Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



A szellemi, társadalmi, politikai elit I.

Szent hivatás, hitvány árulás, pokoljárás

Rengeteget segíthetnek, még többet árthatnak!?



Petőfi Sándor -

A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI

Ne fogjon senki könnyelműen

A húrok pengetésihez!

Nagy munkát vállal az magára,

Ki most kezébe lantot vesz.

Ha nem tudsz mást, mint eldalolni

Saját fájdalmad s örömed:

Nincs rád szüksége a világnak,

S azért a szent fát félretedd.

Pusztában bujdosunk, mint hajdan

Népével Mózes bujdosott,

S követte, melyet isten külde

Vezérül, a lángoszlopot.

Ujabb időkben isten ilyen

Lángoszlopoknak rendelé

A költőket, hogy ők vezessék

A népet Kánaán felé.

Előre hát mind, aki költő,

A néppel tűzön-vízen át!

Átok reá, ki elhajítja

Kezéből a nép zászlaját,

Átok reá, ki gyávaságból

Vagy lomhaságból elmarad,

Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,

Pihenjen ő árnyék alatt!

Vannak hamis próféták, akik

Azt hirdetik nagy gonoszan,

Hogy már megállhatunk, mert itten

Az ígéretnek földe van.

Hazugság, szemtelen hazugság,

Mit milliók cáfolnak meg,

Kik nap hevében, éhen-szomjan,

Kétségbeesve tengenek.

Ha majd a bőség kosarából

Mindenki egyaránt vehet,

Ha majd a jognak asztalánál

Mind egyaránt foglal helyet,

Ha majd a szellem napvilága

Ragyog minden ház ablakán:

Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,

Mert itt van már a Kánaán!

És addig? addig nincs megnyugvás,

Addig folyvást küszködni kell. –

Talán az élet, munkáinkért,

Nem fog fizetni semmivel,

De a halál majd szemeinket

Szelíd, lágy csókkal zárja be,

S virágkötéllel, selyempárnán

Bocsát le a föld mélyibe.

(Pest, 1847. január.)

*

Atom-

hulladékot

szállító vonat-

szerelvény elé

a sínekhez, a mozdony elé

te is odaláncolnád magad?

*

Kiragadnak

versedből egy mondatot:

meghurcolnak, bíróság elé állítanak…

*

Nem elég,

hogy politikai

nyomás alatt vagy,

de még műveid is ócsárolják

*

Mintha

egy versenyparipának

a kibicként/lelátóról kéne

végig néznie a nagy derbit…

*

Oly sokáig

voltál tartalékban,

hogy mire éles bevetés jön,

bajban vagy: most mutasd meg!?

*

Ha

előre tudnád,

hogy mennyi keserű kenyeret

fogsz megenni a hosszú száműzetésben…

*

Mint

aki a törpék

országába tévedt „óriás”

és először ők szörnyetegként,

ellenségként bánnak el vele…

*

Úgy is

győznöd kellene,

ha a riválisok (unfair play)

doppingolnak és durván csalnak…

*

Leteszi

szerzetesi fogadalmát:

és például önként vállalja

az örök szegénységet!

*

Az

aranyifjú

szociológushallgatók

kinézik maguk közül

a szegényekkel sors-

közösséget vállaló

ex proli-gyereket?

*

A

mély vízen

kell járnod,

cölöpök nélkül,

ha gyengül a hited,

akkor rögtön süllyedsz is el…

*

Te

nem

lehetsz

zsarolható,

semmi nyíltan

vállalhatatlant nem tehetsz…

*

A

szellemi

kiskorúak

a paternalista

tanítómestert

mumusnak nézhetik…

*

Hogy

egy kicsiről

mindent tudjál,

ahhoz mindenről

egy kicsit tudnod kellene…

*

Ha

nem kell

a póráz s

a szájkosár,

akkor maradj

olykor éhező

vad farkas?!

*

A

„kibeszélő” pacifista

orosz, zsidó atomtudósokat

sokszor bebörtönözik vagy

elteszik láb alól, ugye?

*

Ha

lebombázzák

fél életeden át gyűjtögetett,

és sokáig megkoplalt, féltve őrzött

szent könyvtáradat, a királyságodat…

*

Ha

tudásának

katonai jelentősége is van,

könnyen emberrablás

áldozata is lehet!

