Payday Loans

Keresés

A legújabb

A honlapfőnök ajánlatai

Magyar anyanyelv

Magyarok

SZERELEM

Oly korban élsz

Amnézia ellen

ZSIDÓKÉRDÉS

Életegész

EUGÉNIUSZ

Életminőség Jenciklopédia

JENŐ KÖNYVE

ÉLETMINŐSÉGÜNK- RÉSZ ÉS AZ EGÉSZ

A keresztény nemzeti foci születése, 1939. - Végleges harcot hirdetek a zsidó szellemiség ellen, amelyet minden vonatkozásban ki akarok irtani a magyar labdarúgásból, — mondotta Gidófalvy dr
Zsidókérdés régen és ma - Zsidókérdés régen és ma
MALONYAI PÉTER
MALONYAI PÉTER 2021.01.25 22:25 Frissítve: 2021.01.25 22:34


Bélyegek – Malonyai Péter publicisztikája


A legnagyobb jóindulattal sem mondható, hogy nyolcvan évvel ezelőtt méltón emlékezett volna meg a sportközvélemény az MLSZ születésnapjáról. A megalakulás 40. évfordulóján, 1941. január 19-én az volt a Nemzeti Sport címlapján a vezető hír, hogy „Vasárnap szerződteti az Újpest a két Olajkárt (?!)”. Nem szerződtette, de ez másodlagos. Legalábbis ahhoz képest, hogy csak az évforduló tűnt el a homályban, a szövetségről sok szó esett. A jól értesültek már pedzegetni kezdték, hogy az MLSZ újra önálló lehet, visszakapja az önkormányzatát.

Másfél évvel korábban, 1939 nyarán, június 20-án politikai döntés következtében került kormányzati irányítás alá a szövetség, Gidófalvy Pált kinevezve hatósági biztosnak. A hivatalos közlemény egyértelműen fogalmazott. E szerint „a legnépszerűbb magyar sportág vezetéséből hiányzik a céltudatos nemzetnevelő készség”, a szellem „erősen elüzletiesedett”, de ennél nagyobb baj, hogy „a hibák és hiányosságok egyre jobban kimélyítették azt az ellentétet is, amely újabban a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között kifejlődött”. A háttérben pedig az áll, hogy „a nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hivatott magyar labdarúgósport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasok.”

Magyarán az árjásítás volt a cél, összhangban a kormányzati politikával és a második zsidótörvénnyel (1939. évi IV. törvénycikk). Hatályba lépése nyomán feloszlatta magát az Európa-hírű Hungária, s általános lett a tisztogatás – nem éppen dicső korszaka volt ez a magyar futballnak, sportnak és politikának, ami engem illet: gyalázatos. A történelmi értékelés nem tisztem, legyen elég annyi, hogy Gidófalvy Pál a második világháború utáni népbírósági tárgyaláson az ítélkezési gyakorlathoz képest viszonylag enyhe büntetést kapott (négy év), az már az újabb politikai hullám (Rákosi-diktatúra) következménye volt, hogy két és fél esztendőt rá kellett húznia.

Mindez annak is következménye lehetett, hogy a tanúvallomások többsége jóvoltából enyhítő körülménynek számított, hogy közalkalmazottként nem volt önálló, eszköz volt a hatalom kezében, jellemző, hogy a sportkormányzat főszereplői közül Tárczay-Felicides Románt életfogytiglani börtönre és teljes vagyonelkobzásra ítélték.

De vissza 1941-be, amikor alighogy kiszivárgott a hír az önkormányzat visszaadásáról, azonnal elkezdődött a mérlegkészítés: mi változott a magyar futballban másfél esztendő alatt? Akármilyen furcsa, Gidófalvy volt a kezdeményező, felhívást intézett az NB-s csapatokhoz és a kerületekhez, hogy írják meg a véleményüket.

