Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit - III.

Szent hivatás, pokol - nem- járás, hitvány árulás

Amit, sokat más segíthetne, de inkább többet árt!?



Arany János

Rendületlenül

Hallottad a szót: „rendületlenül -”

Midőn fölzengi myriád ajak

S a millió szív egy dalon hevül,

Egy lángviharban összecsapzanak?...

Oh, értsd is a szót és könnyelmü szájon

Merő szokássá szent imád ne váljon!

Sokban hívságos elme kérkedik,

Irányt még jóra, szépre is az ád;

Nem mondom: a hont ők nem szeretik;

De jobban a tapsot, mint a hazát...

Oh, értsd meg a szót és hiú dagályon

Olcsó malaszttá szent imád ne váljon!

Fényt űz csinált érzelmivel nem egy,

Kinek világát csak divat teszi:

Őnála köntös, eb, ló egyremegy,

S a hon szerelmén a hölgyét veszi...

Oh, értsd meg a szót s függve női bájon,

Külcsillogássá szent imád ne váljon!

Van - fájdalom! - kinek cégér hona.

Hah! tőzsér, alkusz és galambkufár:

Ki innen! e hely az Úr temploma:

Rátok az ostor pattogása vár!...

Oh, értsd meg a szót: kincs, arany kináljon:

Nyerészkedéssé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont gyakran oly nehéz: -

Ha bűnbélyeg sötétül homlokán,

Gyarló erényünk öntagadni kész,

Mint Péter a rettentő éjtszakán.

Oh, értsd meg a szót: fényben, vagy homályon -

De kishitűvé szent imád ne váljon!

Szeretni a hont - ah! még nehezebb,

Midőn az ár nő, ostromol, ragad...

És - kebleden be-vérző honfiseb -

Bújsz a tömegben, átkos egymagad.

Oh, értsd meg a szót s győzve a ragályon

Káromkodássá szent imád ne váljon!

Hallottad a szót: „rendületlenül?”

Ábránd, hiúság, múló kegy, javak, -

Lenn a sikamló tér, nyomás felül,

Vész és gyalázat el ne rántsanak.

Oh, értsd meg a szót: árban és apályon

- Szirt a habok közt - hűséged megálljon!

(1860.)

p Minden újszülött egy csoda gyerek: őáltala lesz hülye-gyerek

p A gyerekből kiver(et)i hamis istenképe „eredendő bűneit”

p Brancsbéli, klikkjét segítő minőségellenőr, lektor, kurátor

p Öncélú különcködés miatt veszít potenciális befogadót vesztő

p A nagy öreg: emigrációból hazajön jó pénzért észt osztani

p Mit itthon, nagyrészt ingyen kapott azt idegenben árusítja

p A normális/perverz éles határait folyamatosan összemosó

p A szinte láthatatlan kasztrendszer/B-lista mindenese, súgója

p Percéltű, jórészt általa kreált celeb hullását közönyösen néző

p Nem készít fel a pálya várható nehézségére: virágvasárnapos

p Jó iskolapénzért pálya-alkalmatlan jelentkezőket is képez

p Sem nem jó muzsikus tücsök, sem nem szorgos hangya

p A papírral nem bíró őstehetséget, a „riválist” kiszorító

p Az olcsó, pláne az ingyenes tömegsport profi leépíttetője

p Az olimpiai arany neki a „szent” cél, ami bármit szentesít

p Az élsport feneketlen zsákjába önkényesen közpénzt öntő

p Önjelölt vagy felbérelt néptribun: az intézményt lejárató

p Hittitok/misztérium redukáló: neki csak logikai feladvány

p Mindent tudni akar és akartat: feleslegeset és károsat is

p Priuszos és visszaeső, nyíltan cinikus (a)morális bűnöző

p Erkölcsi aggály nélküli doku’filmforgató és forgalmazó

p Kortárs alkotókról csak rosszat, vagy semmit mondó

p Hiúsága miatt bármikor felfüggeszti sziklaszilárd elveit

p Nem képes művelni, maximum bemagyarázná a csodát

p Trafóház stílusú köz- és magánépületeket tervez-épít

p Elsős osztályfőnök nyitánya: itt a vége a gyerekkornak

p A rögös, fárasztó művészút helyett elzüllő vendéglátózó

p Lejárt, hibás, elfuserált stb. szellemi terméket sóz rád

p A magoló, biflázó felelőt dicsérő, jelesre minősítő tanár

p Naponta sugárzott mondása: A politika úri huncutság!

