Bölcs-balga/boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: kulcsszó/mondattár

Életrontás/javítás ABC – II.

Vörösmarty Mihály
A merengőhöz

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?
Tán a jövőnek holdas fátyolában
Ijesztő képek réme jár feléd,
S nem bízhatol sorsodnak jóslatában,
Mert egyszer azt csalúton kereséd?
Nézd a világot: annyi milliója,
S köztük valódi boldog oly kevés.
Ábrándozás az élet megrontója,
Mely, kancsalúl, festett egekbe néz.
Mi az, mi embert boldoggá tehetne?
Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön,
A telhetetlen elmerülhet benne,
S nem fogja tudni, hogy van szívöröm.
Kinek virág kell, nem hord rózsaberket;
A látni vágyó napba nem tekint;
Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget:
Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt.
Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt,
Ki életszomját el nem égeté,
Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt,
Földön honát csak olyan lelheté.
Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába:
Egész világ nem a mi birtokunk;
Amennyit a szív felfoghat magába,
Sajátunknak csak annyit mondhatunk.
Múlt és jövő nagy tenger egy kebelnek,
Megférhetetlen oly kicsin tanyán;
Hullámin holt fény s ködvárak lebegnek,
Zajától felréműl a szívmagány.
Ha van mihez bizhatnod a jelenben,
Ha van mit érezz, gondolj és szeress,
Maradj az élvvel kínáló közelben,
S tán szebb, de csalfább távolt ne keress,
A birhatót ne add el álompénzen,
Melyet kezedbe hasztalan szorítsz:
Várt üdvöd kincse bánat ára lészen,
Ha kart hizelgő ábrándokra nyitsz.
Hozd, oh hozd vissza szép szemed világát;
Úgy térjen az meg, mint elszállt madár,
Mely visszajő, ha meglelé zöld ágát,
Egész erdő viránya csalja bár.
Maradj közöttünk ifju szemeiddel,
Barátod arcán hozd fel a derűt:
Ha napja lettél, szép delét ne vedd el,
Ne adj helyette bánatot, könyűt.

1843.

p A más sorsát kívánó, így nyilván a sajátját utáló

p Minden bevesz/kúrát kibír, csak dúlt lelkét hagyják

p El is hiszi, hogy tényleg az egész világ az ellensége

p A múltat végképp eltörölné: idegen eszmék bolondja

p Maga helyett mást küld fotóshoz, gyónni, udvarolni

p Szerelemvallás helyett messzi idegenben vitézkedő

p Piperkőc divatmajom/koszos, rongyos madárijesztő

p Az ő bőrét viszik a vásárra/farkával verik a csalánt

p Hiába drágakő/gyémánt, nyers maradt, csiszolatlan

p Nyelve határa a világáé is: szűk látókörű, korlátolt

p A jégvirág a kedvence, igaz, mást nem is lát/szagol

p Rossz, elhasznált levegőt szív be: maszk/szellőzés

p Senki, még ő se érti írását: krikszkraksz, ákombákom

p Gyászjelentés/halál oka beírás: belehalt a félelmeibe

p Megnyugszik benne: ő csak egy kapcarongy szereplő

p Lakáskulcs a lábtörlő alatt, s ezt még ki is írja a falra

p Ha megütik egyik arcod, már oda is tartod a másikat

p Állatember: aktakukac, könyvmoly, féreg, kaméleon

p Fegyvert ragad, de elveszik tőle és épp által vész el

p Ady Mesebeli Jánosa: ágyútölteléknek pont jó lesz

p Változatlan utánnyomás napok, gépies gyilkos rutin

p Szülő csak jót akarhat: ő választ pályát/társat, ki más

p Igazat mond ugyan, de nem a teljest: ő így hazudik

p Ő is „tud” jól táncolni, ha a kályhától indulhat el

p Az ő vallása a sorozatos bűn/kár/szégyenvallás

p A legszebb efemer lakó-lég/jégvárat ő építi fel

p Az orvosa mindig jobban tudja, hogy mi fáj/jó neki

p Álszent ügy örve alá búvó: csak egy simlis korhely

p Csak akkor könnyezik, ha épp sok hagymát pucol?

p Ő a bevásárláskor Valaki: ő fizet/őérte van a bolt(os)

p Azt hiszi, hogy lát, pedig csak éppen elkápráztatták

p Unos-untig hallgatja, pedig már a könyökén jön ki

p Legyen egy nap dolce vita, majd jöhet sok év börtön

p Mivel sosem fárad el nagyon, így sosem pihen jól

p Ő fél lábú rokkant, de jelentkezik: Tarzan-kaszting

p Bármi ballasztot is sajnál kidobni: zuhan a léghajó

p Még soha nem hegedült, de ha fizetnek, akkor tud

p A magát ön-megerőszakoló oly „szelíd” vegetáriánus

p Ha valamit rögtön nem élvez, akkor nem csinálja tovább

p Majdnem nullára redukált az esélye: ha merne, nyerne

p Amnesztia helyett amnéziát kér, és – bánatára - kap is

p Van ő olyan jellegtelen: még csak ki sem figurázható

p A beszürkült nyárspolgár: különcködése a színező

p A középszer, aki minden kiválót lehúz, lealacsonyít

p Ő nem kért életajándékot: ócsárolja, visszaadja stb.

p Ha sok pénzt nyer álmában, ébren vadul költekezik

p Bűnhalmozó/tetéző, teátrálisan megtérő: ciklusos

p Méregdrágán fizet a szólásszabadságért: diliflepni

*

Fóti dal

Fölfelé megy borban a gyöngy;

Jól teszi.

