Bölcs-balga, boldog-boldogtalan

Táltos paripák vagy állatorvosi lovak

Jóisten országa, vagy földi-égi pokol

Életminőség vizsgálódások magyarul

Mind egy - minden egész/rész I.

Értékőrzés, -javítás vagy -rontás

Szellemi kincskereső kalandozás:

az ember testi-lelki-társas életei

Orczy Lőrinc

Szívbéli sóhajtás a bölcsesség után

A bölcsesség oly szép, hogy minden kívánja, 

De ennek csak kevés igaz tanítványa, 

Mire vetemedhet ember tudománya, 

Mivel hibás legjobb elme találmánya. 

Belső ösztönéből indul, iparkodik, 

Nap, hold, csillagokon, egen álmélkodik 

Föld színén tekereg, bé is kéredzkedik, 

Tengerbe bémegyen, poklon iszonyodik, 

Égi csattanásnak villámját csodálja, 

Természet erejét mindenben vizsgálja, 

Sokezer dolognak okát nem találja, 

Elméjének vagyon ezer akadálya. 

Világ állapotján s rendén vizsgálódik, 

Érteni, megfogni kívánván aggódik, 

Tűz, föld, levegő, ég, vízen akadozik, 

Rejtezett okokkal szűntelen birkózik. 

Magában tér, kisebb világ épületét, 

Az embert, és ennek csodálatos testét, 

Vizsgálja mind külső, mind belső tetemét, 

Percét, ízét, vérét, de leginkább lelkét. 

Melyen elmélkedik, meg nem esmérheti, 

Homályából senki ki nem vezetheti, 

Magától pediglen éppen nem értheti, 

Mint vak tapogatva járván bú emészti. 

Csúszó-mászó, járó, repdeső állatok, 

Ezek is előtte elzárott lakatok, 

Vagynak ilyen módon mindenütt csak gáncsok, 

De ember magának mégis legfőbb titok. 

Boldog! ki esméri tehetetlenségét, 

Határozni tudja büszkés eszességét, 

Látván elméjének ilyen kisdedségét, 

Nagyra nem terjeszti csonka mesterségét. 

Csalatkozott ember mely kevésre mehet, 

Bizony nem adhatunk világosabb jelet, 

Ím jelen dolgokról csak keveset érthet, 

A múltat nem tudja, ami lesz rejtetett. 

Hát mely homály vagyon a nagy tudományban, 

Istenhez, s lélekhez tartozó dolgokban! 

Mennyi különbözés vallás formáiban, 

És ahhoz tartozó külső szolgálatban! 

Indulj meg Pekingtől, menj szinte Rómáig, 

Nagy Bairtól eredj, juss egész Prágáig, 

Evezz tengereken Lisbontól Dantzkáig, 

Linztől a Dunán le Sándor oszlopáig. 

Akármely nemzetnek nézzük is vallását, 

Tapasztalni fogjuk gyakor változását, 

Szégyen, mire vitte sok nép gyalázatját, 

Ki csufosan tette lelki áldozatját. 

Volt olyan vaksága emberi elmének, 

A krokodilust is tartották Istennek, 

Mi több fokhagymának oltárt emeltenek, 

Ily gyengeségekkel ám dicsekedhetnek. 

Természet rendének setét homályában, 

Eredvén az ember mély vizsgálásában, 

Sokezer esztendőt tölte tanulásban, 

Nem sokat ment elöl mégis munkájában,

Most is csak azt tudják, mit halandó tudhat, 

Hogy fő bölcsességre senki fel nem juthat, 

Kevés amit ember elméje megfoghat, 

Több az, amelyeknek végére nem járhat. 

Ha volt is, ki szárnyon feljebb emelkedett, 

Többi társainál több talentomot vett, 

Az is félve csak oda mehetett, 

Honnan a kétsége könnyebben térhetett. 

Határozott eszét némelyik csigázta, 

S az elrejtett dolgot addiglan vizsgálta, 

Míglen kevélységét Isten megbosszúlta, 

S vakmerőségének jutalmát megadta. 

Arisztotelésznek testét örvény lepte, 

Mikor dagadását tengernek szemlélte, 

Pliniust Etnának tüze emésztette, 

Mikor a kemence száját nézegette. 

