Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódó: a rossz példa-tár

Nagy Életminőség Jenciklopédia XXI/2.

Ön/ember- és (isten)világismereti igazmondó tükörképek

Elgondolkodtató-elképzeltető-megéreztető szócikk-csírák

Anorexia

Nincs szükségem erre a testre,
Csak húzza lefelé a gravitáció,
bár lelkem szállna már fel.
Már nekem se kell,
Hadd repüljek hát el.
Hadd hagyjam itt e testet
Mint a levetett szennyest,
Melybe beleizzadtam és melyet ronggyá hordtam.
Ó, Anorexia! Fogadj vissza,
Hadd legyek megint könnyű és tiszta,
Mint a csillagfény.
Légy a barátnőm és a szeretőm,
Légy a fájdalmam, légy az örömöm.
Ürítsd ki gyomromat, ürítsd ki agyamat;
mert az emlékek súlya már rég széttörte
sovány szárnyaimban a csontokat.

Fehér Julianna

*

Anorexia

Könnyedség, álomlét,

holdjárás – testetlen –,
Nincs napfény lelkemben.

Ételt már nem kérek,
Nincs élet, nincs élet.

Szépség van, kislányság,
Árnyéktest, kristályláb.
Mókusszem – némán néz –,
Kristálytest,
Kristálycsont,
Kristályláb,
Kristálykéz…

Hercegnők táncolnak.
Árnyékok. Tündérek.
Testetlen tűnnének.
Álomhold. Álomnap.
Műtest és mű-lélek.
Gyermekként álmodnak.

Nincs merszem nő lenni,
Tengerszem, zöld semmi…

Filmsztárok, hercegnők,
Elhízott, testes nők…
Emberlét. Szex és vágy.
Nő és lány. Egy-két tárgy…

Felnőtt nők, kislányok,
Mit higgyek? Mit látok?
Gyengék és sorvadnak.
Nagy harcos, Rád várok.

Nagy harcos, védj engem,
Itt kell most szenvednem
Testetlen lelkemben…

Gyöngyházfény, álomtest,
Álomvágy, álom-szex,
Álomnő, álomlány,
Tündérlény. Megtört szárny.

Jöjj, kérlek, védj engem,
Csókold meg tárgytestem,
Adj lelket, adj napfényt,
Pillants rám csillagként!

Mégsem megy. Elvesztem.
Törj és zúzz! Ölj engem!
Tördeld szét mindenképp
Nőlétem, lánytestem.

Csillagként meghaltam,
Árnyékként táncolnék.
Testem most álomszép.
Lelkem még sír halkan.

Nincs testem. Nem bánthatsz.
Nem fáj már. Nem fáraszt.
Nincs test és nincs élet.
Nincs fájás, nem félek.

Guti Karina

*

Hangulatember

Aki megengedi magának azt a luxust,

hogy aszerint barátságos vagy harapós,

hogy aznap éppen milyen lábbal kelt fel.

Persze ennek a magas árát is megfizeti:

e szeszélyesség jóembertárs-riasztó…

*

Személyválogató 

Akinek egy gyerek, egy koldus, egy parasztember stb.

már hogyan is adhatna megfontolásra méltó tanácsot –

hát még mennyire ki van nála zárva az a lehetőség,

hogy ellensége mondja meg róla az igazságot…

Így maximalizálja annak az esélytelenségét,

hogy valaha is helyes önismerete legyen,

és hogy életében jó döntéseket hozzon…

*

Létminimum

Ép testben még épp’ hogy élek

Mindent csak átvészelni, túlélni, kibírni?

Folyton csak takarékon, sosem csúcsra járatva

Mindig tartalékolva – mindig csak a cserepadon

Mint aki folyton csak készül, bemelegít, edz

*

Ácsingózó

„nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…

*

Poligám

Három feleséget tart

Egyet, aki ügyes a konyhában, a háztartásban,

Egyet, akivel a szinteden tud eszmét cserélni,

Egyet, akivel jó a táncban és az ágyban

(már csak arra kell ügyelni:

ne tépjék meg egymást…)

*

Imponálni

Kinek akarsz ezzel tetszeni?

Miért halnak meg a középkorú férfiak?

Hajsza: jobb nő, kocsi, lakás, utazás stb.

Papucs alatt élve megfelelni, eleget tenni

a mesék és viccek telhetetlen asszonyainak...

