Az időzítés – még ha akaratlanul is – tökéletesre sikerült. Szinte napra pontosan egybeesett Declan Hill „The Fix”, vagyis Bunda című bestsellerének (a könyvről írt recenziónkat ITT találod) magyarországi megjelenése és a Központi Nyomozó Főügyészség, illetve a Nemzeti Nyomozó Iroda akciója. Ez utóbbi keretében ötven rendőr 12 helyszínt rohant le, majd őrizetbe vett összesen hét, a nemzetközi fogadási botrányban való részvétellel gyanúsított magyar labdarúgót és játékvezetőt. A történtek fényében még érdekesebb, mit is gondol a nemzetközi bundamaffiáról és annak magyar kapcsolatairól a kanadai állampolgárságú, de Angliában felnőtt oknyomozó újságíró és dokumentumfilm-készítő. Declan Hillnek – stílszerűen – 13+1 kérdést tettünk fel.
S. Tóth János 2011-es interjúja Declan Hill-lel.
Declan Hill
1. Szinte egy időben a Bunda magyarországi megjelenésével a magyar rendőrség lecsapott a nemzetközi fogadási maffia feltételezett magyar tagjaira. Három visszavonult vagy aktív futballista és négy játékvezető csuklóján kattant a bilincs. Meglepte ez a fordulat?
A legkevésbé sem. A bochumi rendőrség szervezett bűnözés elleni osztályának nyomozói már korábban azt állították, hogy magyar csapatok meccsei is érintettek a fogadásicsalás-sorozatban. Miként az sem ért váratlanul, hogy korábban önöknél nem zajlott nyomozás, és nem voltak letartóztatások sem.
2. Mit tudni a magyarországi fogadási csalásokról? Vajon mi, magyarok, hol állhatunk a „bundázási világranglistán”?
Világviszonylatban vizsgálva a kérdést, a korrupció önöknél nem olyan elterjedt, mint Ázsiában. Jellemző, hogy Hu Csin-tao kínai államfő arról beszélt: a kínai futballt oly mértékben megfertőzte a korrupció, hogy az már a nemzet szégyene. A malajziai belügyminiszter szerint az ő bajnokságaikban a meccsek több mint hetven százalékát megbundázzák. Így a szurkolók számára szinte már az a normális, ha elcsalt meccset látnak, nem pedig tiszta mérkőzést. Mivel az ázsiai fogadók tisztában voltak azzal, hogy az ő földrészükön velejéig romlott a futball, elkezdtek európai meccsekre fogadni, aminek az lett a következménye, hogy számos mérkőzést itt is megbundáztak.
3. Létezhetnek szervezett fogadási maffiák Magyarországon, vagy a magyar bandák ázsiai bűnszervezeteknek dolgoznak?
Alapesetben egy-egy ország mérkőzéseit a helyi bűnözők befolyásolják. De ez logikus is: ők ismerik a játékosokat, a bírókat, azok családjait, tudják, ki hová jár piálni. Ugyanakkor az európai csalók kapcsolatot tartanak a szerencsejáték-piacot manipuláló ázsiai bűnözőkkel is. Az utóbbiak tudják, mi a dörgés, és ezzel rengeteg pénzt keresnek maguknak és az európai bűnözőknek.
4. Milyen erős az ázsiai manipulátorok hatása az európai meccsekre?
Bajnoksága válogatja. De ne feledjük, a lényeg, hogy ez esetben a helyi és az ázsiai csalók közös „művéről” van szó. Számos európai rendőrség felhasználta a Bundában leírtakat a csalók elleni harchoz. Letartóztatási hullám volt Görögországban, Törökországban és Olaszországban. Az őrizetbe vételeket arra alapozták, ahogyan lefestettem a könyvemben az európai és ázsiai manipulátorok „pokoli házasságát”. A görög ügyésznő a hivatalos dokumentumokban is megemlítette, mennyire meghatározó volt a Bundában felvázolt vonal a nyomozásukhoz.
