Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész - IV.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

FELFORDÚLT VILÁG.

Hatalmas Isten! melly gonosz, melly átkozott

Üdőket értünk! megveszett az egész világ,

S töviből kifordúlt. Nincs igazság, nincs hitel

Az emberek közt. A szegények, özvegyek,

Árvák hamissan elnyomattatnak. Csalás,

Uzsora, ragadozás, hitszegés uralkodik;

A testi kívánságok, a paráznaság,

Fő-polcra léptek; a szemérmet elvetett

Leányok eltenyésztek, a vólt büntetés

Alól ki lévén véve: már a házasság-törés

Szokási vétek. - Hány paraszt legény fija

Lett s lessz ez úttal úrfi! hány nemes fija

Lett szolga s béres! Jaj! sokan Sodomát veszik

Tárgyúl magoknak fajtalanságok dühös

Véghez-viteliben; csak szemenként látszatik

A konkolyok közt búza: nincs ezer között

Eggy jó! Veszélyben forog az is, mert a gonosz

Példák előtte vannak és kecsegtetik.

Őrizze lelkét, dugja bé fülit, szemit:

Kinevetik, eszelős vagy bigót nevet visel. -

Elhagytak alkotmányid, Isten, tégedet!

Törik, tapodják szent igaz törvényidet:

Óltárid elpusztúltak; elvitték arany

S ezüst edényid; elverettek papjaid,

Akiknek hálálhattuk, hogy régen le nem

Szállott fejünkre mennyköved. Nem kellenek

Már a világnak a te szolgáid, neved

S törvényid hirdetőji. Más vallást koholt

Az esztelenség: már csak a természetet

Vagy észt imádják a bolond bőlcselkedők.

Már a nagyokból mind kihalt isméreted:

Csak a szegénység tart veled, s ez is kevés.

Éhség, hadakozás s más egyéb csapás haszon

Nélkűl sanyargat. Megvakultunk: ostorid

Sem hisszük, és azt véljük, hogy történetek

Ez már utolsó büntetésünknek jele! -

Irgalmas Isten! mi gyönyörűséged leszen,

Ha vétkeinkért e világgal eltörölsz

Nagy vízözönnel vagy tüzes vésszel? Tekénts

Fiad sebeire, mellyet érettünk neked

Esedeznek! Ezeket és nem a mi tetteink

Nézvén, szemünkről verd el a vastag ködöt.

Baróti Szabó Gábor

1794.

*

p Félek a görögtől, még ha ajándékot hoz is!

p Ahol egyetértés van, ott van a győzelem

p Bár hiányoznak az erők, dicsérendő az akarat

p A szavak megindítanak, de a példák húznak

p Látom a jót, helyeslem, de másként cselekszek

p isszaélés/abúzus nem szünteti meg a szokást.

p Míg élsz egyre tanulj, és soha abba ne hagyd!

p Arcra lehetsz ékes, de a lelked bármire képes!

p Ha erény nincs, mit használhat az ősi családfa?

p Vesd meg a kéjt - árt a gyönyör, s kínnal fizet

p Légyen elég könyvem s aratásig elég kenyerem

p Ne félj a percek rabláncán, mit hoz a holnap!

p Késik a bűnhődés? Lesz iszonyúbb ezután

p Száll tova a jó, de a baj nem akar sose múlni

p Mást vádolsz be? Vigyázz, vádra okot te ne adj

p Óvjad a törvényt, s majd szelleme téged is óv

p Üldöz gőgöst az Isten, hogy lesújtson rá

p Bárkinek is könnyű bírálni epés nevetéssel

p Boldogan hal, ki remél új létet az égi világban

p Tudni szeretnének, de nem óhajt egy se fizetni

p Jobb, ha a lábad botlik meg, mint a nyelved

p Ki békességben tud meghalni, boldog ember az

p A legfőbb törvény, az állam/közügy üdve legyen.

p Mondhat a zöldséges kofa is bölcsebbeket olykor

p Gyengébb lesz a vén, ám bölcsességben erősebb

p Jó mesternek nem szava; élete int az erényre.