*

Dilemma

Ha csúnya nőt veszel el,

mert a hozománya elvakít,

egy életen át bántja a szemed,

se tested, se lelked nem kívánja.

Ha meg szépasszony a feleséged,

akkor meg mindenkitől féltheted!?

Most légy - nagyon - okos, Domokos!

*

Cinikus

olcsó vigasz

(Savanyú a szőlő)

A vénkisasszonyt faggatja a szomszédasszonya,

hogy miért nem keres már magának egy férjet.

- Minek? - feleli a nő - Van kutyám, papagájom

és macskám. Ez nekem tökéletesen elég.

- Dehát ezek nem pótolhatják a férjet!

- Dehogynem! A kutyám állandóan morog,

a papagáj egész nap káromkodik,

a macska pedig az egész éjszakát házon kívül tölti.

*

Detonáció 

Más apa gyerekét nevelni... 

Csak a gyerek halálakor derül ki,

Hogy a házi barát egyben szerető is,

Aki még anyagilag is támogatta őket 

(Csáth Géza: Janika – tévéfilmen is) 

*

Felszarvazva

Te vagy az utolsó, aki erről értesül,

Ha egyáltalán valaha tudomásodra jut…

Összemosolyognak az utcán a hátad mögött

Még a gyereked származásában se lehetsz biztos

(v.ö.: A felszarvazott férj balladája – Deák Bill Gyula)

*

Rövidlátó

Csak egy nap a világ –

ki tudja, holnap mi vár reánk?

Holtodig törlesztett hozomány, lakodalom

Rövid dínom-dánom, hosszú szánom-bánom?

(Illetve: „mit ér a hozomány, fényes esküvő,

elmegy a hozomány, megmarad a nő…”)

*

Inkognitóban

Mire lennél képes,

ha sosem derülhetne ki,

hogy az ott/akkor te voltál?

Milyen jó/rossz élményt jelent, 

egy sötétszobában ismeretlenekkel

(perverz) szex orgiában részt venni?

Te mit nem csináltál volna meg,

ha tudod, hogy akkor lát valaki?

*

Frivol

léha, ledér, könnyelmű, felelőtlen,

komolytalan, könnyűvérű; sikamlós,

illetlen, illemsértő; tiszteletlen,

kegyeletsértő, megbotránkoztató;

fr frivole 'ua.' < lat frivolus 'hitvány,

semmi, értéktelen, ostoba, buta,

üres, jelentéktelen, csekély értékű;

tör(ed)ékeny, gyönge, rossz

*

„Nem tudtam!”

Nem vagy még tisztában vele,

milyen sebezhető az ember teste:

ütés, szúrás, rúgás, szorítás,

áram, víz, tűz, légszomj, éh stb.

Hát még milyen sebezhető,

ha nem eleve érzéstelenített,

de éppen érzékenyített a lelke…

(egy rossz, bántó szó minimum

nyolc napon túl gyógyulón sebez)

*

A rád bízott kicsinység

A szög miatt a patkó elveszett

A patkó miatt a ló elveszett

A ló miatt a lovas elveszett

A lovas miatt a csata elveszett

A csata miatt az ország elveszett

Hát verd be jól a patkószeget!

*

Balhitű

Azt hitted,

hogy te választottál,

büszke vagy magadra,

hogy meghódítottál egy Nőt...

De ez épp ellenkezőleg történt:

hölgyválasz volt, s te lépre mentél,

jól bevásároltál egy zsákbamacskát,

és már nincs/csekély vigasz a reklamáció...

*

Papucs alatt

Miért mindig a nők azok a mesékben,

akinek semmi nem elég, akik telhetetlenek,

mint annak a halásznak a felesége,

aki kifogta a tengerből az aranyhalat,

és akitől egyre többet és többet kér,

mert küldi az asszony és ő megy… -

míg el nem veszítik a mértéket,

és most már úgy jutnak végleg

vissza oda, ahol induláskor voltak,

hogy már tudták, milyen feljebb...

De miért ilyen papucs a férj?

*

Ölelés-ölés

(Tragikomikus meg nem értés)

Csak simogatni szerettem volna a nyuszit,

de ő nem értette/akarta, menekült előlem,

mire én egyre dühösebb lettem,

hát nem érti: csak a javát akarom,

s erre fel már baltával üldöztem,

hogy ha elkapom, agyonüssem...

