|
Bölcs-balga, boldog-boldogtalan ember
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség vizsgáló: magyar mondattár
Boldog-boldogtalan emberéletek ABC
Mind egy – Magvas gondolatok és csírák
Szelem-lélek-test: emberesméret és szeretet- I.
Boldog óra
Megcsitult arcád küzdelme végre,
S mint az ég vihar után, kigyúladt,
Kebled reng csak, amint reng a tenger.
Hogyha elfáradt a szél dühében.
Lankadtan dűlsz vágyó karjaimra,
Mint borostyán cserfa derekára,
Esdve súgod: gyönge lettem állni,
Óh te tarts fel, vagy veled bukom le.
Ábrándos szemed félig lezárod,
Félig szóra nyíló ajkaidnak
Hangja elhal, mintha félne, a szó
Felrettenti szűd költői álmát,
S felforralt lélekzetté szürődik,
Melynek édességét arcom érzi.
Győzött hát a természet feletted,
Megszüntél, nő, élni önmagadban,
Szíved egy veréssel, egy reménnyel
Szívemben dobog csak. - -
Keblemen túl nincs számodra élet.
Hogyha mostan elszakítna a sors,
Lelkedet is elvinném magammal
S te halott maradnál. - -
Elborúl a mindenség körűlünk,
Nincsen élet kívülünk e földön,
Illem és hiú társas szabályok
Kisszerű korlátai lehullnak,
Nincsen vágy szivünkben, gondolat nincs,
Mely ez édes percen túl repülne.
S mint a lélek, mely kikél a testből,
Egyesülve Isten szellemével
Boldog, mert most lett csak még egésszé,
Nem tépik szét többé szűk sorompók,
Mik közt oly soká sírt:
Lelkeink közt is lehullt a korlát,
S boldogok, hogy ekként egyesülve
Közelebb jutottak Istenükhöz;
Mégcsak egy kis lépés, s összefolynak
A világ lelkével. -
Mért nem tesz most semmivé az Isten?
Élvezénk egy percet édenéből,
Mely mint csillag hullt alá a földre.
Mért nem tesz most semmivé az Isten?
Ilyen boldogság után nagyobbat
Adni nincs úgyis elég hatalma.
Óh talán hogy ébredjünk fel újra.
És körűlünk vesszen az igézet,
Míg világunk költőitlen arccal
Bámul újra ránk le! -
Madách Imre
*
Utált
stréberkedő,
vagy önsorsrontó,
elkallódó, nem épülő,
az örök renitens diák
*
Az önkínzó
fogyókúrák után
hedonista zabálás a jutalom!?
*
Elfogadva
a „bezzeg gyerek” szerepet
mindenkivel megutáltatja magát
Szégyellt
viselt dolgait rejtegetve
zsarolhatóvá teszi magát
*
A kevés,
elég jó helyett
inkább a rosszból eszik túl sokat
*
Utánzó
divatmajom:
saját elcsúfítására
egy egész vagyont költ
*
Az egyik
nem tud vitatkozni,
a másik egy öncélú vitázó
*
Ha
meglátod az arcát,
azt hinnéd, egy fantomképet látsz
*
Körözni-
keresni nehéz:
ő szinte különös
ismertetőjeltelen
*
Aránytévesztő:
ágyúval lő a verébre
(közvetett házbontó)
*
Eső után
köpönyeget vesz,
még esernyőt is tart feje fölé
*
Nem jár
mezítláb,
nem tudja
a föld-életerőt betáplálni
*
Mint avítt
vallási szokást
a böjtölést végleg el is hagyja
*
Kibírt
többhetes
tiltakozó böjt után
rögtön zabál: belehal
*
A parazita
ravasz átprogramozó:
attól fogva neki szolgál
*
Mindenbe
csak belekap,
de az első nehézség után
menten/végleg odébb is áll
*
A sok-sok
kudarcod vádol,
elszívja önbizalmad és tetterőd
(pl. egy versenyfutó-pályás teknőc)
*
Tabusít:
ha pl. a halál
tiltott beszédtéma,
akkor az nincs is
(sose halunk meg)
*
Nem gondol
(memento mori)
naponta halandóságára,
(csak) neki nincs határideje
*
Ő mindig
majd holnap lesz boldog,
míg csak meg nem boldogul
*
Ha
úgyis meghal,
akkor mi értelme
a földi ténykedésének?
