Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész - III.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

Berzsenyi Dániel

Életfilozófia

Én is örömre születtem 

Árkádia berkében, 

Rózsapárnán szenderegtem 

Cypris ambrás ölében. 

Az aranyszázad istene 

Pásztorai közé kene. 

Ah, de mint az aranyvilág, 

A rózsakor elrepül! 

Olympusra más isten hág, 

S Dodona berke dördül. 

Elvirít a szép kikelet, 

S vele a hesperi liget. 

Az enyém is elvirult már! 

Pályám vége közelit: 

Hol a gigászi Örök vár, 

S chaoszába elmerít, 

Mint egy cseppet az óceán, 

Mint egy sóhajtást az orkán. 

Légyen álom, légyen bíró, 

Bátran megyek elébe, 

Mint egy elfáradt utazó, 

A vadon enyhelyébe. 

Mert ha bíró: nem furdal vád, 

Mert ha álom: nyugalmat ád. 

Ember voltam, csak gyarlóság 

Létem fényes bélyege, 

Ha virtusom nem hiúság, 

Forró vérem melege, 

Ha szívem nemesebben vert: 

Önmagában méltó bért nyert. 

Sírjak-e, hogy életemet 

Jól használni nem tudtam, 

S legkiesebb ösvényimet 

Álmodozva folytattam? 

Ha ezt ujra elkezdhetném: 

Ismét a multat követném. 

Az ifjúság örömeit 

Lelkesedve öleltem, 

De szívem szebb ösztöneit 

Soha bé nem tölthettem. 

Ithakám partját elértem: 

S ah, hazámra nem ismértem! 

Úgy éltem, hogy életemet 

Visszaélni ne bánnám, 

Úgy éltem, hogy életemet 

Végezni ne fájlalnám; 

Megcsókolgattam rózsáit, 

Megizzadtam vaspályáit. 

Láttam a mosolygó tavaszt, 

Láttam az égető nyárt, 

Láttam miden időszakaszt 

S minden földi láthatárt: 

Ha örök időket élnék, 

Ezeknél többet nem érnék. 

Tűnő éltem rövidségét 

Én tehát nem siratom, 

S a jövendő kétes képét 

Előre nem borzadom, 

Minden kornak van istene, 

Nem zúgolódom ellene, 

S kebelemben marasztom

*

p Legkeserűbb elválni a drága jóbaráttól

p A nélkülöző sok mindent hiányol, a kapzsi mindent

p Önmagát ítéli el a bíró, ha felmenti a bűnöst.

p A botlás másodszorra már hiba. Súlyos hiba.

p Soktól kell félnie annak, akitől oly sokan félnek.

p Latolgatni tízszer kell, dönteni csak egyszer (lehet)

p Semmit sem szeret jobban a vágy, mint amit nem szabad.

p Étkezés közben vitatkozásnak nincs helye.

p Ami kezdetben érvénytelen volt, az marad

p Fürdesd és fésüld bár, az mindig kutya marad

p A kibékült barát és a kétszer főzött étel...

p Baráttól csak tisztességes dolgot kérjünk.

p Visszaélésből nem származik jogos gyakorlat.

p Könnyű vacsora: tevékeny/vidám a szellem.

p Görög elsején – sohanapján, ha piros hó esik

p A szerelem a ránézésben rejtezik (aspektus)

p Szeretem Platónt, de jobban az igazságot.

p Boldog az, aki távol van a közügyektől

p Mindenki háborúja mindenki ellen…!?

p Csók a földnek, ő minden élő közös anyja

p Vakmerően rágalmazz, vmi úgyis ráragad

p Fut a bizonytalanért, s elveszti, ami biztos

p A halál ellen nincs orvosság a kertekben

p Az ősz fő előtt nagy tisztelettel állj fel!

p Akié a föld, azé a vallás (lelkiismereti rab)

p Az ízlésekről nem lehet/érdemes vitázni

p Élőt bánt az irigység, ám nem fűti a holtat

p Baráti hajlék a legjobb hajlék, ha putri is az

p Amíg sikeres, addig sok „barátot” számlálhat

p Amint beborul fölötte az ég, magára marad

p Egyél, igyál, játssz: halál után nincs gyönyör!

p Tévedni emberi dolog/tévedésben maradni

p Semmiből semmi se lesz (ún. ősrobbanás)

p Gyakorlás teszi a mestert (ha tehetséges)

p Mindenki a saját szerencséjének kovácsa.

p Felejtsük el, mintha mi sem történt volna

p A megtörténtet meg nem történtté tenni!?

p Legyen igazság, ha belepusztul is a világ!

p A vége koronázza a művet (pontot az i-re)

p Imbolyoghat a hajó, de sohasem süllyed el

p Barbár győztest meghódít a vesztes kultúra

p Nem erő, de gyakoriság: a csepp követ váj

p Jobb a tisztes halál, mint a becstelen élet

p A tisztségek megváltoztatják az erkölcsöket

p Ugyanazt ugyanazzal: büdöst jó levegővel

p Aki nem ismeri az örömöt nem is vágyik rá

p Önmagán uralkodni a legnagyobb uralkodás

p Nehézségeinkben ismerjük meg a barátokat

p Két veszekedő között a harmadik örül (nevet)

p Légy becsületes, mást ne bánts, add meg, mi jár

p A mormogás joga, az elvehetetlen a néptől

p A munka – és a szerelem - mindent legyőz

p A törvényt szolgáld, hogy szabad lehessél!

