hvg.hu: Mai szemmel elég elképesztőnek tűnik, hogy a 90-es évek legfontosabb helyét néhány lelkes egyetemista nyitotta, mindenféle vendéglátóipari tapasztalat nélkül. Hogy kezdődött a Tilos az Á története?
Németh Vladimir: Egyetemistaként a 80-as években főleg jazz koncertekre jártunk, meg az Egyetemi Színpadra, időnként betévedtünk bizonyos – folytonos razziákkal terrorizált – éjszaki lokálokba is. Volt már egy-két klub, ahol az alternatív zenei koncerteket is el lehetett kapni, de igazából nem találtunk jó helyet magunknak. Kialakult bennünk egy igény arra, hogy legyen egy, a mi kulturális és egyéb elvárásainknak is megfelelő hely, olyasmi, amit a nyugati útjainkon megismertünk.
hvg.hu: Abban az időben magyar állampolgárok még elég korlátozottan utazhattak nyugatra, önöket hogyhogy engedték?
N. V.: Egyetemistaként viszonylag kiváltságosak voltunk, ugyanis, ha a kari KISZ-bizottság engedélyezte, akkor különféle lépcsőkön túljutva, akár minden évben egyszer 30 napra elhagyhattuk az országot nyugat felé. Valóban, ez a mezei állampolgárok számára csak három évente volt megengedett. Mi pedig éltünk ezzel a lehetőséggel.
hvg.hu: Mi az, amit kint láttak és Budapesten is szerettek volna viszontlátni?
N. V.: Ezeknek az utaknak általában Barcelona, Berlin vagy Amszterdam volt a célja, főleg az utóbbi volt ránk nagy hatással. Összeismerkedtünk házfoglalókkal, akik befogadtak minket, csóró magyar egyetemistákat. Ezek az újbalos diákok az ingatlanspekulációk miatt szabadon álló, elhagyatott, de még használható házakba költöztek be, ahol nem csak szállást találtak maguknak, de kialakíthatták saját kulturális és mikrotársadalmi infrastruktúrájukat: volt bicikliműhelyük, zöldségesük, heti újságjuk, három rádióadójuk, klubjaik stb. Baromira megfogott bennünket ez a fajta életmód.
A 80-as évek elején 8-10 ezer ember élt így Amszterdamban. Bár ez egy erőszakmentes mozgalom volt, de hatékonyan meg is védték magukat. A rendőrséggel állandó összetűzésük volt, és amikor valakiket ki akartak lakoltatni, a többi házból azonnal ott termett egy csomó ember. Nagyon jól szervezett társaság volt, le tudták hallgatni a rendőrségi frekvenciákat is. Ez később a Tilos Rádió indulásakor, mi is eltanultuk tőlük. Szabadok voltak, de úgy, hogy mások érdekeit nem sértették.
hvg.hu: Kivéve az ingatlanok tulajdonosait.
N. V.: Először ők is próbáltak a tulajdonosokkal megegyezni, hogy pénzért birtokba vennék az ingatlanokat, de ez nem jött össze. Illegálisan foglalták el azokat, ez tény, de aztán évekig ők tartották karban. Később sokszor a bíróság is nekik adott igazat, mondván, hogy ők rendeltetésszerűen használták. Amszterdam városa később több házat meg is vásárolt, és a korábbi házfoglalókat befogadta bérlőként.
hvg.hu: Rendben, megvolt az inspiráció, a lelkesedés, de továbbra is az a kérdésem, hogy lehet, hogy néhány társával el tudott indítani Budapest belvárosában egy helyet?
N. V.: Ez a rendszerváltás időszaka volt, ne felejtsük el! Nagyon sokan hittünk abban, hogy jön egy igazabb világ. Huszonévesen mi is azt képzeltük, hogy a világlátott gondolatainkkal, elképzeléseinkkel, vágyainkkal, kulturális vízióinkkal élhetőbbé tudjuk varázsolni ezt az országot. Én egyébként komcsi diplomatagyerek voltam, már kamaszként is éltem két és fél évet az Egyesült Államokban, két évet Afrikában. Megtanultam tisztelni más embereket, más vallásokat. Ez a kontextus nagyon fontos. Mint ahogy fontos volt a véletlen is. Egyszer mozi előtt betértünk egy sörre a helyre, amely korábban a Bakony étterem volt, és ott mondták, hogy egy a spontán privatizálásban élenjáró cég megvásárolta az ingatlant, és ki akarja adni kísérleti jelleggel. Másnap bementem a megfelelő emberhez, és két napon belül aláírtuk a szerződést. Ezután rögtön ötletelni kezdtünk, hogy itt egy dobogó lesz, ott galéria, ott a pult, az akkor még szeméttel teli és vízzel áztatott pincébe rögtön kulturális programokat képzeltünk el.