Ki tudja, mikor lesz újra Fener–Galata rangadó: Törökországban a bajnoki rajtot is elhalasztották a bundák miatt
5. A magyar klubok még nem olyan cégekként szerveződtek, amelyeknél világosak és egyértelműek a felelősségi viszonyok, a beszámolási és tájékoztatási kötelezettségek. Mit tanácsolna, miként kellene mifelénk elkezdeni a probléma kezelését?
A legfontosabb, hogy az MLSZ-nek komolyan kell vennie a fenyegetést. Létre kell hoznia egy biztonsági részleget, mégpedig korábbi toprendőrök részvételével. Nevetséges, hogy egy ilyen nagy szervezetnek nincs biztonsági osztálya. Másodszor: szükség van egy anonim vonalra, amelyen át a játékos és a játékvezető biztonságosan jelezheti, ha megkörnyékezték. Ezek a helyes kezdő lépések, de természetesen van még jó néhány olcsó és hatékony megoldás.
6. A magyarországi U17-es és U19-es bajnokság már a fogadási és szerencsejáték-szindikátusok célkeresztjében van. Megkockáztathatjuk-e, hogy a futballkorrupció immár aggasztó méreteket öltött az utánpótlás területén is?
A Bundában leírtam, miként épültem be egy ázsiai bandába, amelynek a keze elért valamennyi világversenyre. Így az U17-es és U20-as vébére, a női világbajnokságra, az olimpiai futballtornára, sőt a férfi vébére is. Ez a társaság már legalább húsz éve rengeteg csapatot, játékost és bírót környékezett meg. Sok futballista nem kap pénzt azért, hogy részt vesz ezeken a tornákon. Ők veszélyben vannak, és azt hiszem, közülük akadnak, akiket sikerrel vesznek rá a csalók, hogy nekik dolgozzanak.
7. Hallott a hetvenes-nyolcvanas évek magyarországi totóbotrányairól? Számos játékos és játékvezető adta-vette abban az időben a totóban szereplő meccseket. Kijelenthetjük-e hogy nincs új a nap alatt, azaz a fogadási csalások szálai évtizedekre nyúlnak vissza?
Ki bizony, a mindenségit! A bundának és a korrupciónak a sportban több ezer éves múltja van, és legalább az ókori olimpiai játékokig nyúlik vissza. A Krisztus előtt több száz évvel épített görög stadionok szobrait a korrupció miatt megbüntetett sportolók és edzők pénzbüntetéseiből állították fel. Ami újdonság, az a szerencsejáték-piac kialakulása, ami afféle szteroidinjekció volt a korrupció számára. Manapság sok ezer mérföldnyi távolságból is minden további nélkül fogadhatsz egy harmadik ligás magyar mérkőzésre.
8. Februárban a FIFA bundavádak miatt vizsgálatot indított a Bulgária–Észtország barátságos meccs ügyében. A mérkőzést egy thaiföldi sportügynökség, a Footy Sport International szervezte. E találkozó sokak szerint megerősíteni látszik a növekvő félelmeket, amelyek szerint a válogatott mérkőzések is a szervezett bűnbandák célkeresztjében vannak. Elképzelhetőnek tartja, hogy a bolgárok szövetségi kapitánya, a magyar válogatott korábbi kapitánya, Lothar Matthäus már a meccs előtt kaphatott valamiféle fülest a manipulációs tervről, hiszen a találkozó után ekként mentegetőzött: „Az első félidőben elégtelen volt a csapatok teljesítménye… Nem akarok több olyan mérkőzést játszani, mint ez az észt meccs volt.”
Nincs információm Lothar Matthäusról. De ahogy már említettem, a bundázás a nemzetközi futballban messze túlmutat a barátságos meccsek ügyén.
9. A játékvezetői karrier – tudjuk – rövid időre szól, és a sípolásból alapvetően nem lehet meggazdagodni, bár a topkategóriás bírókat manapság már anyagilag is megbecsülik. Épp ezért érdekes, hogy a három esztendeje még Bajnokok Ligája döntőjét vezető szlovák Lubos Michelt a közelmúltban azzal gyanúsították meg a német sajtóban: részese lehetett a fogadási botránynak. Az efféle vád súlyos csapás játékvezetők korrektségébe vetett hitre?
