Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit - I.

Szent hivatásból hitvány árulás, pokol nem járás

Akik sokat segíthetnének, inkább annál többet ártanak!?



OVIDIUS

ÖNÉLETRAJZ

ILLE EGO QUI FUERIM, TENERORUM LUSOR AMORUM

Hogy ki vagyok, gyöngéd szerelem költője, akit most

olvasol, elmondom. Halld meg, utókor, a szót!

Sulmo szülőföldem. Sok hűs patak öntözi földjét.

Száz mérföldnyire sincs onnan a római táj.

Ott láttam meg a napfényt. Vágyol tudni, mikor volt?

Akkor esett el a két consul a harc mezején.

És ha ez ér valamit, lovag ősök utóda vagyok, kit

rendünk tagjává nem csak a sorskegy emelt.

Nem vagyok első sarj: megelőz bátyám, aki nálam

épp háromszor négy hóval előbb született.

Egy hajnalcsillag ragyogott kettőnk születésén,

s dupla kalács mellett egy napot ünnepelünk.

Harci Minervának van ötödnapos ünnepe akkor,

s eznap először ömöl párviadalban a vér.

Jó nevelést kaptunk szüleinktől. Zsenge korunkban

már hallgattuk a jó római mestereket.

Szónoki pálya felé tört bátyám ifj ukorától,

rátermett a zajos fórumi harcra nagyon.

Én meg már gyermekként mennyei hangra fi gyeltem,

és maga mellé vont lopva a Múzsa, rabul.

Mondta nemegyszer atyám munkámra: „Hiábavalóság!

Kincset holta után Maeonides se hagyott.”

Nem szólt hasztalanul. Helicont odahagyva egészen,

most már prózában készülök írni csupán:

önként jött ajakamra, kötött formában, az ének,

s vers lett mindenből, bármit is írt le kezem.

Eközben lassú léptekkel múltak az évek,

és már mindketten hordtuk a férfi -togát.

Bár széles sávban vettük vállunkra a bíbort,

foglalatosságunk most is a régi maradt.

Élete éveiben bátyám kettőzte a tízet,

hogy meghalt, s csaknem lelkem is ővele halt.

Rám meg az ifjui kor kezdő tisztségei várnak,

s a „hármas hivatal” tagjai közt a helyem.

Hátra a Curia volt…De a bíbor csíkja leszűkült.

Nem volt megfelelő ily feladathoz erőm.

Sem lelkem, sem testem nem kívánta e munkát…

Gond-okozó becsvágy messze kerülte szivem.

Visszavonultságot javasoltak az aoni Múzsák,

s hajlamom is mindig erre az útra terelt.

Annak a kornak a költőit tisztelve szerettem.

Azt hittem róluk, mindenik isteni lény.

Mérges kígyókról, gyógyfűvekről, madarakról

írt az öreg Macer, és énnekem adta elő.

Szokta Propertius is „tüzeit” recitálni előttem,

régi baráti jogon, mely vele összekötött.

Ponticus- és Bassust, hős- és gúnyversek iróit

kedves tagjaiként látta baráti körünk.

Változatos dalait zengette Horatiusunk is,

s elbűvölte müveit ausoni lantja fülünk.

Vergiliust csak láttam. A sors nem hagyta Tibullust

élni, hogy egykoron én majd a barátja legyek.

Ez Gallusnak volt követője, Propertius ennek,

s ebben a sorrendben a negyedik vagyok én.

Őket tiszteltem, s engem tiszteltek az ifjak.

Ismert lett Múzsám csakhamar énnekem is.

És amikor dalaim nyilvánosságra kerültek,

még csak alig kellett nyírnom a gyenge szakállt.

Róla dalolt az egész Város, ki az ihletet adta,

róla, Corinnáról, mely neki álneve csak.

Sok mindent írtam, de amit gyengének itéltem,

hogy kijavítsa a tűz, én magam adtam oda.

Számüzetésemkor több jót is tűzbe vetettem,

meggyűlölve saját hajlamomat s dalomat.

Szívem a lágy szerelem nyila könnyen ütötte keresztül

nékem egész kicsiny ok lelkesedésre elég.

S bárha ilyen voltam, s kis tűz is lángra gyulasztott.

nem szennyezte azért pletyka az én nevemet.

Csaknem gyermekként nem megfelelő feleséget

kaptam, s elváltunk nem sok időre megint.

Másik akadt azután, és bár kifogástalan asszony,

életen át tartó nem lehetett ez a frigy.

Késő éveimig velem élt ez a harmadik, és a

számkivetett férjnek hű felesége maradt.

Lányom kétszer tett nagyatyává ifju korában,

kétszer ment férjhez, s két fia úgy született.

Édesatyámnak a sors most szabta meg élete végét:

őneki kétszer adott negyvenöt évet az ég.

Sírtam utána, miként ő is sírt volna utánam.

Nem sokkal később hunyt el az édesanyám.