Tőle senki e jogát el

Nem veszi.

Törjön is mind ég felé az

Ami gyöngy;

Hadd maradjon gyáva földön

A göröngy.

Testet éleszt és táplál a

Lakoma,

De ami a lelket adja,

Az bora.

Lélek és bor két atyafi

Gyermekek;

Hol van a hal, mely dicső volt

És remek?

Víg pohár közt édesebb a

Szerelem.

Ami benne keserű van,

Elnyelem.

Hejh galambom, szőke bimbóm,

Mit nevetsz?

Áldjon meg a három isten,

Ha szeretsz.

Érted csillog e pohár bor,

Érted vív,

Tele tűzzel, tele lánggal,

Mint e szív;

Volna szívem, felszökelne

Mint a kút,

Venni tőled vagy szerelmet,

Vagy bucsút.

Hejh barátom, honfi társam,

Bort igyál.

Víg, komor, vagy csüggeteg vagy,

Csak igyál.

Borban a gond megbetegszik,

Él a kedv.

Nincs a földön gyógyerőre

Több ily nedv.

Borban a bú, mint a gyermek,

Aluszik.

Magyar ember már busúlt sok

Századig.

Ideje hogy ébredezzen

Valaha:

Most kell neki felvirúlni

Vagy soha.

Bort megissza magyar ember,

Jól teszi;

Okkal-móddal meg nem árthat

A szeszi.

Nagyot iszik a hazáért

S felsivít:

Csakhogy egyszer tenne is már

Valamit.

No de se baj, máskép leszen

Ezután;

Szóval, tettel majd segítsünk

A hazán.

Ha az isten úgy akarja

Mint magunk,

Szennyet rajta és bitor bűnt,

Nem hagyunk.

Rajta társak hát, igyunk egy

Húzamost;

Bú, szerelmek, házi gondok

Félre most:

A legszentebb -, legdicsőbbért

Most csak bort,

De ha kellend, vérben adjunk

Gazdag tort!

A legelső magyar ember

A király:

Érte minden honfi karja

Készen áll.

Lelje népe boldogságán

Örömét,

S hír, szerencse koszorúzza

Szent fejét!

Minden ember legyen ember

És magyar,

Akit e föld hord s egével

Betakar.

Egymást értve, boldogítva

Ily egy nép

Bármi vésszel bizton, bátran

Szembe lép.

Ellenség vagy áruló, ki

Hont tipor,

Meg ne éljen, fogyjon élte

Mint e bor.

Áldott földe szép hazánknak,

Drága hon,

Meg ne szenvedd soha őket

Hátadon!

S most hadd forrjon minden csep bor

Mint a vér,

Melyet hajdan frígyben ontott

Hét vezér;

S mint szikrája a szabadba

Felsiet,

Úgy keresse óhajtásunk

Az eget.

Légyen minden óhajtásunk

Szent ima,

S férfikeblünk szent imáink

Temploma.

És ürítsük a hazáért

E pohárt:

Egy pohár bor a hazáért

Meg nem árt.

Érje áldás és szerencse

Mindenütt,

Ahol eddig véremésztő

Seb fekütt.

Arca, mely az ősi bútól

Halavány,

Felderűljön, mint a napfény

Vész után.

Hű egyesség tartsa össze

Fiait,

Hogy leküzdje éjszak rémes

Árnyait:

Künn hatalmas, benn virágzó

És szabad,

Bizton álljon sérthetetlen

Jog alatt.

S vér, veríték vagy halál az,

Mit kiván,

Áldozatként rakjuk azt le

Zsámolyán,

Hogy mondhassuk csend s viharban:

"szent hazánk:

Megfizettük mind, mivel csak

Tartozánk.

1842.