*
Egy
abszolút
értéktelen nihilista:
viszonylagos, mi a jó/rossz
*
Neki a halál
megsemmisülés,
ezért retteg tőle egy életen át
(amitől nem marad idő-erő élni)
*
Semmi
maradandót
nem alkotott,
ezért nem akar meghalni
*
Fittyet hány
baljós előjelnek/
baráti intelemnek:
egy önhitt hazardőr
*
A jól
kitaposott utakon
haladsz a szürkületbe
*
Putriban laksz,
de sírhelyed palota
(netán uzsorahitelből...)
*
Bő-
kezűen ígérgető
számon-kérhetetlen demagóg
*
Kész-
pénznek veszed
a kampány/reklám ígéreteket…
*
Ostoba
fogadalmat
csak azértis megtartó,
önkorrekcióra képtelen „jellem”
*
Majdnem
a végtelenségig
hagyod magad hitegetni -
de a Jóistenben nem hiszel
*
Helyismeret
hiányos kívülálló:
a bóknak szánt szó
itt épp durva sértés
*
A szennyárral
sodródsz a szakadékba -
talmi „kincsekért”, gagyiért
fejest ugrasz a pöcegödörbe
*
Árnyékbokszoló,
aki mindenfelé/kire üt és vág
(hátha eltalálja ellenségét is)
*
Kazuista:
minden elvileg
előforduló esetre
gyártani szabályokat
*
Már
ma tudja:
egy év múlva
ilyenkor mit fog tenni
*
Ajtóstól
ront a házba,
pedig kopogásra nyílt volna
*
Nem
hites feleséget,
de ingyenes cselédet keresel
*
Rosszhiszemű,
mert mindig csak
önmagából indul ki
(Ki mint él, úgy ítél!?)
*
Kienné
a vagyonából
a dög gaz-dagot,
ehelyett megdöglik
*
Kéj-
sóvársága
drága ára:
pereskedés,
gyerektartás,
válás, koldusbot
*
Egy nap
dínom-dánom,
sok-sok év szánom-bánom
*
Pont azt
fogadod be
az otthonodba,
aki várhatóan
ki fog túrni a házadból
*
Otthon
rendőrködő
és gyanakvó:
foglalkozásártalom
*
Életedben
szerelmet evéssel,
hivatást ivással „pótolsz”
*
A babérjain
csücsül, ücsikél –
a múltját éli fel
(elég gyorsan)
*
Sosem
hallhat szirénéneket:
betömött, nem vájt fülű
*
Holtig
a szirénsziget/
szekta stb. foglya maradó
*
Egy pofon
beígérése után
már bármit bevalló
*
Mindig
lábatlankodó,
láb alatt levő:
el is teszik láb alól
*
Mint
az alvajáró,
aki háztetőn mászkál –
felébresztve leesik, lezuhan
*
Múltját
nem ismerve
annak a rosszát
meg-megismételgeti
*
Naponta
bővül a már
most is 1000
oldalas panaszkönyve
*
Neked
a kérés nagy szégyen,
te nem „alázkodsz meg”?!
(a szemérmes éhenhaló koldus)
*
Nem
keres/
lel örömet
főzésben/evésben,
csak mielőbb túlesik rajta
*
Életünk korai
Sír, sír a gyermek, játékért eseng,
Egy lepkeszárny vágyát betöltené.
"Majd hogyha megnősz és kedved telik,
Vehetsz magadnak tarka lepkeszárnyt,
- Mondják - de addig várj, gyermek s tanúlj!"
És vár a gyermek, vár, amig kinő
Az iskolából, s hogy vehetne már
Játékot, lepkeszárnyat: nem mosolyg
Ez rája többé, mint előbb tevé.
Lelkében az üdv és pokol lakik,
A serdülő, a tiszta szerelem,
Szeszélyesen repül az ég felé,
Túlszárnyal rajta és túl a napon
Alkot magának tündér életet.
S nem kedves már előtte más gyönyör,
Mint melyért küzdött, melyért véreze.
De a szülőknek féltő gondjai,
A külvilág részvéte és ezer
Érdeknek ónja rácsimpaszkodik.
"Várj, - szóllanak - míg férfivá leszesz,
A férfi majd okosabban szeret."
Szeretni s okosan, mi gúny, mi gúny!
Csak az szerethet, aki tiszta még,
Mint a sugár, mely mindenen aranyt lel,
Kit még a dőre emberbölcseség
Mindent gyülölni s félni nem tanít. -
Az ifjú hallgat, bú sorvasztja el;
Kiolták napját, hogy ne égessen
És napja nélkűl élte megfagyott.