Nos, a válaszokból kiderül, hogy alapvetően pozitív a kép, s az is, hol szorít a cipő. Például az NB I létszámánál. A kérdésre, hogy emeljék-e 16-ra 14-ről az indulók számát, a klubok érdekeiknek megfelelően válaszoltak, a nagyok (Ferencváros, Újpest) nem kívántak változást, a kiscsapatok, amelyek akár ki is eshetnek, javasolták az emelést. A legérdekesebb ötlet Bánkuti Gábor egyes bíróé, a Pestszenterzsébeti MTK vezetőjéé, aki 15-ös (!) létszámot javasolt, azzal, hogy a szabadnapos csapat menjen vidékre hírverő meccseket játszani, ami bevételhez segítené a kicsiket.

Nem véletlen Bánkúti úr ötlete, ugyanis a népszerűsítés célja volt a kormánybiztosi uralomnak is, összekapcsolva azzal, hogy a futballisták legyenek fegyelmezettek, mellőzzék a durváskodást, szolgáljanak például a nézőknek, akik a háború felé sodródó országban sem fordítottak hátat a futballnak, nőtt a nézőszám. Csak az változott, hogy többen keresték az olcsóbb belépőket, mint korábban. A BSzKRT-tól érkező megjegyzés örök érvényű: „Ha a közönség jó sportot kap, nagyobb számban látogatja a mérkőzéseket.”

Mindenesetre javult a futballisták fegyelme, köszönhetően annak is, hogy a játékvezetők magabiztosabbak lettek hátuk mögött a fegyelmezési szándékkal. Kevesebben voltak a kelleténél, ezért volt általános nyűg az idegenben játszó csapatoknál, hogy a helyi partjelzők éppen hogy csak gólt nem lőttek, annyira lelkesen segítették az övéiket.

A kormányzati hatalom arra jó volt, hogy viták, szócséplés helyett intézkedéseket hozzanak olyan témákban, amelyek aktuálisak voltak, mi több, ma is terítékre kerülnek. Ilyen volt az utánpótlás-, az ifi- és a diákfutball kérdése. A legtehetségesebb gyerekeknek régiónként nyári táborokat szerveztek, ahol a labdarúgás oktatása mellett az is vonzerő volt, hogy rendszeres és úgy-ahogy tudományos alapokon nyugvó étrend várta a fiatalokat, két héten át jóllakhattak, ez akkoriban nem volt utolsó szempont. Egy tollvonással elhallgattatták a diákfutball ellenzőit, az iskoláknak kiírt Szent László-kupa rendszeres tétmeccsekhez juttatta a gyerekeket, amelyek a szakemberek segítségére voltak a kiválasztásnál.

A szakmától pedig megkövetelték a tudást, csak az lehetett edző, aki sikeresen levizsgázott a Testnevelési Főiskola tanfolyamán, szakítva azzal a hagyománnyal, hogy a volt játékosok szinte alanyi jogon juthattak kispadhoz. A hozzáértők – például Sarusi Kiss Béla és Szegedi Péter – tanulmányaikban kiemelik, kizárták a lehetőségét annak, hogy a nagyobb klubok rá tudják erőltetni akaratukat a kisebbekre, mi több, a rendszernek nem volt kedvenc csapata. Ez azért is megjegyzendő, mert az akkori módiból később a szocialista sportirányítás több megoldást is átvett (edzőtáborok, szakmai végzettség, megyék közötti ifjúsági tornák), ám abból nem engedett, hogy letegye a garast valamelyik klub mellett (lásd: Bp. Honvéd 1950–1956).

Az is a Gidófalvy-éra alatt ért a csúcsra (és jött vissza a hatvanas-hetvenes években), hogy tőkeerős nagyvállalatok képviseltessék magukat a futball legmagasabb szintjén, így például az 1940–1941-es idényben az NB I-ben futballozott a Szolnoki MÁV, a WMFC, a DiMÁVAG, az Elektromos, a Gamma és a BSzKRT, egy évvel később pedig jött (igaz, ment is) a Lampart és a Bp. MÁVAG.

