Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódó: a rossz példa-tár
Nagy Életminőség Jenciklopédia XXI/3.
Ön/ember- és (isten)világismereti igazmondó tükörképek
Elgondolkodtató-elképzeltető-megéreztető szócikk-csírák
Négy ökerről és egy oroszlánról
Négy egyarányú szép szarvas ökör vala egy társaságban,
és mindenkor együtt mennek vala ki a mezőre,
és semmi fenevad nem mere reájok támadni,
miérthogy igen egyenlő akaratúak valának,
és egyik a másik mellett támad vala.
Az erős oroszlán egynyíhánszor feléjek kezde menni,
és noha igen éh volna,
azért,
látván az egyenességet köztek,
nem mere hozzájok kezdeni.
Végre álnakságot gondola,
és az egyik ökerhöz menvén, mondá neki:
"Tudod-é, mint vagyon dolgod?
A te társaid igen meggyűlöltenek tégedet,
és végözést végöztenek ellened.
Kirekesztnek a társaságból.
Ez okaért megójad magadat tőlek."
Az öker meghivé az oroszlán beszédét,
és kétséges kezde társaihoz lenni,
és idegenséget hozzájok mutatni.
Ezenképpen méne az oroszlán mind a többihöz,
és eláltatván egybeveszté őket.
Mihelyt ez okaért idegenek löttenek volna egymáshoz,
ottan eljöve az oroszlán, és az egyiket, magának lévént,
megkezdé, és lemará azt és megövé.
Annak utána mind a többét is.
Mikoron kedig a negyedikhöz
és az utolsóhoz kezdett volna, mondá az:
"Ó, te álnaksággal megtölt fenevad,
mely igen megcsaltál minket.
Ha a kétségnek és gyűlölségnek
magvát nem hinted vala közünkbe,
bizony győzedelmet nem vöttél volna rajtunk.
De immár oda vagyunk.
Minden lelkes állat megtanoljon tőlünk,
hogy álnakságos hízelködé beszédőknek ne higgyen,
és a régi barátságot és társaságot
minden apró véleködésért meg ne vesse.
Mert ha mi a mi barátságunkban
és társaságunkban állhatatoson megmaradunk vala:
bezzeg ez fene oroszlán egyet sem ött volna bennünk;
de ez a mi bolondságunknak jutalma."
Heltai Gáspár
*
A nevető harmadik
Hagyod magad társaddal összeugrasztani,
vagy felesleges-káros vetélkedésbe hajszolni,
vagyis megosztani, elgyengíteni és így leuralni
(Így szerezi meg Csongor az ördögfiókáktól,
a saját szellemi fegyverükkel a varázseszközöket)
*
Egy/sok
Amiből az egy is sok…
Egy csepp méreg elég a kútvízbe
Egy rossz szó agyonvágja a többi jót
Egy szál égő gyufa felgyújthatja az erdőt
Egy rossz gesztus elronthatja a szeretkezést
Egy félrelépésre rámehet az amúgy jó házasság
*
Rossz barát
A más farkával veri a csalánt
Aki a más nevében tesz ígéretet,
A másik nevében művel gazságokat
A bukásban másikra veri rá a közös „balhét”
A másikat küldi-juttatja maga helyett a börtönbe
*
A hárító
Aki bemutatja testét,
előadja panaszait az orvosnak,
akár be is adja a testét a kórházba,
mint a mosógépét a szakszervízbe:
tessék a szakembernek megjavítani…
(így adja gyerekét iskolába: neveljék meg)
*
Önerős
Annyira „büszke”,
hogy még az orvosi vizsgálaton
sem sorolja baját, ő nem „panaszkodik” …
A gyenge beteg nem tud önerőből felkelni.
De magatehetetlenül se kér külső segítséget.
