Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész - II.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

Batsányi János 
A bölcsnek állhatatossága

Justum e tenacem propositi virum.
HORATIUS

"Ha ki, mindenét elvesztvén,

Reménységet sem talál,

Már annak az élet szégyen,

S kötelesség a halál!"

Az ily bús eltökélésnek,

Ha van - ritkán van helye.

"Soha kétségbe nem esni,"

Nagyobb bátorság jele!

Az erkölcs hű bajnokának

Váltig kell küszködnie,

S a vak sors kemény csapásit

Békességgel tűrnie.

Cézár két nagy ellenségét

A világ csudálja bár:

Szokratest nagyobbá tészi

A halált-hozó pohár.

Őt sem gyáva rossz bírái,

Akik azzal büntetik,

Sem gonosz rágalmazói

Bűnbe nem keverhetik.

Ha megcsalta bal szerencséd

Minden szebb reményedet,

S visszarántván adományit,

Sérti, gyötri kebledet:

Vigyázz! hogy fel ne forgassa

Jóra-szánt szándékodat,

S le ne győzze, vagy alázza

Lelki méltóságodat!

Nem, fonalát életednek

Nem szabad elmetszened, -

Tudván, hogy sírodon túl is

Van bírád, van istened;

Akit, elméd s szíved ellen,

Itt talán ma még tagadsz,

De kinek majd napjaidról

S tetteidről számot adsz!

Hogy a végső áldozatra

Ki-ki mindég kész legyen,

És honjáért mindenétől,

Mihelyt kell, búcsút vegyen:

Méltó! s társaságban élő

Emberhez illő dolog!

De azért, hogy a szerencse

Nékünk már nem mosolyog,

Hogy vakot vet, hogy elfordul,

Agyarkodik, háborog,

S kerekével, mint egyébkor,

Kedvünk szerént nem forog,

Azt itélnünk, hogy lerázván

Pályánk nehéz terheit,

És megszegvén bölcs teremtőnk

S vallásunk törvényeit,

Szabad, s illik, sírba dőlnünk...

Gyávaság, s bal itélet!

Hazafinak s kereszténynek

Kötelesség az élet.

(1810-es évek)

*

pHamarabb-utóbb, de mindenkit elér a halál

pKiknek szájat adott, nyújt mindnek az ég eledelt is

pAmikor az ördög beteg volt, szerzetes akart lenni

pSzóljon imád, dolgozz, neked isten ezért csupa jót hoz

pMajd ínsége-szüksége tanít ki-kit főként az imára

pMint kicsi réti virág, úgy múlik a rang s a világ.

pMint buborék a vízben, lesz földünkből oda minden

pA bölcs csak legvégső esetben nyúl fegyverhez

pTedd kötelességed, és Istentől várd az eredményt

pEgy kockadobásra mindent feltenni: hazardőr

pA humor magaslatáról eltörpülő óriási gondok

pMennyi üres gond is kínozza hiába az embert!

pTöbb szem többet lát, mint aki csak maga néz

pA levert föld bosszúja a rontó-ártó fényűzés

pNincs oly fájdalom, amit az idő ne enyhítene.

pAz ember tervez, isten végez (szerencsés vég)

pNincs mester, nyomába szegődve kire esküdnék

pMely vég nélkül tart, nincsen olyan hatalom

pÚgy le ne menjen a Nap, hogy nem tettél valamit

pIsmerd/alkalmazd saját mértéked a dolgokban

pMajd az igazság dönt, s nem a többség/erőszak

pNemcsak a jog fontos, de az emberséges belátás

pNem visz jóra, amit ebül/becstelenül szerzünk

pNem lesz senkihez az jó, aki utálja önmagát

pNem szereted te fiad, ha gyakorta nem inted

pVan akadály, melyet lelemény le nem győzne

pIstenek segítsége nélkül emberi vállalkozás…?

pMíg árnyékot vetsz, mindig lesz nyomorúságod

pAz ártatlanság a lélek ünnepi ruhája

pAki ártani akar, az nem igen fenyegetődzik

pHol peng az arany, bátran hallgat a prókátor

pAranyat nem gyűjt, ki a fillért nem becsüli

pAranyat hord a szamár, bogáncskórót eszik

pAki sokat beszél aranyairól, annak nincs sok.

pAki nem tud, az ne is beszéljen arabusul

pKönnyebb a tálba aprítani, mint bele keresni,

pA béna, csúf rajkó is kedves/szép az anyjának.

pEgy anyós volt jó, de már azt is elvitte a manó

pA rossz asszony nagy gyötrelem/kereszt a háznál

pNézd meg az anyját, és – ne - vedd el a lányát

pLusta Kati, rest anyának leánya (anyjára ütött)

pMég a rossz anya is jámbor magzatot szeret

pAngyal ül a szemöldökén, ördög szeme alatt

pAkkor jó elhagyni az alvást, mikor legjobban esik

pKi az álmokra épít, az csak árnyék után kapkod

pÁlomban és szerelemben nincs lehetetlenség.

pA nagyon alázatos alkalmasint nagyon gyalázatos

pAz alkalmatosság és a hely tesz tolvajjá valakit

*

Révai Miklós

A lélek halhatatlansága

Lelkem! nem éred már soha végedet: 

Mert úgy lehellett téged az alkotó 

Isten, mikor gyarló agyagból 

Testemet olly nemesen teremté. 