Ami pedig a pénzügyeket illeti, az MLSZ-önkormányzat felfüggesztésekor, 1939. június 20-án a szövetség tartozása mintegy 140 ezer pengő (mai áron 118.860 millió forint) volt, a kasszában 733.40 pengőt találtak. A kormányzati uralom zárásakor nem volt tartozása az MLSZ-nek, a szaldó pozitív volt. Igaz, csak 9000 pengőt tett ki, de a kiadások között szerepelt az utánpótlás fejlesztésére (30 ezer pengő) és az erdélyi futball megsegítésére (40 ezer pengő) szánt összeg. Arról nem beszélve, hogy az új, ismét önkormányzatként működő szövetség a korábbi 24 ezer helyett 60 ezer pengőre számíthatott államsegélyként.

Az MLSZ 1941. március 9-én alakult újjá, elnöknek Gidófalvy Pált választották meg. A Képes Sport beszámolója szerint „az egész közgyűlésen a legrövidebb ideig – a szavazás tartott. A jelenlévő 32 elektornak még öt percre sem volt szüksége, hogy a hivatalos jelölés alapján egyhangúan megválassza a szövetség új vezetőségét”.

Az önálló munka az alapszabályok belügyminiszteri jóváhagyása után májusban indulhatott meg, de Gidófalvy már a közgyűlés másnapján programot hirdetett, lényege, amivel megválasztása után búcsúzott: „Folytatjuk, ahol elhagytuk...”

Az nem változott, hogy a klubképviselők éppen úgy igyekeztek jóban lenni az elnökkel, mint korábban a kormánybiztossal. Az egyik vidéki klub fővárosi képviselője például – a Képes Sport riportja szerint – órákig várt Gidófalvyra, s aztán bejutva, szerénykedve mondta:
„– Elnök úr, kérem, elhoztam a bélyegeket.
– Miféle bélyegeket? – kérdi csodálkozva Gidófalvy.
– Használt bélyegeket. A múltkor hallottam, hogy az elnök úr gyűjti a bélyegeket. Láttam, hogy levágja az egyik borítékról.
Gidófalvy nevet:
– Soha életemben nem gyűjtöttem bélyeget. Azt másnak tettem félre.”

Hát igen, a bélyegekkel gyakran baj van.

 

*

A keresztény nemzeti foci születése

"Őrségváltás" a Magyar Labdarúgó Szövetségben - 1939

2019. június 19. - hacsa.

Nyolcvan évvel ezelőtt, 1939. június 19-én a labdarúgás sorsát kiváltképp a szívén viselő nemzeti és keresztény kormány megmentette a magyar focit az abban uralkodó nemzetidegen és fajidegen kalmárszellemtől. Napra pontosan egy évvel azután, hogy a magyar labdarúgó válogatott világbajnoki döntőt játszott. Hóman Bálint kultuszminiszter javaslatára a belügyminiszter felfüggesztette az MLSZ önkormányzatát, és kormánybiztost nevezett ki Dr. Gidófalvy Pál személyében.

Az Országos Testnevelési Tanács megállapította, "hogy a legnépszerűbb magyar sportág vezetéséből hiányzik a céltudatos nemzetnevelő készség./.../ ...labdarúgásunk szelleme erősen elüzletiesedett.../.../ a nemzetnevelésben hathatós tényező szerepére hívatott magyar labdarúgó sport vezetői közé nagy számmal kerültek be olyanok, akik
a magyar ifjúság nemzeti szellemben való vezetésére nem alkalmasak./.../... a keresztény és nemzeti szellemű, de ugyanekkor sport szellemben és szakszerűségben is erős labdarúgószövetséget teljes átépítéssel vélte megteremthetni." (Friss Újság, 1939. június 20.)

A Játékvezetők Testületét, önkormányzatát is megszüntették, mivel sok volt benne a zsidó.

"...az az érzésünk, hogy nem sportpolitikai intézkedés történt, hanem a napi politika tört be a legnagyobb magyar sportszövetség életébe, mert eddig csak bizonyos oldalról hallottuk azt, hogy 'a magyar labdarúgósport és a keresztény középosztály között egyre jobban kimélyültek az ellentétek'. /.../ A játékosok bőrére, a sportérdekek megcsúfolásának árán sok politikai karrier lendült már a magasba... A magyar labdarúgás bomlása tovább tart majd és a napi politika jelszavai sem hatnak gyógyító balzsamként." Ezt jósolta a Népszava (1939. június 21.)

mlsz_1.jpgAz excsendőr Dr. Gidófalvy Pál kormánybiztos nyakkendőben. Fölé hajol Dr Majorszky, aki ügyvezetőként intézi a játékvezetők ügyeit, valamint Tamássy, az ifjúsági kapitány. (Képes Sport, 1940. július 23.)