Mindez 1989 novemberének közepén volt, december 31-én nyitottunk.
hvg.hu Honnan volt pénzük?
N. V.: Egyszer édesanyám vetetett velem 10 ezer forintért egy lakásnyeremény-takarékkönyvet, amin nyertem egy lakást, 1 millió 340 ezer forint értékben. Pénzben vettem fel a nyereményt. Igaz egy jó részét már elköltöttem mindenfélére, például adtam pénzt szamizdat kiadványokra, de ami maradt, azt fel tudtam használni. Egy barátunk, Sári Pali viszonylag jól szituált családban élt, ő is tudott valamennyit szerezni, a harmadik társunk, Szerdahelyi Pisti Japánban tanult, ahol gyűjtött valahogy egy kis pénzt, és volt egy negyedik társunk a Foitl Bandi, aki munkával szállt be a buliba. Egyébként alapvetően aprópénzért béreltük a helyet, mai szinten olyan 3-4 millióért. Ezután mindent kalákában építettünk. És együtt találtuk ki az alapelveket is. És persze jöttek a hollandok is segíteni építkezni.
hvg.hu: Mik voltak az alapelvek?
N. V.: A Tilos az Á híres volt arról például, hogy nem voltak Coca-Cola-termékek, sem Marlboro. Ez is a holland barátainktól jött, akik mondták, hogy tök jó, hogy hozzátok is jön a kapitalizmus, de az sem fenékig tejföl, főleg, ha a nagytőke durván megpróbálja befolyásolni az életeteket. És ennek megvoltak a szimbólumai, náluk egyébként főleg a Shell volt egy ilyen gyűlölt cég. Érdekes, hogy akkor ez egy kifejezetten balos gondolat volt. Ha a mai Magyarországra vetítenénk, egész máshol helyezkedne el egy ilyen „vedd a hazait!” hozzáállás. Mondjuk mi ebbe sem mentünk teljesen bele, mert a minőségre törekedtünk, sörökből például a cseh söröket árultuk, mert azt gondoltuk, annál nincs jobb.
De a kulturális szemléletünkben is volt egy olyan, talán újnak számító hozzáállás, hogy nálunk deklaráltan azok a zenekarok játszhattak, amelyek akkoriban alakultak, amelyek ugyanúgy annak a társadalmi kísérletnek voltak a részei, mint mi magunk. Akik szintén azzal az illúzióval működtek, hogy „hoppá, mi meg fogjuk mutatni”. A legelső koncert egyébként egy teljesen spontán buli volt, még a pince sem volt kész. Valamelyik hajnalban betévedtek hozzánk Balogh Béla roma zenekarának tagjai, akik kértek valami sört, és elkezdtek muzsikálni. Az első hivatalos fellépőnk, ha jól emlékszem Soma volt, aki jazzes korszakát élte éppen.
hvg.hu: Ez még nem biztos, hogy mind elég lett volna ahhoz, hogy néhány hónap múlva már mindenki erről a helyről beszélt.
N. V.: Szerencsénk volt abban, hogy az elsők között nyitottunk. Közel sem volt akkor annyi hely, mint most. A Fekete Lyuk hat-hét hónappal előttünk nyitott meg, de más ilyen alternatív hely nem nagyon volt még. Szerintem azért emellett az is gyorsan népszerűvé tett minket, hogy egyszerűen jó minőséget toltunk, jól csináltuk, őszinték voltunk, nyitottak, nem akartunk többet nyújtani, mint amit teljesíteni tudtunk. Miután megcsináltuk a pincét, beindultak a koncertek, gőzerővel híre ment a helynek. Ebben az időszakban egyébként is gombamód szaporodtak az együttesek, már nem volt szükség különféle állami engedélyekre, ORI-vizsgákra a fellépésekhez, csak megvetted a gitárt, a pedált, az Amati-dobszerkót, és aztán, hadd szóljon. Fontosnak tartottuk, hogy ezeknek a zenekaroknak legyünk egy plénuma.