*

Te vagy

Cassius is

és Brutus is,

akinek meg kellene ölnie

a „zsarnokot „…!

*

Nem

minden

álomfejtő József,

sokan ott rohadnak

meg a tömlöcben…

*

Isten

nem ver Bobbal:

pánikbetege betör

a magánéletébe és

szétzilál, kavar, rombol…

*

Kutatási

eredményeid

nemzetbiztonsági

okokra hivatkozva titkosítva...

*

Amit

kutatni szeretnél,

az most de jure

vagy de facto

nem hozzáférhető…

*

Ha

nem

kollaborálsz

a megszálló idegen erőkkel,

akkor egy Ben Hur sorsa vár!

*

Jóhiszemű,

hithű kommunista,

munks-paraszt értelmiségi

aki egyszer csak rádöbben,

milyen népirtáshoz asszisztált…

*

Amikor

éppen neked kell

működtetni, szervezni

illegális kiadót, rádiót,

terjesztőhálózatot…

*

Hiába vagy

jó tolmács,

életveszélyes

rosszkor és

rossz helyen lenned…

*

Megélhet

olyan értelmiségellenes kurzust,

hogy örökre átkozza pályaválasztását…

*

Olyan

magas-

feszültségben él,

hogy nehéz italhoz,

droghoz nem nyúlnia…

*

Dürer

Melankólia c.

grafikája nem

földművelőt vagy

kovácsot ábrázol…

*

Te

álmodban is

tovább dolgozol,

ahogyan álmodban

is tovább üldöznek…

*

Amikor

már végre

szabadon szólhatnál,

annál kínosabb akkor,

ha már nincs mit…

*

Nem kaptál

fajsúlyos megbízatást,

Feladatot, amihez felnőhettél volna…

*

Nem

vették észre,

nem fedezték fel

vagy nem gondozták a tehetségét...

(ami így belerohadt, átoksúly lett) 

*

Nem egyszer

szellemi épülete

fundamentumát is

lerombolja és nulláról

mínuszról kezd újra

ősz fejjel, megkopaszodva

*

A

szépség

erotikus

dimenzióját tárod fel,

mégis pornográfiával vádolnak…

*

Pályád delén

túl megszokni:

nincs bérelt hely,

minden szerepért verseny…

*

Még

a jó tréfa-

mestereknek is

sok az ellensége,

hát még a rosszaknak…

*

A

lehetetlen

elvárják tőle betegeik,

de még a csodatételedben is bíznak –

bár maguk nem tesznek semmit gyógyulásukért,

és pláne nem avatnak be az életproblémáikba…

*

Büszke

lehetsz rá,

hogy vezéregyéniség vagy,

de a mesterlövész is rád lő...

*

Otthoni

mindennapjait

folyamatosan mérgezi,

hogy ha gyermeke

totál hülyének,

élhetetlennek nézi…

*

Ha

nem vagy

elég harsány

vagy nem botrány-hősködsz,

észrevétlen maradhat műved

*

Korán fog

őszülni, megvénülni,

ha értelmi fogyatékosok

színházát segíti s dotáltatná is..

*

A

közönség

érdekében is ki kell bírni

direktorod-rendeződ magalázásait…

*

Kiadják

ugyan könyvét,

de ahogy terjesztik:

sose tudja meg,

mi lett volna…

*

Nézd meg:

a választott pályádon

átlagban miben, s főleg

mikor, milyen korán

halnak meg...

*

Ha

egy színész-

házaspár veszekszik-

verekszik, biztos, hogy

csak a közelgő premierre próbálnak?

*

Ép lélekkel

túlélhetők az iskolák,

ha ő pont az ott nem

értékeltekben kiváló?

*

Jó

esélye

van rá, hogy

felesége nem sokáig bírja,

s ezek után hátország nélkül

csatázhat a fronton…

*

Fizikumánál

fogva is védtelen,

ha a megbírált naiva

verőlegényt küld rá…

*

A

szélhámos

leleplezésével

mindenkit szolgált,

ő viszont rajta áll bosszút

*

Túl sok

a szem a láncban:

slágert is szerezni,

jó előadót és jó kiadót/

médiumot is találni

*

Petőfi Sándor 

A MÁRCIUSI IFJAK


Szolgaságunk idejében

Minden ember csak beszélt,

Mi valánk a legelsők, kik

Tenni mertünk a honért!

