Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség nagykönyv: lexikon – szótár



Emberélet: pozitív-negatív végtelen skála

A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia:

ötletek, nyersanyag-gyűjtés, előmunkálatok. – 7.



Reményik Sándor:

Jóakarat

„Én jót akartam, – s minden rosszra vált…”

Van-e szörnyűbb szó, szörnyűbb tőrdöfés;

Mellyel a szív magának ád halált,

S önnön hajába markol szaggatón

A kétségbeesés?!

„Én jót akartam.

Zephirt vetettem, – és vihart arattam. –

Szóltam a földnek: gyorsabban forogj! –

S megindult alattam,

Mint a horkanó paripa, vadul.

Egy tégla nem tetszett a templomfalban,

Megmozgattam, – s a templom összedőlt.

Én jót akartam.”

Mikor eljő az ítéletnek napja,

A végső nap,

S a maga jussát minden szív kikapja,

Mikor a Bíró rátekint merőn:

Egyensúlyozni bűnök tonnasúlyát,

Egy hópehely a másik serpenyőn,

Lángtengerek közt keskeny tejfolyó.

Kárhozat-földjén üdvösség-barázda:

Jóakarat – elég lesz ez a szó?…

*

JÓSZÁNDÉK

Nagy dolgokban, mondják,

már a szándék is dicséretes,

de ha egy segítőkész elefánt

jön be a porcelánboltba,

vagy ha egy Mekk mester

nagy lendülettel javítja,

vagyis rontja eszközeidet...

Több kárt okozhat

neked a buzgalmával

mint száz lusta ellenséged.

Ahogy nem véletlenül alakult ki

és maradt fenn a mondás:

a pokolra vezető út jószándékkal van kirakva.

*

ERKÖLCS ÉS TUDÁS

Ahogy a társadalom-állam

polgári-büntető törvényeinél van,

úgy fizikai, lelki és szellemi világ

törvényeinek nem ismerete

sem mentesít a felelősségre vonástól:

erkölcsi kötelességünk

ezek minél teljesebb és igaz tudása,

ahogy annak tudása is,

hogy mit nem tudunk még,

illetve, hogy mit tudunk rosszul…

Ahogy életkortól függően

azért is felelősek vagyunk,

hogy milyen fokon áll az önismeretünk!

*

ÖNVÉDELEM

A.

Kitől védjen meg az isten?

Ki árthat sokat nekem?

A legnagyobb ellenségem?

Lehet, hogy inkább az,

aki a legjobban szeret vagy szeretni vél?

Aki a legtöbbet segíthet, az árthat a legtöbbet?

Hisz például ő ismeri a gyenge pontjaimat,

ő tud lelkileg kínozni...

B.

Ki árthat a legtöbbet nekem?

Még az sem kizárt, hogy én magam?

Ez amilyen elkeserítő lehetőség,

éppen annyira örömhír is lenne:

hisz akkor alapjában rajtunk múlna:

boldogan vagy boldogtalanul töltjük életünk!

*

OKOSKA BOTOCSKA

Amivel kihúzhatlak a gödörből

Amivel leverhetem a magasból a diót

Amivel megvédhetem magam a kutyáktól

Amire rá tudok támaszkodni

Ami karóként támasztja a növényt

Amire nyársra húzhatom a szalonnát

Amivel elfenekelhetem a nebulót (pálca)

Amiket egymás mellé leszúrva elkerítem birtokom

Amiket a patak fölé téve hidat csinálhatok

stb.

*

TANTALUSZI KÍNOK

1.

Amikor nem csak úgy simán éhezel,

hanem melletted egy karnyújtásnyira,

szemed láttára vígan lakomáznak,

s nem sorstársak közössége

enyhíti a kínszenvedést, sőt…

2.

Kicsit,

de csak kicsit

hasonló a helyzet,

ha lenne mit enni,

de nem tudod mivel

felbontani a konzervet,

ha nem mered elővenni,

mert meg kéne a többieket kínálni,

ha olyan hosszú a kanál,

hogy rövid hozzá a karod,

s eszedbe se jut, hogy

egymást is etethetnétek...!?