Hihetetlen pezsgés volt, alig győztük bejegyezni őket a Micimackós-naptárba. Játszott itt rendszeresen az akkor még ismertelen dunaújvárosi Quimby, vagy a másik kevéssé ismert vidéki csapat, a Kispál és a Borz, és még rengeteg, azóta vagy elfeledett vagy országosan ismertté vált előadó. Szerződtettünk egy jó hangmérnököt, beszereztünk modern keverőt és hangosítást. Kértünk demókazettákat, és az alapján döntöttünk, de alapvetően mindenkit befogadtunk, kivéve a kirekesztő gondolatokat közvetítőket. Mivel akkoriban Kelet-Európa nagyon izgalmas volt a nyugatiak számára, tucatjával jöttek az újságírók, a világ számos nagy lapjában jött le riport a Tilos az Á-ról. Meg is jelentek gyorsan a nyugati zenekarok is a kínálatban.
hvg.hu: Mit szólt a politika a helyhez? A korábban említett szamizdatos múltja miatt nyilván a demokratikus ellenzék tagjai is lejártak, itt szórakoztak az akkor még valóban fiatal és még liberális fideszesek, de például az MDF-es belügyminiszter, Horváth Balázs is törzsvendég volt, ha jól tudom.
N. V.: Utóbbi az egyik munkatársunk édesapja volt. De valóban, sok mindenki megfordult nálunk, akkoriban még valahogy nem volt ez a nagy gyűlölködés a különböző ideológiát képviselők között. Talán azért is volt ilyen sikere a helynek, mert egyfajta aranykor volt a 90-es évek eleje, amikor a politika még béna kacsa volt. A szocialista rezsim, bár a háttérben intézte a gazdasági átmentéseket, politikailag már nem volt tényező, az újak még keresték a helyüket, és úgy tűnt, viszonylag jó szándékkal és mérsékelt gyűlölködéssel tekintenek egymásra. Aztán jöttek a választások, majd az önkormányzati választások, a rendszer egyre magabiztosabb lett, de volt néhány év, ami számunkra fantasztikus volt, amikor a legjobban, legszabadabban tudtunk működni.
hvg.hu: A Tilos az Á nem csak a könnyűzenei koncertekről volt híres, innen indult egy sor más kulturális kezdeményezés is.
N. V.: Igen, ez mind a nyitottságunknak, lelkesedésünknek volt köszönhető. A kezdetektől a csapat tagja volt Palotai Zsolt, esténként ő szolgáltatta a zenét, amikor nem volt koncert. Amikor ő elment DJ-zni másfelé, egy itt tanuló bolíviai srác, majd Vajdai Vilmos vette át a pultot. Vili a Katona József Színház tagja volt, de a kőszínházi struktúrák nem elégítették ki az ambícióit. Megalakította a TÁP (Tilos az Á Performansz) Színházat. Mi támogattuk ebben, pedig rengeteg bosszúságot okozott nekünk. Volt például a Kínai vacsora című darabja, amelyben kínai kaját főztek és egymáshoz dobálták az ételt. Két napig takarítottunk utána. Nem tudom, mit szóltak volna egy ilyenhez a Katonában. De odakeveredett Kistamás László is a Tilos az Á-ba először programszervezőnek, majd kitalálta a Vákuum tévét, amely egy hétfőnként jelentkező formabontó színpadi, multimédiás show volt. Egyszer felkeveredett a színpadra Till Attila is a maga exhibicionizmusával, onnantól állandó fellépője lett a heti ökörködésnek. De egy csomó ember összejött itt, aki később a saját területén nagy karriert futott be.
hvg.hu: És innen indult a máig is működő, már emlegetett Tilos Rádió is. Ez illegális rádióként indult, azért ezzel már eléggé feszegették a törvényesség kereteit, még ebben az átmeneti időben is. Nem gondolták, hogy ez veszélyeztetheti az egész Tilos az Á-projektet?