p A listán bejutott frakcióvezető engedelmes mamelukja

p Lelki terror után immár az ő gyereke erőszakmentes…

p Olyan „új nyelven” szól, versel vagy fest: anyja se érti

p Az egyetem agymosottja: téveszme-rabláncon vezetett

p Lelki üdvét féltve kocsmában, kupiban ő nem térítő…

p Spanyolviaszt feltaláló „innováció”: a félreértett zseni

p A konzílium/konzultáció szellemi erőforrását elvető hiú

p A kollektív bölcsességet nem igénylő kollektív balga

p A szadista gyermek-kéjgyilkost felmentő ügyvéd/bíró

p Az eugenika/fajnemesítés hív/gyakorlója, kivitelezője

p Fizikai-szellemi, kulturális népirtások értelmi szerzője

p Családi/közösségi/nemzeti/isteni védőhálókat lebontó

p A divatos életrontó ábrándképek giccsesen szép festője

p Ő hallgatja le telefonod, olvassa leveled, gyűjti adataid

p Szellemi kábítószer termelő, propagáló és terjesztő

p Öngyilkos/mérgező életpótlék gyártó és forgalmazó

p Előre megfontolt: nyereségvágyból Szent Lélek-káromló

p Az élő hit kiölő, birkásító államvallást gyártó: népópium

*

Arany János:

A TUDÓS MACSKÁJA

Nagy lett volna a tudósnak

Az ő tudománya,

De mi haszna, ha kevés volt

A vágott dohánya.

Könyvet irt a bölcseségről

-- S hajna!

Akkor esett ez a bolond

História rajta.

Nem szeretett ez a tudós

Semmit a világon,

Járt legyen bár égen-földön,

Két avagy négy lábon:

De a kendermagos cicát

-- S hajna!

Éktelenül megszerette,

Majdhogy fel nem falta.

Szolgája is volt; a háznak

Ez viselte gondját,

Hogy lába ne keljen és a

Szelek el ne hordják.

Hű cseléd volt félig-meddig,

-- S hajna!

Koplalás lőn este reggel

Bőséges jutalma.

Máskülönben ment a dolga

A kedves cicának:

A reggelin gazdájával

Ketten osztozának.

Búsan nézte ezt a szolga

-- S hajna!

Fél zsemlére, pohár téjre

Nagyokat sohajta.

Mert tudósunk a magáét

Ha fölreggelizte:

Felét a cicának adni

Volt a szolga tiszte.

Úriasan élt a macska,

-- S hajna!

Csak nem akart, csak nem akart

Meglátszani rajta.

"Hé... izé... mi baja lehet

Annak az állatnak?

Szőre borzas, csontja zörgős,

Szédelegve ballag."

"Jaj, uram, hát a sok éhség! --

-- S hajna!

Kétszereznők csak a tartást;

Mindjárt lábra kapna."

S az napságtól itce tej járt,

Kapott egész zsemlét:

A tudós csak lesi, várja

Hogy ha nekitelnék.

De a macska nem üdűlt fel,

-- S hajna!

Elfogyott a fogyó holddal,

Sarlóvá hajolva.

Kendermagos szegény cica

Nyavalyába esvén,

Fölvette a `néhai` nevet

Egy szép őszi estvén.

"Átszellemült kedves állat

-- S hajna!

Falatom megosztom vele

Mégis meg van halva!"

"Mi tagadás" -- mond a szolga,

"A cicus nem vétett:

Én evém meg ő helyette

Reggel az ebédet.

Mondtam, menjen egérfogni,

-- S hajna!

Nem tanyáz ám ott egér, hol

Üres minden kamra."

Nagy volt, mondok, a tudósnak

Az ő tudománya,

De mi haszna! Kevés hozzá

A vágott dohánya.

Könyvet irt a bölcseségről

-- S hajna!

Ilyen ápró dőreségek

Gyakran estek rajta.

(1847)

https://www.youtube.com/watch?v=0unwWNCEKP8

*

p Más népek lelkét-szokásait nem ismerő-értő protokollos

p Alattvalói hajlongásra képző illemtanár v. haláltánctanár

p Tudomány-népszerűsítőt, nem misztifikálót meg/leszóló

p Leteszi névjegyét: Néró, a véres költő – tessék megbírálni!

p Süllyedő hajó leghamarabb menekülő patkánya, kapitánya

p Egy hétig tartja életreszóló fogadalmait, ha az nem fizet jól

p Levakarhatatlan, erőszakos, heroikus pótcselekvő „hittérítő”

p Más gondolatait meg sem emésztve saját eredetijeként adó

p Trehány, gondatlan értékőrző: hanyag levéltáros/muzeológus

p Alternatív-földalatti szabadegyetem leépítő: nincs rá igény...

