Boldog-boldogtalan II.

E-mail

Írta: Jenő

2021. január 20. szerda, 07:10

B. Tóth - Mitrov - Páska - Dr. Kóti: Társam a ló - Lovaskultúra munkafüzet I. - Oktatói függelék | bookline

Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség vizsgáló: magyar mondattár

Szelek szárnyán · Kun Péter · Könyv · Moly

Boldog-boldogtalan emberéletek ABC

Mind egy – Magvas gondolatok és csírák

Szelem-lélek-test: emberesméret és szeretet- II.

Te szoktál lovakkal álmodni? | Nyeregbe fel!



Lovassport

Petőfi Sándor

MENNY ÉS FÖLD

Isten hozzád, gyönyörű hazugság,

Eszményképek, ábrándok világa!

Már kezemben tartom ajtód kulcsát,

Még egy perc s örökre zárva lész.

Túl az éjnek fejér szivárványán,

A tejúton túl röpűltem egykor,

S ott az égi magasokban járván

Épitélek, szép tündérvilág.

Ott töltöttem ébren álmodozva

A csapongó ifjuság időit,

Álmaimnak nem volt vége-hossza,

S szebbnél-szebbek voltak álmaim.

De az álom bármi szép, csak álom,

S hogyha ma nem, holnap elmulandó;

Elment, elment pajkos ifjuságom,

Fölkeltett a komoly férfikor.

Isten hozzád, ábrándok világa!

Miért várjak, amíg összeomlasz

S romjaidnak eltemess alája?...

Jobb, leszállnom innen idején.

Le a mennyből, le tehát a földre!

Vígy le, vígy le, képzeményim szárnya,

Mielőtt lebuknám összetörve,

Mint lebukott egykor Phaëton.

Hogy jön e könny szemem pillájára?

Aggalom s bú, hagyjatok, hadd menjek,

Hisz a föld az emberek hazája,

Embereknek csak a föld való;

S ha nem is oly szép ez, mint szeretnők,

Nem is oly rút, mint az ifju véli...

Nincs itt angyal, ámde nincs is ördög,

S ha van itt tél, van kikelet is.

A szibériai „titkos fogoly” · Alekszej Tyivanyenko · Könyv · Moly

Még

a saját kárán sem okul,

nemhogy másén/példázatén

Szőnyeg alá

sepert bajok

időzített bombáján nyugis jógázó

Ki, ha én nem?

Hát pedig megint épp/most sem te...

Miért pont én és miért nem más?

Majd csak valaki...

Ő csak

egy kis pont

egy nem átlátott óriási gépezetben,

ezért ő nem tud/felel semmiről, semmiért…

Előre iszol

a medve bőrére,

de a végén ő eszik belőled

Az leszel,

amit eszel:

a - szellemi - moslékból

egy röfögő, ill. egy langyos

pocsolyában dagonyázó ember-disznó

Azt látod,

aki most vagyok,

nem látod belém: ki lehetnék –

ezzel befagyasztasz, visszatartasz

Berúgva

mindenkit keblére ölel,

józanul családjába is belerúg

Csak

egy nap a világ –

az aranytojó tyúkocskáját

egy finom húslevesért levágó

Csak

egy valamitől retteg,

de attól nagyon: nevetségesség,

és pont ezért válik szánalmasan azzá…

Csak

meleg-dobogó

szíveddel látnál jól,

de te csak hideg eszed köszörülöd

Csakis

magának

enged meg mindent,

majd nem csoda, hogy attól koldul

Egy nagy-

ember az istene:

az ő minden szava szent előtte

Elveszett,

ha nem fogják kezét,

nem rágják szájába dolgát

Elhanyagolja

a nap kötelességeit,

zavarná életkomponálását

Előbb vág,

azután mér –

előbb üt, vagy lő

és csak azután kérdez…

Érthető,

ha mindig

a saját feje után megy:

ő a legjobb fej

Gyerek marad

anyja halála után is:

szelleme tovább kísér(t)i

Ha élete

nem egy kívánságműsor:

megette a fene az egészet

gyáva nyúlnak mondják,

bármi vakmerőségre heccelhető

másból nem,

hát életéből csinál

műalkotást: életművész

Ha neki

nincs Isten:

minden megengedett

(baj/sebaj, hogy akkor másnak is?)