N. V.: Nem gondoltunk ilyenre, csak csináltuk, amit akartunk. Az első két adót a holland házfoglaló közösségtől kaptuk, kint építették nekünk. És vettünk egy szkennert is tőlük, amellyel le tudtuk hallgatni a rendőrségi és a frekvenciagazdálkodási intézet kommunikációját, amikor megpróbálták bemérni honnan sugároz az illegális adó. Így könnyen meg tudtunk lógni előlük. Ehhez kellett Artner Iván barátunk, aki amellett, hogy zseniális basszusgitáros, nagy tudású rádióamatőr is volt. Ha ő nincs, akkor az első nap, az adó bekapcsolódása utáni 3. percben visznek el minket bilincsben. Ő szervezte meg a rádió teljes hátterét és védelmét, az információáramlást az adás alatt. Mi, akik a műsorokat csináltuk, az exhibicionizmusunkat tettük hozzá. Olyan csapatot gyűjtöttem, akik közül néhányan még ma is rádióznak. Az alapelveket többnyire én alakítottam ki, de teljes egyetértésben a többiekkel, ezek lényege, hogy sem politikai, sem gazdasági befolyást nem engedünk a rádióba, ebből következik, hogy reklámot sem. Ez a mai napig így van, ez a túlélés egyik fontos tényezője. A rádió indulásakor délelőtt kazettára rögzítettük a műsort a Tilos az Á-ban, amely csak este nyitott ki, és hajnalig volt nyitva, tehát nappal volt lehetőség erre. És kazettáról sugároztuk a város különböző helyeiről, vigyázva, hogy be ne mérjenek minket a hatóságok.
hvg.hu: Miről szóltak a műsorok?
N. V.: Ami eszünkbe jutott, mindenről. Én voltam a közélet iránt leginkább érdeklődő a csapatból, így én beszélgettem például Demszky Gáborral, aki 1991-ben például megígérte a műsorban, hogy egy éven belül csak biciklisták fognak döngetni a városban. Fodor Gábort, a Fidesz egyik akkori vezetőjét azért hívtam meg, mert kíváncsi voltam, hogy egy korban hozzánk közel álló társaság mit fog képviselni a parlamentben. Emlékszem, hozott ajándékba egy mikrofont nekünk a Fidesztől. Ma már persze más ez a Tilos, de mindenképp előnyére változott.
hvg.hu: A rádió mind a mai napig működik, de a Tilos az Á csak hat évet élt meg, pedig népszerű hely volt, mindig tele volt. Miért zárt be?
N. V.: Mondom, addig volt jó, amíg az új politikai rend be nem rendezkedett. A mi kanosszajárásunk is akkor kezdődött, amikor jöttek a korrupciós ügyek, amikor már ki akartak minket túrni, és a védekezésünkre több energiát kellett fordítanunk, mint az üzemeltetésre, a kreatív projektekre. A szomszédban volt a Piarista Gimnázium, ott nyilván nem szerettek bennünket, de én többször beszéltem Jelenits atyával, ők soha nem zárattak volna be minket. A népszerűséggel párhuzamosan jöttek a támadások, lakossági panaszok, drogos helynek kiáltották ki a Tilost. Egyre fogyott körülöttünk a levegő, és mi is megfáradtunk a végére. Megjegyzem, végül egy szabaddemokrata polgármester nyírt ki minket 1996-ban.
Így visszanézve, a Tilos az Á működéséhez kellett a rendszerváltás utáni euforikus hangulat, amiről már beszéltünk. Ahogy ez elmúlt, a Tilos is lehúzta a rolót.
hvg.hu: Ezért is nem szeretné, ha újra ugyanott, ugyanezen a néven megnyitna a Tilos az Á?
N. V.: Szurkolok, hogy legyen ott egy jó hely, de nem gondolom jó ötletnek, hogy ezen a néven kellene megnyitni. És nagyon sok olyan véleményt hallok az alapítótársaimtól, egykor ott játszó zenészektől, egykor ott bulizó emberektől, újságíróktól, ami ezt megerősíti. Maradjon meg a Tilos az emlékezetünkben úgy, ahogy a 90-es években volt! A mostani tulajdonos körrel nem is ismerjük egymást, nem természetes jogutódok. Jogilag megtehetik, hogy használják a nevet, de nem lenne elegáns, ha használnák. Bár korábban levédettem, de egy ideje már nem fizetem a védettséget garantáló díjat. Úgy tudom egyébként, hogy újragondolják a névválasztást.
| Frank Zappa a Tilos az Á-ban |
|
Zappa az Á-ban
Az 1991-es orosz kivonulás alkalmából szervezett Búcsún Frank Zappa is megjelent, néhány szám erejéig beszállt délután a Tabán-koncerten Babos Gyuláékhoz, majd este a főpolgármester által szervezett zártkörű partin vett részt a Tilos az Á-ban. Németh Vladimir úgy emlékszik vissza, hogy szörnyű este volt, már csak azért is, mert ez volt az egyetlen este, amikor nem nyitott ki a hely. Nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy a közönségünket nem engedhetjük be. Zappa ugyanolyan vendég volt, mint bárki más. Nem lépett fel, szegény már nagyon beteg volt. Arra emlékszem, hogy éhes volt, hoztunk neki valami nagyon rossz minőségű virslit. Beégtünk az egésszel fennállásunk legrosszabb estéje volt.