Hogyne, természetesen. A könyvemben amúgy van egy fejezet – a Szex és a fekete ruhás férfiak –, ami arról szól, miféle „szexuális kenőpénzt” kínálnak európai klubok a játékvezetőknek.
10. Az ön bestsellere a jó és a rossz harcát ábrázolja. Miként lehetne megtisztítani a sportot és ezen belül a futballt mindattól a sártól, ami a fogadási csalások révén ráfröccsent?
Roppant egyszerűen! Először is a szerencsejáték-iparnak a sport területéről származó bruttó bevételét kell megadóztatni. Ezt a pénzt a feddhetetlenség megalapozására, a labdarúgók számára forródrót kiépítésére, a szerencsejáték-függőséggel kapcsolatos tanácsadásra illetve megfelelő nyugdíj- és egészségügyi ellátások kialakítására kell fordítani.
11. Fenyegették-e önt a könyve kapcsán az illegális bukmékrek? Nem a tűzzel játszik azzal, hogy ujjat húz az illegális fogadási iparral?
Amikor nekiláttam a téma kutatásának, nem akadt olyan ember, aki ne óvott volna a csalóktól. Néhány különösen veszélyes emberre is felhívták a figyelmemet.
12. Túlzás azt állítani, hogy a fogadási csalás manapság a legnagyobb fenyegetés a sport világában, és hasonló léptékű probléma, mint a dopping?
A korrupció a legsötétebb veszély a sport számára. Mert ha egyszer elvész a játék hitelessége, megette a fene az egészet. A dopping és más problémák messze elmaradnak a mögött, amikor a szurkolók már nem bíznak abban, hogy a meccsek szereplői minden tőlük telhetőt beleadnak a siker érdekében.
13. A fogadási csalás alapjaiban rázza meg a sportot, a fair playről, a tiszteletről, a fegyelemről alkotott elképzeléseinket. Mégis: a bundázások miatt nagyon ritkán indulnak nyomozások. Vajon miért?
Ezekről az ügyekről nagyon kevesen tudnak. A Bunda ebben az értelemben megkongatta a vészharangot. Lassacskán változik a képlet, egyre több és több nyomozás indul. Elindult tehát egyfajta tisztulás, de időre van szükség, hogy az emberek felébredjenek, és elhiggyék: a korrupció „a” probléma.
13+1. Létezik, hogy még mindig nem veszett el teljesen a futballba és a profisportba vetett hite?
Szeretem a sportot. Az életemet kockáztattam, hogy megvédjem. Továbbra is úgy vélem, a sportemberek százmillióinak adhat reményt és inspirációt szerte a világban, és én magam is azok közé tartozom, akik a jövőben is figyelemmel kísérik a sporteseményeket. A korrupciótól mentes futball pedig olyan nemes cél, amiért tudunk, amiért lehet, és amiért kell harcolnunk.
5 kérdés, amelyekre talán sohasem kapunk választ
Továbbgondoltuk a könyv állításait, és belesápadtunk a saját következtetéseinkbe: Tényleg megbundázzák az U20-as vb-t? Hogyan lett gólkirály Szalenko? A magyarok tiszták?
Declan Hill könyve elindított bennünk néhány gondolatmenetet, amelyek égető, de a mi eszközeinkkel meg nem válaszolható kérdéseket szültek bennünk, akik végigolvastuk a nemzetközi fogadási maffia rémtörténetét. Ezek a kérdések, amelyekre talán sohasem kapunk választ, de amelyek kétségtelenül léteznek sokak fejében, a következők:
1. Ha – amint a könyvben szó esik erről – az 1994-es világbajnokságon a bundázóknak az orosz és a kameruni csapathoz sikerült közel kerülniük, akkor joggal lehetett gyanús sokaknak, hogy ez a két csapat – már biztos kiesőként – olyan különös meccset játszott egymással. Lehetséges, hogy nem pusztán a sportteljesítmény dicsérete, hogy Oleg Szalenko azon a meccsen öt gólt szerezve a vb társgólkirálya lett, és hogy a 42 éves Roger Milla talán örökre szóló rekordot állított fel, mint a vb-k történetének legidősebb góllövője? Lehet, hogy a 6–1-es orosz győzelemmel végződött meccsen a résztvevők – és még valakik – ráadásul sok pénzt is kerestek?