Szerencsés Salamon, kit a főbb Okosság, 

Vezérlett vallani, hogy minden csak hívság, 

Boldog véle együtt, kit még a romlottság 

Nem bír, s nem emelget a kevély tanultság. 

Boldog hétszer, mondom, ki tud elégedni 

Menny ajándékával, s nem megy temjénezni 

Felpuffadt eszének, vagy tud kéteskedni, 

S elrejtett dolgokra nem mer ereszkedni. 

Kevély a tudomány, az embert ragadja, 

Ki poharából itt, azt megtántorítja, 

Mi tanulásunknak légyen tehát módja, 

Kinek-kinek illik, légyen arra gondja. 

Csak annyit hörpentsünk édes poharából, 

Kitől jobbak leszünk, s éltünk nem rosszabbúl. 

Nem áll az okosság disputációból, 

Mást kell megtanulni filozófiából. 

Isten úgy akarta, hogy ember dolgozna, 

Cselekedne inkább, mintsem gondolkozna, 

Mennyei dolgokat se igen vizsgálna, 

Földi lévén földi tudományt tanulna. 

Nem tudományt adta célul az embernek, 

Ada más jobb véget kötelességének, 

Mint határa vagyon romlandó éltének, 

Úgy bizonyos célja vagyon elméjének. 

Elég nagy tudomány, ha jól tudunk élni, 

Ha a jó erkölcsben tudunk elöl menni, 

Hibás vétkeinket meg tudjuk esmérni, 

Másoknak is vétkét meg tudjuk feddeni. 

Arra halandónak szükség iparkodni, 

Miképp rossz vágyódást lehessen fojtani, 

Harag irígységet hogy kell hárítani, 

A szép egyességet mint kell megtartani. 

Jöjj el fő Bölcsesség! esmértesd magadat, 

Taníts, hogy esmérjem én mennen magamat, 

Tenéked áldozni innen-túl munkámat, 

Vesd le fátyolodat, vond le homályomat, 

Epikur, Seneca, Plátó tudománya, 

Wolff, Argens, Malebranche, Newton találmánya 

Nem segít, mert hibás ezek takarmánya, 

Te légy, fő Bölcsesség! én elmém kormánya.

*

pAz akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors

pSenki sem köteles önmagát vádolni csak Isten előtt.

pElőbb mérj, azután vágj: tartsd meg a sorrendet

pMeg ne előzze sosem a nyelved a gondolatodat!

pFreudi elszólás: akaratlan kínos titkot árulni el

pÖsszeforrt csontok helyett: összecsórt fontok…!

pGyakran a nyelvbotlás mondja ki azt, ami igaz

pLégy türelemmel, s majd könnyül a nagy teher is.

pVíg légy szívem ma, ne nézd folyton: mi lesz eztán

pVajmi kevés az öröm létünkben, s percnyi csupán

pHogyha mögötted a baj, rá emlékezni nyugalmas.

pJózanul ítélni nem hagy indulat. Számolj 100-ig!

pIndulatod rövid őrület: zabolázd, vagy urad lesz

pOtt kopog az ajtónkon mindig az irigység ördöge

pKi hamar nevetésre fakad, meghatva hamar sír

pMinden jó(akaratú) emberszívben megleled istent

pMindig hidd, hogy a fény aznap gyullad ki utoljára

pCsak remény, gond, félelem, harag közt küzdve él?

pMindig bölcsekhez fordulva keresd meg a törvényt

pA bölcs jó útra vezet, s csendes békét ad a létnek

pTemplomba jár és napfelkelte-istentiszteletre?