A labdarúgósport önkormányzatának felszámolásával a kormány a hozzá közelálló politikai erők követelésének tett eleget. Ezt követelte többek között a Magyarság is rögvest azután, hogy a tulajdonosa a nemzetiszocialisták kezébe adta a lapot.

mlsz_2.jpgMagyarság, 1938. október 13.

A fenti cím és alcím alatt ez olvasható: "Ez a sportszervezet, amely Magyarország legnépesebb és legnagyobb érdeklődésre számot tartó sportágát, a labdarúgást irányítja — mint a Magyarság hasábjain már többször megemlékeztünk róla — zsidó üzletemberekből álló klikk igazgatása alatt áll./.../ Az országos elnökség tagjai közül 23 szavazott. Ebből 9 volt zsidó, tehát az összes szavazatok 31 százaléka a faji összetartás alapján jött létre. Az alszövetségek részéről leadtak 87 szavazatot. Ebből 45 volt zsidó, tehát 52 százalék. A Nemzeti Bajnokság ott jelenlevő 31 egyesületéből 16-ot zsidó képviselt, tehát itt is több mint 50 százalék esett a zsidó szavazatokra./.../ 
... alkotmányos úton, tehát belülről ezt a rendszert nem lehet megbuktatni. Kormánybiztosnak kell jönni... így lehetne újjáépíteni keresztény nemzeti alapon a magyar labdarúgást." (Magyarság, 1938. október 13.)

Két héttel később "Szűnjék meg a zsidó futball-diktatúra!" címmel közöl cikket a lap, amelyben többek között a Játékvezetői Testület felszámolását követelik: "Ez a testület bírói díj címén sarcolja a magyar labdarúgást. Természetesen 80%-ban zsidók a tagok, ők vannak az élen is s kinézik fényes termeikből a kisebbségben lévő magyar bírákat. A magyar társadalom az OTT-tól várja, hogy ez a szellemi irányítás, ez a zsidó uralom megszűnjék, természetesen nem elég az, hogy a legfőbb vezetők diszkeresztények legyenek, minden fontos tisztségnél és irányító szerepnél gyökeres változást követelünk." (Magyarság, 1938. október 26.)

"mlsz_3.jpg


...végre az egyesületek vezető posztjairól azok az idegen elemek, amelyek nem a nemzet szent ügyének, hanem mindenkor a maguk sötét üzletének tekintették a magyar Sportot, Lássák be, hogy amikor megtisztulni és megújulni akar az egész nemzeti élet, akkor a magyarság nem tűrheti tovább, hogy a sport legfontosabb területein azok vezessenek, akik nem sportolnak, hanem üzletelnek." (Hétfő, 1939. január 2.)

1939 májusának elején elfogadták a második zsidótörvényt, a hónap végén megtartották a kormányt megerősítő választásokat, s amikor véget ért a bajnokság, és a szurkolók közvetlen reakcióitól nem kellett tartani, végrehajtották, amire alkotmányos úton, mint fentebb olvashattuk, nem lett volna mód.

Dr. Gidófalvy, aki kinevezéséig a Délmagyarországi Labdarúgó Alszövetséget vezette kemény kézzel és ellentmondást nem tűrve, rapid módszerekkel igyekezett minél gyorsabban megteremteni a keresztény nemzeti foci feltételeit. Felszámolta az összes bizottságot, nem egyeztetett, nem konzultált, cselekedett. A fent idézett lapot lenyűgözte ez a stílus és ez a tempó:

mlsz_4.jpgHétfő, 1939. július 3.

