Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség nagykönyv: lexikon – szótár



Emberélet: pozitív-negatív végtelen skála

A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia:

ötletek, nyersanyag-gyűjtés, előmunkálatok. – 8.



Vajda János

A csüggedetlen

Kérditek őt ti hidegen, bölcsen:
Vak hite itt még mi jót vár?
Mit prédikál itt szépről, igazról?
Nem minekünk való az már!

Mit eped itt nagy s nemes után még,
Aholott már csak "hasznos" van.
És a tömegek kicsinye, nagyja
Aranyat kér a templomban.

Kishitűek! a kárhozat és üdv
Itt csak a napnak nyugtán jön,
S a nagyok napja, nem rövid élet
Napja, letűnő a földön.

Hulljon a romlás kéntüzesője;
Mint Sodomát, temessen el;
S a kiégett hit, szeretet hamva
Legyen a tartós szemfödel.

Múlnak az évek, és ha fölötte
Összeomolva már a föld:
És a mező s bérc röpke patakja
Énekeire új dalt költ:

Jön az utókor jobb fia, népe,
S mint a jelen ős Pompéjit,
Rendre kiásván tetemeinket,
Nézi az arcok betűit.

Csüggeteg, undok törpe tetemboly
Sírja alatt ott lel föl majd
Irmagul egyet, aki szilárdul
Állva és hittel bátran halt.

És kezei közt látva a zászlót,
Mit kitagad most e rút kor,
Majd az ezernyi szolgatetem közt
Lesz a jelenből egy - szobor!

*

EGYMAGAD

Az emberi minőség számtana.

Egy fecske nem csinál nyarat,

de viszont egy bolond százat csinál?

Százmilliárd légy tehénszart eszik,

annyian nem tévedhetnek?

De te itt állsz, és nem tehetsz másként -

ha Isten csak egy igaz embert talál,

akkor lehet, hogy még egyszer megkönyörül

és nem hagyja a Föld-Titanic hajót

örök hullámsírba süllyedni…!?

*

Érdem

"Pontosan azt kapjuk,

amire rászolgáltunk.

Találhatunk-e kivetnivalót

egy olyan életben,

amit magunk

teremtettünk magunknak?

Hibáztathatunk,

felelőssé tehetünk-e érte mást,

mint magunkat?

Változtathat-e rajta más,

mint mi magunk,

tetszésünk szerint,

bármikor?"

(H.B.)

*

Életökonómia

Függő és független változók!?

Annyi minden van az egyes ember életében,

az időjárástól a politikai-gazdasági rendszerig,

ami ugyan igencsak meghatározza életünket

de amire csak ritkán vagy nehezen lehet befolyásunk.

Nem feladva ennek lehetőségét,

- s várva, elősegítve a kedvező alkalmat -,

életveszélyes pazarlása energiáinknak,

ha nem a közvetlen hatalmunkon belüli

dolgokra koncentráljuk korlátozott erőinket.

Hány embert látunk vallási, politikai

- olykor heroikus - pótcselekvésekben,

akár mártírkodásban

elkopni vagy elvérezni,

akinek otthon nagyon

nincs rendben a szénája.

*

Gyermek-felnőtt vágyak

A.

Mi szeretnék lenni, ha nagy leszek?

Dúsgazdag ember vagy hatalmas király,

vagy nagyon híres sportoló, színész,

vagy az emberiség tudós jótevője,

vagy katonahős megmentője?!

És persze egészséges, mint a makk,

csodaszép, vonzó külsejű,

aki a legszebb párt választhatja,

s akit elismernek és ünnepelnek,

s akinek versengenek baráti kegyeiért?!

B.

Mi akarsz lenni, ha nagy leszel?

Ugyanaz, mint ami most,

kicsi koromban:

boldog ember,

aki rendeltetésszerűen

használja el magát.

Hasonlattal élve:

nemcsak egy teremtett eszköz,

például egy hangszer vagyok,

de azon belül is egy gitár

és egy bizonyos fajta és darab,

amivel valaki mennyei muzsikát játszhat

vagy pokoli zajt, macskazenét stb. csaphat.

De használhatja kalapácsnak vagy szobadísznek is...