Az 1991-es orosz kivonulás alkalmából szervezett Búcsún Frank Zappa is megjelent, néhány szám erejéig beszállt délután a Tabán-koncerten Babos Gyuláékhoz, majd este a főpolgármester által szervezett zártkörű partin vett részt a Tilos az Á-ban. Németh Vladimir úgy emlékszik vissza, hogy szörnyű este volt, már csak azért is, mert ez volt az egyetlen este, amikor nem nyitott ki a hely. "Nem tudtunk mit kezdeni azzal, hogy a közönségünket nem engedhetjük be. Zappa ugyanolyan vendég volt, mint bárki más. Nem lépett fel, szegény már nagyon beteg volt. Arra emlékszem, hogy éhes volt, hoztunk neki valami nagyon rossz minőségű virslit. Beégtünk az egésszel, fennállásunk legrosszabb estéje volt." |
A Tilos az Á tényleg csak akkor és ott működött jól, amikor elkezdett magára találni az új világ, és a politika még nem tette rá a mocskos, szőrös mancsát mindenre. Amikor ez megtörtént, a Tilos elbukott. Akik megélték az elmúlt 30 évet, általában azt gondolják, hogy másféle paripát akartak, más típusú felzárkózást a Nyugathoz, Európához. A kétpólusú világ bedőlése áldozatokkal járt, és most már tudhatjuk, hogy nem volt automatikus, hogy ami ott jó, az hirtelen itt is megvalósul. Az új világgal kialakuló harácsolás, korrupció, gyűlölködés áldozata lett a társadalom egy része, és a Tilos az Á is. Ez egy olyan kísérlet volt, amely elbukott. Nem lehet újraéleszteni.
hvg.hu: A Tilos az Á egykori falfreskója az egyetlen műemléki védettséget élvező beltéri falfreskó a városban. Ma is látható. Ezt nem lehetne valahogy megvédeni?
N. V.: Már késő, akár le is meszelhetik. A hatalmas New York-i kereszteződést ábrázoló mű ugyanis Jean-Michel Verret speciális technikával készült alkotása. Az volt a lényege, hogy az magába foglalt olyan tereptárgyakat, amelyek ott voltak helyben a Tilosban, és volt egy olyan pont a galérián, ahonnan pontosan működött a 360 fokos illúzió, onnan állt össze egzakt képpé a freskó, máshonnan nézve torzult a tér. Mára már nincs galéria, eltűntek a tereptárgyak, a freskó egyes részei már leperegtek.
Ennyi maradt a freskóból:
hvg.hu: Mit csinált a Tilos az Á bezárása után?
N. V.: Fesztiválokat, koncerteket szerveztem, Lajkó Félix menedzsere, kiadója és mindenese voltam tíz évig, majd kilenc évet ültem a közszolgálati közalapítvány kuratóriumában az LMP delegáltjaként, ahol csomó ügyben ütöttem az asztalt, vizsgálatot követeltem, de ezeknek semmi eredménye nem volt. Ez volt életem leggyalázatosabb, anyagi szempontból viszont viszonylag biztonságos időszaka. És csinálom a Pagony nevű helyet, ami természetesen most, a járvány idején nem megy.
Gazdasági értelemeben sikertelen ember vagyok, de semmit nem csináltam volna másképp. Mindig előre nézek, egy jó fél éve motoszkál bennem, hogy akarok egy fikciós-dokumentarista filmet csinálni a Tilos az Á-ról, amely félig a mai korban játszódik, de bemutatja a 90-es éveket is. Az előmunkálatok el is kezdődtek, a finanszírozást természetesen most sem állami pénzből tervezem, hanem főleg közösségi felajánlásokból, és számítok az egykori közösségünk lelkesedésére, munkájára.
https://hvg.hu/kultura/20210204_
A_rendszervaltas_euforiaja_nelkul_nem_lett_volna_Tilos_az_A