És férfivá lesz, pillantása gyász,
Nem nő fejére már virágfüzér,
Fel nem vidítják őt madárdalok.
Egy van csak, ami lelkesíti még:
A népszabadság. Szíve, mely saját
Keblében hogy verjen már nincs miért,
Dobogni a közzel tanulni kezd.
És elébe lép az állam zordonan
Kiáltva rá: "A föld rég osztva van,
Ábrándképednek nem maradt helye!
A síron túl van boldogabb haza,
Ki itt elégedetlen, menjen át,
De itten pártos és bünhődni fog!"
S a férfit a bú aggá érleli,
Fejét a földre szegzi, mintha ott
Keresné, hogy majd álma teljesűl.
Kinyil a sír, fáradtan dűl belé;
De az igért reményvilág felett,
Ki tudja, mit rejt ismét a kereszt.
Madách Imre
*
Ha
ünnep közeleg,
ő egyből annak
olcsó megúszásán agyal
*
Nincs
lelkes állapota,
hisz már csak hálni jár belé a lélek
*
Ő csak
egy ki szelet vet –
megdöbbenve látja: vihart arat
*
Paranoiás:
mindenki rá veszélyes
vírushordozó/bacilusgazda
*
Rosszul él
szabad akarata
hatalmával: a Rosszat választó
*
Sekély kéjt
sem okoz szadizmusa:
mazochista az „áldozat”
*
Szégyelli,
ha pisilnie kell,
ő akkor inkább „bent megy ki”
*
Untig ismételt
szakállas viccedre
várnál harsány hahotát
*
Csípőből
mindennek ellenszegülő,
aki így-ezért cukorbeteg lesz
*
A Büszke Absztinens –
pedig csak a bor igazságától tart
*
Kerülöd
az önfeledt játékot,
nehogy ezáltal kiadd magad
*
Nem irt,
gyérít egeret, patkányt,
sőt: még asztalt is terít nekik
*
Kerülöd
a konfrontációt,
el is szemtelenedik a piaci légy
*
Az a balek vagy,
aki biztosan „tudja”,
hogy hol az a bizonyos piros...
*
Magadhoz
nem hívsz vendéget –
te hívatlan vendég vagy
*
Csak
a kocsmában
vagy nagyhangú,
otthon papucs alatt
*
A nyilvánvalót bizonygató,
a bizonyítandót evidensnek veszi
*
Nem
hazai pályán játszó:
besétafikál az oroszlánbarlangba
*
Hálás
az uraságnak,
hogy már kitaposta az ajándék cipőt
*
Nem
tűnik fel:
gyereked már
meg sem kérdi: mit hoztál?
*
Aki
mondja másra,
az mondja magára -
ki mint él, úgy ítél
*
Ő is
csodagyereknek indult:
de kollaborált az elhülyítésében
*
Őt
nem élteti a humor,
de ön-gyilkolja a maró öngúny
*
Soha
nem ő nevet utoljára,
pedig az nevetne igazán...!
*
Többet
tenne bele a napba,
mint belefér (pajzsmirigyes)
*
Túl nagy
nevetéseinek
előbb-utóbb nagy
sírás lesz a vége
*
A gyerekedet
elkényezteted,
ha magad nyomorba döntöd is
*
Ha
valaki arcul köp,
a te reakciód kedvet
csinál a folytatáshoz...
*
Belement
a sárdobálásba,
és még le sem moshatja magát
*
Még
jobb eset,
ha nem ismeri,
rosszabb: szégyelli az őseit...
*
A múltat
végképp eltörli,
és mindent nulláról/elölről kezd
*
Tánc helyett
max. kényszerzubbonyban
tántorog/vánszorog/támolyog,
vagy bilincsbe vert lábbal topog
*
Hagyod
kirabolni magad:
alamizsnáért pitizel a kifosztónak
*
Beteges
spórolás miatt
mindig a már romló almát eszegeti
*
Hiába
kívánhattál hármat,
még jó, ha nem lett rosszabb...
*
Balgán
úgy jár,
mint Midasz király:
minden vágya teljesül
*
Más előtt
nevetgélő fakutya,
s ott sír, hol senki sem látja
*
Örökre
gyerek marad,
mindig mások dönthetnek a javáról
*
A „barátról”
rosszkor, későn derül ki:
ők csak egy szesztestvér
*
Incselkedő:
birizgál, ingerel
épp még alvó házőrző vérebet
*
Oly serény,
és oly „önzetlen”
a más portája előtt sepregetésben,
hogy emiatt a magáé előtti elmarad
*
Egy nap, egy éj
dínom-dánom/világraszóló lagzi,
majd sok év szánom-bánom (dutyi)
*
Amire születni kell,
pont annak tanulását erőltetik:
szorgalmasan gyakorolj...
