Bölcs-balga/boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár

Életrontás/javítás ABC – III.

ARTUR RIMBAUD

A KIS HAMIS

A barna bútorú ebédlő teli volt
a firnisz és gyümölcs szagával, összeszedtem
egy tányér nem tudom, miféle belga jót,
békén elnyúltam egy öreg karszékbe, s ettem,

s hallgattam derüsen: a toronyban ütött.
Ekkor egy hirtelen roham, kinyílt a konyha,
s már nem tudom, miért, a szolgáló bejött,
pruszlikja nyitva volt, és félre állt a kontya.

Jött, s a kisujja ott kapirgált tétován
arca őszibarack, tej-vér-szín bársonyán,
gyerekes fintor ült az ajka szögletében,

pár tányért kedvesen mellettem lerakott,
s mint aki tudja, hogy dukál neki a csók,
suttogva odaszólt: "Ni, itt bibis a képem..."

Kardos László fordítása

*

p Freudi elszólás: akaratlan kínos titkot elárulni

p Senki sem köteles az önvádra, csak Isten előtt

p Sátánnal fogadó, embert kísértő Jóisten (Jób)?

p Cölibátus: önkéntes örök nőtlenségi fogadalom

p Engedd paphoz a kisdeded, de ne vidd kísértésbe

p Mindenét, csak az eszét nem eladó: azt elivó

p Svihák: léha, szédelgő, szélhámosságra kész

p Nincs ugrás, kis lépések politikája: szakadék

p Lendület nélkül, lassan, de bizonytalanul ugró

p A szó elrepül, az írás megmarad, akár „örökre”

p Ődöng, ténfereg, téblából, kedvetlenül lézeng

p Slendrián – nemtörődöm, hanyag, lompos stb.

p Légvárat építő bolond, lakbérszedő pszichiáter

p Összegürcölt kártyavár, amit elfúj a szellőcske

p Hebehurgya, szeleburdi, hebrencs, hirtelenkedő

p Savanyú a szőlő: a házaséletet gúnyoló szingli

p Az egyedüllét előnyeit dicsérő aszott agglegény

p Visszautasítástól félő: senki kezét se kéri meg

p Nem vet magot a termőföldbe, nem kockáztat

p Nem ismeri az évszakok örömeit: fekete doboz

p Rágalmazás magasiskolája: summa cum laude

p Kegyelemkettes: az Élet tárgyból is erre bazíroz

p A szőlő-anyaföldtől önként idegenbe száműzve

p A jégvirág a kedvence, de mást nem is lát/szagol

p Felelősséghárító: gyerek iskolába/teste rendelőbe

p Más bőrét viszi vásárra/farkával ver csalánt

p Maga helyett mást küld gyónni és udvarolni…

p A múltat végképp eltörlő idegen-eszmebolond

p Csodagyerek, aki kollaborált az elhülyítésében

p Nevetgélő fakutya - ott sír, hol senki sem látja

p Balek, ki alamizsnáért pitizik a kifosztójának

p Egész élete egy türelemmel viselt szenvedés

p Kocsma: hőbörög, otthon: meghunyászkodó

p Ha arcul köpik, kedvet csinál a durvuláshoz

p Múltját nem ismerve a rosszát megismétlő

p Csípőből mindennek ellenszegülő: cukorbeteg

p Hitesfeleséget, vagy ingyenes cselédet keres

p Egy nap dínom-dánom, sok év szánom-bánom

p Baljós előjel/baráti intelem: fittyet hány neki

p Szégyellt viselt dolgait rejtegetve zsarolható

p A „bezzeg gyerek” szerepű magát megutáltató

p Temetetlen holt, hulla- és sírgyalázó/rabló

p Aki másnak vermet ás, az maga esik bele

p Az aranytojást tojó tyúk rosszízű fekete levese

p A házad tája aranybánya helyett szemétlerakó

p Minden szemét, ami/aki épp nincs a helyén: te is?

p Idegen istenkép elfogadója - ő önként rabszolga

p Józanul csak porszem, részegen kisisten vagy!?

*

AZ ELSŐ ESTE

A fotelben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
egész közel a szemüket.

Félmeztelen helyezkedett el
s összekulcsolta a kezét.
Kis lába fázós élvezettel
nyúlt a földre, s szép volt, de szép.

Néztem, hogy röpdös a hajában
egy kis sárga sugár vidám
pillangóként s a mosolyában
s a keblén: légy a rózsafán.

Megcsókoltam finom bokáit.
Ő fölényesen kacagott;
hangja úgy trillázott, sokáig,
mint eltört üvegdarabok.

A kis láb ijedten huzódott
az ing alá: "No, ne bomolj!"
Ha megbocsátotta a csókot,
a gúnykacaj se volt komoly.

Szeme hogy dobogott szegényke,
amikor lezárta a szám!
Ő kényeskedve húzta félre
a fejét: "Ez sok, igazán!

Úgy látszik, jó lesz tudnod, úrfi..."
De csók következett megint,
s ő nem bírt többé haragudni
s nevetett, most már szív szerint...

Fotelemben ült, neglizsében,
s az ablakhoz kaján fejek,
nagy fák dugdosták indiszkréten
közelre sóvár szemüket.