Mi emeltük föl először

A cselekvés zászlaját,

Mi riasztók föl zajunkkal

Nagy álmából a hazát!

A földet, mely koporsó volt

S benn egy nemzet a halott,

Megillettük, és tizennégy

Milljom szív földobogott.

Egy szóvá s egy érzelemmé

Olvadt össze a haza,

Az érzelem "lelkesűlés",

A szó "szabadság" vala.

Oh ez ritkaszép látvány volt,

S majd ha vénül a világ,

Elmondják az unokáknak

Ezt a kort a nagyapák.

És mi becsben, hírben álltunk,

Míg tartott a küzdelem,

De becsünknek, de hirünknek

Vége lett nagy hirtelen.

Kik nem voltak a csatán, a

Diadalhoz jöttenek,

S elszedék a koszorúkat,

Mert a szóhoz értenek.

E sereg, mely, míg a harc folyt,

El volt bujva vagy aludt,

Igy zugott a diadalnál:

Mi viseltünk háborut!

Legyen tehát a tiétek,

A dicsőség és a bér,

Isten neki... nem küzdénk mi

Sem dicsőség-, sem dijért.

És ha újra tenni kell majd,

Akkor újra ott leszünk,

És magunknak bajt s tinektek

Koszorúkat szerezünk.

Viseljétek a lopott hírt,

A lopott babérokat,

Nem fogjuk mi fejetekről

Leszaggatni azokat.

Abban lelünk mi jutalmat,

Megnyugoszunk mi azon:

Bárkié is a dicsőség,

A hazáé a haszon!

Pest, 1848. június

*

Rendszeresen

egyedül marad

különvéleményével,

s így sokszor teljesen

elbizonytalanodhat

*

Egész

életen át

ott sugdos

a kisördög:

csak rögeszméd

oltárán áldoztál

*

Amit

vesztettél

s amit ártottál,

az kézzelfogható –

az ellenkezője ködös,

megfoghatatlan

és távolba vesző…

*

„Kiválasztottságod”

csak annyit jelent,

hogy több a dolgod -

vagyis: noblesse oblige!

*

Kerülik

az ismerősök a társaságod,

mert jól átlátsz a már jól

beüzemelt élethazugságokon…

*

Naiv

idealistának

hiszed embertársaidat is,

mint az úgynevezett szellemi fogyatékosok…

*

Sokáig kavarog

kaotikusan benne a tartalom,

míg egy lehetséges kozmosszá formálódik,

s közben úgy tűnik, naplopó élősködő here vagy!

*

És

ha

negyven-

évesen világosodsz meg,

hogy isten Napút festőnek hív el?

*

Csak

a zenei

csodagyerek

ugorhatja át

a beszürkítő iskola létrafokait…?

*

Neked

tényleg

a vízen kell járni,

mert neked nem súgják meg,

hol vannak leverve a cölöpök…

*

A

szó

elrepül,

de írásod

megmarad:

eléd tolják

mint terhelő

bizonyítékot!

*

Ha

leleplez

áltudóst,

blöffölő művészt:

pár ádáz ellenséget

már biztosan szerezett,

de barátod, jóakaród

nem biztos, hogy több lesz.

*

Ha

feltárod

mozgalmatok

belső visszáságait:

rád fogják azt, hogy

saját fészkedbe piszkítasz!

*

Te

nem

a tévéfotelből,

vagy számítógépen,

de a helyszínen tanulmányozol

vulkánkitöréseket, polgárháborút...

*

A

jót elfelejtik,

a rossz házasságközvetítést

viszont sokáig és sokat átkozzák…

*

Ha

csak

az éjszaka

„piszkálja fel” a költészetet,

hogyan állsz helyt másnap

a reggel kezdődő melóban?

*

Utálhatnak

mint a seregben az írnokot,

aki elsunnyogja a másokra kirótt

kemény napi kiképzést!

*

Mindig mögötte

a gyanú árnyéka,

hogy végső soron

ő is a Hatalom embere…

*

Vagy

a kutya se

szól hozzád,

vagy túlhalmoznak:

meghívások, programok stb.