pBölcsesség nélkül léte csak a halál üres árnya

pSegítene az Isten rajta, de nedves a puskapora

pImádkozni is és munkálkodni is, nem vagy-vagy

pBármelyik órában jó-jobb sorsot nyújthat az Isten

pAki a gondolkodás gondterhét leveti/másra rakja

pLegszebb a lét, ha épp mit sem kell töprengenünk

pA megkésett gyógyszer annyi, mint holtnak a csók

p„Tiszta kéz”: nem öl meg, csak nem enged aludni

pEgy egyszerű gép még az óriásnál is erősebbé tesz

pTöbbet ésszel, mint erővel: nagyhatalmú sündisznó

pÁd észt annak a sors, ki erőt nem nyert a kegyéből

pKedvez a rossznak a sors, hogy majd tönkre tegye

pLelkedben van a baj, s magadtól el sose futhatsz

pJó erkölcsöket is tönkre tehetnek. a gaz társak

pNem tudom én ki vagyok: azt se, a sors mire szánt

pAki nem ismeri valami örömét, az nem is vágyik rá.

pNyitja az ég kapuját a kegyes vég, s űzi bajunkat.

pHa olykor tán jóra visz, akkor enyhül a bűn súlya is.

pJobb az önkéntes tisztes halál, mint a becstelen élet.

pHa nincsen bűntudatunk, nem bánt, sápasztva a vétek.

pHej, de nehéz dolog, hogy a bűnt ki ne vallja az arcunk!

pKétszeresen vétkes az, aki bűnét meg sose bánja meg

pHa „havi baja” van, ha menstruál, akkor csak destruál

pA szurony jó hatalmat szerezni, de nem azt megtartani

pAz ember sorsa elől menekülve pont végzetébe rohan

pBalsorsnak nem elég bárkire is csak egyszer lesújtani

pCsak a nyuszi kéri, s medve máris törli halállistájáról

*

Aranka György

Élet

Élet lelke vagyon mindenben. Él e világnak 

Roppant teste. Nagyobb és kissebb részei ennek, 

Élnek. Nincs hólt része az egészre nézve. Ha hóltnak 

Egyet-mást nevezünk: az holt is él az egésznek. 

Csak kissebb neminek holt meg; s ez is él a nagyobbnak, 

Visszatér a’melybe: a főld, víz, levegő, só, 

Nyílt kebelekbe veszik pártolt részeknek apróját. 

És az egész melly élt, lassann-lassann elenyészik. 

Lesz soká, s a kötél melly őket az egybe kötötte, 

Elszaggattatván az halállal egyik a mássát 

Esmérni nem tudja tovább, nincs arra a végre 

Melyre egészbe elébb együvé rendelve valának. 

*

pKérd a dühödt istent, rajtad ezért könyörül (halállista)

pMég angyali gyermekből is sátánt formálhat a vénkor

pÁbrándot felvált gyakran a durva való: nehéz kő hull

pBölcs igazán az lesz, ki főként a más kárán tud okulni.

pA kifürkészhetetlen sors megtalálja a maga útját

pE bűnt szülő kor a házas/családi életet fertőzi elsőbb

pNéha a vétkünk az erény képét veszi csalva magára

pEgy sors vár mireánk, mindenkit sújt a halál törvénye

pJelzi a halál, az emberi vég, mit is ér a világi dicsőség

pEgyik legdrágább erény a nagy titkot nem kifecsegni.

pA rossz példát mutató bűnt az elkövetője is megutálja

pJó, ha tanul, okul abból, ha mások hibát követnek el

pBalgát kitanít majd a tapasztalat (saját kárán okul…)

pSzó, ha kiszállt egyszer, nem hívható már soha vissza

pCélja: a dolgokon ő legyen úr, és nem rajta a dolgok

pGyötri az embert, hogy - ködön át - nem látja a jövőt

pEgy fokig eljuthat, ha a célt talán ő már el nem is éri

pGyakran egész mást mond szája, mint gondol a lelke

pMakacs: rossz mellett ki ne tarts, róla lemondani jobb.

pVéteni emberi dolog, de sátáni megmaradni a bűnben

pJó, olcsó gyógyszer megvallani őszintén, ha hibáztunk

pVolt kicsi gyermek mind az is, ki ma bölcs meg erős.

pKét baj közül a kisebbiket válaszd, ha egy mód van rá

pA nevelés és a fegyelem alapozzák meg az erkölcsöt

pKétszeresen vétkes, bűntettével ki még dicsekszik is

pMegmondtam az igazat, mentettem lelkem nyugalmát.

pAki szorgosan tanult, gazdag-fényes tisztségei vannak

pNagyszerű álláshoz néha csak a vakszerencse segít!?