*

Élj úgy,

hogy kérdezzenek

Kis eséllyel fogod

eladni fogyókúrás recepted,

ha tenmagad olyan kövér vagy,

mint egy disznó…

Hogyan remélheted,

hogy a kiszemelt felebarátodat

folyamatos hitegetéssel-ijesztgetéssel

az általad egyedül üdvözítőnek vélt hitre téríted,

ha csak úgy sugárzik, süt belőled boldogtalanságod,

hiába próbálod ennek ellenkező látszatát kiizzadni?

A példamutatás ezer papolással, prédikálással felér -

minden szülő minden nap fokozottan újra és újra átéli ezt.

*

Felmentés

Minden ember

boldog akar,

vagy szeretne lenni

(nem mindegy:

a nagy akarás meddővé tesz)

Teljes értékű életű,

kiteljesedő, Dolgát elvégző

a maga és mások érdekében.

De nagyon sokan mégis

végső felmentést, igazolást keresnek:

az ő helyzetükben ez eleve reménytelen.

Halmozottan hátrányos indulás + baleset, balsors…

Van, aki azzal áltatja magát,

hogy másokért áldozta fel –

miközben ezt minden nap azok fejéhez vágja…

*

Sorsfedezet

"Meghirdette az elvi harcot,

majd luxusautóján elviharzott…"

Lehet vizet prédikálni és bort inni,

avagy megfordítva - ami ritkább.

A leghatásosabb igehirdetés,

ha te is azt iszod, amit javasolsz.

Hogy ez így van-e vagy sem,

ehhez ismerni kell egymást,

bejáratosnak kell lenni egymás konyhájába is.

Egyébként borzasztóan nehéz/szinte lehetetlen

életbölcseletednek/tanácsodnak hitelt szerezni.

Messziről jött ember azt mond, amit akar.

De aki velünk együtt, pláne sorsközösségben él…

*

Gazdagodj!

Egyenlő esélyek.

Ha én gazdag lennék…

De hiszen bárki gazdag lehet!

Legalábbis ezt ígérik a szerencsejátékok,

például a lottó, a lutri,

ahol minden szelvénynek egyenlő esély van nyerni,

kár, hogy ez az esély annyira kicsi, mintha nem is lenne!

Egy biztos: a szervező monopolcég mindig nyerni fog...

Ráadásul a nagyon kevés nyertes közül nagyon sok

éppen a hirtelen talált óriási summától lett boldogtalan...

Pedig pont ez az egy nagy nyeremény vesz rá milliókat,

hogy befizessék az eheti hülyeségi adójukat…

*

Lent és fent

„Oly sokáig éltünk lent,

Nem is tudjuk, milyen fent”

Szerencsés dolog,

ha egy ideig megtapasztalhatod,

milyen a koldusélet s milyen a királyfiság,

az egyiktől nem fogsz annyira rettegni,

a másik után pedig nem fogsz úgy epekedni -

koldus bárki önként is lehet, kíváncsiságból stb.

de a felső tízezer meglehetősen exkluzív klub:

itt csak a képzelőerő, illetve a film, a regény segít,

hogy ne áltasd magad életfogytiglan:

akkor én is boldog lennék,

ha egyszer s mindenkorra

én is közéjük tartozhatnék...

*

Híd terhelés-próba

Mondhatom a nagy szerelmemnek: Ő a mindenem,

amiben van egy kisebb-nagyobb költői túlzás,

amit nem is vehet zokon, nem is kérhet számon -

mert túl nagy terheket raknánk erre a kapcsolatra,

ha mindent az élettársunktól várnánk:

mintha csak ketten lennénk a világon

legyen ő pótanyám, póttestvérem s barátom is:

nem erre van hitelesítve, rendeltetve ez a "híd"!

*

Anyósok a hídon

Két barát beszélget:

- Tudod, hogy fogják kipróbálni

az új hidat terhelés alatt?

- Hogy?

- A falu összes anyósát meghívják,

hogy nyüzsögjenek a hídon.

Ha nem szakad le jó.

Ha leszakad még jobb.

*

Balhiszem

Jó dolog tudni azt,

amit neked tudni érdemes,

de még mindig jobb, ha nem tudod

mintha önelégülten azt hiszed, hogy tényleg tudod...

Ugyanez áll a baráti kapcsolatokra, baráti körökre is.

Jobb eset,

ha éppen most nincs, de érzed hiányát, és keresed,

mintha abban a hiszemben vagy, hogy neked van!

Mi az, hogy van:

nem is egy, de több tucat!

S nem veszed tudomásul venni, hogy ez csak

cimbora, haver, kollega, hittestvér, sporttárs stb.