*

KÖSZÖNÖK

Mi mindent

fejez ki egy köszönés?

Jót kívánok: jó napot, jó éjszakát.

Utalok a napszakra.

Érzékeltetem viszonyunkat:

Szimmetrikus vagy aszimmetrikus?

Tegező vagy magázó?

Civil vagy katonai?

Közkeletű vagy szlenges?

Netán titkos, jelszószerű?

Kifejezem tiszteletem: Tiszteletem.

Kifejezem közös hitem: Dicsértessék!

Utalok rá, hogy kollegák vagyunk:

Például: Jó szerencsét!

Röviden jellemzem hangulatom.

Vagy kifejezem a pártállásomat…

Szebb jövőt!

Stb. stb. stb.

(Amilyen az Adjonisten,

olyan a fogadjisten:

egy illetlen köszönéssel

agyoncsapott belépő.)

*

AZ ÚT

ÉS A VÉG-

CÉL

Rohanni, lélekszakadva -

lerövidíteni, sőt kihagyni magát az utat -

legszívesebben már ott lennél,

ha tehetnéd, odavarázsolnád magad…!

Lehetnek ilyen helyzetek,

amire kaphatnánk három szabadjegyet,

hogy a gondolat sebességével repüljünk…

De ebből rendszert csinálni?

Ha gyalog megyek, mindent megszemlélhetek,

ha kerékpáron, akkor már elsuhannak a részletek,

ha autóba zárulok, már köszönni is csak fejmozgással,

ha gépen szállok fölébe, akkor térkép e táj...

*

ÖN-

ÉS KÖZVESZÉLYES

Teljes gázzal hajtani a kocsit,

életveszélybe kerülni

és mást veszélyeztetni,

semmi másra nem figyelni,

csak a folyamatos előzésekre,

mintha egy szívrohamos beteget,

vagy egy szülő nőt vinnél orvoshoz…

Pedig te csak önértékelési zavarban

sportot űzöl, erőt fitogtatsz,

gazdagságoddal hivalkodsz,

vagy időben haza akarsz érni

a meccsre, a szappanoperára...

Lehet, hogy a baleseti kórház,

vagy börtön vár az út végén.

Vagy – ahogy ki szokták írni –

vesedonor lehetsz…

*

ÁL-

VÁLASZTÁS

Az egyik az 19,

a másik egy híján 20

Mire te választási helyzetbe jutsz,

addigra már csak az a két lehetőség marad,

ami csak a lényegtelen részletekben különbözik...

Lényegüket illetően

teljesen ugyanolyan,

vagy nagyon-nagyon hasonló

autók, pályák, pártok, tévécsatornák,

ételek és életek stb. között „választasz” ?

Ha hagyod magad manipulálni, akkor

ebbe a hamis illúzióba ringathatod magad…

*

TÁRSAS

NYELVJÁTSZMA

A.

Ha nem ismerem

- értsd: nem tudom jól használni – anyanyelvem,

akkor nem tudok vele értelmes mondatokat alkotni,

s ha nem ismerem a logika elemi szabályait,

akkor nem tudok vmit állítani, pro/kontra érvelni,

bizonyítani és cáfolni, helyesen következtetni,

és nem tudok vitatkozni...

Hiába vág jól az eszem,

s vannak jó gondolataim,

ha azokat nem tudom közölni, 

illetve nem a helyén, s nem jó összefüggésben:

nem tudok részt venni a "játékban",

ezekben a nyelvjátszmákban...

B.

Ha nem ismerem,

nem sajátítom el

és nem tartom be

a sakkjáték néhány

egyszerű szabályát,

akkor nem tudok sakkozni,

csak összevissza tologatom

vagy dobálom a figurákat

mint egy éretlen kisgyerek.

Hogy sakkozzak,

ehhez szabályokat kell követnem.