Boldog mindkettő! Idején szállottak a sírba!

Eltávoztak még számüzetésem előtt.

Ó, magam is boldog, hogy nincs életben egyik sem:

nem fáj már nekik az, hogy nyomorult vagyok én.

Hogyha azonban a síron túl még nem csak a név él,

és test nélkül az árny átjut a máglya tüzén;

drága szülők, ha a hír rólam hozzátok is elszáll,

s tárgyalják ügyemet lent is, a Styx piacán,

értsétek meg e szót – titeket megcsalni nem illő! –,

csak hiba volt, s nem bűn számüzetésem oka.

Ennyit a holtaknak!… Hozzátok fordulok ismét,

kik kívánjátok hallani életemet.

Legjobb éveim elmúltak, s megjött az öregség.

Szürke színűvé vált egykori barna hajam,

s már születésem után diadalt nyert, büszke lovasnak

pisai szent olajág tízszer övezte fejét,

akkor az Euxínus-tenger partjára, Tomisba

számkivetett engem bősz fejedelmi harag.

Ismeretes nagyon is mindenki előtt ez a balsors,

most nem szükséges vallani róla nekem.

Mondjam-e, mint árult el a szolgahad és a barátok?

Az még jobban fájt, mint ez a számüzetés.

Ám lelkem sehogyan sem akart megtörni a bajban.

Újra erőre kapott és diadalmasan állt.

Elfeledem, hogy mily csendes volt életem eddig,

újszerü fegyverrel küzdeni készül e kéz.

Szárazon és vizen annyi veszélyt álltam ki, amennyi

csillag fénylik az ég északi s déli felén.

Hányódások után zord szarmata tájra vetődtem,

puzdrás gétáknak távoli népe közé.

S itt, noha szomszédos fegyverzaj zúg körülöttem,

ily szomorú sorsban lantom ad enyhületet.

És bár senki sincs, aki itt hallgatna dalomra,

megcsalom önmagamat, s eltelik így az idő.

Hát, hogy még élek s a bajoknak is ellene állok,

és a halálvágy még nem vesz e szíven erőt,

hála neked, Múzsám! Most már egyedül te vigasztalsz,

megszabadítsz gondtól, s írt sebeimre te adsz.

Társam vagy s vezetőm: a Dunától elviszel engem,

s a Helicon közepén adsz nekem újra helyet.

És, ami ritka, te már éltemben nagy nevet adtál,

s ezt csak a síron túl szokta megadni a hír.

És az Irigység, mely mindig gáncsolja az élőt,

bősz foggal mégsem marta a könyveimet.

Mert ámbár ez a kor sok nagy költőt mutatott fel,

énhozzám sem volt rosszakarattal a hír.

S bár sokat állítottam elém, ma azokkal egyenlő

lett nevem, és a világ ismeri műveimet.

Hogyha tehát igaz az, mit a költők jóslata hirdet,

Föld! a halálom után nem leszek én a tied!

Vagy kegyed adta e hírt, vagy a dal: mindegy! Ha te szívvel

olvasol, úgy hálám tégedet illet ezért!

Gaál László fordítása

*

p Kapa-kaszakerülő: büdös a munka, ezért bölcsész

p Vészmadár: ijesztő rémhírekkel szőnyeg-bombáz

p Pont azért csúfol, amiről nem tehetsz (zabi gyerek)

