Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit - II.

Szent hivatásból pokol - nem- járás, hitvány árulás

Akik sokat segíthetnének, inkább annál többet ártanak!?



PETŐFI SÁNDOR

A KUTYÁK DALA

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt;
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Mi gondunk rá? mienk
A konyha szöglete.
Kegyelmes jó urunk
Helyheztetett ide.

S gondunk ételre sincs.
Ha gazdánk jóllakék,
Marad még asztalán,
S mienk a maradék.

Az ostor, az igaz,
Hogy pattog némelykor,
És pattogása fáj,
No de: ebcsont beforr.

S harag multán urunk
Ismét magához int,
S mi nyaljuk boldogan
Kegyelmes lábait!

Pest, 1847. január

*

A FARKASOK DALA

Süvölt a zivatar
A felhős ég alatt,
A tél iker fia,
Eső és hó szakad.

Kietlen pusztaság
Ez, amelyben lakunk;
Nincs egy bokor se', hol
Meghúzhatnók magunk.

Itt kívül a hideg,
Az éhség ott belül,
E kettős üldözőnk
Kinoz kegyetlenül;

S amott a harmadik:
A töltött fegyverek.
A fehér hóra le
Piros vérünk csepeg.

Fázunk és éhezünk
S átlőve oldalunk,
Részünk minden nyomor...
De szabadok vagyunk!

Pest, 1847. január

p Még a szentnek is maga felé hajlik keze, hát neki

p Ihat előre is a medve bőrére: a vadász ajándéka

p Nyulat lőtt egyszer, oroszlánvadászat könyvet ír

p Hivalkodásból, tivornyáért „vadász” (mindenre lő)

p Addig hazudik egyre nagyobbat, míg rajta nem kapják

p Vastag arcbőrű, van pofája: nem ég le róla a bőr

p Ő a jézusok mindenkori feljelentője: vérdíjakból él

p Matek zseniből lett egy cirkuszi fejszámoló-művész

p Csillagász helyett gagyi horoszkópgyártó „Kepler”

p Bármit elvállal: (szellemi) bérgyilkos, csak dolgozni kelljen

p Ő a szerepét játssza, amíg más gürcöl érte és helyette

p A pikkelő-kivételező, skatulyázó stb. igazságtalan tanár

p Az új pályatársban csak undok és veszélyes riválist látó

p Álhírességről hamis önéletrajzot író: konfabuláció mester

p Ex férjről kipakoló: piti bosszúállásként leleplező könyvíró

p A nézettséget, lájkolást bármi áron növelő tévés, blogoló

p A magánéletbe/szentélybe betörő lesipuskás sajtós, fotós

p Nincs skrupulusa: „szent” céljához eszközben nem válogat

p Művészi stb. alázat: jól érti, sőt magasztalja, de sosem érzi

p Alázatosan leborul saját nagysága előtt: reggel-délben-este

p Kihasználja hátszelét: ingyen tv reklám, szinekúra, pályázat

p Gátlástalanul happolja el más elöl a közpénzt: párthűségű

p Ingyen nem lép fel, honoráriuma fixált, nem jótékonykodik

p Ő is falujáró: ledarálja a hakniműsort (sika, kasza, léc)

p Ő írja sorra a hurrá optimista kormányfényező vezércikkeket

p Nem felnő, de leereszkedő, vagy didaktikus ifjúsági író

p Bugyuta-csacska varázstalanított mesékkel butít kicsiket

p A megalkuvást kompromisszumnak álcázó örök határsértő

p Páciense a Patika lapból diktál, ő meg írja a recepteket

p A lelki baj medikalizálásában jó partner: betegség-játszma

p A halálos beteg hiszékenységét kihasználó sarlatán gazfickó

p Beépített „bénát” a hírverő színpadon Igével „csodagyógyító”

p Gumijogszabályt-paragrafust megalkotó és az azt kihasználó

p A jó törvény kiskapuit a holt betűkben megkereső és kiáruló

p Nem jogkövetésre intő, a törvényt betartató, de a kijátszató

p A polgári engedetlenség fogalmát/eszméjét nem ismer(tet)ő

p Az aranyketrecében gyönyörködő pegazus, királyi sas géniusz

p Hátérből ármánykodó, magát nem exponáló szürke eminenciás

p A társadalmi mobilitástól a kiváltságait, monopolhelyzetét féltő

p Kasztrend: társadalmi munkamegosztást hibernáló/fagyasztó

p Az ember/eszmegyilkos hóhér is csak munkáját végzi, arctalanul

p Álarcos rendőrként önkívületben üti-vágja és rúgja az anyját is

p A bértollnokok hízelgő dicshimnuszán nagyra hízik az ő mája

p A fizetett tapsolók - klakk - előtt frakkban hajlongó dilettáns

p Nincs olyan rossz ügy, mely ne találna benne védőügyvédet

p Csak akkor és csak azt író deák, amikor-amit neki ura diktál

p Nagyon érdekelte mások sorsa, hisz jelentenie „kellett” róla

p Vészhelyzetekben homokba dugja fejét: pl. jól leissza magát

*

HA FÉRFI VAGY, LÉGY FÉRFI...

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne hitvány gyönge báb,
Mit kény és kedv szerint lök
A sors idébb-odább.
Félénk eb a sors, csak csahol;
A bátraktól szalad,
Kik szembeszállanak vele...
Azért ne hagyd magad!