"Ha az ember a Magyar Labdarúgók Szövetsége Vadász-utcai székházának folyosóira lép, nagy változásokat észlel. Sok az új arc, az eddigi sétálgatások helyett az ember sürgő-forgó csoportokat talál, 
és a legfeltűnőbb az, hogy egyáltalában nem lehet látni az összes jellegzetességekkel felruházott funkcionáriusokat. A belügyminiszter legutóbbi rendelkezése, amellyel a Labdarúgó Szövetség autonómiáját felfüggesztette, nagy változásokat hozott a magyar labdarúgás életében. Eltűntek a bizottságok Az összes eddigi alkalmazottaknak felmondtak, a zsidó alkalmazottak teljesen eltűntek, a keresztények közül is csak az alkalmasakat és a rostán átszűrteket tartották meg. Az összes eddigi megválasztott tisztségek megszűntek és a volt tisztikar az újonnan kinevezett főtitkárnak és titkárnak már átadták hivatalukat. Az ügymenet így meggyorsult az eddigi 'bizottságosdi' megszüntetésével. (Hétfő, 1939. július 3.)

A játékvezetők nagy többségét is kirúgták, és gyorstalpalókon képeztek olyanokat, akik képesek keresztény nemzeti szellemben bíráskodni. "A tudatosan megszervezett zsidó faji alapon álló Játékvezetői Tanács egyik napról a másikra kimúlt. Arról nem emlékeznek meg — természetesen — /a zsidó lapok - Hacsa/, hogy milyen hallatlanul nagy átütő ereje van az új tanfolyamnak, s már eddig több mint nyolcszáz jelentkező igazolta le magát és vett részt országszerte a JT újjászervező munkájában. Természetesen 'a karaván tovább halad' s nemsokára megérjük azt, hogy keresztény magyar emberek vezetik a mérkőzést, akik sokkal jobban el fogják látni ezt a sokat kritizált posztot, mint a régi rezsim olykor-olykor irányítható emberei." (Magyarság, 1939. július 15.)

mlsz_5.jpg"Végleges harcot hirdetek a zsidó szellemiség ellen, amelyet minden vonatkozásban ki akarok irtani a magyar labdarúgásból, — mondotta többek közt, majd kijelentette, hogy ebben a munkájában a legnagyobb szeretettel és körültekintéssel viseltetik az egyesületek ■igazi érdekei iránt, ezért nyugodt lelkiisme- rcttel áll a bírálatok kereszttüzében." (Új Magyarság, 1939. november 17.)

Októberben megjelent rendelet szerint ezentúl csak zsidónak nem tekinthető személy kaphat sportoktatásra engedélyt. (Friss Újság, 1939. október 6.)

"Gidófalvy dr. tűrte, hogy a politizálás vádjával illessék, kemény és következetes maradt." (Új Magyarság, 1939. december 24.) Mert bizony voltak, akik nem átallották ezzel vádolni őt.

mlsz_6.jpg"Ma már a kor szellemének és az ország tökéletes többségének teljes megelégedésére működik az új MLSz és rövidesen elkövetkezik az önkormányzat visszaadásának Ideje, mert a régi rendszer hívei végleg elvesztették talajukat. A nagy siker nyomán önkéntelenül felvetődik az a kérdés, miért nem lehet a Magyar Ökölvívó Szövetséget, - a labdarúgás után legnépszerűbb sportágunk - vezetőségét is ugyanígy megszabadítani a zsidóktól?" (Függetlenség, 1940. április 19.)

Mielőtt azonban az MLSZ önkormányzatát helyreállították volna, még felszámolták az 1940-41-es bajnokság elején az MTK profi csapatát, a Hungáriát s egy évvel később magát az MTK-t is. Számos egyesületet megszüntettek, amelyek nem alakították át eléggé a vezetésüket keresztény-nemzeti szellemben.