*

Egyszeri szőlősgazda

A szőlős gazda is, az egyszeri,

Magánkivűl s őrjöngve kacagott fel,

Látván, hogy szőlejét a jég veri,

Dorongot ő is hirtelen kapott fel,

Paskolni kezdé, hullván könnyei:

"No hát, no!" így kiált; "én uram isten!

Csak rajta! hadd lám: mire megyünk ketten!"

Arany János

*

Konstruktív versengő

A sportbéli, szakmai, gazdasági,

politikai stb. riválisom: ellenfél,

de nem az ellenségem,

nem ellehetetleníteni akar,

hisz kölcsönösen szükségünk van egymásra,

hogy a legtöbbet hozzuk ki magunkból -

jóllehet adott esetben csak egy első hely van,

mégis mindketten nyertesek lehetünk és végső

soron a köz profitál ebből a versengésből

*

Destruktív versengő

Van persze destruktív rivalizálás is,

amikor az együttműködés helyett versenyzünk,

pedig egy csapatban játszunk, egy csónakban evezünk,

vagy amikor nemtelen eszközökkel nehezítem,

hogy ellenfelem legjobb formáját futhassa,

energiáimat, kreativitásomat saját

teljesítményem javításától vonom el...

*

Jókor

A lejtő elején

még megállhattál volna

De ahogy lejjebb kerülsz,

egyre jobban felgyorsulsz,

S már csak életveszélyes

manőverekkel próbálkozhatsz,

Vagy végképp elhagyod magad,

és ahogy lesz, úgy lesz a végén...

*

Büszke-gőgös 

Még kijavítható hibát csinálsz,

de mert röstellsz segítséget kérni,

ezért vagy tétlenül sült galambot vársz,

valami deus ex machina égi segítséget,

vagy pánikreakcióddal, kapkodásoddal,

a „korrekcióddal” sokkal nagyobb bajt okozol,

így lassan/gyorsan, de biztosan rohansz

a jóvátehetetlenbe, a katasztrófába...

*

Ön-stigmatizáló

Úgy akarsz nagyobb,

teljes szólásszabadsághoz jutni,

hogy önként magadra veszed

a bolond bélyegét, stigmáját -

félcédulás szabad szájúként

arra már nem gondolsz,

milyen nagy ennek az ára:

nem veszik komolyan szavaidat!

*

Anorexia nervosa

Koplaljon helyettem vérző szükség!
Szavát ne hidd!
"mozdulatlan", - búgta.
S mintha a semmi ma mindennel összefolyna.
Bőröm örömmel dorombolna, ha volna
De nincs, csak a csak a csak a csak a csont van.
Más a lélegzet vége
Elhaló
Fakó képekben gépekről való
Elillanó hello, hello, hello, hello
Bőröm örömmel dorombolna, ha volna,
De nincs, csak a csak a csak a csak a csont van.
Göcző István

*

Különc

Aki amúgy éldegéli ugyan

konformista, nyárspolgár életét,

de akut, kínzó hiányérzete miatt

ezt olykor-folyton különcködéssel,

extravagáns gesztusokkal színesíti.

Egy unalmas akadémikus filozófus,

aki a pódiumon le-letolja gatyáját.

*

Hamis

Megszólalásig,

sőt: még utána is

megtévesztően meglepően

jó hamisítvány az ő élete,

oly tökéletesen utánoz/másol...

(elmehetne a modell dublőrének)

*

Freudi elszólás

Amikor az igazság

akaratod ellenére kibukik,

mert megbotlik a nyelved -

de persze nem véletlenül,

és nem is akárhogyan: elszólod magad,

pont a takargatott igazat vallod így be...

(pl. a heves szeretkezés „önkívületében”

titkos szeretőd nevét súgod nejed fülébe)

*

Szájtépő

Te még az ostromállapotban is

mindent újra és újra megvitatnál,

nem fogod fel, mi a vészhelyzet,

mikor jogos szükségállapotot hirdetni:

hisz az égő házban emberek maradtak,

és te vitatod, nem járt-e le munkaidőd...

*

Ál állatbarát

Nem mersz kockáztatni

„idegen”, ismeretlen eredetű

gyerek örökbefogadásával -

kutyával-macskával „pótolod”

a saját család/utódaid hiányát...