Ha férfi vagy, légy férfi,
S ne szád hirdesse ezt,
Minden Demosthenesnél
Szebben beszél a tett.
Építs vagy ronts, mint a vihar,
S hallgass, ha műved kész,
Mint a vihar, ha megtevé
Munkáját, elenyész.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Legyen elved, hited,
És ezt kimondd, ha mindjárt
Véreddel fizeted.
Százszorta inkább éltedet
Tagadd meg, mint magad;
Hadd vesszen el az élet, ha
A becsület marad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Függetlenségedet
A nagyvilág kincséért
Árúba ne ereszd.
Vesd meg, kik egy jobb falatért
Eladják magokat.
"Koldusbot és függetlenség!"
Ez légyen jelszavad.

Ha férfi vagy, légy férfi,
Erős, bátor, szilárd.
Akkor, hidd, hogy sem ember
Sem sors könnyen nem árt.
Légy tölgyfa, mit a fergeteg
Ki képes dönteni,
De méltóságos derekát
Meg nem görbítheti.

Pest, 1847. január

*

p Ő nem tudja, aláírt-e 1956-ot mocskoló levelet, ő részeg volt

p Ő elmondta, s ezzel egyszersmind már fel is mentette lelkét

p Mint Pilátus Jézus vére ontásában, oly ártatlan: mossa kezeit…

p Más bőrét viszi a vásárra - Más farkával veri a csalánt

p Naponként újra ellenállni: a könnyű siker/csábító Nagy Céda

p Tábornokként dönteni, melyik csapatod küld a biztos halálba

p Huszárcsíny helyett csak gyáva, durva diákcsínyt elkövető

p Rejtett védőháló felett „merész” halálugró – „salto mortale”

p Az egykori lázadó ifjúból mára már igavonó barom szelídül

p Ő nem kér tűzkeresztséget, már/pont ütközet előtt dezertál

p A rágalmazás magasiskolájában summa cum laude éltanuló

p Szabad a verseny, egyenlő esélyek: te gyalog/ő meg autóval

p Barátként ölelget, puhatolózik a gyenge pontjaid kipuhatolni

p Elaltatja éberséged, hogy ne nagyon légy résen, légy óvatlan

p Kicselezi a cenzúrát: ő saját kezűleg heréli, kasztrálja művét

p Örök szereplési viszketegségben „szenved”: amit persze élvez

p Tömegszerencsétlenség, katasztrófa okozó és haszonélvező

p A háborús béruszító, a fegyvereket megáldó, a hadiiparos…

p Békés család-apákat egymás ellen heccelő, gyilkossá tevő

p Kismamát orvosi tekintéllyel ijesztgető, „kaparásra” rávevő

p Az ön-túlbiztosításból emberi végtagot feleslegesen amputáló

p A zsidós Róbert bácsi, aki ingyen-konyhából vagyont harácsol

p Add ugyan pénzt magyar történelmi filmre: annyit, hogy bukjon

p A kegyelemdöfés hálátlan feladatát „elvi okból” hárító bajtárs

p Pedofil és/vagy bántalmazó szülőnek falazó házi gyerekorvos

p A tűzkeresztséget, az éles bevetést gyáván kerülő katona(tiszt)

p Kormány-bizonyítványt jól kimagyarázó: szart aranynak mondó

p Munkaideje leteltével már elsősegélyt sem nyújtó „orvosdoktor”

p Lelki betegét nemhogy gyógyító, de még drogfüggővé is tevő

p Továbbképzést elsunnyogó/elszabotáló, helyette disznó-tenyésztő

p Hamis orvosi igazolások sorozatgyártója, s nem méltányosságból…

p A tanuló tehetségét meg nem látó, vagy nem figyelő és gondozó

p Pofozóbábut igénybe vevő, de úrfiúkat kényeztető házinevelő

p A háziasszonyt nem, csak úri dámát képző leánynevelő intézet

p A legszentebb hivatást, az anyai fitymáló harcos nő-emancipátor

p Napi betevő falat: mérgezett alma mater: liberális/katonai nevelő

p Úgy tanítgat matekra/idegen nyelvre, hogy haverja korrepetáljon

p Tárgyát megutáltató, a diákokat leértékelő, mumus matektanár

p Jó képességet, isteni adottságait szélhámosként kamatoztató

p Szellemi élete csak obskúrus és okkult, babonás spiritizmus

p A szellemvilágban nem otthonosakat csőbe húzó idegenvezető

p Igéző, jó szellem-idézésben nem jártas, aki csak ördögöt hív

p Ő nem halottlátó – a holt költővel/versbetűkkel nem társalgó

p A bolondságba menekülő légvárépítőtől ő csak a lakbért szedi

p A partra vetett halat ő csak simogatja, de vissza nem segíti

p A rábízott talentumának elásója, másként rossz sáfárkodója

p Kínkeservesen kiszenvedett szellemi gyöngyeit disznók elé veti

p Tilalomfa-dzsungelében tudva-tudatlanul, de hazugságra nevel

*

- Petőfi Sándor -

SORS, NYISS NEKEM TÉRT...

Sors, nyiss nekem tért, hadd tehessek
Az emberiségért valamit!
Ne hamvadjon ki haszon nélkűl e
Nemes láng, amely ugy hevit.

Láng van szivemben, égbül-eredt láng,
Fölforraló minden csepp vért;
Minden sziv-ütésem egy imádság
A világ boldogságaért.

Oh vajha nemcsak üres beszéddel,
De tettel mondhatnám el ezt!
Legyen bár tettemért a díj egy
Uj Golgotán egy új kereszt!

Meghalni az emberiség javáért,
Mily boldog, milyen szép halál!
Szebb s boldogitóbb egy hasztalan élet
Minden kéjmámorainál.

Mondd, sors, oh mondd ki, hogy így halok meg,
Ily szentül!... s én elkészitem
Saját kezemmel azon keresztfát,
Amelyre fölfeszíttetem.

(Pest, 1846. április 24–30.)

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...