen egyszer hittem, hogy miattam
Hull szép szemekből részvét harmata,
Megint csalódtam, a nő könnyezett, mert
Vetélytársán szebb főkötő volt.

18

Az ember már mint ember, mitsem ér,
Szintúgy szégyenli nyomorú faját,
Száz címet vesz, lesz mindenféle úr,
De senkit sem csal meg, csak önmagát.

19

Óh szerelem ! te édes gyötrelem te,
Te kétkedő hit, könnyező gyönyör,
Érzém hatalmadat, mely mint varázsfű
Egyszerre gyógyit, és egyszerre öl.

Látom most, milyen dőre, hasztalan vagy,
De jól esik, hogy lelkemben lakál,
Nem is jó ember, aki nem imádott
Eszmét, az ész előtt mely meg nem áll.

Feláldozás, hon, hit, mind ilyen eszmék,
De mégis lelkünk égből hozta le,
És közelébb áll Istenéhez a szív,
Mely mindezeknek volt lakóhelye.

S ha a tapasztalás kiábrándít is,
A megcsalt szív becsében nem veszít,
Szégyelje a lány s a világ, ha oly korcs,
Hogy bé nem tölti szívünk vágyait.

20

Mi vagy te szerelem? tán égi tüz,
Miként hiú gőggel dicsekedel.
Por lánya vagy, s felforralt vérünkkel
Mint illat a virággal hervadsz el.

Szerettem én is, s gyakran gondolám,
Ha harminc évvel kedvesem előtt
Meghalnék, s ő mint agg követne csak,
Rokonnak érzené-e lelkem őt ?

21

Sokan jutának véginségre már,
Kincset keresvén, ahol semmi sincsen;
Legtöbb őrült, szerelmi áldozat,
Vagy az ég titkát kutatá erősen.

Nősültek volna csak meg mindazok,
Szerelmes egy sem volna már s mind józan,
Csak lettek volna pappá mindezek,
Csupán azt néznék, ami a földön van.

22

A lány büvös növény, virága oly deli,
De elrejtett gyöke méreggel van teli.
A lány tűz, messziről vílágol, melegít,
Közelről gyilkosan éget vagy megvakít.

23

Mért nem hervad szivünk is, mint a lány,
Mért oly muló, tartós szerelmünk tárgya ?
Nem szűnk hütlen, de ideálja az -
Vagy hol van, mely mint megbájolt maradna?

Mely első csókján égett, a zománc
Ellebben, mint a puszták délibábja,
S kiábrándult szűnk bájvilág helyett
A puszta sivatagjait imádja?

24

Önzővé szülé a végzet már az embert,
Látkörében mindég ő foglal középhelyt;
S mentől távolabb van valamely tárgy tőle,
Annál halványabbá, kisebbé foly össze.

25

Mit kérsz Istent, ő szóra mitsem ád.
Gúnyúl ragyog jó s rosszra egyaránt.
Véráldozat égett oltárain,
Midőn olykor lejött, mivel megszánt.

Az ég magas ! - mig a sohaj felér,
Esővé lesz, s az is, ha földre hull,
A nyomorúság szenvedésitől
Csak a dúsak termése gazdagúl.

26

El, el, ne lássak emberalakot,
Elutálnám az Istent általa,
Kiről azt mondják, hogy hatod napon
Saját képére embert alkota.

Avagy jobb volt az ember akkoron,
S azóta Istenünk trónról bukott,
Hogy így elnézi, amint ördögök
Bírják a neki szentelt templomot ?

Nem, nem, galambból nem lesz keselyű,
Az ember olyan, amilyen volt rég,
Azért mondá az Úr már kezdetben :
Megbántam ím, hogy embert alkoték.

27

A nagy Kopernik csillagrendszere
Legbiztosabb vezér az égen fent;
Ily biztos rendszer: emberek között
Gaznak, csalárdnak tartani mindent.
Gyéren hoz üstököst a föld s az ég,
S az is ki tudja rendbontó-e még ?

28

Ember ! te nagyszerű méregfa,
Környezetedet is megmérgezed,
Im bűneidet eltanulja
Leghűségesb barátod is, - ebed;
S míg jó ruhához hízelegve jő,
A rongyos koldúst megugatja ő.

29

Mit nékem az egész emberiség,
Nem vágom meg miatta ujjamat,
De hivjatok kiirtani, megyek
S kivégezem végűl enmagamat;
Hogy ujra Isten légyen már az úr,
És éden kerte ujra felvirúl.

*

P.s.:

Miért töltenénk egyszeri ajándékba kapott életünket balgán

ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, vegetálva,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evés-ben ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…