Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész - VI.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

OVIDIUS

A HŰTLEN BARÁTHOZ

(CONQUERAR, AN TACEAM? PONAM SINE NOMINE CRIMEN)

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam,

vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?

Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,

és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,

elsőnek jöttél társamul akkoriban.

Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár

szükség inkább most volna reád igazán.

Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha

hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?

Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,

gyermekkortól köt régi baráti kapocs.

Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki

éppúgy osztottam szórakozásaid is.

Az, ki az asztalnál veled ültem – szinte családtag,

s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.

S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már;

érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;

vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.

Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;

mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.

Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?

Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?

És ha javakban, tettekben késett segedelmed,

írni azért tudtál volna talán valamit.

Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csufolódtál,

mert elbuktam, hogy még a szavad se kimélt.

Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:

majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak

forgandó kerekén s ingatagon lebeg ott.

Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;

könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.

Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,

és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.

Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?

S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.

És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,

mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.

Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi

védenc védelmét kérte alázatosan.

És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki

másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.

És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg

consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,

sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,

s hozzá méltatlan sérelem érte sok őt.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,

s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.

Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus

mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,

menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot

és mindent, ami csak Anticyrában akad.

S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók

ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.

Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek

látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

Csorba Győző fordítása

*

p A becsületeseknek árt a bűnössel kíméletes

p A birtokon belüli bitorló előnyösebb helyzetű

p A boldog halálnál semmi sem lehet boldogabb

p A bűncselekmény tagadása kétszeres vétek

p A célt akarja, a szükséges eszközt már nem

p A földre bukott embert megtiporja a tömeg

p A háború éhínséget-pestist hoz, rosszabb náluk

p A háborútól ne félj, de ne is provokáljad ki

p A halál mindig jó: megszünteti az élet bajait

p A jó bíró elítéli a bűn(ös)t, de nem gyűlöli őt

p A jó bor felvidámítja a szomorú ember szívét.

p A jó bor/derék férfi: ne kell kutasd az eredetét

p A jó egészség becsesebb súlyos betegség után

p A jó ember mindig kezdő, mindig kész tanulni

p A jó pásztor nyírja a juhokat, de nem nyúzza

p A jó szándék az okozott kárt felére csökkenti

p A jó vezető jó követőket is vonz magához

p A jogi szőrszálhasogatás rosszhiszeműség

p A jóllakott macska játszadozik a fogott egérrel

p A jót fokozva, a rosszat csökkentve élj-működj

p A kivándorló önmagát nem hagyhatja otthon

p A macska szereti a halat, de nem megy érte

p A már teljesített dolgot még egyszer igénylő

p A megoldhatatlannak tűnő nehézséget felvető

p A megpróbáltatás erény gyakorlási alkalom

p A műve vége a legjobb/Végén csattan az ostor

p A pereskedések sok embert bajba sodornak

p A problémafenntartó problémakezelő (orvos)

p A szerencsétlen embert még ki is gúnyolják

p A te fádról majd az unokáid szedik le az almát.

p A tisztának minden tiszta (Titusz levél 1,15)

p A tudományokat becsüld többre az élvezetnél

p A vakok birodalmában a félszemű is boldog

p A vályúhoz terelt ökör nem iszik parancsszóra

p A vén tehetetlenségében másokra szorul

p Aggályoskodó: túlzott kétségek, skrupulusok

p Aggodalmaskodó: rossz kimenetelt váró/vonzó

p Akadékoskodó: szőrszálhasogató hibakereső

p Aki másnak kaparja ki a tűzből a gesztenyét

p Amit kétszer is megismételnek, az tetszik.

p Az aggályos minden jó ötletet eleve megfúr

p Az ajándék elfogadás egy kis szabadságfeladás

p Az ajándékozásnál a szándék/mód a fontosabb

p Az eget és nem a lelkületüket megváltoztatók

p Az élet rövid, ám pont a rosszaknak hosszabb

p Az ökör, ökör marad, hozzászokott a járomhoz.

p Az öregek másodszor lesznek gyermekek

p Az Úrnál keress menedéket, ne fejedelmeknél

*

*

p Az ügyvéd a pert, az orvos a beteget kedveli

p Boldog a békességben élő, Isten fia lesz neve

p Boldog a lélekben szegény, mert övé a menny

p Boldog a szelíd, mert övé lesz az ígéret földje

p Boldog a szomorú, mert majd megvigasztalják

p Boldog a tisztaszívű, mert ő meglátja Istent

p Boldog az az ember, aki a saját házában lakik.

p Boldog az igazságért üldözést szenvedő: menny

p Boldog az igazságra szomjas, majd eltelik vele

p Boldog az irgalmas, mert neki is irgalmaznak

p Boldog, aki távol marad a zajos hivataloktól

p Boldog, akit a törvény is elismer birtokosnak.

p Eblakoma: kevés/egyszerű étel, bor nélkül

p Élj szeplőtelen, süss jó kenyeret, őrizd a házat

p Éppen a vak ne mondjon ítéletet a színekről

p Erényesség nélkül senki sem lehet boldog

p Fogd meg ragadd el, avagy kapjad-marjad kapzsi

p Ha világos, mit akar mondani, szavakat is talál

p Háborúban végzetes/nem lehet kétszer tévedni.

p Harcot állni, pályát végig-futni, hitet megtartani

p Holt fej - ha egy intézmény vezetője beteg (caput)

p Igyatok, nehogy az ördög tétlenül találjon titeket

p Jobb emberként távozz, mint ahogy jöttél ide

p Jobb, nagyobb boldogság adni, mint kapni

p Jól tanít, aki jól különböztet meg (disztingvál)

p Jótéteményre soha nem pironkodva emlékszel

p Kapkodó kutya vak kölyköket fial, bajt okoz

p Karitász: a rendezett szeretetet magadnál kezdd

p Kelj útra és végezd be a felvállalt munkádat!

p Kenyértörés: egy vitás ügy végső rendezése

p Kétszer ad, aki gyorsan, de semmit, aki későn

p Kétszer mondani ugyanazt egy alkalommal

p Kétszeresen győz, aki önmagát győzi le.

p Költészetből stb. nem lehet/ne is akarjál megélni

p Lófarkából szálakat egyenként kihúzni (babra)

p Még a császár sem áll a grammatika felett

p Méltányos, hogy ki-ki a saját javát szolgálja

p Minden napnak szakítsd le virágát! Carpe diem!

p Minden szentnek maga felé hajlik a keze…

p Nem boldog az, aki nem tudja, hogy boldog!?

p Nem szégyen, ha engedünk az erősebbnek

p Óvakodj a néma kutyától és a csendes víztől.

p Óvakodj az arcon jegyet hordozó embertől!

p Ökörrel nyúlvadászatra/ágyúval lőni verébre

p Rossz erkölcsökből születnek a jó törvények

p Rosszul alkalmazott jótett rossztettnek vehető

p Senki sem lehet próféta a saját hazájában

p Suszter maradj a kaptafánál, ne fess képet

p Tanuld meg jól elviselni a nagy szerencsét

p Vígan énekel az üres zsebű vándor a rabló előtt

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…