Vörösmarty Mihály

*

p Mikor mi előnyösebb: hol gyerek, hol felnőtt lenne

p Ami sok mindennek nem a mestere, annak hóhérja

p Térben rosszul tájékozódó: egyedül bolyongó elvesző

p Békés otthonból családi tűzfészket varázsló gonosz

p A társadalomban élő, mégis Robinzonként küszködő

p Példaképét csak külsőségben, de abban nagyon utánzó

p Elvág szellemi gyökeret, összevissza kavarog a szélben

p Tüntetve szakadsz el a falutól, szégyelled szülőd/földed

p A festett fabútort felváltod: fűrészporból széria fabrikált

p Csak halogatott rendteremtés, szétfolyik kaotikus életed

p Zsarolható politikai vezetőnek naiv újra bizalmat szavazó

p Ő nem Hamlet: őrültséget mond-tesz, nincs benne rendszer

p A fájó igazmondót elűző, de a kellemes hízelgőt ajnározó

p Aki eltűri a pofont, ezért aztán még meg is rugdossák

p Tilos a baráti összejövetel is: nem konspirál/engedetlen

p A nyerő: ő az, aki leggyorsabban vágja a fát maga alatt

p A szigetelt fekete dobozán nem hatolhat át reménysugár

p A rágalmazás magasiskolája: summa cum laude éltanuló

p Három helyett eszik, zabáló falánk: így harmadolja életét

p Választott orvosa csak egy beteggyártó gyógyszerügynök

p Az egykori lázadó ifjúból mára már igavonó barom szelídül

p Ő nem kér tűzkeresztséget, már/pont ütközet előtt dezertál

p „Boldog” szellemi fogyatékos: a szart is aranynak mondó

p A király meztelen, de nincs hozzá gyerekszája kimondani

p Nincs egy csendes helye/időszaka: non stop zajártalom

p A bűnös pazarló szülő: az ártatlan gyerekei bűnhődnek

p Mindenhol fáj, ahova ujja ér (csak mert benne a szálka)

p Kognitív disszonancia – ő „megmagyarázza”: a rossz jó

p „Emancipált” szingli vénlány vagy duplán dolgozó nő

p Klub kemény magokban ölik egymást - a Foci meg rohad

p A neki is tetsző arcát plasztikai sebész vágja pofásra

p Sajátjai helyett kakukkfiókákat önfeláldozóan tápláló

p Ő ágyúval lő verébre, pusztuljon: kerül, amibe kerül

p Árnyékbokszoló: üt-vág mindenkit, új ellenséget gyárt

p Nem csak alultájékozott, de rosszabb: dezinformált

p Az itallal tompítod veszélyérzet: vakmerősködő

p Szájhős, aki csak tajt részegen oly „bátor” legény

p Paráznaság/önmegtartóztatás: csak végletet ismer

p Bolhából elefántot csinál: a semmiségeken lovagoló

p Saját elefánt bűnöd apró bolha csínynek lát(tat)nád

p Provokált „gyáva”: önveszélyeztetésbe heccelik bele

p Az egyszerű nagyszerű? Imád bonyolítani, komplikálni

p A kutya is akkor veszik meg, amikor legjobb sora van!

p A nyomorban ember maradt, a hirtelen jólét eltorzította

p Életfogytig tartó önáltatásod: ha lottó ötösöd lett volna...

p Ebül szerzett jószága így is vész el - a meglopott tolvaj

p Az önkielégítés vallási tilalma: nem élt vele/bűntudatos

p Virtuális világszép szexpartnerek: maszturbáció-függő

p Hűség a kutyához illik! – hirdeti a csélcsap/csapodár

p Huncut az, aki többet ád, mint a mennyije neki van

*

Vörösmarty Mihály
KESERŰ POHÁR 

Bordal "Czilley s a Hunyadiak" szomorújátékból

Ha férfi lelkedet
Egy hölgyre föltevéd,
S az üdvösségedet
Könnyelműn tépi szét;
Hazug szemében hord mosolyt
És átkozott könyűt,
S míg az szivedbe vágyat olt,
Ez égő sebet üt;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha, mint tenlelkeden,
Függél barátodon,
És nála titkaid:
Becsűlet és a hon,
S ő sima orgyilkos kezét
Befúrja szívedig,
Míg végre sorsod árulás
Által megdöntetik;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha szent gondok között
Fáradtál honodért,
Vagy vészterhes csatán
Ontottál érte vért,
S az elcsábúltan megveti
Hű buzgóságodat,
S lesz aljas -, gyáva - és buták
Kezében áldozat;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

Ha fájó kebleden
A gondok férge rág,
S elhagytak hitlenűl
Szerencse és világ,
S az esdett hír, kéj s örömed
Mind megmérgezve van,
S remélni biztosabbakat
Késő vagy hasztalan;
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
Eloszlik, mint a buborék,
S marad, mint volt, a puszta lég. 

S ha bánat és a bor
Agyadban frígyre lép,
S lassanként földerűl
Az életpuszta kép,
Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett.
Gondold meg és igyál:
Örökké a világ sem áll;
De amig áll, és amig él,
Ront vagy javít, de nem henyél. 

1843. augusztus 26. előtt

*

ÉLETRONTÁS/JAVÍTÁS ABC

Az istenképmás ember miért boldogtalan,

miért lesz ördögfajzat, mint ragadozó/préda,

illetve miért kövezi tele őszinte jószándékkal

saját és előszerettei stb. útját a földi pokolba?

Talán épp abban az istenképben van a hiba,

amit - nem is tudva, beprogramozva – másol?

A példák rólunk szólnak, ismerjünk magunkra,

a gyógyulás jó kezdete a baj korai felismerése…