Inkább maga alá vizel és székel…
*
Erősködő
Megszakadsz az erőfeszítéstől,
Pedig csak az eszedet kellene használni,
S egy csigával, emelővel, kerékkel könnyen menne
De te nem élsz az ilyen civilizációs vívmányokkal,
és nem „alázod meg” magad, hogy segítséget kérj,
inkább meggebedsz, vagy sérvet kapsz stb.
*
Az öntelt
pöffeszkedő
mondatai kétséget
sem hagynak afelől, hogy
az elért siker legnagyobb részét,
vagy egészét önmagának tulajdonítja
(kudarcaihoz meg nyilván bűnbakot keres…)
*
Rossz kereskedő
A bírhatót eladod álompénzen
A pénzben kifejezhetetlent (apró)pénzért
A leértékelt szüzességed ziziért kótyavetyéled
Hamis gyöngyökért lemondasz szülő- és termőföldedről
*
Előrelátó
Mekkora csapás, megátkozottság lenne,
Ha mindent pontosan és biztosan előre látnánk -
Mintha mi is „isten-átkozta” jóstehetséggel bírnánk,
és mégis mily sokan kérnék pont ezt a „jótündértől”!
*
Rövidlátó
Az biztos, amit – ma - megeszel
Vágd le az aranytojást tojó tyúkot!
Mit tudni, mit hoz a holnap – ha megéred…
Miért nélkülöznél/áldoznál ma a holnapért?
(káros-kórós rövidlátás: csak egy nap a világ)
*
Képmutató
Szálka és gerenda
Vedd ki előbb saját szemedből a gerendát,
és akkor majd jól fogsz látni ahhoz, hogy
kivehesd esetleg atyádfia szeméből a szálkát,
amit te most látászavartan gerendának nézel…
*
Hitelvesztett
Akit már többször hazugságon kaptak,
vagy hiába/játékból kiáltott „Farkas!”-t,
annak lehet, hogy pont akkor nem hisznek
amikor valami életbevágó igazságot mondana
*
Zsebes/zsebtelen
A halottas ruhán nincsen zseb.
(ha mégis van, hát teljesen felesleges,
éppen annyira, mint halottnak a csók…)
Hiába zsebeltél ki oly sok szerencsétlent…
*
Az életművész
Az életét komponálgató
bűnös kötelességmulasztó,
vagy a nem hivatását gyakorló,
kötelesség-ízű/íztelen életű ember
*
Kedv és kötelesség
Azon kesereg, hogy
nem azt csinálhatja,
amit épp most szeretne,
abban nem keresi/leli örömét,
amit itt-most éppen csinálnia kell
*
Langyos
A se hideg, se meleg,
akit még az Úristen is kiköp
Vagy akinek a langyos sör is jó.
*
Passió
Akinek a passió a passziója
A szenvedés szenvedélybetege
Pl. egy mártírkodó mazochista…
*
Spórolós
Sajnálja az időt a komótos evésre,
gyorsbüfében gyorsan falva hizlalja magát,
vagy a fogásokat moslékká keverve nyeli,
mint akit tömnek - úgyis egy helyre…!?
*
Az elhallgató
Az elhallgatás olykor/sokszor
épp a legkegyetlenebb hazugság
Te itt nem azzal tévesztesz meg,
amit expressis verbis kimondasz,
hanem azzal, amit nem közölsz,
pedig itt-most oly lényeges lenne.
*
Nagyon fáj
Fájdalomenyhítő lenne,
ha szóba öntöd vagy kidalolod,
pláne, ha rokon szívben megértő meghallgatásra találsz…
De te némán magadba zárulsz: csak keseregsz és kínlódsz.
*
„Jó keresztény”
Ha megütnek, odatartod arcod másik felét is
Ha egy inged kérik, odaadod az összest, a gyerekét is
Nem veszed magadra a mérlegelés szellemi munkaterhét,
s e merev szabálykövetéssel marad jó a lelkiismereted…!?