Havonként

talál rá új élethivatására

és kezdi azt teljesen elölről

Hiába

hallja,

de nem érti:

csak

másnak bőven termő

bamba diófa ne légy

Hol

csak Ő lehet élettársa,

hol meg bárki más, csak épp Ő nem

Biztosan ül

ugyan a nyeregben,

„csak” fordítva ül a lovon

Kezdő

fokozatban ragad:

egy lassított felvétel:

ellazsálja éltét

Jobb

sorsra érdemesen

hiábavalóságok után törtet-töri magát

Ércnél

maradandóbb –

homokba írt testamentum

Addig-addig

vicsorgott-vigyorgott,

míg aztán végleg úgy maradt

Előbb

mindenki

előtt kitárulsz,

majd egy csalódás után

végleg, örökre teljesen bezárulsz

Maga elől

bujkáló, futó, menekülő –

persze: holtig mindhiába...

Más

farkával

veri a csalánt,

másra hagyja a piszkos munkát

Elmaradt

tavaszi politikai nagy-

takarítást számon nem kérő

Allergiás:

virágpor, parlagfű,

atka, cica – fájó igazság

Minden nap

sorsot húztok:

ház, nő, meló elosztás

Nem

tanulsz meg úszni –

egy sokk után víziszony

Neki

a vadvizek piszkosak –

a Balatonba cápákat képzel

Nem

tudod,

de teszed –

a rosszat is

Döntés-

képtelen:

tett-halasztó okoskodó

Semmiért

nem felelsz –

téged élethossziglan

elbűvöltek, hipnotizáltak

„Jó

ismerősnek”

számtalan a száma –

ám egy igaz barátja sose volt

„Licitáltat”:

ki ad itt és most

kevesebbet, legkevesebbet érte?

Minél

kisebb kockázattal

minél nagyobb haszon:

csoda, ha e taktika nem jön be

„Udvarias”,

áltapintatos –

nem menekül ki

„üresjáratú” beszélgetésekből

1 óráig

jámbor keresztény,

167 órában meg pénzimádó

Másokhoz

felettébb irgalmas,

de személyválogatóan

magával viszont könyörtelen

Minden

ismerősét

vehemensen győzködi

az ő abszolút igazáról

(leginkább magát meggyőzendő)

Mindig

olyan gyámoltalan,

mint a szükségét végző vadállat,

mert olyannyira szeretethiány-beteg…

Mint

egy tolvaj szarka:

minden csillogó ócskaságot begyűjtő

(esetleg nem becsületes megtalálóként is)

Vagy

nem is ismered

a kert/lakás szomszédod,

vagy pedig non stop hideg-háborúztok

Nem leszel

otthon kertész:

„kertedben” műfüvek/művirágok

Nem

tisztázott

félreértés miatt

veszíti el élete nagy szerelmét

Ön-

feláldozóan

kaparja ki a forró tűzből

a forró gesztenyét: másnak

Örökké

ködösítő:

nem csoda,

ha ő sem lát

tovább az orránál

Rossz

formaidőzítő/

indiszponált,

aki sohasem vágja ki a rezet!

Rossz

a társaságod:

korpa közé keveredsz,

és felfalnak a disznók

Rossz vásár:

a tiltott gyümölcs

oly rövid élvezetnek

örök kárhozat az ára?

Sehogy

nem lehet

ő bele jobb lelket

önteni, legfeljebb verni

Soha

senkinek

nem hazudik:

kegyesen sem,

ellenségnek sem?

Szeszélyes,

s erre még rá is játszik,

hisz ettől lesz egyéniség

Vész-

helyzetben sem

tetteti hülyének/

lassú felfogásúnak magát

Krónikus

jószándékú szereptévesztő:

apa/anya helyett jóbarát(nő) lenne

Sokkolja,

hogy vannak még

nála is makacsabb dolgok: a tények

Neki

mindegy:

törekvés/törtetés,

amnézia/amnesztia,

gondatlanság/gondtalanság

Mindenben

a tökélyre törekedő

maximalista/perfekcionista,

aki naponta elrontja életkedvét

(sőt: frusztrált, s ezért agresszív lesz)

Ő biztos

azért szegény,

mert nem jót s

nem jól imádkozik

Amíg

ő ilyen bűnös-mocskos,

addig nem járulhat az Úr elé?