Szabó Lőrinc fordítása

*

p Gázoló - gondatlan elkövető: gyermekember-ölő

p Mindenki hősi halott, ha dicstelen háború áldozata?

p Az akarót repíti, a nem akarót csak vonszolja sorsa

p Ideiglenes megoldás véglegesítése: borba fojtott bú

p A legnagyobb veszteség: a becsületes név és a jó hír

p A vérszemet kapó alkalom szülte tolvaj

p A „mellrák” vészjel: túlaggodalmaskodó – méreg a kúra?

p Önbeteljesítő jós: boldogtalanságra született örök vesztes

p A császárnak mindent megad, s ha marad, az az Istené

p Élőszóban is bemagolt holt betűket darál, nem rögtönöz

p Úgy bánik magával, mint ki hegedűjével kalapál, befűt…

p Nemcsak eltűri, még marasztalja is a pimasz időrablót

p A hét szűk esztendő nem törte meg, a bő az agyára ment

p Hiába a három kívánság: még rosszabbul lesz, mint volt

p Száműzetést ér: - Úgy szeretlek édesapám, mint a sót!

p Keresi, hol váltható bérlet a forgandó szerencséhez…

p Semmit sem követett el? Mulasztása éppúgy bűn volt!

p Az egyik istenkáromló, a másik hiába veszi a szájára

p Vele reklámozzák a fogamzásgátlókat? A riasztó példa.

p Példát statuálnak: elrettentő könyörtelenül súlyos ítélet

p Politikai üldözött: sehol azilum, mentsvár, menedékjog

p Kincsesbarlang: Ali baba gazdag lesz, irigy testvére holt

p Aki mindenre – tüntetően - időt áldoz, de sosem szentel

p Harag tanácsadó: égesd fel a hidat, ne legyen visszaút

p Nemcsak börtönt, de lakást is szürkére festik, ha divat

p Cölibátusban élő pap: szex nyomorgó, perverz, parázna

p A hazaáruló prosti Ráháb keresztény hittanos példakép

p A vétkese között cinkos, aki néma: passzív bűnpártoló

p Hallgatása nem bölcs, de beleegyezés/szaros lapulás

p Itt a bűnösséget vélelmezik: bizonyítsd be ártatlanságod

p Magát keveri gyanúba a nyílt vád nélkül mentegetőző

p Ami fülin bemegy, annak a száján ki kell jönni! Fecsegő.

p Jön-megy, mint bab a fazékba: egy mihaszna tébláboló

p Oda jutott: megölné anyósát egy kanál vízbe, ha lehetne!

p A mór megtette kötelességét: mehet! Kapcarongy szerep

p Csak olajat önt a tűzre, ingerli a harci ebet – tetézi a bajt

p Jó az öreg a háznál, ha mingyár egy csepp esze se nincsen

p Alázatosan kérek engedély kussolni s meghunyászkodni

p Bocsánat, hogy születtem, de többet nem fog előfordulni!

p Ahun ló nincs, ott a szamár is jó!" alapon választ élettársat

p Hidd el bolond, meggyulladt a Tisza, megégtek a halak benne

p Bizonytalan, mint a kutya vacsorája az esti lámpafúvás után

p Nem nézte meg az anyját, elvette a lányát: zsákbamacska

p Az oroszlán bekapja a kisegeret, nincs, aki kirágja a hálóból

p A hatalmát élvező gyerek: egy szál gyufával házat felgyújtó

p A verembe esett, de nem kér segítséget, inkább otthonosítaná

p Munkahelyi főnökének magánéleti döntéseiben vétójogot adó

p Mérges kígyót melengettél kebleden, az feléledve halálra mar

*

TÉRZENE

A térre, mely fakó pázsit-lapokra metszve,
korrekt virágzatú, szabatos bokru park,
az asztmás burzsoá, kit kánikula hajt,
felhordja tökfejét minden csütörtök este.

Katonabanda áll a bokrok közepett,
csákója ring, ha dől a valcer a fagottból
elöl, körül nehány piperkőc feszeleg -
a közjegyző betűs fityegőire gondol.

Gixert vadásznak a csiptetős rentier-k,
dagadt direktorok cipelnek lomha donnát,
köröttük tarka nők, ügybuzgó vezetők,
reklámos fodrukat suhogva-lengve vonják.

Pár nyugdíjas szatócs a fűzöld padokon,
míg gombos botja lenn turkál a gyér homokba,
egy szerződést vitat, átszámit, összevon,
és irtó komolyan taksálja: "Egybefogva..."

Amott egy bugris ül, flamandi potrohán
feszül a cifra gomb, nagy combja reng a lócán,
pipáján édeleg - no persze szűzdohány!
Átszúr a kupakon a vastagabb bagó-szál.

A gyep szegélyein vigyori lebzselők.
A trombitás zene hő vágyakat mereszt fel
a szivaros baka szivén - egy csecsemőt
ajnároz szorgosan, a pesztrát főzi ezzel.

- És itt kujtorgok én, rendetlen, nyűtt diák,
mert a zöld gesztenyék közt kószál pár kamaszlány.
Már tudnak rólam, és a szemük sugarát
egy kandi és kacér mosoly röpíti hozzám.

Egy szót se szólok én, de szemem átmered:
nyakuk fehér husán bolondos tincsek állnak,
törékeny derekuk csipkék között remeg,
a hátuk isteni, s hajlása lágy a vállnak.

S lent, lejjebb - vizslatom a formás félcipőt,
képzelgek testükön, a kéj szép láza persen.
Sugdosnak s remekül mulatnak rajtam ők,
míg vágyam ajkukat cibálja-marja nyersen.

Kardos László fordítása

*

ÉLETRONTÁS/JAVÍTÁS ABC

Az istenképmás ember miért boldogtalan,

miért lesz ördögfajzat, mint ragadozó/préda,

illetve miért kövezi tele őszinte jószándékkal

saját és előszerettei stb. útját a földi pokolba?

Talán épp abban az istenképben van a hiba,

amit - nem is tudva, beprogramozva – másol?

A példák rólunk szólnak, ismerjünk magunkra,

a gyógyulás jó kezdete a baj korai felismerése…