Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész - VIII.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

*

A kártyajáték pusztításáról

A Katolikus Néplap

verssorokba szedte intelmeit

„Most már hitéletünk

árnyékoldaláról szólandunk.

Környékünkön a kártyajáték,

ez a társulatok ördöge,

a családok hóhérkardja,

ez a czifra koldusbot,

ez a sátán útja,

ez az erény-rabló,

ez a titkos könnyek gőzfelhője,

ez a mosolyogva gyilkoló játék

nagyban kezdi űzni pusztításait,

s annál szomorúbbak lesznek majdan nyomai,

minél korábban nyújtott neki alkalmat

homályos szárnyaival a korán megérkezett tél.

*

Neked jámbor házi gazda,

Ha rosz úton nem vagy még,

Tudnod kell, ha józan észszel

Megáldott a kegyes ég:

Ha nem kívánsz öregkorban

A házaló koldussorban

Nyomorkodni és fázni,

Tilos legyen kártyázni! —

Kártyajáték olyan játék,

Hogy az ember akár nyer,

Akár vesztett, szíve mindig

Nyugtalanul dobog s ver;

Mert a ki nyer, többet óhajt,

A ki vesztett, vissza sóhajt

Jutni régi pénzére;

S ez vezeti vesztére.

A czapári és máriás,

Tartl, vojta, és tarokk!

Elmegy ezen sok lázsiás,

Óra, gyűrű és a rokk;

Szegénységgel nyomor párul,

Ha még ehhez hozzá járul

Halberzwölf és makkaó,

Lengyelbank és fáraó.

Az embernek életében

Oly érzékeny drága kincs,

Mit a kártyás el nem játszik,

Még csak gondolatban sincs;

Sőt magát a drága időt,

A gyöngyöt- és aranytermőt,

Mely soha nem tér vissza,

Elkártyázza, eliszsza.

Nyugta nincsen; éjjel-nappal

Mint kísértet jár vele

A bálványzott kártyakönyvnek

Harminczkettős levele;

Soha nincsen önházában,

Viszketeg van a lábában,

S szeme mind azt kémleli,

Kártyatársit hol leli.

Mikor leül az asztalhoz,

Bajlódik erszényével;

Nyer és veszt a boldogtalan

Változó szerencsével.

Ha nyer, gerjeszt irigységet;

Ha veszt, okoz nevetséget;

Csúfot Űznek belőle,

S viszik pénzét előle.

Ember soha nem hallotta,

Hogy kártyából valaki

Becsülettel s szerencsével

Vergődhetett volna ki;

De hallottuk, hogy szegénység,

Átok, halál, végső ínség

S kétségbeesés magából

Született a kártyából.

Tűz és víz ha károsított,

Vigasztal az még innen,

Hogy ad mást a gondviselés;

így akará az Isten!

De mit kártyán elvesztettél,

Azért felelőssé lettél

Istennél és magadnál,

Gyermekidnél s párodnál.

Tóth Sándor

p

A barátot még tréfából sem szabad megsérteni

p Balszerencse mutatja meg: igazi/névleges barát

p Barátnak nyújtsd szíved, ellenségnek homlokod

p Hízelgő barát/ócsárló ellenség: ne higgy nekik!

p Madarat tolláról, embert barátjáról ismerni meg

p A hű barát: nincs ára/ami vele értékben fölérne

p A megszűnt barátság igazában nem is létezett.

p A barátság mindig hasznos a szerelem árthat is.

p A barátság az egyenlő között tűnik ki/azzá tesz

p Barátság: még neve is szent és tiszteletre méltó

p A barátokban ott rejtőzködik a hízelgés ördöge

p Ha elnézed, akkor helyesled a barátaid hibáit

p A baráti csevegés sokszor időrablás, tékozlás

p Barátaim, elvesztegettem egy drága napomat

p Szeresd, ha jók, de legalább viseld el szüleidet

p Két kézzel, teljes erővel megragadni az alkalmat

p Szeretett, dolgozott, megpihent. (Sírfelirat)

p Szerelmesek haragja a szerelem kiegészítő része

p Szeress ismeretlenségben, háttérben maradni.

p Csak szeress és azután meg tégy, amit akarsz!