És arra se méltó, hogy hajlékába jöjjön…

Lelkesen

és szakszerűen/

hatékonyan vágja

maga alatt a fát

Kamaszos

dackorszak-alkotó:

nem növi ki gyerekbetegségét

A te

vádalkud:

feladod anyád,

testvéred, kedvesed

Aki

itt és most

„elefánt”: fölös/

káros ötödik kerék

Hibbant –

akinek nincs

ki a négy kereke

Eszméletlen

– nem eszmélő –

rög/téveszmés

Nem

ocsúdó

hipnotikus

álomban telt emberélet:

Nincs,

aki csókoljon=

apolgasson, ill. ápolgasson

Megtalálod

a szarva közt a tőgyit

Meddőség

recept: elég/

túl későn, de akkor

már nagyon akar gyereket

Nagy

akarásodnak

csak egy nyögés lesz a vége

Felnőve

„előrelátóan”

egyszer s mindenkorra

sterilizáltatta magát

Hol porszemnek,

hol meg istennek képzeled magad

Légvárlakó,

aki a „segítőnek”

még lakbért is fizető

partra

vetett halat

simogató, de

vissza nem dobó

Csak

a legelső nap érezte:

elviselhetetlen e penetráns bűz

Csak

halovány

árnyéka önmagának

és így árnyékviláglakó

Csupa allűr,

fakszni, hepp, bogár,

szeszély: magára marad

Egy póz,

egy arcállás:

így tetszel magadnak,

s így maradsz, vagy maradnál

Egyszer

és mindenkorra

lemond a tévedés emberi jogától

Éjt

nappallá téve

két végéről élet-

gyertyát gyorsan leégető

Elaltatod,

érzésteleníted magad –

így csak kibírod az életet

„elromlik” az idő,

nincs újra-tervezés,

csak heveny mérgelődés

nem tud

megistenülni,

embertelenül leállatiasul/vegetál

Hamis

illúziókba

ringatja el magát:

majd rázuhan a való

Hátulról világítva

felnagyított árnyék

az ügyeletes mumusa

Csorba Béla: Szilaj csikó nem eladó - Temerini népballadák és rabénekek (Dedikált) | bookline

Betyárnóta

csütörtökön virradóra

találtam egy pej csikóra

azon hajtottam a tinót

mind a három daruszőr volt

Tisza partján elaludtam

ej, de szomorút álmodtam

megálmodtam azt az egyet

babám nem leszek a tied

de amikor felébredtem

kilenc zsandár áll előttem

azt kérdezik mi a nevem

hol az utazólevelem

zsandár urak mit akarnak

talán vasalni akarnak

nem akarunk mink vasalni

szilaj csikót jöttünk venni

szilaj csikó nem eladó

nem is zsandár alá való

mer, ha arra zsandár ülne

még a madár is rab lenne

azt kérdezik mi a nevem

hol az utazólevelem

kettőt mindjárt agyonlőttem

ez az utazólevelem

Szilaj Csikó | Társadalmi önszerveződés honlapja

Idegen

tollal éktelenkedik

a világ csúfjára/csúfot űzésére

Igény-

szinted egyre lejjebb:

langyos sörben légy, köpés...

Inkább

meghal, de

akkor sem választja

a lehető legkisebb rosszat

Ízlésekről

úgymond nincs vita:

ízlés-ficamát sem kezelteti

Katarzis/

purgatórium –

azt sem tudja:

eszik-e vagy isszák

Lemond

boldogságáról,

mert betegséggel

„küzd”/küszködik

Ló-

halálában

futsz a cammogó

halál elől, de ő már ott vár

Más

csak rivális/ellenség,

potenciális szövetséges nem lehet

Mások előtt

nevetgélő fakutya:

ott sír, ahol senki se látja

Még

egy lelenc

gyerek is többet tud

a felmenőiről, mint ő

Minden

eshetőségre kész:

így egy ismeretlen istent is imádó

Mindenható

istent játszik addig,

míg jó pofára nem esik

Istentelen:

pont nem az ördögöt/

démont űzte ki magából

Önátkozó:

