|
Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
A szellemi, társadalmi, politikai elit II.
Szent hivatás, hitvány árulás, pokoljárás
Rengeteget segíthetnek, még többet árthatnak!?
RÁKÓCZI KESERGŐJE
1. Hallgassátok meg magyarok amit beszélek,
Tanácsoljatok vitézim, mitévő legyek?
Jön a német, dúl, fúl, éget,
Mindent pusztit, rabol, kerget,
Haj! már mit tégyek?
2. Tanácsoljuk Fölségednek, meg se is vesse,
Aranyait, ezüstjeit rúdakba veresse,
Rakassa fel, vitesse el,
Hordassa el, és menjen el,
Merre szeme lát!
3. Megcselekszem, elkövetem, mondja valaki,
Sőt szeretem, meg se vetem, oktasson akárki.
Ki az oka: minden látja!
De tudja meg, hogy megbánja
Spion Károlyi!
4. Megfizeti még az árát az árulásnak,
Kipótolja maradéka Esze Tamásnak,
Ha nem másnak! Árulónak,
Úgy lészen még dolga neki,
Miként Júdásnak!
5. Országomból, a hazámból már ki kell menni,
Mordságimról, hibáimról megengedjetek ti!
Megölellek, megcsókollak,
Amíg élek, mindig szánlak
Kedves Bercsényim!
6. Sok pénzembe, költségembe került váraim,
Azokhoz pompásan épült sok szép palotáim!
Itt hagylak már, pataki vár!
Nem látlak már, munkácsi vár!
Isten megáldjon!
7. Megengedjen a magyarság, már ezt kiáltom,
Édes hazám, mire jutál, csak azt sajnálom!
Német lesz már a vezéred,
Jaj! de néked az nem véred!
Haj! ki ne szánna?
8. Hej, Rákóczi, magyarok vezére, Bercsényi,
Országunk fejedelme vezére: Thököli!
Hová lettek, hová mentek,
Országunknak híres-jeles
Magyar vezéri?
9. Oh! égre kiáltó vétek, hogyha képzelem:
Országából elbújdosott a jó fejedelem!
Nem képzelem, nem is vélem,
Más országnak királyánál
Helyét ne lelje!
10. Nézd, a német lakóföldünket már mivé tette!
Asszonyainkat, leányainkat megszeplősítette!
Német már a vezéretek,
Jaj, be szánlak benneteket!
Isten veletek!
*
„A
géniusz,
ha kis nép szüli,
kalitkába zárt sas…”
(Reviczky Gyula)
*
Hülyének néznek,
ha pénzben-hatalomban
nem kamatozik erkölcsi tőkéd…
*
A
„szellemi dolgozó”
anno hivatalosan
improduktív elemet jelölt,
népnyelven a lógós,
az irodista szinonimája…
*
Mintha te
hazardírozva
úgy huszonegyeznél,
hogy 19-re még lapot
kellene kérned…!
*
Milyen nehéz
filippikáiddal feltüzelni
passzívan dagonyázó honfitársaid…!
*
Mindenki
egy hízelgő
beszédet várna,
s te meg odavágod
érzékeny pontjukhoz
a fájó igazságot…
*
Milyen nehéz
lecsendesíteni
a csőcselékké züllött,
vérszomjas tömeget…
*
Filantróp
és karitatív
működésed mögé
„jóakaróid” hátsó
szándékokat vetítenek be…
*
Más
korban
szentként
tisztelnének,
de itt és most
bolondokházába zárnak…
*
Ha
első
nőként,
cigányként ér el sikert,
hányszor ugyanannyit
kell tenni elfogadásáért?
*
Agorafóbiás,
közszerepléstől rettegő
sem úszhatja meg olykor:
beszédet kell tartania…
*
A
sok fiaskó
sem veszi el kedved
a további igen drága
kísérletezésektől?
*
Szemed láttára égetik el
egészségre veszélyes anyagként
pótolhatatlan kézirataidat, könyveidet,
az egész életműved…
*
Hamarabb kap
amnesztiát, kegyelmet
egy orv bérgyilkos stb.
mint egy népfelkelő, lázadó,
egy „politikai elítélt” ...