"Kövér könnycseppeket hullatnak a Hungária professzionista futballcsapat csendes kimúlása fölött azok, akik a 'kék-fehérek' együttesét a maguk külön büszkeségeként dédelgették s mint valami saját nemzeti ügyükként ünnepelgették a csapat egy-egy győzelmét. Természetesen ügyes célzások olvashatók a meghatott nekrológokban arra, hogy már labdát rúgni is csak azoknak szabad Magyarországon, akiknek rendezettek a felekezeti viszonyai./.../ Holott az igazság az, hogy a csapatnak nem volt elég pénze, anyagi gondokkal küszködött./.../ A Hungáriával nem volt baj mindaddig, amíg a labdarúgás kizárólag üzlet volt Magyarországon, még pedig nem is olyan rossz üzlet. A nehézségek csak akkor kezdődtek, amikor a kalmárszellemtől megtisztított MLSz nem engedte többé a boltosszempontokat érvényesülni és azt akarta, hogy ez a népszerű sportág valóban arra szolgáljon, amire természettől fogva való: a nagy magyar tömegek nevelésére./.../ Egy zsidó üzlettel kevesebb van Budapesten, de eddig az ilyesmiből nem volt szokás 'nemzeti' gyászt rendezni. (Új Magyarság, 1940. július 10.)

mlsz_7.jpgA Képes Sport (1940. szeptember 3.) azzal foglalkozott, hogy mi lesz a sorsa a Hungária két kiváló válogatott játékosának, Turay Józsefnek, a Suttyónak és Cseh II. Lászlónak, a Matyinak.

A Hungária felszámolásának költségeit is a klub legendás elnöke, a klubra (is) rengeteg pénzt áldozó filantróp, Brüll Alfréd fedezte, akinek az élete Auschwitzban ért véget.

A Magyarság 1941. április 3-án megvédeni kényszerül Dr. Gidófalvyt: "A nagy Apponyi kis fia a világégés kellős közepén esztendős hallgatás után jónak látta megpiszkálni Gidófalvy Pál életét. Mondanunk sem kell talán, hogy semmi alapja nem volt ennek a piszkálódásnak, mert a belügyminiszter nyomban válaszolt és megcáfolta a vádaskodásokat. Meg kell azonban állapítanunk, hogy azért túlozunk, ha azt állítjuk, hogy a liberális gróf úrnak semmi oka nem volt piszkálgatni Gidófalvyt. Nagyon is nagy oka volt rá. Tudnivaló, hogy ez a Gidófalvy Pál azalatt a másfél esztendő alatt, amióta a magyar labdarúgás élére került, kiszórta onnan az összes zsidókat, végzett egynémely betegeshajlamú zsidó vezetővel és kedvenceikkel. Legutóbb pedig a zsidó sport utolsó fellegvárában, az MTK-ban rendezett nagytakarítást."

A "nagy Apponyi kis fia" Apponyi Albert gróf gyermeke, Apponyi György gróf volt, aki 1919-ben igen aktívan támogatta Horthy oldalán az ellenforradalmat, ekkor azonban már a németellenes, legitimista és a polgári jogegyenlőséget támogató liberális képviselők közé tartozott. 1941. április 2-án interpellált a T. Házban szóvá téve, hogy Gidófalvy még főispáni titkárként nem számolt el bizonyos pénzekkel. Gidófalvy pedig azzal lett megvédve, hogy a kérdéses pénzösszegek már vissza lettek fizetve, az ügy el lett rendezve, ki lett vizsgálva, le lett zárva. Keresztes-Fischer belügyminiszter egyúttal azt is bejelentette, hogy már nem is vizsgálhatná Gidófalvy kormánybiztos tevékenységét, mert ő immár nem kormánybiztos, hanem a megtisztított és önkormányzati jogát visszanyert MLSZ megválasztott elnöke. Az is maradt 1944-ig.

mlsz_8.jpgApponyi György (jobboldalt) Bethlen Istvánnal beszélget a parlament folyosóján.
(Képes Pesti Hírlap, 1935. november 9.)

Apponyi grófot 1944-ben letartóztatta a Gestapo. Mauthausenbe hurcolták, kiszabadulása után nem tért haza. Dr. Gidófalvyt kormánybiztosi tevékenysége miatt a háború után elítélte a népbíróság, viszont a pártállam az "antikapitalista", piac- és profizmusellenes sportszervezésben - edzőtáborozások, kiemelt sportkeretek, az üzemekre és hivatalokba épített csapatszervezés, totális szabadidő mozgalom - folytatta, amit ő elkezdett.

 
LAST_UPDATED2