*

Se kutyája, se macskája

Nem csak hogy haszonállat

nincs a háznál, baromfiudvarban,

de házőrző/házi kedvenc, egérfogó

sincsen, akiken keresztül az Isten

taníthatna a természetes életmódra,

a „milyen kevés elég” stb. bölcsességre

*

Képzelőerő

szerencsés dolog,

ha egy ideig megtapasztalhatod,

milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

itt csak a képzelőerő, illetve a film/regény segít,

hogy ne áltasd magad akár életfogytiglan is:

boldog lennék, ha én is közéjük tartozhatnék...

*

Félszívvel

mész templomba és/vagy színházba,

és csodálkozol: nem történik veled semmi,

semmi izgalmas önismereti szellemi kaland,

semmi pokoljárás, katarzis, megtisztulás, 

purgatórium és mennybeszállás...

*

Kegyelem

A napot az akasztófa alatt

kezded és ott is fogod végezni,

mert ha nincs egy férfi vagy nő,

aki itt és most megkönyörül rajtad

és aki élettársadul választ magának,

ez földi pályafutásod végállomása...

*

Buridán szamara

Amikor a szamár nem tud dönteni,

két egyforma nagyságú/illatú széna között

mert csakis az egyik köteget ehetné meg -

s a végén a döntésképtelenség miatt éhen hal

(mint a két szék között a pad alá eső, vagy a

két fiú/lány közt vénlány/agglegény maradó)

*

Via activa -

via contemplativa

Ideje a láblógatásnak

és a tenger-átúszásnak

ideje van, illetve ideje lenne,

ha megéreznéd ezt, de pont

akkor „szemlélődsz” /bambulsz,

amikor dönteni, lépni/ugrani kellene

*

Módszertelen

Próba-szerencse!?

Vak tyúk is talál szemet

de lehet ennél szisztematikusabban is keresni,

mert így magad minimalizálod a találati esélyt...

*

Kíváncsiság

Addig még, de csak addig

nem voltál reménytelen eset,

amíg bátran bármit meg mertél kérdezni,

s nem rettegtél: megütköznek vagy kinevetnek

*

Lottóra

költöd pénzed,

mert ott minimális,

de egyenlő esélyed van

hátha pont én: főnyeremény

(ami amúgy tönkre is tenne)

*

Rút kiskacsa:

folyton gyilkol a gúny/csőr,

és te is torszülöttnek látod magad,

pedig te gyönyörű hattyúnak születtél,

„csak” éppen eltévesztetted a helyedet

*

Trójai faló –

a görögtől fogadsz el ajándékot,

épp a te halálos ellenségeidtől,

és magad cipeled be ostromlott váradba

*

„Szerecsen-mosdató”

Ha mindenkit besározol,

akkor te sem tűnsz ki a mocskoddal?

Vagy jobb ügyhöz méltó buzgalommal,

„jó pénzért” bérbeadott lelkiismerettel

mosnád ártatlanra a bűnöst.

*

Pont

itt és most

nem vagy boldog,

de régebben az voltál,

és majd később az leszel...

De majd, ha elvégzed az iskoláidat,

de majd, ha megtalálod igazi társad,

de majd, ha megbukik ez a kormány,

de majd, ha megnyered a lottó ötöst...

*

Majdnem

Majdnem lett gyerekem

Majdnem feltettem a pontot az i-re

Majdnem megfejtettem a titkosírást, a rejtvényt

Majdnem lett igazi élettársam/komoly hivatásom

*

Partra vetett hal

aki sajnálatra méltó, de

önmagát is sajnáltatva

nem vergődik vissza a vízbe,

ahol vígan lubickolhatna –

s a rajta szánakozó „segítő”

simogatásaiért még hálás is

(hálapénzt fizet a gondozónak)

*

Ostoba

A mocskos

fürdővízzel együtt

a gyereket is kiöntöd:

egy pályatévesztett pap miatt,

hagyod végleg lenullázni istenhitedet

*

Majrés

A megszólástól félve az utcán,

de később már otthon sem bolondozol,

ezért sincs sava-borsa besavanyodó életednek

*

Koravén és „örökifjú”

Minden életkort, életszakaszt

csak egyszer élsz meg és mindegyiknek

megvannak az egyszeri sajátos örömei.

Miért akarnád fiatalítani/öregíteni magad -

az előző esetben nevetségessé válsz,

az utóbbiban meg esetleg sikerül a dolog,

s az ifjúból hamar koravén-kiégett roncs lehet...

*

A szomorú jógyerek

Irigykedsz a tékozló fiúra,

akit tárt karokkal és lakomával vár apád,

te meg hiába voltál akkor oly sokáig oly jó,

inkább te is rosszalkodtál, züllöttél volna?  