*
Hiába
van igaza,
ha ellenfele
a nyílt vitában
a gyengébb érveit
itt és most sokkal
hatásosabban adta elő
*
Olyannyira
felháborítanak
az igazságtalanságok,
hogy a szívedre,
gyomrodra, agyadra stb.
egészséged rovására mennek
*
Hiába
a legesélyesebb,
s tett fel mindent egy lapra:
az olimpia előtt éri egy baleset...
*
Ha
nem fut
áltiszteletköröket
a szakma „nagy öregjeinek”,
kínkeservesen sem érvényesülhet?
*
Mázlista,
ha újgazdagék
szülinapi partiján
még úgy táncolhat,
ahogy neki fütyülnek?!
*
Sokáig,
elmélyülten,
fáradságosan
próbálni, készülni,
pedig semmi esély sincs
a színdarab bemutatására…
*
Ötvenéves korodig
öt éven át volt havi fixed,
így nagyon is tudod, mit
vesztettél a feketelistázásoddal…
*
Túl
képzett:
ha nem „butítja
le” magát, sehol
nem tud elhelyezkedni…
*
Magányos
szélmalomharcos:
egy fogyasztóvédő,
egy kis törpe lény
áll szemben multi-
nacionális vállalat-
óriásokkal…
*
Az jó, hogy
neked nincs
nyugdíjkorhatárod,
de az baj, hogy neked
még nyugdíjad sincs!
*
Egy
nagyobbat
mindenki hibázhat –
egyedül ő nem javíthat,
mert idő előtt, korán meghal…
*
Dörzsölt,
pénzes és rafinált
ipari kémbandák ellen
meg kéne védeni a találmányod…
*
Nagy idők
nagy tanúja vagy,
épp ezért veszélyben:
rád nincs kitalálva valami-
féle tanúvédelmi program…
*
Tudnod kell
valamit, bármit
nagyon biztosan titkosítani
és széles körben publikálni is…
*
Olykor jó
és jól is fizető
ajánlatokat is vissza
kell-kellene utasítanod
a főműved érdekében,
ami viszont vagy lassan készül,
vagy egy fityinget sem kapsz érte…
*
Kínt
szenvedve
megoldott probléma –
hát ilyen pofonegyszerű a megoldás?
*
Hányszor
hallhatta még
egy Picasso is:
hát ilyet bármikor
én is tudok csinálni!
*
Új
s így
szokatlan
alkotásod, életformád
szabad prédája a nagy
példányszámú vicclapoknak…
*
Ha
este
elég sok
kenceficét eladsz,
mint Amway ügynök,
akkor nappal taníthatsz
magyart/matematikát is…
*
Akár
túlórában
is neked kell kimosni
a körzeted lakóinak lelki szennyesét…
*
Még
békeidőkben is
életveszélyes, és
családellenes stb.
a hírszerző pálya –
hát még vészterhes
háborús időben…
*
Ő
ugyan
már ellenállt
a beszervezési kísérletnek,
de miatta apját bezsarolták…
*
Olcsó
energiaforrást
fedeztél fel:
beleköptél
az energiamaffia levesébe,
jobb, ha nem alszol otthon…
*
Anyagi
vagy
erkölcsi gond miatt
saját próbababád,
kísérleti alanyod vagy…
*
Magándetektív,
aki a vállalt ügyben
egyre tovább nyomozva
veszélyes vizekre,
Bermuda három-
szögekbe érhet…
*
Az
újságírók
is nagyon korán,
sokszor hirtelen halnak -
pláne ha komoly oknyomozók,
vagy vagány haditudósítók…
*
Más
puha meleg
ágyikóban alukál,
te fagyos uszodában robotolsz
vagy lavinában mentve a talán még élőt…
*
Hétágra süt
a simogató májusi nap,
ő meg bevonul egy sötét,
poros levéltárba ellen-
érdekelt levéltárosokkal
csatározgatni…
*
Neki
hétvégéken kell
behozni a lemaradást –
amikor mások éppen pl.
kerti mulatságon mulatják az időt…
*
Önfeláldozó, megszállott,
önfegyelmezett „munkás” vagy,
mégsem biztosítható a sikerhez
a múzsacsók, az ihlet, a jó ötlet stb.
*
A
gátlástalan
grafomán riválisok
dömpingjétől megriadva
már-már ön-agyoncenzúrázó
perfekcionista alig publikáló lehetsz!