Csipkerózsika

álmot alszik,

de nincs ébresztő

Össze-

uszítanak

a társaiddal

és kifoszt a nevető harmadik

Raktárra aggódó:

mi lesz majd akkor,

ha egykor kihunyt a Nap

Eszméletlen

állapotban vegetál,

vagy csak rögeszméje van

Részegen

szájhős, hőbörög,

majd józanon meg

engedélyt kér meghunyászkodni

Jó

sokat

hallgatózó,

és leskelődő

jó sok rosszat

hallhat magáról

Szelet vet

és vihart arat:

kis beszólásból

párbaj és haláleset

Szórakozás

címszó alatt

csak diabolikusan

szétszórod magad

Teljesen

elégedett azzal,

hogy megmaradt

a morgási joga

Tömeg-

hipnózisban

átprogramozva

paraziták balekjává váló

Túl későn

döbben rá:

a „jó” édesanyja

rosszul szerette jól

Úgy fejezi

ki magát magyarul,

mintha idegen nyelvet törne

A felelősségtől elmenekülő,

csak parancsteljesítő biorobot-gép

A gondolkodás

neki csak gond,

amit ezért jó messzire űz el

A kolduláshoz

rokkantat játszik,

majd tényleg úgy is marad

A nagy

blöfföléseidet

nagy felsülés, blama,

leégés, arcvesztés követi

A palackból

kiengedett szellemet

visszagyömöszölni nem tudó

A ritka jó,

kiváló alkalmat

ritka könnyelműen szórakozza el

Amit/amire

éppen gondol,

azt mindig ki kellene barkóbázni

Arra

bazíroz,

hogy önsajnáltatása

majd kellő alamizsnát hoz

Az önmagát

legyengítő láncszem,

aki miatt elbukik az egész

égi lajtorja helyett

nyalizva a szamárlétrán kaptat feljebb

Az első

pofon még sokkolt,

majd lassan hozzá is szoktál

Csak

az iskolának,

a tanárnak stb.,

nem az Életnek tanul

Élete

legfőbb célja:

valamivel bekerülni

a Guinness rekordok könyvébe

Élet-

programod

meghekkelték,

de te nem vetted észre

A fájó

igazságnál

jobb a kellemes

hazugság rabsága!?

Felrúgod

a szabályokat:

csoda, ha így kizárnak

a játékból/sportversenyből:

diszkvalifikálnak

Hamupipőkét

csinál magából:

szénakazalban tűt kereső

Igazsága/

nyelvtudása hiányát

felcsavart hangerővel pótló

Kellemes

ünnepeket tölt,

amilyen a lábáztató melegvíz

Képzelt

veszély köti le figyelmét,

és így nem láthatja a valóst

Kígyót,

mérgeset

melenget a keblén:

az felengedve halálra marja

kopár

lelkivilágú:

kiirtotta onnan

a jó tündéreket is

(varázstalanította)

Kötő-

és töltelék-

szavai nagy része

pont négy betűből áll

Lappangó/

kínzó bűntudatos

a kegyetlen színházba megy

Soha-

sem volt bátor,

a legtöbbször gyáva,

olykor vakmerő

Miért

pont én ugorjak

a fuldokoló gyerek

után a folyóba?

Nem

bízva véletlenre

ő teremt helyzetet

a káros hősködésre

Millió

emlékei közül

csak/legfőképp

a negatívakat hívja elő

Mindent

tudni akarása miatt

kerül maffia-célkeresztbe,

vagy kerül a kínvallató padra

Mindent

tudni akarsz sztárodról,

viszont majdnem semmit

sem tudsz felmenőidről, őseidről

Nem

áll össze

egy kerek egésszé,

olyan, mint a szétesett óra

Nem

csak hogy

sorban áll a pofonért,

de kicsit még tolakszik is

Nem

lát át a szitán:

a báránybőrben

farkasok bújnak meg

Nem

tartalékol semmit,

nem képez vésztartalékot,

mindenét felteszi egy sötét lóra

Nem

vesz fel

autóstoppost,

hisz e kaland rosszul is elsülhet

Nemcsak

a zene, a beszéd,

de életjátékok terén

sem rögtönző, improvizáló

Nem

tud színlelni:

ellenségének sem tud „hazudni”

nem él,

csak tengődik,

vegetál, vergődik, túlél...

Addig,

csak addig

nagyon bátor,

merész álmodozó,

míg iszik

Hetvenkedő lódító,

lépten-nyomon megszégyenülő

A most

csak rosszat látó:

de bezzeg az ő idejében...

Lovas könyvek - LOVASOK.HU

Petőfi Sándor

AZ EMBER

Nincs nevetségesebb az embernél,

Oly kevélységben, olyan gőgben él!

A világot fitymálják ajkai,

S minth' az eget akarná szántani

Orrával, oly magasra tartja fel.