Porrá emésztő földbe leszállanak 

A kérkedésnek felrakatott csoda 

Munkái, márvány oszlopokkal 

Támogatott magas úri házak. 

Sőt öszvedűlvén még maga a kerek 

Föld s ég elolvad csillagival, mikor 

Majd a megaggott nagy világnak 

Megszakadott kötözetje bomlik. 

Ekközt te lészesz ment egyedűl. Tehát, 

Ó halhatatlan szép vagyonom! miben 

Fog telni majd akkor a te kedved? 

Hol keresed lenyugosztalásod? 

A szent vagyonság, kútfeje, alkotó 

Szerzője s kedvén osztogató ura 

Kívánatos minden dolognak, 

Akkor is Istened. El ne vétsed. 

*

pAlamustaság - Az alamuszi macska nagyot ugrik

pAkit Isten az akasztófára rendelt, nem hal a vízbe

pHa akarom vemhes, ha nem akarom nem vemhes

pAjándék a szemest is, de még a bírót megvakítja

pAjándékkal mindent meg lehet fordítani.

pAmint veted ágyad, úgy aluszol benne: ha jól, jól.

pSenki nincs köztünk, ki valamivel adós nem volna

pAdós, most fizess, és ne nevess, ez a fekete leves

pA jókedvű adakozót kiváltképpen szereti az Isten.

pKényelmet ne keressél, hogy zord gondba ne essél.

pSenki se él úgy, hogy bűnbe ne esne soha! (gyarló)

pSenki se szokta, mi jót nyert, naptárába felírni…!?

pNe legyen súlyosabb a büntetés, mint a vétek

pÁmde az is jól élt, akár hír nélkül született s halt

pNem lesz egészen rút soha, ami szép volt valaha

pAmit tudsz, dicsérd, ne gyalázd mások tudományát

pJó lelkiismeretű halált nem hív, de nem is retteg

pÖnmagadat ne dicsérd, de a vétkeidet se soroljad

pÉg és pokol épp ugyanúgy kész cselekedni hamar

pNem tér vissza hullám/perc sem soha, mely tovatűnt

pKényszerű helyzet: még az isten se tudnak változtatni

pAki hallgatagon fontol magában vétket, az is bűnös

pA kis lopás csak kis kár, de a bűn éppolyan nagy

pA városok igazi védőfala a polgárok jó erkölcse

pDrága ajándékot vár Isten, örvend nagy áldozaton

pA világ akarja, hogy becsapják, tehát be kell csapni

pKérdezz, egyre tanulj, s többre viszed a mesternél

pSok szép adományt hoznak/visszavesznek az évek

pMás az okos szó, és egész más az üres fecsegés

pMíg készül sok tárgy, csúnya, de szép, mire kész

pEmberi mű nem lesz örök, (ércnél) maradandó(bb)

pBékés élethez csak egy út visz: ez az út az erényé

pÖnmérséklet, önmegtartóztatás megedzi az embert.

pIngadozó a gonosz természete, és változik egyre

pÉletmódját bölcsen ki-ki igazítsa, szabja magához

pEmlékezzék jól, pontosan az, ki hazug (jó memória)

pAz, ami kipróbált már, kísérletezést nem igényel.

pMinden, ami jóra vezet, istened adja neked: kaptad

pJobb, ha irigyelnek, mintsemhogy szánjanak engem

pÁtok rá, aki negligálja/nem méltóképp tiszteli Istent

pRossz szívűek lelkén orvosi gond, kezelés se segít.

pA nagy, rendkívüli lélek rendkívüli sorsot érdemel.

pÁllj, fiú, helyt bátran, s majd így jutsz fel a csillagokig

pA szerencse könnyelművé tesz, nem könnyű elbírni

pÉgi hatalmak játéka lesz/marad az emberi sorsunk

pA változatosság gyönyörködtetne, ha törekednél is rá

pJól él, ki tud jól visszavonulni: él sorsa határai között

pLám, a halál ellen gyógyszert nem lelsz te a kertben.

*

Szentjóbi Szabó László

Az igaz világi boldogság

Tanuld azt meg felejteni 

Amit el lehet veszteni, 

S elhagyni szíved ne bánja 

S az elmúló szerencsével 

Válj meg mindentől békével! 

Szíved is akképp válaszd el 

Hogy elválva ne szakaszd el! 

Amik rajtad történhetnek 

Légy ura minden esetnek! 

Légy bátor egész éltedben, 

Csüggedhetetlen szívedben, 

Ha az inség reád tódult, 

Hogy soha ne légy nyomorult. 

Töltsd bé kötelességedet 

És nem ér szégyen tégedet. 

Így szerencse ellenére 

Szerencsés lészel végtére, 

S fogod érzeni szívedben 

Hogy az ember ez életben, 

Csak azzal élhet igazán 

Amit, ha elveszt is, nem bán. 

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…