*

Ha őt

mindenki ismeri,

akkor sokan zokon veszik,

és kikiáltják nagyképű alaknak,

ha nem áll le mindenkivel diskurálni…

*

Ha

pogány

sámán vagy

gyógyító táltos voltál

az államkereszténység

erőszakos felvételekor…

*

Ha

fél életeden át

tanult s művelt tudományod

„burzsuj”, haszontalan, káros

áltudományként kiátkozzák…

*

Ha

lakás-

szentélyed,

családi otthonod

egy részében

nyílt klub,

szellemi műhely stb.

üzemel…

*

Meddig

tudsz ellenállni

a körülmények kényszerítésének:

korrumpálódj, vagy dögölj éhen…!

*

Legálisan

le van fedezve

az elkészült dokumentumfilmje,

morális okból mégsem vetítheti –

és ki tudja meddig a dobozban marad.

*

Tudnod

kell hallgatni is

a gondolatcsíráidról,

hogy durva láb le ne tapossa…

*

Amikor

tanácsot kell adni

a gyámügynek egy gyerek

állami gondozásba vételről...

*

Csillagok

útján meghal,

ki továbbmenni fél?!

De mi lehet ott tovább?

*

Ha

egyszer

már közreadtál

egy humoreszket,

nemigen, vagy csak

fanyalogva publikálják ódád

*

Ha

diplomásként

egy rossz válás után

könyveiddel a híd alá kerülsz

és kenyérért azokat adogatod el…

*

Mint

jó vendéglős,

fogadós,

idegenvezető:

majdnem mindent

le kellene nyelned!?

*

Könnyen

babonák rabja lehet,

oly nagy szerepe van

nála a szerencsének…

*

Ha

valamit

felfedeztél-

igazoltál,

még csak akkor

kezdődik a neheze:

az elismertetése!

*

Hiába,

hogy ki

nem állhatod,

de sokan sztárolnak,

bálványoznak, imitálnak stb.

*

Az

igazat

megmondani,

de diplomatikusan, irgalmasan,

hogy „iskolád” ne sértődjön meg!

*

Szülői

értekezleten

úgy felszólalni,

hogy ne gyerekeden

verjék el a port...

*

Sok

irigyed

a szenvedésed

aranyfedezetéből

csak aranyat mazsolázná ki,

csak azt látja és sokallja…

*

Egy

középszerű

művésztárs is

sokat tud ártani

a zseninek, ha

akar - és akar…

*

Ki a haláltól,

ki a Kárhozattól retteg –

te naponként halsz

színpadon-kínpadon

és jársz poklot…

*

Nevednek

becsületet szereztél,

s mégis álnéven írsz,

gúnynévvel illetnek

*

Vádolnak,

mert szenvedély-

betegek „orvosaként”

a „kutyaharapást”

a szőrével is gyógyítanád?

*

A

sok

tennivalót

és talentum-

elásó lógóst látva

neked nehéz megállni,

hogy ne légy megszállott,

munkamániás!

*

Ha

már egyszer

a színre léptél,

nincs visszaút

az alkotásnak kedvező

a mimikris „névtelenségbe”

*

Bármily

óvatosan tapogat is

a vaksötétben, mégis

darázsfészekbe nyúlhat…

*

Akkor

is riadót fúj,

ha nem teljesen biztos –

ki is pellengérezik miatta,

mint félbolond vaklárámázót,

s legközelebb már hiába sikolt

*

Csak azértis

„keljfeljancsi” vagy –

jöhet a gáncs, a bukás

és knock out!?

*

Úgy szeretne

otthon békésen pipázni,

de Muszáj Herkulesként

küzd a háborús közéletben

*

A

tóparton

nyugdíjasként

horgásznál stb. -

de hogy ezek butítsák

a utódaid, a „népedet”!

*

A

„szaván fogják”

a vézna, tüdőbeteg költőt,

s kiprovokálják a harctérre!