*
Egyik
rosszabb anya,
mint a másik:
gonosz mostohánál
rosszabb majomszerető
*
Meglasszózva –
minél inkább menekülsz,
annál jobban szorul nyakadon a hurok
*
Vanitatum vanitas
/minden hiábavaló:
minden Tett közelről
csak hiú mutatvány?
*
Soha nem/
vagy mindenen nevető fakutya,
ill. nagy nevetésének sírás lesz a vége
*
Függetlenség ideológia:
nem ad és kér kölcsönt,
nem tesz, nem kér szívességet
*
Sohasem
vallod be:
te is szerelmes vagy,
mert így akkor társad
menten nyeregben lenne?
*
A sérelmeit
szenvedélyesen gyűjtögetőből
előbb-utóbb ön/közveszélyes ember lesz
*
Minden fiúnak
ugyanaz a lány tetszik,
hideg/meleg háborúban irtják ki egymást
*
Ha
nem lehet a tiéd a lány,
akkor ne lehessen senkié se:
kútba veted és utána ugrasz
*
A „bolond”
légvárakat épít,
és a „segítő” pszichiáter
meg csak szedi a lakbért
*
Divide et impera
Két összeveszített,
megosztott fél között
a nevető harmadik
*
Egész nap
elsötétített lakásban
lopva járni/suttogni,
mert egy „nagybeteg”
terrorizálja az „otthonod”
*
Ideiglenes megtérő:
amikor és ameddig
az ördög beteg lett,
szerzetes akart lenni,
*
Partra vetett halként vergődsz,
nem találod élettered, ahol pedig lubickolhatnál
(a jó-rosszszándékú hivatásos segítőd csak simogat)
*
Vigadjunk
Hadd nézze halvány arccal a világot
Kinek tetszik mondván: mi rossz, ravasz!
Szánjátok őt, de meg ne hallgassátok,
Barátim, mert valódi vétek az.
Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,
Örüljetek, szeressetek velem!
Ha mondják, nincs költészet már a földön,
S érzésink ellen száz veszélyt fordít
A kalmár számítás, kedves barátim,
Minket tán ez csak el nem tántorít?
Míg van tavasz, ifjúság, szerelem,
Örülhettek, szerethettek velem!
De sebesen jő a halál - siessünk,
Hogy üresen leljen minden kehelyt,
Mit ér, ha meg nem gyújtva tán tovább tart
A fáklya - de poros zugban hevert.
Míg tart tavasz, ifjúság, szerelem,
Siessetek örülni hát velem!
Hisz majd jövend más nemzedék helyünkre,
Ha már végkép élvezni nem tudunk.
Derék fiúk lépendnek nyomdokunkba,
Kikben örömmel megujulhatunk.
Közöttük él lelkünk s oly végtelen,
Mint a tavasz, ifjúság, szerelem.
Madách Imre
*
A tyúkokért perre menők
legalább egy disznót veszítenek,
mivel a nagy ügyvédzsebet megtöltik
*
Nem tud/mer
a sarkára állni:
mindenki előtt görnyed, hajbókol
(lehet, hogy pont ezért fáj a sarka)
*
Tőle csak
a nyers erőt kérik,
a koncepció, a haszonélvezet/
értéktöbblet mindig mind a másé
*
Nem utánam,
de előre! - szól a hadvezér
Fogjuk meg és vigyétek! (a munkavezető)
*
Lázas semmittevés –
imitálni, mintha csinálnál valamit
(vigyázva: csak munkává nem fajulhat)
*
Damoklész kardja alatt
otthont teremteni: bármikor
jöhet a végrehajtó, a kilakoltató
*
Kínzó érzés:
váló-elvált szüleid csatájában
csak egy eszköz vagy: kettévágott gyermek
*
Öregedésed:
transzparens lesz
minden látens rossz vonásod,
lelked rosszabb fele győz, az idő neki dolgozott.
*
Sok hűhó semmiért,
hegyek vajúdnak és egérke születik
(nagy füst és csak picinyke láng pislákol)
*
Még nem láttunk
önfeledten, jóízűen nevetni,
csak kajánul vigyorogni, vagy hülyén röhögni
*
A betegség neki
nem fájdalmas baráti-isteni intés,
de orvosi segítséggel legyőzendő ellenség
*
Ami nincs
a helyén, az a szemét –
ha te sem vagy a helyeden:
szemét ember vagy?