p Másért kell élnie, ki valóban magának akar élni

p Másnak mindig bocsáss meg, de magadnak soha

p Örülj az örvendezővel, és együtt sírjál a síróval

p Az irigy mások szerencséjét saját kárának tekinti

p Janus mindig más arcot mutat (köpönyegforgató)

p Egyik keze követ rejt, a másik kenyeret mutat

p A vakmerően nagyra törő fájón mélyre esik

p Alma mater = A tápláló, nevelő anya (iskola)

p Nem tudhat egy ember minden mesterséget

p Másképp beszél az, aki kér, mint az, aki adhat

p Kétkulacsos: másképp beszél állva, mint ülve

p A másnap új gondolatokat ébreszt. (aludj rá)

p Senki nem lehet bíró és peres fél egyszerre

p Szerelmi őrjöngés egyik szívről másikra ragad

p Néha még az őrjöngés is jó: kitombolja magát

p A dolgos-szorgos suszter, kinek lukas a cipője

p Másnak orvosa, de maga mindenhol fekélyes

p Aki csakis másokkal elnéző, magával nem

p Másokról gondoskodik, de magáról már nem

p Egyesek vetnek, mások aratnak (pedagógus)

p Mások szokása, intése, kívánsága szerint élni

p Mások bűne szem előtt, a magunké a hátunkon

p Mások vetése/szomszéd kertje mindig szebb

p Kétszínű: másképp beszél, másképp cselekszik

p Alibi élet: ő sosem volt a Tettek színhelyén

p Farkaskölyköket melengetni a keblünkön!?

p Igennek igennel, a nemnek nemmel felelek

p Amit éppen cselekszel, azt tedd rendesen!

p A sanyarú helyzetű nyomorúságát még fokozni

p A betegnek lassan múlnak még a percek is

p Az örvendezőnek gyorsan múlnak az órák

p Szerecsent mosdat: valakit hiába menteget

p Ki a haszonban részesült, viselje a károkat is

p A méltányosság előbbre való, mint a szigor

p A méltányosság a jogban elég sokat elenged

p A megesett bajt még pánikreakcióval tetézni is

p Őrizd meg nyugalmadat a szerencsétlenségben

p Hasonló a hasonlóval könnyen megegyezik

p Egyenlő felek között nemigen tör ki háború.

p A betegbe előbb mindig reményt kell önteni

p Mindenki seperjen előbb a saját háza előtt

p Árral, Istennel, ellenszéllel szemben hajózni…!?

p A nyomor imára tanít - szükségben közeli segítség

p Van-e költő, aki nem magát tartja a legjobbnak!?

p Tökéletesen elvégezni valamit. (Körömszakadtáig.)

p Amikor ujjal mutatnak rád és azt mondják: ez az!

p Örök emlékeztetésül, örök megemlékezésül

p Az elhamarkodott ítéletet hamar megbánja az ember.

p Szemmel láthatóan (fehéren-feketén) bebizonyítani

p Ad maiorem Dei gloriam/Isten nagyobb dicsőségére

p A nagyobb rossz elkerüléséért a kisebbet válaszd

p Amit erővel elvesznek, azt a jósors visszaadhatja

p Az önként lemondott jogokat nem lehet visszaszerezni.

p Lehetetlenre senki emberfia/lánya sem kötelezhető

p Ad hominem: a vitázót saját állításával cáfol meg

p Veszélyben a természetes ész engedi az önvédelmet

p Erőszakmentes vagyok: tőlem akár agyon is verhetnek

p Ad absurdum vinni: egy helyes elv merev alkalmazása

p A mértékkel fogyasztott bor élesíti az elmét

p A mértéktelenül vedelt bor elveszi az ember eszét

p Senki sem köteles önmagát vádolni csak Isten előtt

p Vedd el a tied - és add meg másnak a magáét

p Inkább viseljük, mint kövessük el a jogtalanságot

p Bezárni az ajtót, ha már megtörtént a baj (későn)

p Ha nincs – elég - búgondod, házasodjál meg.

p Egy pénz ára haszon sincs a legnagyobb búban

p Mindenki átugorja egyszer a bolondok árkát.

p A bolond és gyermek hamar igazat mond

p Boldog ember, aki magányosan élhet.

p Mást beszél Bodóné, mikor a bor árát kérik.

p Jobb kevés bizonyos, mint sok bizonytalan.

p Nem lehet erőltetni, csak elnyerni a bizodalmat

p Fogj hozzá bizalommal és már félig sikerül

p Senki sem lehet ítélő bíró a maga ügyében.

p Hol semmi sincs, ott a bíró sem vehet el semmit

p A leesett bikát még a gyermek is rugdossa,

p Mit használ a gazdag betegnek az arany ágy?

p Beteg vigasztalja az orvost, s nem fordítva

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…