A fogadtatást, azt ugye elcserélnéd vele, de

a testi-lelki nyomorgását, szenvedését nem…

*

Anorexia

Szobám sarkában áll a mérleg,
fenyegetőn várja dagadt testemet,
ma mutass kevesebbet, kérlek,
hadd csillapítsam egyszer éhemet.
Reggelim egyetlen darab alma,
félve nyelem le, mert hizlal, tudom,
hiába növekszik keblem halma,
én csökkenteni szeretném, elárulom.

Délben mindenki habzsolva ebédel,
eltűnik egy nagy tányér tarhonya,
én beérem egy salátalevéllel,
nem kell nekem se hús, se kocsonya.
Délutánra szemem hallhatóan kopog,
a gyomorsav már a számat marja,
szívem kegyelemfalatért dobog,
de nem eszem, pedig előttem a tarja.

Lássuk: mennyi vagyok. Szent ég! Harminckettő,
hát mégiscsak megártott a rengeteg alma,
híztam két kilót, mennyei teremtő,
holnaptól nem lesz más, csak egy fél szál szalma.
Azt mondják, lassan túl nagy lesz majd a ház,
elfogyok apránként, mint a gyertyaszál,
hozzám képest kövér bálna a csontváz,
én így vagyok szép, lelkem békés, messze száll.

Rozán Eszter

*

Anorexia és depresszió

Mint a Hold mikor a fénykorán túllép
Csak elfogy csendben
Pedig minden rendben
Újra éled, beragyogja szarotok és szaromat
Hajléktalanokat és szétdrogozott karokat

Hiába szeretnék valamit
Sehol nem vagyok
Érlelem a halált
De nem érzem még szagát
Azt a kedves virágillatot
Ami elcsal a poklomtól

Fekete holló száll kígyót megragadva
A fejem fölött szétszabdalva
Beterítettek a belei
Fajtiszta korcs, vérvonal gát
Őrült törvény! Lépd csak át!

Hová viszel? Ezt fordítva kell!
Nekem kéne rád vigyáznom!
Kik ezek az emberek?
Nem akarok szögeket!
Nem akarok sebeket!
Ne engedd, hogy hozzám érjenek
Menjetek innen! Menjetek!
Te hidd el nekem, minden rendben!

Mért akarnálak átverni?!
Magamat köpöm csak szembe
Otromba elmosódott pupilla
Beleforgatva undorító gennybe
Minden vérző sebbe!

*

P.s.:

Miért töltenénk egyszeri ajándékba kapott életünket balgán

ön-sors-rontva, élethazugságokban, önkínzásban, vegetálva,

önemésztő játszmákban, lélekölő robotban, hivatástalanul,

fóbiás zsarnokként vagy papucs alattvalóként, statisztálva,

Idegenben, otthontalanul, hajléktalanul, alul/dezinformálva,

közlés/megértésképtelenül, parazitaként, élményszegényen,

napi túlélésben, bűntudatosan, bűnözői pályára sodródva,

rossz evés-ben ivásban, ünnep/mulatás nélkül, megalázva,

Alakoskodva, képmutatóan, cinikusan/rajongón, rabságban.

hitetlenül vagy szektásan, önleértékelten, megnyomorodva,

talentumot elásva/rosszra használva, kallódva, hazát árulva,

elviselhetetlen könnyűségben, agyonterhelve, dögunalomban,

Balekként, ön-kizsákmányolva, álbarátokkal, élettárstalanul,

házassági pokolban, szex nyomorban, lelki öncsonkításokban,

betegen, depresszióban, koravénen, infantilisen, időtékozlón,

lelki hadviselésben, humor és játék nélkül, tetszhalottként stb.?

A mese, a példabeszéd, az életkép/életbölcsesség

nem másról, a szomszédról stb., de pont rólunk szól.

A tükör igazmondó: ismerj magadra, nyomozd az okot,

és jó szellemben, lélekbátran változtass, jobbíts élteden!

Jóval, de jóval több múlik rajtad, mint azt gyáva önigazolásból

magaddal-másokkal elhitetnéd, felmentést, bűnbakot keresve!

Elsősorban önmagadtól, majd „jóbarátaidtól” védjen meg az isten,

az ellenséggel elbánsz majd magad is - sőt: a hasznukat veheted…