*

Hiánybetegek

A.

Miért mondasz le önként

az emberi élet alapdimenzióiról,

miért redukálod magad

ad absurdum - 

egydimenzióssá?

Vagy hiányzik

vagy jelentéktelenné törpül életedben

a játék, a sport, a kertészkedés, a kutya,

az ének, a hangszeres játék, a könyvolvasás,

a naplóírás, a levelezés,

és a többi...

B.

Nem hiányzik az életed betöltő hivatás?

Nem hiányzik a heti foci és férfiklub?

Nem hiányzik egy igazmondó és irgalmas barát?

Nem hiányzik a házasságodból az élő szerelem?

Nem hiányzik lényedből az erotika?

Nem hiányzik munkádból a játékosság?

Nem hiányzik az aktív és passzív humorérzék?

Nem hiányzik a Szent Szellembe vetett hit?

Nem hiányzik egy álló fényes csillag, ami vezet?

stb. stb.

*

Létfontos luxusok

a. mint jól aludni és szépet álmodni

b. mint Istent dicsérni, s neki hálát adni

c. mint álmod felidézni s azon elmerengni

d. mint lábat lógatva nézni a felhők játékát

e. mint gitárodon dallamokat elpötyögni

f. mint egy asztalt szépen megteríteni

g. mint szeretteidnek ételt készíteni, kínálni

h. mint holt költők élő verseit olvasni

i. mint csak úgy, szemlélődve sétálni

j. mint a réten hasalva tücsköt-bogarat lesni

k. mint baráti szemből magadról igaz képet festeni

l. mint minden bűnöd nyomozni, bánni, jóvátenni

…tovább is van, mondjam még?

Mondjad Te!

*

Vajda János

A végrendelet

A főuri kör diszépületén
Zászló bejelent nagy gyászt feketén:
Hogy sírhat a nemzet, mert ime holt,
Ki köztük a jobbak egyike volt.

A nagy ur után se kicsi, se nagy.
Vajh ennyi vagyont ugyan kire hagy?
Bizonnyal urává teszi e hont,
Hiszen ő a jobbak egyike volt.

Előveszik a végrendeletét.
Szabályszerü az, rá ütve pecsét.
Sugallta nyugodt órán hideg ész,
Tanuk előtt. Csak két sor az egész.

Forgatja a jegyző a levelet.
Nem volna egyéb? az nem lehet!
Fürkészi papirját ablakon át.
De többet ugyan nagyitón se lát.

"Amelyben a rókát kergettem én"
- Kárminnal irott pézsmás levelén
Ez villog elő, mint Mene Tekel -:
"Vörös frakkomban temessetek el."

És ezzel vége; se több, se kevesb.
Szegény haza testén ezernyi seb
Fölsajg ujolag, alig födi rongy,
Rángatja sok éhes, árva poronty.

Igy ő a nemes, a dús, a dicső.
Utána özönvíz - bánja is ő!
A frakk, a vörös frakk, s benne maga -
Egyetlen, utolsó gondolata.

Mig új Európát rázza kacaj,
Itt honfi-kebelből nem fogy a jaj.
Ajkába harap Budán a király,
Kör tagjai mondják: "Ah, zseniál!"

*

Éltető

vagy mérgező?

Amilyen nagy, sőt

pótolhatatlan kincs

egyetlen igaz jóbarát,

pont annyit árthat egy álbarát,

aki nem a javunkat akarja,

(vagy csak azt akarja

és meg is szerzi, el is veszi) -

de az a lehetőség is fennáll,

hogy a barátom vagy,

de én nem annak,

hanem rosszakarómnak látlak.

mert én a hízelgést,

a kényeztetést várnám el Tőled,

s nem szembesítést bűneimmel,

önáltatásaimmal, élethazugságaimmal

*

S.O.S.

Nehezíti a segítségnyújtást

ha nem tudod, hogy a veremben vagy

ha a hajadnál fogva akarod magad kihúzni

ha túl büszke vagy, hogy szívességet kérj

ha a segítő kezet megharapod

ha be akarod rántani magad mellé a segítőt

ha már sokadszor esel, sőt ugrasz a verembe…

ha azt hiszed, hogy a kint levő szorul segítségedre

*

Segítségkérők

Oly sok ismerősöm

néz rám könyörgő tekintettel,

hisz érzi, hogy látom: gödörben van -

csak neki a kérés nagy szégyen,

csak nem ad semmi segítséget,

beteges bizalmatlansággal titkolózik,

s közben mégis szemrehányó a pillantása,

mintha világomat élve cserbenhagynám őt.