*
Annyira félsz
az éretlen műtől,
hogy kilenc éven is
túl érlelve az már cefrésedik…
*
Jó tudós,
de rossz
pedagógus vagy –
megélhetési kényszerből
csak kínlódsz: noha nem
sikerül hallgatóságod a tárgyad
bűvkörébe vonni, elvarázsolni
*
Az
élet
vizét
kutatva
szomjan hal,
mert nincs,
aki egy pohár
vizet adjon…
*
Orosz
nyelvet
tanított
a tantárgyat
előbb „politikai”,
később lustasági
okból szabotáló diákoknak…
*
Neki
kutya-
kötelessége
az általa keresett,
talált és vallott igazságért,
egészen az utolsó töltényig,
az utolsó csepp vérig vívni…
*
Külcsíne
annyira ellent-
mond belbecsének,
hogy senki sem veszi komolyan
*
Biztos,
hogy akarsz írni,
ha ez egyben mindig
bűnvallás, önvád és önelítélés is?
*
Vagy
nem érti-értékeli
élettársad a munkád,
vagy még rosszabb:
mindenbe bele-beleszól…
*
A
Zsarnok
tisztában van
a Szellem hatalmával:
légy benne biztos –
felír halállistájára…
*
A
felheccelt csőcselék
vagy a profi ávósok
nemcsak Sütő András,
de Fekete István fél
szemét is kiverték...
*
Amikor
még kreatív
fiatal voltál,
lehetőséged nem volt,
mire helyzetbe kerültél:
megöregedtél, ötlettelen vagy
*
Mint
amikor
az állatok királya
rangon-méltóságon alul
pl. tüzes karikába ugrással
a cirkuszban produkálja magát…
*
Hiába
érzed meg
előre a végveszélyt:
csak „veszetten” ugatsz,
míg a karaván halad…
*
Ereklye-
vadászok
vagy „tudományos kutatók”
még csontjaidat is kiássák,
a sírodban sem lehet nyugtod…
*
Mennyi
mindenről
nem végrendelkezhetsz,
s mennyire bíznál az utókorban!
*
Mindig
új és új betegek
panaszai ömlenek rá –
tőle senki se kérdi:
doktor úr,
a maga szíve sose fáj?
*
Örökké
aszimmetrikus a viszony:
Ők rólad mindent tudnak,
ő Róluk, Azokról semmit…
*
Mikszáth Kálmán
„vén gazembere” vagy,
akinek el kell viselnie a látszatot,
hogy csalónak, sikkasztónak látják,
s nincs is módjában élő cáfolatra…
*
Álbarátok,
pályatársak ölelgetnek,
a közeledbe férkőzve kifaggatnak,
hogy kipuhatolják a gyenge pontjaidat,
hogy majdan odadöfjék lándzsáikat…
*
Törheted a fejed,
akrobatikáztathatod agyad:
a múltat igaz és hamis törmelékekből rekonstruálni.
A régésznek, a restaurátornak, a nyomozónak stb.
néhány töredékből kéne az egészet kitalálnia!
*
Olyanokkal
kell vitatkoznod,
akiknek az az elvük,
hogy neked nem lehet igazad,
vagy presztízskérdést csinálnak ebből…
*
Amikor
úgy kell-kellene
felderíteni a tettest,
hogy maga az áldozat sem segít,
sőt szégyen vagy megfélemlítettség miatt
módszeresen gátolja a felderítést…
*
Haj, Rákóczi, Bercsínyi,
Haj, Rákóczi, Bercsínyi,
Régi magyarok vezéri,
Bezerédi!
Hová lettek országunknak
Ékes csillagi:
Nemzetünknek érdemei:
Vitéz hadnagyi;
Bocskai!
Az ellenség mindenfelűl
Őket emészti,
Űzi, kergeti,
Búval epeszti;
Közénkbe sem ereszti.
Jaj, hát szegény nemzetünket
Miképpen veszti!
Rajtunk tenger a fegyver,
Mert a német, mint a disznó
Közöttünk hever.
Mutogatja magát, mint
Ékes gavallér,
Nemzetünket kínzó pallér
Nem szán, mint hóhér:
Akit ér,
Addig veri,
Míg őneki mindent nem ígér!