2. Ha a kameruni válogatottat az utóbbi két évtizedben szinte minden világversenyen sikerült megkörnyékezniük a bundaszervezőknek, ahogyan ezt a könyv üzeni, továbbá, ha a kelet-európai játékvezetőket ajándékokkal, nőkkel általában meg lehetett vesztegetni a ’90-es években, ahogyan ezt a könyv állítja, akkor nem ok nélkül volt sokaknak gyanús Vágner László (az MLSZ JB mai alelnöke, a most letartóztatott bírók baráti körének tagja) ténykedése a Kamerun–Chile mérkőzésen? Itt két piros lapot adott, és legalább egy kameruni gólt érvénytelenített hatalmas botrányt kavarva, és ami után, teljesen váratlanul, két évvel a hivatalos korhatár betöltése előtt visszavonult a játékvezetéstől.
3. Ha igaz az, amit a könyv konkrét példákkal bizonyít, hogy az utóbbi húsz esztendőben minden labdarúgó-világversenyen jelen voltak az ázsiai fogadási csalók és képviselőik, beleértve az U20-as vb-ket is, és ha igaz az, amiről a könyvben egy külön fejezet szól, hogy Ghána több meccsét befolyásolták a csalók korosztályos és felnőtt vb-ken, továbbá, hogy Ghána azért szerepelt sokáig kiemelkedően a nemzetközi tornákon, mert a megengedettnél két-három évvel idősebb játékosokkal érkezett, akkor nem ok nélkül volt sokaknak gyanús a magyar válogatott több mérkőzése a 2009-es egyiptomi U20-as világbajnokságon? Ideértve a Magyarország–Honduras (0–3) csoportmeccset és a Ghána–Magyarország (3–2) elődöntőt, amelyen az egyik magyar védőjátékos jószerével gólpasszt adott az ellenfélnek, majd sok pesti mendemonda szereplője
lett?
Ugye, nem?
4. Nem cinizmus-e a hazai bundabotrányból a 2006-os vb-re érkező, végül világbajnokként távozó olasz válogatott esetében rendszeresen erkölcsi megtisztulásról és felfokozott bizonyítási vágyról beszélni, miután a Bunda című könyv két olasz győzelmet hozó meccsről is bizonyítani igyekszik, hogy azokon megegyezéses eredmény született? És ha idevesszük, hogy Ausztrália ellen egy rendkívül vitatott tizenegyessel jutott tovább a csoportból Itália, akkor az sem zárható ki, hogy az olaszok hét vb-meccséből három alkalommal nem elsősorban az ő érdemük volt a győzelem, és így lettek világbajnokok?
5. Ha elfogadjuk, hogy Kelet-Ázsia a fogadási csalással leginkább fertőzött terület, és hogy ma már sok esetben maguk a nemzetközi barátságos meccsek is pusztán azért jönnek létre (nem egy esetben komolytalan körülmények között, semleges helyszínen, rangon aluli bírókkal), hogy valakik csalással sok pénzhez jussanak, akkor nem meglepő-e, hogy az a Lothar Matthäus, aki bolgár szövetségi kapitányként egyik szereplője volt az azóta letartóztatott magyar bírók által vezetett Bulgária–Észtország (2–2) négy tizenegyest hozó, Törökországban rendezett találkozónak, nos, hogy ez a Matthäus magyar kapitányként 2004-ben Kínába, nem hivatalos játéknapokon a légiósok szinte mindegyikét nélkülözve Thaiföldre, továbbá a világranglistán jelenleg 111. helyen álló, közép-amerikai Antigua és Barbuda földjére vitte játszani a válogatottunkat?