*
A kocsmában
duhaj legény/hőbörög,
otthon meg csak lődörög és meghunyászkodik
*
Egy napig
egy élvhajhász, hedonista maharadzsa,
majd egy évig meg aszkéta, önsanyargató fakír
*
Csak szemének hisz,
a jéghegynek csak csúcsát látja:
nem is fél, de majd nagyon megijed
*
Nem
ő nevet igazán,
mert nem ő nevet utoljára,
sőt a végén már rajta röhögnek
*
Levágja
az ízéért/úri kedvéből,
„egy nap a világ” alapon
azt a bizonyos aranyat tojó tyúkot
*
Rosszul tudja ugyan,
de sajnos a rosszat jól csinálja:
pl. a hivatalos protokollos „jó” orvos
*
A betegségére
büszke munkaalkoholista
(érzelmi nyelvében redukált, lebutult)
*
Naphosszat csak tekergő,
lézengő-ácsingózó naplopó kéregető
(télen ázó-fázó, éhező stb. stb. tücsök)
*
Midasz
leghőbb vágya teljesül,
de a vesztére: kezében
az étel is arannyá válik
*
Sokat akar a szarka,
de nem bírja a farka:
a dupla/tripla helyett
így végül semmi(t se) visz
*
A
kicsinyét
koldulásra
idomító-faragó,
éheztető-betegítő,
irreverzibilisen megcsonkító
(lásd pl. Petőfi Apostola kiskorát)
*
Akkor
és addig „bátor”,
amikor és amíg iszik,
de kijózanodó-félben
még saját árnyékától is
megijed, majrézik, retteg…
*
Krokodil-
könnyekkel
manipuláló érzelmi
zsaroló hatásvadász
*
Erőn felül
súlyt emelő –
erőn felül bölcselkedő…
(izzadtságszag és sérv)
*
Ő
úgy
Isten
(istenképe)
hasonmása,
hogy kétnemű,
lelki hermafrodita…
*
Nem
a tett, de
a tettetés embere, pl.
a boldog szeretőt színlelő
*
Ha
valaki
nem elég
szépen és
nyilvánosam
hálálkodik neki,
rá többé a büdös
életben ne számítson
*
Csak
halálod óráján
esik le a tantusz:
buzgón élted valaki
másnak az életét!
*
Csak
azért ócsárolja
oly dühösen hazáját,
hogy ne fájjon neki oly
nagyon az elhagyása...
*
Szertelenül
szerettél volna élni,
de ma altatószerek és
serkentők a napi betevők...
(és egyre több „gyógyszer”)
*
Nem
az a legény, aki üt,
hanem az, aki állja az ütéseket...
Te mindenkinek odatartod az arcod?
Ha az egyiket megütötte, akkor a másikat...
*
Csak
simogatni
szerette volna
azt a kis nyuszit,
de ő nem igen akarta,
és el is menekült előle -
erre egyre dühösebb lett,
és már baltával üldözte,
hogy menten agyonüsse...
*
Telefon-
betyárkodással
indul meg a lavina,
ezt követik a hecchívások,
bombariadók, ami már rég
nem diákcsíny, de bűncselekmény...
*
Mire
vigyázol
a legjobban?
A szemed fényére?
A szüzességedre/becsületedre?
Ami végleg is elveszthető, illetve
csak nagyon nehezen visszaszerezhető?
Vagy inkább arra, ami bármikor pótolható?
*
Annyira
kerülted
az ütközést,
a konfrontációt,
hogy mire észbe kaptál és tiltakoztál,
már rég mindenes ingyen cseléddé váltál...
(vagy alig észlelhetően melegítik a vizet,
s mire a béka kiugrana, már meg is főtt)
*
Vakon
megbízol
a vadidegen kereskedőben,
vagy házasságközvetítőben -
csak otthon ér a kellemetlen
meglepetés: a zsákban macska van...
*
Ha
egyszer
visszaéltek bizalmaddal,
beteges rosszhiszeműség,
egyetemes bizalmatlanság
lesz úrrá rajtad holtodiglan...
*
Annyira
szeretsz szellemeskedni
és középpontban lenni, szerepelni:
hogy egy poénért anyád is eladnád,
vagy még a barátságod is feláldozod...