Látod, mely kövér:
Bőrében sem fér,
Mégis mindig kér!
Alig van országunkban
Miatta kenyér.
Így országunk, jószágunk,
Legfőképpen mi magunk
Miként nyavalygunk!
Az idegen nemzetségnek
Rabjai vagyunk:
Kinek hajdan parancsoltunk
Most már szolgálunk,
Adózunk.
Régi szép szabadságunkból
Kiforgattatunk.
Jaj, meg kell halnunk!
Meg sem maradunk,
Ellenségünk közt lakunk,
Jaj, hát bizony nem ok nélkül
Kesergünk, sírunk.
Jaj, régi szép magyar nép,
Az ellenség téged miként
Szaggat és tép!
Mire jutott állapotod?
Romlandó cserép!
Mint egy ékes, eleven kép,
Valál olyan szép,
Magyar nép!
De a sasnak körme között
Fonnyadsz, mint a lép
Szegény magyar nép,
Mikor lesz már ép?
Megromlott már, mint cserép.
Jaj, hát szegény magyar nemzet
Jóra mikor lép?
*
Ha már
diákként
túl sokat kérdezett,
tanárai alaposan meg-
nehezíthetik ifjúkorát,
igyekeztek elvenni
a kedvét és lehetőségét
az őket zavarba hozó
kérdések feltételétől…
*
Sosem
tudhatod meg,
hova futott volna ki a pályád,
ha szüleid-tanáraid felfedezik tehetséged,
s nem viszi el erőd, hogy kitörj a skatulyából…
*
Nem
tehettél mást,
mint hogy vállaltad
az igazi underground,
a föld-alatti konspirációt,
de te sem hihetted komolyan,
hogy ezen körülmények között
lelked teljesen épen marad?!
*
Pálya-
kezdőként
nagyon alul fizetik,
az öregkort meg már
nem biztos, illetve
biztosabb, hogy
nem éli meg…
*
Elviselni
azt a látszatot:
mások keményen
dolgoznak helyetted,
míg te látszólag csak
szerepedet játszod…
*
Meg kell
csinálni a riportot,
fel kell göngyölíteni
a messzire vivő szálakat:
ha kidobnak az ajtón,
visszamész az ablakon -
egyáltalán meddig mehetsz el
magánzó oknyomozásodban?
*
Olyan
helyzetbe hoznak,
próbálnak kompromittálni,
hogy rá háruljon
a bizonyítás terhe:
te nem vagy pedofil!
te nem vagy drogos!
te nem csalod meg a feleséged!
*
Pár
hét alatt kellene
egy rossz kurvából
egy kiművelt hetérát,
egy szalonképest varázsolni…
Na, fel is kötheted a gatyádat!
*
Mintha
addig kellene
röviden, velősen
összefoglalni hited lényegét,
amíg egy lábon bírsz állni…
*
Azért
is tudtad
Bovaryné tragi-
komédiáját olyan
jól megírni/ábrázolni,
mert önmagadra vallasz –
minden igazán nagy mű
egyben nyílt gyónás,
önfeljelentés is stb.!?
*
Másnak
megengedett
a hallgatás –
neked egyenesen
kötelező az önvád,
a magadra nézve
terhelő vallomás!!!
*
Médiasztár
reklámkampánnyal
támogatott „könyvével”
egy ringben kell küzdeni
az egyre kevesebb-
szegényebb olvasóért…
*
Ha
leadtad
kéziratod,
utána is csak
csupa aggódás az életed:
hogyan fog megjelenni,
hol árulják, ki veszi meg,
és egyáltalán, ki érti meg…
*
Meséid
szó szerint veszik:
így a nagyotmondó, a lódító,
sőt egyenesen a hazudós a gúnyneved,
amit társaid kórusban hangosan rád olvasnak…
*
A
nem
értelmiségi szülő is
ebben a szerepben értelmiségi
és élete nyitott könyv a kritikus
gyermekszem és gyerekszáj előtt
*
Hogy
kihúzzák
a méregfogad,
belegyömöszölnének
abba a skatulyába,
hogy Teneked
soha semmi se jó,
te örök lázongó-lázító,
egy összeférhetetlen alak vagy!