Ejnye, Abedi…
Amikor mindenkit hülyének néznek
„2007 májusában az Abedi Pelé tulajdonában lévő csapat, az FC Nania azzal a kihívással került szembe, hogy felkerülhet a ghánai Premier League-be. Az utolsó fordulóhoz úgy érkeztek el, hogy azonos pontszámuk volt a rivális Great Mariners csapatával. Ha így marad a helyzet, a bajnokság és a feljutás lényegében a gólkülönbségen múlik. Mérkőzéseik pontosan egy időben kezdődtek, és legalábbis az első félidőben, a játék normálisnak tűnt. Mind az FC Nania, mind a Great Mariners vezetett ellenfelével szemben, 1–0-ra és 2–0-ra. Aztán különös dolgok történtek, nagyon különösek. Mindkét mérkőzésen elkezdtek záporozni a gólok; sok gól, olyan sok gól, hogy az egyik bíró kezdett beleszédülni. Nem lehet igazán a szegény fickót okolni; csupán a szerzett gólok felírása is komoly erőfeszítést jelentett a csuklójának, és még számolnia is kellett a gólokat. A mérkőzésen az FC Nania, Abedi Pelé szavai szerint természetesen teljesen véletlenül, 31–0-ra nyerte meg szezonbeli utolsó meccsét, míg vetélytársának, a Great Marinersnek saját szezonbeli utolsó mérkőzését 28–0-ra sikerült megnyernie. (…) Abedi Pelé a FIFA egyik csillaga, tagja a szervezet labdarúgó-bizottságának, sőt a 2010-es dél-afrikai világbajnokság egyik FIFA-nagykövete volt…” (Részlet Declan Hill Bunda című könyvéből)
Több tucat letartóztatott
Itthon és egész Európában dőlnek a dominók, sorra buknak le a csalók
A FourFourTwo legutóbbi számában beszámoltunk az európai labdarúgást alapjaiban megrázó fogadási csalások részleteiről. Lapzártánkat követően aztán bebizonyosodott a gyanú, hogy a bundabotrány Ma-gyarországot sem kímélte. Június végén a Központi Nyomozó Főügyészség és a Nemzeti Nyomozó Iroda hét gyanúsítottat vett őrizetbe. Három aktív, illetve volt futballistáról (Horváth Gábor, Kenesei Zoltán, Lázár Mátyás), valamint a játékvezetői kar négy, még aktív tagjáról van szó (Csák János, Lengyel Kolos, Mocsári Tamás és Selmeczi Krisztián). A hatóságok, amelyek még 2009-ben, az MLSZ feljelentése nyomán kezdtek nyomozni, Kenesei Zoltánt tartják a magyar szindikátus vezetőjének, aki Lázár Mátyással együtt szervezte a fogadási csalásokat. A gyanú szerint Kenesei tartotta a távol-keleti kötődésű, és onnan is működtetett bűnszervezetekkel a kapcsolatot, mi több, annak legbelső, nemzetközi „döntéshozó testületéhez” tartozott.
A gyanúsítottak nem elsősorban a mérkőzések végeredményét manipulálták, hanem például arra fogadtak, hogy az utolsó percekben születik-e gól, ítélnek-e tizenegyest. Egy-egy „helyes tippel” – forintra átszámolva – akár 100 millió forintot is nyerhettek. Az ügyészség hat manipulált meccsről tud, a befektetett összeg összesen 40 és 80 ezer euró között lehetett. A csalók minden esetben százszázalékos haszonkulccsal dolgoztak (persze ha valamilyen okból hiba csúszott a számításukba, ugyanekkora összeget buktak el). Jellemző a biznisz nagyságára, hogy a rendőrségi akció során különböző valutanemekben, de elsősorban euróban, mintegy 100 millió forintnak megfelelő értékben készpénzt foglaltak le. Ami a gyanús találkozókat illeti, dél-amerikai tornák meccseiről, egy-egy finn és magyar bajnokiról, valamint a nagy vihart kavart törökországi Észtország–Bulgária (2–2) barátságos találkozóról lehet szó. Sajtóhírek szerint az említett ma-gyar meccs egy Diósgyőr–Nyíregyháza rangadó, állítólag ez okozta a bűnszervezet bukását is.