Mintha úgy fordulna orvoshoz,

hogy nem vetkőzne akár meztelenre is

és harapófogóval kéne

kiszedni belőle "panaszát",

s még ő neheztelne, hogy

miért akar a testében-lelkében vájkálni.

Érzi, hogy baj van, de fél a fájó igazságtól,

nincs mersze nagyot változtatni az életén,

inkább azt mondja, nem is üszkösödik a lába,

ő nincs is gödörben, és próbál berendezkedni oda…

*

Építés

és rombolás

Évekig spórolva,

gürcölve, imádkozva

felépítesz egy házat,

amit egy szempillantás alatt

elvihet az ár, vagy

elveszejthet a tűz.

Éppannyi,

ha nem több

"munkánk" van

egy baráti kapcsolatban,

s mégis oly könnyen veszni hagyjuk

akár egy politikai álnézeteltérés miatt is?

*

Könnyűség

és nehézség

A.

Hitelképesség

Akit egyszer hazugságon kapnak,

annak soha többet nem hisznek?

Könnyű elveszíteni a szavahihetőséget,

ám annál nehezebb visszaszerezni?

B.

Könnyű valakit megbántani, - de nehéz engesztelni.

Könnyű rombolni - de nehéz azt – újra – felépíteni.

Ma már talán képes az ember/az emberiség

magát a földi életet is néhány nap alatt elpusztítani,

pedig maga nem tud ilyet teremteni.

Milyen könnyű kioltani egy ember életét!

Akit nehéz volt megszülni és felnőtté nevelni...

*

Varázsigék közkincsei

Ali Baba előtt egy varázsigére

nyílott ki egy mesés kincsesbarlang.

Az őt utánozni akaró testvére

bejutott ugyan, de ki már nem,

mert mohósága miatt

módosult tudatállapotba került,

s elfelejtette a titkos-speciális varázsigét...

Az emberiség nagy tanítói, bölcsei, művészei

közvetítik hozzánk,

nem viszik a sírba azokat a varázsigéket,

amelyekre megnyílik

egy másik ember gazdag lelkivilága,

amelyek saját lelkünkben új dimenziókat fedeznek fel,

amelyekre az ölni akaró, induló kéz végül ölelni fog,

amelyre a zsugori zsidó megnyitja bukszáját…

(lásd: csodás kenyér- és halszaporítás)

stb.

*

Szezám, tárulj!

A jó kezdés már fél siker.

Egy jól feltett kérdésre keresni a választ,

ez olyan, mint amikor tudjuk a varázsigének,

amire megnyílik a kincses barlang

Amúgy meg hiába rágsz át könyvhegyeket,

csak beléjük temeted magad!

*

Életfontos tudnivalók

Te is halandó, öregedő lény vagy?

Miképp és mennyire sebezhető a test?

Mi okozhatja egy ember halálát?

Mik a maradandó károsodások?

Melyik döntés irreverzibilis?

Ki a barát és ki az ellenség?

Most álmodsz vagy ébren vagy?

Milyen hamar ér ide az a robogó autó?

Mi az élelem és mi a méreg?

Mennyi ebből az orvosság,

és mekkora a halálos adag?

Mikortól és miért: büntetőjogi felelősség

Melyek a „csak” erkölcsi bűnök?

Mi visz üdvösségre, s mi kárhozatra?

stb.

*

Felvilágos

odás 

Hogy készül a kisbaba…

- Anyu, anyu, tudom, hogyan lesz a kisbaba! –

mondja az ötéves kislány az anyukájának.

- Na, hogyan?

- Úgy, hogy a kisfiú beleteszi a himbilimbijét

az előtte térdelő kislány szájába!

- Nem kislányom, a kisbaba nem így lesz.

Így a fizetésemelés, az új bunda és az ékszerek lesznek...

*

Minden tudni!?

Mennyi mindent

érdemes, fontos,

életbevágó, örömteli stb. tudni -

ennél már csak az a több,

amit nem érdemes, ami felesleges,

sőt: egyenesen káros!

A szükséges tudás nélkül

nem lehetünk boldogok,

a mégoly igaz,

de felesleges és káros ismeretek

csak bajt, szenvedést okoznak.