p Szónok erkölcse meggyőzőbb lesz, mint szava

p Hogyha erőnk nincsen, dicsérendő a merészség

p Senki sem adja meg azt, mit a természet nem

p Ami szabad, nem kell, jobban vágyunk a tilosra

p Ami túl gyorsan kész, az sokszor gyorsan vész

p Ki elviselni nem képes saját baját, vegyen példát

p Cselt, aki vet másnak, teszi azt kárára magának

p Várni, ha tudsz, utóbb mindent gyönyörűnek látsz

p Nem vagy kész ma? Utóbb véglegesen lemaradsz!

p Ki egyre csak ígér, megcsal majd csalfa szavával

p Azt, aki könnyen hisz, könnyű mindenre becsapni

p Csak a jót s illőt keresem, s gyűjtöm épülésemre

p Mi volna, ha most az égboltozat ránk szakadna?

p Fényre derít az idő egyszer mindent, mit a föld rejt

p Őrjöngjön bármint a király, csak a nép lakol érte

p Ámde mily ellenszenv-tetszés nem változik?

p Alkalmat ki szalaszt, otthagyja őt az alkalom

p Ott, hova rendeltek, tarts ki az őrhelyeden!

p Milyen nehéz állandóan színlelni az erényt

p Bármi utat kínál rendelt sorsunk, mi követjük

p Mindünk sarja olyan lesz, amilyenre neveltük!

p Sok gyarlóságod hulljon le a zsenge szakállal!

p Csirájában fojtsd meg a rosszat, míg nem késő

p Úgy nem eszünk cseresznyét, ha nem veszünk

p Cseresznyét az úrnak, magját a parasztnak

p Cseréptányér fakanál, (Összeillő szegény pár.)

p Csere csalással jár. Ritka csere csala nélkül

p Ki mint cselekszik, úgy veszi hasznát (vet/arat)

p A jó cseléd megbecsülhetetlen kincs a háznál

p Addig hányja a róka a cselt, míg a csávába esik

p Csapszékbe a cigányt berántják/kitaszigálják

p Sárga cipő a lábán, tetű mászik a nyakán

p Egy kis cigányság/ravaszság sokszor használhat

p Voltért nem ad semmit, de a lesz-ért se sokat

p Ha a „ha" nem volna, a cigány is úr volna

p Cigány is szántana, ha egyszer megszokhatna

p A cigány sem rágja és falja a döghúst hiába

p A cérna is ott szakad, ahol legvékonyabb

p Virágos cégért köt, ki rossz bort, mérget árul.

p Hol nincs büntetés, szarvat vesz a feslettség

p Hiába búsul, ezzel nem fizetsz adósságot

p Ki nem bűnös, ne vegye magára (az inget)

p Aki csak egyet is büntet, százat megtéríthet

p Nem jó ó zsákba új búzát tölteni (tömlő/bor)

p Jobb egy ismerős hét bűnnel, mint más eggyel

p A búsulás fárasztó, a gond meg bágyasztó

p Bujdosás az ember élete e földi tereken

p Bús embernek bús a nótája, míg vígnak víg.

p Nincs búsabb élet, mint jóakarók nélkül élni

p Nem egy nap alatt épült fel Buda vára sem

p Minden búnak vége, boldog halál szekere

p Az embert emészti a bú, mint a fát a szú

p Könnyű más bőréből széles szíjat vágni

p Ha bölcs botlik, nagyobbat esik az együgyűnél

p Nem menten nyelik ám be a bölcsességet

p A bölcs ember mindenütt otthon van

p Könnyű teli hassal böjtöt dicsérni, róla papolni

p Ami bővében redves, szűkében kedves

p Aki bottal köszön, annak doronggal felelnek

p Nem mind bors, amit a kalmár ebe hullat

p Még a vén embert is táncba viszi a jó bor

p Többen halnak borban, hogysem a tengerben

p Büdös bornak szép cégért szoktak kötni.

p Bor és kenyér nélkül fázik a bujaság

p Borban a gond megbetegszik, él a kedv.

p A bor még a némát is megtanítja szólani

p A bor lator bajnok, először is lábáról ejt le

p Bolondság attól félni, mi el nem kerülhető

p Az Isten is elszenvedi a mi bolondságainkat

p Könnyű neki bolondozni: egy csepp esze sincs.

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…