p Nem kell bezárni: ő vezeti - lezülleszti, bedögleszti a klubot

p Titkos szabadkőműves páholyos vacsorán hazaáruló lobbizó

p Maffiakapcsolat-tőkésítő: karrierjét egyengető/bármit kijáró

p Erkölcsi munkanélküli: zsebpénzért is szinte bármire kapható

p Élő lovat közelről még nem látott, de a szavakon jól lovagol

p Szabad verseny hívő: mint mikor BMW áll ki a Velorex ellen

p Katolikus prímás: gyónásban sor végén, másokat előre enged

p Kallódó nemzeti értékeket veszni hagyó, lomtárba süllyesztő

p Koncepciós, ill. törvénytelen perben vérbíró-ügyész, álügyvéd

p Pártvezérhez/maffiafőnökhöz forró dróton bekötött ügyész

p A gyanúsítottat zsaroló, drogozó, kínvallató kihallgató rendőr

p Védence ítéletének súlyosbításáért fellebbező kirendelt ügyvéd

p A gátlástalan, erkölcsöt-jogot felrúgó nyomozó magándetektív

p A magányos, elesett szerencsétleneket szektájába szippantó

p Ha fizetőképes a kereslet, bárkinek elad (szó)fegyvereket

p A szofista tanító, akit nem érdekel, mire használják a tudást

p Hatalomszerzés-megtartás szellemi eszközei amorális okítója

p Beszédhibás, képzavaros és erkölcsi nihillista retorika tanár

p Holt betűhegybe temetkező meddő, terméketlen Könyvmoly

p Ő meg tudja magyarázni: a civil Hirosima/Drezda bombázást

p Gonosz víz-forraló: a söpredék kerül felül, és vezeti a népet

p A szakzsargonos, bő lére eresztett semmit-mondás tudora

p Avanzsáló öreg prosti: vendégszerető bordélyházi madame

p Manipulált kérdésekkel és mintával „közvélemény” felmérő

p Jézus-ostorozó/gúnyoló: Most mentsd magadat Isten fia…!

p Szenilis: azt is elfelejtette, hol is ásta ő el a talentumát?

p Hőn szerelmes a saját szobrába, tanítványába: Pygmalion

p A jó szemű tolvaj-csaló szabadalmi hivatalnok (Einstein?)

p A majomország ambiciózus divatdiktátora, ízlésterroristája

p Őt – aprópénzzel - nem lehet korrumpálni, de lehet próbálni!

p A legnagyobb bánata: hát őt senki sem próbálja megvenni?

p Megvesztegethetetlen, de csak ha kevéssel próbálkoznak

p Előjogai nem kötelességeit szolgálják ki: szabadon lubickol

p Ő az ún. szabadúszó értelmiségi, kinek állam tölt medencét

p Hivatása privilégiumaival tüntető: éjjel bohém és későn kel

p Nyugis-nyugdíjas monopolhelyzetéből másokat versenyeztet

p Lélekemelő, katartikus tisztító zene? Nem! Épp az ellenkezője!

p Leértékel(tet)i kultúrád: szégyelld a tájszólást/népviseletet stb.

*

Arany János -

EPILOGUS

Az életet már megjártam.

Többnyire csak gyalog jártam,

Gyalog bizon’...

Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,

Fényes tengelyt, cifra bakot:

S egy a lelkem!

Soha meg se’ irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,

Hetyke úrral, cifra nővel:

Hogy’ áll orra

Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral

Találkoztam s bevert sárral:

Nem pöröltem, -

Félreálltam, letöröltem.

Hiszen az útfélen itt-ott

Egy kis virág nekem nyitott:

Azt leszedve,

Megvolt szívem minden kedve.

Az életet, ím, megjártam;

Nem azt adott, amit vártam:

Néha többet,

Kérve, kellve, kevesebbet.

Ada címet, bár nem kértem,

S több a hír-név, mint az érdem:

Nagyravágyva,

Bételt volna keblem vágya.

Kik hiúnak és kevélynek -

Tudom, boldognak is vélnek:

S boldogságot

Irígy nélkül még ki látott?

Bárha engem titkos métely

Fölemészt: az örök kétely;

S pályám bére

Égető, mint Nessus vére.

Mily temérdek munka várt még!...

Mily kevés, amit beválték

Félbe’-szerbe’,

S hány reményem hagyott cserbe’!...

Az életet már megjártam;

Mit szivembe vágyva zártam,

Azt nem hozta,

Attól makacsul megfoszta.

Egy kis független nyugalmat,

Melyben a dal megfoganhat,

Kértem kérve:

S ő halasztá évrül-évre.

Csöndes fészket zöld lomb árnyán,

Hova múzsám el-elvárnám,

Mely sajátom;

Benne én és kis családom.

Munkás, vídám öregséget,

Hol, mit kezdtem, abban véget...

Ennyi volt csak;

S hogy megint ültessek, oltsak.

Most, ha adná is már, késő:

Egy nyugalom vár, a végső:

Mert hogy’ szálljon,

Bár kalitja már kinyitva,

Rab madár is, szegett szárnyon?

(1877. július 6.)

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...