(Az ember, aki túl sokat tudott…)

*

Inkognitó

Senki sem ismer engem?

Mindenki csak az egyik arcom látja,

mindenki csak egy részt lát belőlem

mindenki csak kevés ideig figyelhet meg,

mindenki csak a felszínből következtetne a mélyre,

mindenki csak előítéletekkel közelít,

mindenki csak a rosszat keresi bennem,

mindenkinek csak álarcaimat mutogatom -

csak én tudom, sőt: csak én tudhatom

ki vagyok én valahol mélyen a szívemben?

Nem maradok-e így örök rejtély önmagam előtt is?

Lehet-e ennyire kettős életem:

egy ún. "belső" és egy "külső"?

Lehet-e életfogytiglan inkognitóban maradni?

*

Önelárulások

Az embert elárulhatják,

kifecseghetik például

féltett és szégyellt titkát -

de az hogy lehet,

hogy ő maga árulkodik magáról?

Akaratlanul?! Nem kínvallatással.

Egy freudi elszólásban,

egy óvatlan gesztusban,

egy spontán arckifejezésben?

És amikor elárulod,

áruba bocsátod, kibérelni hagyod

meggyőződésed, lelkiismereted?

*

Exhibicionizmus

Magad kirakatban mutogatni?

Mindig mindent megmutatni?

Soha nem színlelni, színészkedni?

Soha egy álarcot, egy álruhát kipróbálni?

Az ellenséggel szemben sem alakoskodni?

Testileg-lelkileg mindenki előtt levetkőzni?

Meztelenkedni, nudistáskodni, pucérkodni?

Soha nem tettetni magad

butábbnak, tudatlanabbnak?

Soha nem ironizálni?

Soha semmit senki elől el nem titkolni?

Soha nem folyamodni a kegyes csaláshoz?

Soha nem tapintatosnak lenni, de nyersen őszintének?

stb.

*

Sómese

1.

Nagyotmondási versengés

Emlékszünk még a népmesére a királylányról,

aki apja haragját és megtorlását vívta ki és vonta magára,

amikor provokatív kérdésre: ki mennyire szeret,

azt felelte: úgy szeretlek, mint a sót!

(El is kergette az udvartól, majd…)

2.

Az élet sója.

Legyél olyan, mint a só,

ha hiányzik, akkor mindenki észreveszi,

de ha túlteng, akkor már senkinek sem ízlik.

Mennyire jó példa és hasonlat az étel sója,

hogy megértsük életünkben a mérték fontosságát!

Amiből a kevés épp annyira rossz, mint a túl sok.

*

Természetes

Mi nem természetes?

Mi magától értetődő?

Fel lehet-e jó előre fogni,

példabeszédek, tanmesék stb. által

hogy sokkal jobban vigyázzunk rá -

azoknak a dolgoknak a jelentőségét,

amiknek meglétét természetesnek vesszük,

s csak hiányukkor döbbenünk rá súlyukra

(levegő, víz, egészség, családi kör… boldogság)

*

Homo mohó/mafla  

A jótündértől csak azt kérném,

hogy egyetlen kívánságom teljesítse:

azt, hogy ezek után minden kívánságom teljesüljön…

Vagy egyre többet és többet kérek, követelek,

mint annak a szegény halásznak a felesége…!?

Az a bizonyos mesebeli paraszt bácsi a másik véglet?

Aki elsőre csak egy kolbászt kért a jótündértől

(és tudjuk, ennek is milyen rossz vége lett)

*

Bolha

és elefánt

Végszükségben

ne légy szerény -

sőt akkor kiváltképpen ne

néma gyereknek anyja se érti a szavát -

de ha már egy szúnyogcsípést kígyómarásnak mond,

akkor legközelebb nem veszik komolyan S.O.S. kiáltását.

*

Arányérzék

Ágyúval lő verébre

Bolhából elefántot csinál

Ziziért eladott szűzesség

A kisujjad sajnálod, inkább a halál

Dupla munkáért feleannyi bért adnak

Egyenes és fordított arányosság

Ha eltalál egy hógolyó, követ vágsz fejéhez

Ezer forintos éttermi számlára ennyi borravaló

Törpe férfi mellé óriástermetű nő

Egy apró szívességért napokig hálálkodsz

Stb.