pNem szeretik sosem azt, akinek nem kedvez a jó sors

pA szorgalom a közepes tehetség legnagyobb segítője

pNem a tanulás szégyen, hanem a bűnös tudatlanság.

pSegíts magadon – mert Isten a henyélőket nem segíti.

pHa most senki se vádol bár, ítél majd akkor is Isten

pIsten, ha véd/veled van: akkor gerendán is hajózhatol

pA tett halála, a túl sok okoskodás, agyaló halogatás

pHányd és vesd meg jól, amiben végtére dönteni kell

pHaszontalanul munkálsz, ha az isteni segíteni késik

pHogyha segít isten, akkor nem bánthat téged irigység

pVétlen ver ősök vétke ma, míg romos az istenek háza.

pNem jó példa, aminek olyan könnyű másolni a hibáit.

pKincset kedve szerint ád, vagy vesz vissza a végzet

pSaját szemedben gerendát se, máséban szálkát is lát

pRossz a szemed, ha saját vétked kell venni szemügyre

pHa szerencséddel nem vagy boldog, nézd a más sorsát

pBölcs nem vizsgálni, ki mily ősök sarja, ha lelke nemes

pHogyha helyesen élsz, rosszak rágalma ne bántson.

pAz, ki a más sorsát kívánja, nyilván utálja a sajátját.

pBűn, ha te mit se hiszel, s bűn lesz elhinned akármit

*

Kis János
Bölcs rejtezés


Lesse, kinek tetszik, a szerencse nyomát 

S fényes udvarokban bámúlja templomát: 

Én az aranybékók zörgésétől futok, 

Mint a szomjú szarvas, még oly völgybe jutok, 

Hol tiszta forrásból igaz boldogságot 

Merítek, felejtvén világi hívságot. 

Ott, hol sem arannyal fedett esztelenek, 

Sem irígység mérges nyila nem sértenek; 

Éltem a bölcsesség számára szentelem, 

S fő jóm halhatatlan lelkemben föllelem. 

S mikor lefoly éltem patakja egészen, 

Ijesztő váz nálam a halál sem lészen. 

Bár késő világra nem jutok híremmel: 

Elég, ha rejtekben használtam, éltemmel. 

Hadd szórják a szelek szerteszélt poromat, 

Felszedi az, aki kimérte sorsomat.

*

Boldog-boldogtalan

Plusz-mínusz végtelen

Az akarót repíti, a nem akarót vonszolja a sors…

Kiken és miken múlik, hogy kiteljesedik-e életünk,

hogy jó, igaz, szép születés-élet-halál vár-e ránk,

ami méltó az Isten hasonmás teremtményéhez.

Mint egy gitárhoz, amin isteni muzsika játszható,

de használható nem rendeltetésszerűen, sőt, mint

szobadísz, nehezék, zálogtárgy, kalapács, fegyver,

vagy amiből kicsalható egy lélekromboló ördögi zaj...

Lehet élni csodálatos, megtáltosító isteni szerelemben,

boldog családi körben, édes otthonban, gyerekáldással,

de lehet/maradhat valaki agglegény, vénlány, elvált,

szerelmi gyötrelemben, szex nyomorban, házas pokolban…

Jószándékokkal kövezettek a pokolba vezető utak –

önmagunktól és jóbarátainktól védjen meg az Isten.

Ádáz nyílt ellenség, gonosz mostoha, sunyi álbarát?

Többet árt a kényeztető anya, a jó protokollos orvos...

A mese/példabeszéd, közmondás stb. rólunk szól,

ismerjünk magunkra s bölcsen/lélek bátran itt-most

változtassunk éltünkön - sokkal több múlik rajtunk,

mint azt gyáva önigazulásul magunkkal is elhitetnénk...

Az aranyunkat becsüljük meg és gyarapítsuk,

ami sár, azt nem mondjuk aranynak, ne őrizzük

és ne szaporítsuk, de tegyük arannyá, ha lehet,

és az aranyunkat meg ne hagyjuk sárrá válni…

https://docplayer.hu/2481076-Bank-jozsef-latin-bolcsessegek.html