*
Hiperlojális
A császárnak mindent megadsz,
s ha marad, isten is kap valamit
(az egyik közel van, a másik távol,
hisz – szerinted – nem benned lakik)
*
Békaperspektíva
Nem mer/vagy nem képes
a humor magaslatára felmászni,
ahonnan eltörpülne óriásinak látszó gondja
*
Irigy kutya
Inkább betegre zabálod magad,
csakhogy a másiknak ne jusson egy falat se -
legközelebb viszont pont ezért te halsz éhen…
*
Macska Jancsi
Az egykori oroszlánszívű ifjú titán,
akiből jelentéktelen, ügyefogyott lett,
aki még annak is örül, ha balek lehet,
mert legalább így ő is szerephez jut...
*
Macska
Álnok, törleszkedő,
hűtlen macskaként viselkedő
Aki folyton csak szemtelenül követelőzik a gazdájától,
s ha úgy adódik, az első alkalommal még meg is lopja őt.
*
Bemenet Elek
Az egyik ajtóstul ront a házba,
A másik még csak nem is kopog, zörget,
És méltatlankodik, hogy nem eresztik be…
És van, aki viszont nyitott kapukat dönget.
És van, aki, ha kidobják az ajtón,
akkor visszamegy az ablakon
*
*
Hiábavaló
A halál elleni
orvosságot kutatva
nem marad időd, hogy
élt az életed, éld világod,
és valami maradandót alkoss,
például jól felnevelt gyerekeket...
*
Halhatatlan
A teremtés elhibázott,
ha te sem élhetsz örökké,
de már a délutánod dögunalom,
és sem mű, sem utód nem örökít át
*
Szimuláns
A tűzzel játszol,
a sorozáson, a harctéren, a munkatáborban
úgy teszel mintha beteg lennél, és úgy maradsz
(vagy buzit játszol, vagy ön-csonkítod magadat…)
*
Élő halott
Te nem haldokolsz, te így élsz
Nagy erőbedobással még életjelet adogatsz
Feltámadás helyett erkölcsi hullaként rohadsz
*
Ördögi kör
Te iszol, mert bánatos vagy,
és bánatos vagy, mert iszol,
és sehol egy kitörési pont?
*
Arculat
Te a lelked helyett
csak a tükrét szépíted: sminkeled
Azt hiszed, csak a ruha teszi az embert
*
Belbecs
Te tüntetően nem adsz a külcsínre:
riasztó az összkép, az összbenyomás,
(kosz, rongy, madárijesztő öltözet, bűz)
ami miatt nagy ívben kerülnek az emberek
*
Öntelt
Annyira el van telve magával,
azt gondolva, mindent ő ért el
a tehetségével és szorgalmával,
hogy az első kudarc padlóra küldi
*
Köldöknéző
Minden kegyelem/szerencse
Azt várod, hogy a sült galamb
egyenesen berepüljön a szádba
Istenben bízol, puskaporod nedves
*
Patyomkin falu
Te magadat is becsapod
a trükkös kirakatpolitikáddal,
hisz a díszlet ház belül ócska putri...
*
Fenn az ernyő, nincsen kas.
Rangtartás vagyon nélkül.
Olyanokra mondják, akik
hiába való cifraságokra költenek,
de a legszükségesebbet nélkülözik
*
Savanyú a szőlő
Okosan megideologizálod
amúgy kínzó magányosságodat,
tartósan és végleg becsapod magad,
alkalmi-tartós fájdalomcsillapítás helyett,
az egyedüllétnek az – amúgy létező - előnyeit,
a párosnak meg a hátrányait hangsúlyozva túl!
*
Öngyilkos
Hullához kötözve
A nagy szent könyvek
holt betűihez bilincselve
rohasztják el magukat az emberek
(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:
az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)
*
Bűnbak
Nincs bátorság az önvizsgálatra,
helyette intenzíven bűnbakot keres,
akire minden bűnét rá lehet olvasni,
majd mehet minden tovább a rossz vágányon…
*
Szalma-lánglélek
Könnyen és nagyon belelkesedik,
de a buzgalma nem túl sokáig tart -
ha nincs rögtön siker, nincs kitartása...