*

Negatív stressz

Permanens életveszélyben…

Huzamos időn keresztül abban a tudatban lenni,

hogy egy nagyobb hiba az életedbe kerülhet -

vagy hogy teljesen ki vagy szolgáltatva:

például a veled szembejövő kamionoknak...

És mégis hány millió ember éli így napjait?

És még örül is neki, hogy saját autót vezet…

Így gyorsabban, hamarabb elér

a távoli munkahelyéhez, ahol

megkeresheti az autóra valót…

(vagy szanaszét szakadt családjához)

*

Gazdálkodj okosan

A.

Mennyi időt

pazarolsz hiábavalóságokra?

Nemcsak felesleges, de káros

munkára, szórakozásra, beszélgetésre?

És áskálódásra, lelki hadviselésre stb.?

És hány időrablót fogadsz és tartóztatsz?

B.

Majd holnap?

Időm van temérdek!

Pedig már születésedkor elkezdődik

a végső visszaszámlálás,

és sosem tudhatjuk,

hogy éppen hol tart…

Ej, ráérünk arra még?

*

Könnyebb munka

Bemegy a szőke nő

a börtönigazgatóhoz.

- Azt szeretném kérni,

hogy mivel a férjem súlyosan asztmás beteg,

adjanak neki valami könnyebb munkát,

ha már dolgoztatják itt a börtönben!

- Még ennél is könnyebbet?

Talán a bélyegragasztás nem elég könnyű?

- Bélyeget ragaszt? Érdekes,

nekem azt mondta, hogy alagutat ás.

*

Sors bona nihil aliut

Jószerencse kell, semmi más?

Repülj hajóm, rajtad a holnap hőse…

Felhúztuk a vitorlát, de szélcsend van.

De még mindig ezerszer jobb,

mintha pusztító vihar jönne.

És ne akarjuk a szájunkból fújni a szelet…

Az hosszabb távon bosszulja meg magát,

ha a jó szélben elbízzuk magunkat -

neadj’isten azt hisszük, hogy

bérletünk van a szerencséhez.

*

Szerencsebérlet

Egyfelől annyira hiszünk a szerencsében,

hogy képesek vagyunk lottóra stb. költeni,

másfelől meg egyáltalán nem akarjuk észrevenni,

hogy milyen szerepet játszott a szerencse abban,

hogy még élünk, van munkánk, van házunk stb. -

mélyen elfojtjuk azt a kínos gondolatot,

hogy mindez egy pillanat alatt odalehet...  

Aki viszont tudatában van a szerencséjének,

az sokszor nem érti, hogy ez mennyire forgandó…

*

Vajda János

A szerencséhez

Szép szerencse, vak szerencse,

Mit gondoljak felőled?

Te vagy-e bolond, vagy a föld

Tesz bolonddá tégedet?

Világtalan vagy s az egész

Világ szeret tégedet,

S te szegény világtalan, a

Vak világot vezeted?

Én ugyan nem láttalak még,

Isten tudja, merre jársz;

Te is, amint veszem észre,

Magas palotákra vágysz.

Pedig hidd el, téged ottan

Nem szeretnek úgy soha,

Mint ahol megúnt testvéred

Él, a gyászos mostoha!

Azt veted okul talán, hogy

Háládatlan a világ,

S akit egyszer fölemeltél,

Utóbb a nyakadra hág,

Elfelejtvén, hogy mit adtál,

Újra elveheted azt,

S hűtlenül elpazarolják

Minden hozományidat?

Ah de épen ez ok ellen

Százezer példa beszél,

Hogy ki tízszer is elűzött,

Újra abba szeretél.

S ki érted hőn sohajtoz

Lenn a börtön fenekén,

Rá se nézesz, mert talán hogy

Örök szerelmet igér?...

Úgy van, úgy!... hogy a hasonló

Csak hasonlónak örül,

Te pedig a legkacérabb

Minden szépségek közül,

Hitvány és üres fejűket

Látogatsz meg, mint magad,

A nagy és bölcs nem kell... ők meg

Megvetik hatalmadat.

Szép szerencse, vak szerencse,

Mit gondoljak felőled?

Hogyha szép vagy, kár bizony, ha

Eltakarod képedet.

Szégyenled tán kicsapongó -

Sohse szégyeld - vétkedet:

Hisz ha vak vagy, a világ még

Nálad is szemtelenebb!...

*

PLUSZ/MÍNUSZ VÉGTELEN

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató/nem csalfa reménysugár,

hogy - az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve, a jót rosszul, rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...