*
Nem
hagyod
abba a csúcson –
megszégyenülve kell elkullognod
(kifütyülve, kitapsolva, lesajnálva...)
*
Gondolsz
„merészet és nagyot”,
és mindened felteszed
egy „holtbiztos” tippes sötét lóra,
vagy egy megálmodott rulett számra...
*
Hős
akar lenni,
mégpedig bármi áron,
hogy imponáljon Neked:
akár bele is lök a Dunába,
hogy majd kimenthessen...
*
Úgy
nő fel a gyermeke
a „jó” édesanyának,
hogy naponta azt hallja:
feláldozta érte boldogságát,
csak ő miatta nem vált még el
ettől az ilyen-olyan férjtől/apától...
*
A
Törvény.
gyámhatóság előtt
ő egy védhetően jó szülő,
csak az anyasági plusz hiányzik...
*
Minden
belefőtt már
ételébe-életébe:
„csak” az a kicsiny
megbolondító íz hiányzik!
De az nagyon – így viszont
ehetetlen és élhetetlen az…
*
Az
egyik anya
gonosz mostoha,
a másik meg majomszerető,
egyik rosszabb, mint a másik:
nincs tertium datur/középút?
*
Csak
olyanok
társaságát keresi,
akikhez képest ő azért
még mindig valakinek számít...
Így helyben-járva csúszik lejjebb!
*
Ami
mértékkel
tápláló élelem lenne,
túladagolva halált okozhat,
mint amikor Móricz Kis Jánosa
szinte ki akarta enni vagyonából
a gazdag és fukar szomszédját a lagzin...
*
Ön-
mérséklet híján
a kényszermunka-
táborból megérkezve
sok év mennyiségi-
minőségi éhezés után
átmenet nélkül falsz,
zabálsz, tömöd magad,
és épen akkor halsz meg,
amikor már jó dolgod lehetne...
*
Életbölcsesség
Az ifjú lélek ha világba lép,
Mint nap, fényárban lát mindent körében,
Míg végre eszmél s látja, hogy mocsár,
Miről lopott sugár reng gazdag ékben.
Boldog, ha megbékélve a világgal,
Tovább ragyog s nem gondol a mocsárral.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Azt tartja, Isten mása minden ember,
Míg végre eszmél, s látván, hogy nem az,
Ördögnek nézi csalt kebel dühével.
Boldog, ki megbékélve a világgal
Sem ördögöt, sem angyalt nem keres már.
Az ifjú lélek ha világba lép,
Csillagnak tartja a lány szerelmét,
Őrjöngve küzd, kételkedik, remél,
Míg eszmél s porban látja istenségét.
Boldog, ki megbékélve a világgal,
Csillag helyett beéri jó parázzsal.
Ki is gondol, függvén a hókebel
Kéjhalmain, hogy csontváz van alattok?
Csontvázzá lesz minden gyönyör, ha azt
Hideg kebellel végig boncolátok.
Boldog, ki megbékélve végzetével,
Élvezni tud a perc költészetével.
Madách Imre összes költeménye
http://mek.niif.hu/00800/00873/html/
*
Mind egy,
de nagyon
nem mindegy
A baj felismerése
már a gyógyulás kezdete –
egy ilyen jó kezdés már egy fél siker,
a mese rólunk szól, ismerjünk magunkra,
és jó szellemben lélek-bátran változtassunk:
sokkal, de sokkal több múlik mirajtunk, mint
azt mi gyáva önigazolásból hinni szeretnénk...
Mások akár meg is ölhetnek, de ártani nem tudnak?
A barátaimtól - és önmagamtól - védjen meg isten,
- jó szándékkal kövezem/kövezik az utam a pokolba -,
a nyílt ellenségeimmel majd csak elbánok magam is...
Aki leginkább javam szolgálhatná, az árthat legtöbbet.
Mint a drága jó édesanya, akinek oly sokat köszönhetsz,
de van gonosz mostoha, sőt, rosszabb: majomszerető is!
Vagy az orvos, aki hol mentő, hol rokkantosító, sőt gyilkos,
és épp akkor, amikor igen rossz tudását igen jól alkalmazza
Ha helyes az Isten-kép, és élő a jókapcsolat,
akkor felismerjük egyszeri, egy- és nagyszerű
küldetésünket és rendeltetésünknek megfelelően
használjuk el magunkat egyre teljesebben élve,
az aranyunkat megbecsülve, és még gyarapítva,
a szart nevén nevezve, abból is aranyat csinálva,
aranyból nem szart, de vasból aranykort alkímizálva...
|