p A haragra a legjobb orvosság a késlekedés

p Csak a halál a biztos, de az ideje bizonytalan

p Békés egymás mellett élés: kompromisszum

p A világ akarja, hogy rászedjék: szedjük rá!

p A természet nem tesz ugrást: fokról fokra

p Soka hallgass, keveset beszélj: 1 száj, 2 fül

p Természeted kiűzheted vasvillával, visszatér

p Semmit se túlságosan, mérték-, szerfelett

p Semmi akadály, kinyomtatható (cenzorált)

p Mimóz Antal/Antónia - Nevében a végzete!

p Nem lesz nagyobb a törpe, ha hegyre áll is

p Nem sokfélét, hanem (egyből) sokat tudjál

p Nem halok meg teljesen, ha nyomot hagyok

p Ne az iskolának, hanem az Életnek tanulj!

p Egyetlen nap se múljon el kézvonás nélkül

p Nincsen szabály kivétel- próba - nélkül

p Nincsen bűncselekmény törvény nélkül.

p Gyűlölöm a hitvány tömeget, távolodok tőle!

p Minden, mi túlzás, bajba sodor, bűnre vezet

p Egy kockadobásra – sok - mindent feltenni

p Kevés bölcsesség által irányíttatik a világ

p Kegyes csalás a másik ember érdekében

p Vacsora után állj fel, és tégy ezer lépést

p Csírájában fojts el, későn nincs rá orvosság

p Hosszú halogatások miatt elhatalmasodó baj

p Előbb élni, jóllakni, s csak aztán filozofálni!?

p Saját magamhoz én állok a legközelebb

p Amilyen a király, a (lelki)pásztor, olyan a nyáj

p Akit az isten meggyűlöl, azt pedagógussá tette

p Senki sem elégedett a sorsával, másét dicséri

p Bármit tanulsz, magadnak tanulod, tiéd lesz

p Kit hazája számkivet, maga elől hogy menekül

p Mit nevetsz, rólad szól a mese, nem másról…

p Amit szabad Jupiternek, azt nem a kisökörnek!

p Amit magadnak nem akarsz, mással se tedd!

p Az ismétlés (a repeta) a tudás anyja

p A szenátorok tisztességesek, a szenátus szörnyeteg

p Ha ketten teszik ugyanazt, az nem ugyanaz

p Ha nem tiszta az edény, bármit megsavanyít

p Legyen neked édes a fény, nekem könnyű föld

p Teher alatt nő a pálma, nélküle csenevész

p A legnagyobb jog a legnagyobb jogtalanság

p A későn jövőknek csak a csontok jutnak

*

A MEGROMLOTT ERKŐLCSRŐL.

Oda van az erkőlcs! oda van a tudomány! Hazánk

Reménye mind kifonnyadott! - virágjait

Eggy dér (ki vélte vólna!) csaknem mindenütt

Lefőzte! Még az oskolákban is! - Mire

Ment a gonoszság! - Fajtalan tűz, jámborok

Csufoltatása, fülverő káromkodás,

Parázna szitok, eggy szóval undokság s merő

Istentelenség hallatik, szemléltetik!

Mennyben örök bér nincsen; a pokol - mese;

A lélek elmúl: azt csacsogják a tejes-

Szájú deákocskák is, és óh fájdalom!

Nyilván csacsogják. - Nincs fenyíték s félelem.

Csak színre vannak a gonoszt tilalmazó

Törvények: a bűn büntetés nélkűl marad.

Valamint, midőn a gátak elszakadnak, az

Eggymásra tollott s szűntelen jövő habok

Eggyszerre kilövellkednek; a téres mezőt

Sebes futamva meglepik s a dús határ

Kincsit lenyomják, vagy magokkal elviszik:

Úgy a kicsiny-korúk is a sűrű gonosz

Példákat otthon, szent helyen, kinn, mindenütt

Látván, levetik a szent igát, kinevetik a

Józan tanácslót; nyakra-főre, tartalék

Nélkűl rohannak eggy veszélyről másikra,

Vetekedve, szabadon, űzik a vétket. - Ki ne

Húllassa könyvét a szerencsétlen fiak

Hólt állapotján! Mit reménylhetünk ezen

Mirígyesekből! - Oh szegény atyák, anyák!

Hol van jövendőbéli gyámoltok? Mire

Tettétek a kőltséget? Elveszett! Soha

Nem veszitek hasznát! - Megcsalatkozott király!

S királlyal eggyütt megcsalatkozott haza!

Mit vártok ezen elvetemedett és elfogúlt

Rossz fajzatokból? Ah! kitől fél, aki nem

Fél Istenétől? - Jőjjetek, siessetek,

Nyomjátok el ezen elterűlt fenét - talán

A kisdedektől el lehet még tíltani.

Talán eszekre térnek a feslettek is

Nagy gondotok után; hajtnotok tán meglehet

A gyenge vesszőt. - Jaj, kemény fa, görcs leszen,

Ha több üdőt nyer. - Eggy okos, bőlcs férjfinak

Adjátok által a vezérséget. - Mihez

Nyúlt Róma nagy fergetegi közt? - Dictatori

Hatalomhoz. - A kormányra tudnék én - De nem -

Még megköveznek a szabadságon kapók.

Baróti Szabó Gábor - 1794.

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…