|
Az egyetemi katedrától a vasvilláig – Sipos Mihály és Ruszkai Krisztina családi gazdasága
Miben és hogyan önellátó a Tulipános Tanya? „Mi élelmiszerben, állati és kertészeti termékekben vagyunk 90 százalékig önellátók. A felesleget elcseréljük arra, amire éppen szükségünk van, például a teljes idei évi tüzelőnket tejtermékért cserébe kaptuk egy erdésztől” - mondja Sipos Mihály.Vezetékes ivóvízhálózat nincsen a környéken, ezt saját kútból oldják meg. „Elektromos áramot a hálózatról kapunk, és erről több okból sem szeretnénk lemondani, például azért sem, mert a napelemes dolgok egyáltalán nem környezetkímélőek, másrészt azért sem, mert fejőgépet, hűtőket használunk.”
Ha már a fejőgépről esik szó, megkérdezem, hogyan képzeljük el a tej útját, mi történik vele? A tanyán reggel és este is fejnek, és a tejet roppant változatos formában használják fel. Ha például náluk vannak a barátaik, és sokan összegyűlnek, akár 10-15 gyerek is van, ilyenkor a reggeli fejés kakaónak, tejbegríznek el is megy. Többnyire azonban a lefejt tejből vaj, túró, sajt vagy olyan tejtermék készül, amire éppen szükségük van.
„Fontos, hogy a teheneink borjai is a saját anyjuk tejét isszák, nem tejporozunk és nem adunk nekik semmilyen mesterséges táplálékot. Sőt, ha maradék tejünk van, azt pár napos altatás után a sertéseknek adjuk.
Nem értékesítjük a maradék tejet, mert ma a tej átvételi ára alacsony ahhoz a 6%-os zsírtartalmú tejhez, amit a teheneink adnak. Jobban megéri inkább a maradék tejen sertést és borjút nevelni.” 
A Tulipános tanyán az utolsó apró részletre is odafigyelnek annak érdekében, hogy tiszta élelmiszert állítsanak elő. Az állatokat igyekeznek szabadtartással nevelni. Nem csak mesterséges tápot nem adnak az állatoknak, de génmódosított takarmányt, szóját sem. Sipos Mihály ennek okait is elmagyarázza:
„Még az Agrártudományi Egyetemen dolgoztam kutatóként, amikor ráeszméltem, hogy a szóját gyakorlatilag mindenbe beleteszik. A szója genetikailag módosított (GMO) szója, hiába nem állhat Európában köztermesztésben, jórészt amerikai importból szerzik be, és nem csupán az a gond vele, hogy genetikailag módosított (mely beláthatatlan egészségügyi következményeket okozhat), hanem az is, hogy fitoösztrogént tartalmaz, és ez a női hormonszerű anyagként működik az emberi szervezetben.
Ez is segített számunkra a döntésben, hogy feladjuk a gyorsan felfelé ívelő tudományos karriert, és állítsunk elő mi, a saját fizikai munkánkkal egyszerű, tiszta élelmiszert magunk és a családunk számára.
Azt szoktam mondani, így jutottam el az egyetemi katedrától a vasvilláig. De ez valójában felemelkedés volt.
Korábban elképzelni sem tudtam, hogy trágyázni fogok, hogy majd én hajtom ki legelni a birkákat, én fogom fejni reggelente a tehenet. Ez tőlem egyetemi kutatóként távol állt.”
Akad azért néhány termék, amit boltból szereznek be: a gyerekeknek hetente háromszor bolti kenyeret, felvágottat, szalámit vesznek. Abból a megfontolásból, hogy ha velük bármi történne, és a gyerekeik szülők nélkül maradnának, és már nem tudnák biztosítani számukra naponta a tiszta élelmiszert, akkor egy kényszerű, hirtelen átálláskor ne legyen baj, ne akkor találkozzon először a szervezetük feldolgozott élelmiszerekkel. Hetente 3-4 étkezés alkalmával ugyanazt eszik a gyerekek, mint a közeli 40 ezres város egy átlagos családjában a gyerekek.
Az önellátás tehát kilencven százalékos, mint arról korábban szó volt. Maguknak is vásárolnak néha olyasmit, amit a tanyán nem tudnak előállítani, vagy éppen nem sikerül, például kék penészes sajtot vagy camembert sajtot.  
Néha váratlan esemény is történik, ami átírja az addigi forgatókönyvet. Tavaly például a birkáik betörtek a veteményesbe, mindent leettek, és emiatt augusztus elején nem volt elég zöldségük. A környéken lakó ökokertész Osgyáni Elvira segítette ki a Tulipános tanyát, tőle szoktak vásárolni vagy saját termékért cserélni ökológiai tisztaságú zöldségeket. (Egyébként ő írta a Fenntartható visszafejlődés című könyv szakmai előszavát.)
2011-ben kezdték el kialakítani családi önellátó gazdaságukat a ceglédi tanyavilágban. Nem vettek fel hozzá hitelt, nem pályáztak, nem kértek állami támogatást, hanem lépésről lépésre, apránként építették fel.
„Az elején, amikor Kriszta még munkahelyen dolgozott, annyi pénzünk maradt, hogy vegyünk 80 napos csirkét. A következő évre ebből 800 lett. Most csak annyit tartunk, amennyi nekünk elég” - mesélte Sipos Mihály korábban egy interjúban.
Jelenleg közel három hektár földjük van a tanya körül, ennek egy részét a lovas létesítmények foglalják el pályákkal, karámokkal, a másik része pedig a veteményes és a gyümölcsös. Már egyikük sem dolgozik munkahelyen, az önellátó családi gazdaság és a lovasiskola foglalja le az idejüket. 
Honlapjukon így mutatkoznak be:
Bárki számára elérhető életet élünk, a lakott terület vége tábla után, szilárd burkolatú út, közvilágítás, vezetékes földgáz és ivóvízhálózat nélkül. Eddigi eredményeinket és tapasztalatainkat osztjuk itt meg e műhelyben, azért, hogy Te, aki szeretnél tiszta élelmiszert a családod asztalára, vagy nem szeretnél tovább jól idomított engedelmes fogyasztó lenni felbátorodj és merj lépni!
Az iparszerű mezőgazdaság helyett hagyományos/ökológiai gazdálkodást végzünk, és próbáljuk felhívni a figyelmet a végnapjait élő paraszti hagyományra. Bátorítani a mókuskerékből vagy éppen az “adós rabszolgaságból” történő kilépést, hamis kényelem és biztonságérzet felismerését és megszüntetését, a hagyományos családmodellt és az otthonoktatást. Gazdaságunk és életünk az Evangéliumra épül, melyet Jézus Krisztusban vetett hittel élünk meg egyházaktól, bárminemű vallástól vagy felekezettől mentesen – szabadságban.
„Én azt veszem észre, hogy a gyerekeken, hogy nagyon felszabadultak és nagyon jól feltalálják magukat a tanyán. Egy kötéllel és bottal annyi ideig tudnak játszani, mintha csilivili szuper játékuk lenne. Kreatívak, és annyira szeretnek kint lenni a levegőn, hogy este úgy kell nekik könyörögni, hogy már bejöjjenek” - vallotta Ruszkai Krisztina egy róluk készült riportban.
Sipos Mihály és Ruszkai Krisztina a saját ökológiai gazdaságával példát is szeretne mutatni azoknak, akik az önellátásra törekednek.
Számukra nem csak a saját gazdaságuk fontos, hanem az is, hogy a személetmódot átadhassák másoknak és valódi közösséget építsenek.
|