*
Ha
rosszkor
születsz a Balog,
a balkezességed szimpla testi hiba,
- a hatodik ujjról nem is beszélve -
amiért még szégyenérzeted is kialakulhat,
nem a kiválasztottságod, nagyságod előjele…
*
Ha
alkotói áldott
magánosságra vágysz,
ezt embergyűlöletnek,
mizantrópiának vehetik…
*
Ha
nem
vesz részt
minden kocsmai
duhajkodásban,
tivornyában stb.,
akkor ő magának való,
sőt: „lenézi a társait!”
*
Magad vagy! –
mondták neked,
bár velük lettél volna te boldogan…
De cserébe önfeladást kértek tőled!
*
Rákbeteg
kisgyerekek
rácsos kiságyai között
járod göröngyös bohóc-
doktori utadat
*
Sok régi
”jó-akaródról”
kell elgondolnod:
nem volt a családi
barát valójában ügynök?
S ha egy besúgó lebukik,
akkor hogyan ne nézz mindenkire úgy,
mint aki esetleg szintén hátsó szándékkal jön?
*
Amikor
nagyon megy a munka,
akkor bűnösen elhanyagolja
az ő előszeretteinek a körét, hogy
gyógyítsa az emberiség vérző sebeit,
lappangó, alattomos vagy nyílt bajait…
*
Ha
nagyon nem
megy a „munka”,
akkor épp a szeretteivel
a legkiállhatatlanabb,
ki mások lennének
áldozatai rosszkedvének –
amikor megy, akkor
mindenkit kebledre ölelsz:
így annál nagyobb és
sokkolóbb a kontraszt…
*
Nem te vagy
az ideális férj,
apa, szomszéd,
testvér, barát stb.
Bár olykor nagyon
szeretnél az is lenni,
és akkor nagyon megmutatod -
majd visszaesel a szokásos maradékelvhez…
*
Hogy
csak
munkádra
koncentrálhass,
ki mindenki nem
alkalmazkodik hozzád,
és mindig csak hozzád?
És ha a „hegyek vajúdásából”
netán nem csak kisegér születik,
nekik közvetlenül ebből mi a hasznuk?
*
Miközben
meddő órákat
töltesz írógépednél,
feleséged takarít, süt-főz
és mellesleg jó, nálad jobb meséket is ír…
*
Orfeusz
lemehetett
kedveséért
az alvilágba,
de ettől csak
még rosszabb lett neki,
hogy csak majdnem hozhatta ki,
s még saját magát kárhoztathatta a fiaskóért…
*
A
színpadon
átszellemülve
él és kivirul –
otthon viszont
mint kifacsart citrom?
*
Polgárjogi
aktivisták ügyének
védelme miatt elesel
könnyen teljesíthető
pénzes megbízásoktól…
*
Úgy járhatsz,
mint József A.
és Babits é mások:
publikálják még
(elme)orvosi leleteidet is…!
*
Látnod kell,
milyen baromságokat,
felesleges limlomokat,
káros silányságokat stb.
adnak ki közpénzből,
te meg hiába kilincselsz
minimális támogatásért
*
Többen
olvassák
ex-szerelmed
nyíltan bosszúálló
szennyes-kiteregetését
mint a te lelkedből
gyöngyként kiizzadt,
vagy tengerfenékről
mélybúvárkodott verseidet!
*
Híres
emberek
gyerekeink sorsa is
méltán tölthet el
komoly aggodalommal:
vagy elkallódik, leépül,
vagy pont téged akar utánozni,
vagy te leszel a legnagyobb ellensége stb.
*
Miközben
mély alázattal
jó és nagy ügyet szolgál,
mégis szörnyű önzőnek érzi magát?
*
Lehetsz más,
mint pl. egy
Szabó Lőrinc:
ha akarom szent,
ha akarom szörnyeteg?
*
A
kibontakozó tehetség
főként másnak áldás –
de neked ellenkezőleg:
olykor/inkább csak átok...
(pláne, ha beléd szorul)
*
Próbáld
elképzelni,
hogy milyen lehet
egy egész életen át
megvesztegethetetlennek maradni,
nem téve különbséget kis és nagy dolgokban
*
Mint aki
rohanó vad
hegyi folyókban evezve
kerülgetné a Szküllákat
és a Kharübdiszeket…
*
A
betegjogi
képviselőn
(villámhárító)
vezetődnek le
a kórházban
felgyűlt feszültségek
*
Előbb
állást ígérnek,
majd munkát se kap –
a végén már megélni se tud,
ha nem megy a bányába dolgozni…
*
Talán
sose derül ki:
tehetségtelen műkedvelő vagy,
vagy tényleg titkosan feketelistázott?