*
Maga-mentő
Nem ülteti el a magot,
hetvenszeres termés helyett
még az az egy mag is elpusztul…
(aki menteni akarja, elveszíti azt)
*
Árnyékbokszoló
Mindenfelé üt-vág,
Nem nézi, nem láthatja kit és hol ér az ütés
Hátha így csak eltalálja azt az egy ellenséget is
(Igaz, hogy beszerez közben még hozzá pár újat is…)
*
Veremlakó
A másnak ásott verembe ő esik bele,
ahova nem csak hogy otthonosan berendezkedik,
de másokat is invitál, sőt a segítő kihúzót berántja
*
Agresszív kismalac
A hírhedett viccfigura,
aki, ha eltaknyol a bringával: ő így száll le,
ha verembe esik, nem ad időt a segítségnyújtónak
*
Befolyásolható
Mint egy szivacs, vagy nádszál
Mindig annak a véleményét osztja,
akivel éppen a legeslegutoljára beszélt
(vagy mindenben a véleményvezér szavát szajkózza)
*
A molnár, a fia meg a szamár Szegény volt a molnár, s nyakán élt a fia.
Egyetlen szamarát el kellett adnia.
Hogy kényes bokáit kőben meg ne zúzza,
lábainál fogva fölkötik egy rúdra,
vállukra veszik, és mennek a teherrel,
a molnár és fia. Szembejön egy ember,
s elkezd hahotázni: "Viszik a szamarat!
Nem a csacsi hármuk közt a legszamarabb!"
Hallja ezt a molnár. "Némi igazsága
van a jó embernek - mondja. - Mégse járja,
hogy míg mi izzadunk, ez rúdon hintázzon.
Coki, szürke!" - mennek: fiú a szamáron,
s csak úgy gyalogszerrel utánuk a molnár.
"Nézd a lapajt! - szól egy szemközt jövő polgár -
pöffeszkedik fönn a csacsiján, és hagyja,
hogy gyalog kullogjon utánuk az apja!"
"Így igaz" - gondolja a fiú, leszállva
maga helyett apját ülteti szamárra,
s ő utánuk ballag. - Szól megint egy ember:
"Nem szégyell így bánni egy szegény gyerekkel!
Maga szamáron jár, s fia holtra fárad!"
"Igaz" - szól az öreg, s hátraint fiának,
üljön föl mögéje. Így kocognak most már
egy szamáron ketten: fia meg a molnár.
Mennek egy darabot. Jön valaki ismét.
"Nézzétek! - kiáltja. - Milyen eszenincs nép!
Szerencsétlen jószág! Hogy is nem sajnálják?
Addig hajszolják, míg betörik a hátát."
Leugrik a fiú, lesegíti apját,
a csacsi vidáman ugrándozik. Hagyják,
hadd élje világát, mórikáljon, fusson.
Szaporán lépkednek utána az úton.
Újra jön egy ember. "Szavamra! - kiáltja -
úgy látszik, a világ a bolondját járja:
úrrá lett a szamár, kedvére poroszkál,
s lohol a nyomában fiastul a molnár!"
Erre már a molnárt elfogja a méreg.
"Bolond, ki megfogad minden szóbeszédet!
Nem érdekel eztán senki fecsegése.
Mától nem adok, csak a magam eszére."
La Fontaine
*
P.s.:
Miért töltenénk egyszeri ajándékba kapott életünket balgán
ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, vegetálva,
önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,
fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,
Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,
közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,
napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,
rossz evés-ben ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,
Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.
hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,
talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,
elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,
Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,
házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,
betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,
lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?
A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség
nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.
A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,
és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!
Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból
magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!
Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,
az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…
|