p Ha az állathecc/viadal betiltva, marad még zsidóhecc

p Önuralom-hiányos, de szemétdombi parancsolgató úr

p Platón ideál: a gyerek állami intézetben nevelkedjen

p Csinálja is, tanítja is a sajt-kiéneklés útját-módját

p Teljesítményét utcahosszal, kenterbe veri a hiúsága

p A meggyőzés mestere, aki nem válogat, bármire kész

p Istenkép: hitelesnek tűnő helyről hihetően hamisító

p A kincsed leértékelő, szarért-húgyért kótyavetyéltető

p A hiszékeny balekot átverő piti/nagystílű szélhámos

p Érti módját: mesterséges társadalmi amnézia előidéző

p A társadalom alvó-elaltatott és altató lelkiismerete

p Pöcegödörbe ugratna veled fejest a hamisgyöngyért

p Közszereplési, feltűnési viszketegségben szenvedő

p Az öncélú polgárpukkasztó aranyifjú álfenegyerek

p Vaklármákkal a köz veszélyérzetét tompító, rontó

p Szellemi tápláléknak látszó lélekmérget készít

p Gumicsonton rágódik, amivel tét nélkül jól elvan

p Álproblémákat gyárt a jó tanulóinak lefoglalására

p Zárt kör: habzó szájú hőzöngő, nyíltan kussol, huny

p Gyilkos gúnya nyilával csak a gyengébbre célzó

p Bebörtönzött írótársa művét nyíltan ledorongoló

p Politikai üldözöttekkel szolidaritást nem vállaló

p A szabad prédát „bátran” hajtó- és levadászó

p Soha nem előzi meg korát, sőt: messze utána kullog

p Iskolarendszere nem jobb jövőt anticipál, konzervál

p Személyes hiúság/kényelem: közéletből kivonuló

p A köztéri/magánéleti szemetet szőnyeg alá seprő

p Az arányos közteherviselést trükkösen elbliccelő

p Még az aranyból is sarat/szart csinál(tat)ó alkimista

p Harsogva danolász saját privát bánatáról/öröméről

p Nem él vagy visszaél vele: közfigyelembe kerülés

p Piszlicsáré gondjai: magamutogató média-telebőgő

p Hazaáruló kormánytól szinekúrát, kegydíjat tarháló

p Életműve: önigazoló jelentés/életrajz fabrikálgatása

p Tehetségét műkincs-hamisításokban kamatoztató

p Koncepciós/törvénytelen pereket kiötlő, levezénylő

p A jónépet riogató, rettegtető Mumust kreáló/játszó

p Az abszolút sikeredző: a kudarc a játékos érdeme

p Meghirdet elvi harcot, majd luxusautón elviharzott

p Másokra szüntelen elviselhetetlen terhet rakosgató

p Idegen tollakkal éktelenkedő, diadal-lóvé besöprő

p „Salto mortale” világszám rejtett védőhálók felett

p Cinkos bűnpártolás: kikiáltási ár beépített felverője

p Másokban fölösleges, sőt káros bűntudatot gyártó

p A házasságtörő nőre tüntetően az első követ dobó

p Hamis illúziókba ringat a süllyedő hajón (Titanic)

p A műkincs-rabló régész, illetve a vele feketéző

p A kegyeletsértő és sírrabló, hullagyalázó régész

p Ügyel ő, nehogy tanítványa túlszárnyalja mesterét

p A vadcsikó ifjúság hatékony betörése a szakmája

p Ő az, aki pont azt tanítja, mit még maga sem tud

p Talentum elásó, vagy megalkuvó aprópénzre váltó

p Ő önmagával elégedett, csak a protekciója kevés

p Fizetett hirdetésben az egekbe dicsére fel magát

p Önkezével csonkítja, cenzúrázza: heréli ki műveit

p Idegen meg-vezető: bevisz az erdőbe és lelécel

p Szellemi bomba hatástalanítását vállaló-elvégző

p Az ifjúság számára tompít örökölt szellemi kardot

p Zárol/megsemmisít/hamisít kulturális hagyatékot

p Busás, extra profit: dodonai jóslatot értékesítő cég

p Orvosi-tudósi álruhás, rejtett gyógyszergyári ügynök

p Nem gyógyítja, de gyártja-fenntartja a beteg(ség)et

p Fontos pontos adatokat ad: a hasára üt/manipulál

p A susztertól kérdi, pontosan hogyan fessen jó képet

p Neki még-már csak maximum költői kérdése van

p Megélhetési gondjaival telebőgi a Panaszkönyvét

p Ő nem „remete”, mindig mutogatnia kell magát

p Nincs áldott magánya, hiszen ő folyton nyüzsög

p Másként gondolkodóval szellemileg nem érintkező

p Büszke rá: ő teljesen önerőből lett jónevű senki

p A rendszer igaz kritikusait bolonddá nyilvánító

p Ha bűnön/tetten érik, akkor ő beszámíthatatlan volt

p Aláírt ugyan ’56-ot mocskoló nyílt levelet: részegen

p Tanítványa eredményét a saját nevén publikáló

p Rivális-ritkító: szilencium/börtön/emigráció stb.

p Néplapba pártos „munkáslevelet” író zugfirkász

p Beépülő, infiltrálódó titkos kommunista ügynök

p A nyíltan médiumot alázó-manipuláló hipnotizőr

p A leginkább plágiumperekből ismertté váló figura

p Mások ötleteit elorzó, műveit saját nevére vevő

p Kétéltű lény: nappal szadista smasszer, éjjel költő

p Mást hisz/gondol, mást mond és mást ír/fest stb.

p A parancs az parancs: saját népére/anyjára is lő!

p Ő rugalmas: minden/bármely rezsimet jól kiszolgál

p Pusztuljon a gyenge! Ő erős, minden rendszert túlél

p Az újgazdagék rossz, torz ízlését kiszolgáló építész

p A homlokára nyalt bankóért bármilyen nótát elhúz

p Szépítve mecénásnak mondja a diktátor szponzort

p Óriásplakát hírveri, multi árulja: bestseller lektűr

p Ő olyan szabadúszó, akinek mindig teli a medence

p A jó, találó karikatúrán, paródián is megsértődő

p Tabuszavakat ki sem ejt: pl. édes hazám, népem stb.

p Hosszú éltű volt: holtáig csak ígéretes kezdő maradt

*

Az áruló

- „magyar” - elit

jellemzése, arcképcsarnoka

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...