*
Ha
hosszú életű
akarsz lenni a Földön,
ne légy maffia ügyben
vizsgálóbíró, ügyész stb.!
*
Nem kell,
hogy hátráltassanak!
Már az is elég, ha nem
kapsz kell időben elég
támogatást - és véged…
*
A
meg-
élhetésüket,
vastag kenyerüket
anyafarkasként védő
sarlatánokkal, kontárokkal küzdhetsz…
*
Saját
keresztje mellett
egy darabig még
másokét is cipeli
fel-fel a Kálvária dombra…
*
Olyan
szigorú
kritikát igényelsz,
hogy az már-már
mazochizmust súrolja…
*
Ha
legalább egy,
egyetlenegy értő
befogadó lenne,
már nem vagy
félkarú szellemóriás!
*
Az
erotika
új költői
nyelvén kísérletezik,
de csak a Dörmögő Dömötör,
vagy a Pajtás szerű újságokba írhat…
*
Lehetsz
te akár
egy Pege Aladár is –
a Vígmatrózban kell
(míg jó, hogy ithon)
éjszaka vendéglátózni…
*
A
túl sok
gyónás, panasz
és Gulag visszaemlékezés
meghallgatásába, rögzítésébe is
megbetegedhet az empatikus lélek…
*
Oly
korban él,
amikor a bölcselőket
feleslegesnek, sőt károsnak,
nemkívánatosnak tartják…
*
Pillanatonként
ötlenek fel a gondolatok,
amiket gyorsan el is vetsz,
majd megbánod és próbálod
kibányászni a süllyesztőből…
*
A
papíron
még alig valami
olvasni érdemes,
de a papírkosarat
egyfolytában üríteni kell…
*
Előbb
gúzsba kötik,
majd táncra cukkolják:
most mutasd meg, mit tudsz!
*
Hiába
nő idővel
a rutinod,
ha ezzel nem
fordított arányban
a lámpalázad is…
*
Úgy
kell/kéne
elvégezni iskolákat,
letenni vizsgákat,
papírokat szerezni,
hogy közben mégse
mossák ki az agyadat…
*
Nappal
szervezkedsz,
adminisztrálsz,
éjszaka csillagászkodsz –
alvás helyett élénkítők…
*
Egy
kócerájban
kell eszközeid
összebuherálni
s nagy intézeteket kihívni
és magad mögé utasítani!
*
Szonettjeid
ívre, kilóra
méricskélik –
még jó, ha nem
a hentes zsírpapírja lesz…
*
Menj el, menj szegény magyar
Menj el, menj szegény magyar, a kétség partjára,
Tekints az ingadozó reménység pólcára,
S te, aki tűztűl, vastúl nem tudsz megborzadni,
Borzadj, mikor a vég-sors hideg jelt fog adni.
Vezettessed magadat szem-bekötve, vakon,
Elfajult testvéridtől csinált áll-útakon,
Kik őseink hamvait rútúl megtapodták,
Arany szabadságunkat aranyon eladták.
Menj, add egy olyan kézbe, szabadságod fékit,
Mely egyszer úgy betöltse a balsors mértékit,
Hogy megérezd, amit még sokan nem éreznek:
A szabadság s a rabság, miben különböznek!
http://www.youtube.com/watch?v=ZOAeU2WD6l8
*
Az ún. elit,
a talentumos kiválasztottak
hivatása, árulása, pokoljárása
I. Jót s jól
II. Jót rosszul
III. Jót elmulasztva
IV. Rosszat rosszul/jól
A legszebb hivatásoktól
a leghitványabb mesterségekig -
az ember(iség) legnagyobb jótevői,
avagy hírhedett, átkos sátánfajzatok
Egy-egy velős, magvas gondolat azokról,
akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb
a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,
hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
Mindenki érintve érezheti magát,
hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:
ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,
és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.
A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,
ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,
nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,
és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…
Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.
A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,
a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,
ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...
|