Bár az Aradi utcai rendőrségi fogdában őrzött Kenesei Zoltán a bulvársajtóban – ügyvédjén keresztül – az ártatlanságát hangoztatta, s „durva, eltúlzott intézkedésnek” minősítette az elfogását, amikor is a kommandósok egy szál alsónadrágban teperték le a földre, mindez a bíróságot nem hatotta meg. A Pesti Központi Kerület Bíróság
ugyanis valamennyi őrizetbe vett személyt előzetes letartóztatásba helyezte.
A Magyar Labdarúgó-szövetség örömét fejezte ki, hogy a honi futballban is elindult a megtisztulási folyamat, egyúttal újabb feljelentéseket tett, mert két megye alacsonyabb osztályú meccseiről bundagyanús eseteket jelentettek focisták és játékvezetők is. „A magyar futball bármely szereplője keveredik bundabotrányba, azt örökre el kell tiltani a labdarúgástól. Bízom benne, hogy a vétkesek példás büntetést kapnak” – mondta Csányi Sándor, akinek nyilatkozatához Sepp Blatter is csatlakozott. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség (FIFA) elnöke életre szóló eltiltást javasol mindazoknak – így a bíróknak, a játékosoknak és az edzőknek is –, akik bizonyítható módon belekeverednek a nemzetközi fogadási botrányba. „Rendkívül aggasztónak találjuk a FIFA-nál az eddigi és a jövőben is várható
eseteket” – tette hozzá a svájci sportdiplomata.
Akinek aggodalma nem is alaptalan. Hiába ítélték kétéves börtönbüntetésre például Wilson Raj Perumalt, azt a szingapúri férfit, aki finn bajnoki és nemzetközi meccseket manipulált, hiába csapott le példás szigorral a koreai futballszövetség a K-League-be is begyűrűző bundabotrány vétkeseire (a játékosok életfogytig szóló eltiltást kaptak, sőt akár még ötéves börtönbüntetés is várhat rájuk), a csalási kedv a jelek szerint nem csökken.
A nemzetközi bundabotrány egyik legmegdöbbentőbb híre szerint a török futballt is elérő fogadási csalások
kapcsán az ottani hatóságok őrizetbe vették Aziz Yildirimet, a Fenerbahce elnökét és további 40 személyt. Az előállítottak között volt a korábbi válogatott játékos, Ümit Karan, valamint a Trabzonspor második embere és az Eskisehirspor klubmenedzsere is.
Tovább gyűrűzik a görög fogadási botrány is. A hellén szövetség első és másodosztályú bajnokikat, valamint Görög Kupa-összecsapásokat tartalmazó „feketelistát” kapott az UEFA-tól. Az immár a hatóságok által is vizsgált mintegy 40 mérkőzés kapcsán mostanáig tíz embert tartóztattak le. Köztük volt Németh Krisztián és Szélesi Zoltán klubja, az Olympiakosz Volosz elnöke, Akhilleasz Beosz is. Az ügy kapcsán öt klubot, a bajnok és Bajnokok Ligája-főtáblás Olympiakosz Pireuszt, a Kavalát, a Kerkyrát, a Voloszt és a kiesett Tripoliszt akár az élvonalból is kizárhatják (illetve utóbbit immár a másodosztályból). A botrány legismertebb érintettjei között van az
Olympiakosz Pireusz (és egyben az egész liga) elnöke, Vangelisz Marinakisz, illetve a klub válogatottja, Avraam Papadopoulosz. Utóbbival kapcsolatban a görög szövetség máris jelezte, hogy többé nem tekinthető a nemzeti együttes tagjának.
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2011. szeptemberi számában.)