*

Kell egy

elrettentő példa –

belőled lesz az,

és koncként dobnak

a felhergelt csőcselék elé

(Móra Ferenc: Hannibál tanár úr)

*

Akkor is

tovább nyomoz

a nagy bűnös után,

ha a szálak egyre

magasabbra vezetnek…

*

Úgy él,

mint a nomád vándor,

aki nem tudja még,

hogy hol alszik ma éjjel…

*

Vigasztaljon

a népi közmondás:

nem az a legény, aki üt,

hanem az, aki állja…

*

Egész nap

ülni, olvasni

és írni és

gondolkodni–

elsorvad a tested,

elromlik a szemed,

kihullik a hajad…

*

Nem te,

az üldözött vad,

de a hajtó, a vadász kap

veszélyességi pótlékot!

*

Arany János

KOLDUS-ÉNEK

Küszöbről küszöbre járok, hol be, hol ki...

Ne üzenjetek, hogy nincsen itthon senki,

Ne uszítsátok az ebet, hogy letépjen,

Annyi kezem nincsen, hogy magamat védjen

Szegény honvéd jövök, kérni egy falatot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Sokat táboroztam, meg is nyűttem, látszik;

Versectől Szolnokig, Izsaszegtől Vácig.

Ott maradt a jobbkéz, mankót hordoz a bal,

Mankóstul sem ér föl régi ép lábammal:

Oh, e rongyokat már hogy is nem hagytam ott!

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Ne pirongassatok, hogy koldulni szégyen,

Koldusbotom miatt más piruljon, én nem!

Ha tisztét mindenki tette volna, mint én,

Falatomhoz e sós könnyet nem vegyítném:

Sántán is, bénán is, töltenék víg napot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Mennyi drága erő, és mennyi nemes vér!

Hozzáfoghatót a történet nem ösmér.

Mi haszna! az erőt ásta benső féreg:

Büszke, szenvedélyes, versengő vezérek;

Tiszta vérünk szennyes oltáron ontatott.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Egy szelet kenyérkét, alamizsna fillért...!

Valami pénz csak kell, s nem tagadom, hogy mért:

Majd, ha eltikkadtam,... a déli nap éget,

Kocsmaházba térek egy ital bor végett;

Jó hely az, legalább nyujt egy kemény padot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Megitél a világ, hogy részeges vagyok,

Pedig, ha én iszom, hej! van arra nagy ok:

Magam sorsa is bánt... de az mind csak semmi,

Megszokná az ember végre föl se venni:

Más seb az, amelyre nem lelek balzsamot!...

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Oh! mikor ez a seb idebent megsajdul,

Lelkem minden húrja átrezeg a jajtul;

"Húzd rá cigány, mondom, egy keservest, ingyen",

És a cigány húzza, áldja meg az Isten;

Könnye pergi át a barna ábrázatot...

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Nyomorú egy élet... magamért nem bánnám,

Ha a holnapot már hozzá nem számlálnám;

Ám e szakadt könyvet ti csak foltozzátok:

Majd olvas belőle egykor unokátok

Dicsőségetekről egy-két igaz lapot.

- Adjatok, adjatok amit Isten adott.

Azt mondák, mikor a harcban ömlött vérem,

Tíz holdnyi örökség lesz valaha bérem.

Tíz arasz is jó lesz, gondolám magamban,

Korántsem gyanítva, milyen igazam van:

Oh, ha megtaláltok egykor az útfélen,

Adjatok egy szűk sirt hazám szent földjében.

(1850)

*

Az ún. elit,

a talentumos kiválasztottak

hivatása, árulása, pokoljárása

I. Jót s jól

II. Jót rosszul

III. Jót elmulasztva

IV. Rosszat rosszul/jól

A legszebb hivatásoktól

a leghitványabb mesterségekig -

az ember(iség) legnagyobb jótevői,

avagy hírhedett, átkos sátánfajzatok

Egy-egy velős, magvas gondolat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

A fejétől bűzlik a hal: jaj annak a társadalomnak,

ahol az erre alkalmasak nem kerülnek a pályájukra,

nem, illetve nem jól gyakorol(hat)ják a hivatásukat,

és megalkuvásból megúsznák a pokoljáró dudás sorsot…

Ráadásul tudjuk: jószándékkal kövezett az út a pokolba.

A gonosz mostohánál többet árthat a majomszerető anya,

a sarlatánnál többet a protokollt jól alkalmazó profi orvos,

ha az rossz, és így csak beteg(ség)et gyárt, áltat, súlyosbít, öl...