Ez a minimális előfeltétel -

persze egy ellenfél is kell,

akinek az eszén túl akarok járni,

s a győzelmemnek akkor lesz sportértéke,

ha minél jobbat választok,

akinek van gyakorlata, van taktikája,

netán ismer kombinációkat stb.

A maximumnál a csillagos ég a határ...

*

GRUNDFOCIZNI JÓ

Ha már tudsz állni, járni, forogni, futni, ugrani stb.

Ha már van egy kis láb- és fejügyességed…

Ha meg tudod szelídíteni a labdát, s tudod irányítani..

Ha tudsz másokra is figyelni, tudsz együttműködni...

Ha ismered a játék alapszabályait, s elfogadod őket...

Ha be tudod tartani a fair play íratlan szabályait is...

Ha a csapatodban tudod a helyed,

s alázattal a közös célt szolgálod…

Ha teljes komolysággal, erőbedobással veszel részt,

Ha nagyjából egyenlő erők "csapnak össze" a játékban…

Stb.

*

GRUNDFOCIZNI ROSSZ

Ha rossz viszonyban vagy a labdával...

Ha nincs alkalmas pálya és nincs ki a két csapat..

Ha te magad a szabályok fölé helyezed...

Ha mindenki másként tudja a szabályokat...

Ha elfogultan látjátok a történteket...

Ha minden vitás eseten órákig vitatkoztok...

Ha a saját játékostársad leped meg, cselezed ki...

Ha nem tudod, hogy az öngól az ellenfeleteknek jó...

Ha telve jószándékkal, kapusként folyton gólt akarsz rúgni...

Ha egy felnőtt csapat kisgyerekek ellen játszik

(macska-egér harc)

Ha komolytalanul, vagy véresen

komolyan veszi legalább az egyik fél...

stb.

*

ROSSZ PARADIGMA

Csak egyikünk járhat jól?

Vagy te nyersz vagy én?

Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

ilyenekből áll az életünk?

Ki kit győz le a megjelenésével,

A társalgásban, a karrierben,

A párválasztásban, a gyarapodásban?

Így csak az ördögöt boldogítjuk,

ő lesz a nevető harmadik...

*

TUDNI

JÓL VESZTENI

Veszíteni tudni kell/kellene…

Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?

Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?

Ha erősebbtől kaptál ki,

akkor se ülsz le máskor, mással?

Ha nem volt szerencséd,

akkor is magad korholod?

Ha saját hibádból vesztettél,

ezt nem bocsátod meg - oda a napod?

Ha nem vagy a legjobb e játékban,

akkor lenullázod önbizalmad,

és minden másban is feladod?

Stb.

*

KI NYER

Ki nyeri a bajnokságot?

Akinek több játékosa van

Akinek több szurkolója van

Aki évközben a legtöbbször vezet

Aki az év soron a legtöbb gólt lőtte

Ahol az idény gólkirálya van

Aki a legkevesebb gólt kapta

Akinek a legjobb sajtója volt

Akit a legjobbnak szavaznak

Aki a legkevesebbet szabálytalankodott

Akinek a legtöbb gólhelyzete/ziccere volt?

Mindez fontos rész, de nem az egész.

*

TELJESÍTS!

A teljesítmény kényszerzubbonya.

Hogyan csináljunk egész életünkből

vizsgahelyzetek véges-végtelen sorozatát?

Vizsga lehet és így lesz is

minden ebéd és minden szeretkezés,

és a társaságba is azért visznek el,

hogy ott levizsgázzál,

s jaj! neked, ha megbuksz

illemtudatlanságból, műveletlenségből stb.

(Déry Tibor: Befejezetlen mondat - bidé)

*

DRUKK

Amikor itt

és most produkálni kell,

amikor kiállítódik a bizonyítvány rólad.

Amikor felelsz, vizsgázol, szerepelsz,

vagy iskolába, állásra stb. felvételizel.

Kinek használ, és kinek árt

a drukk, a lámpaláz,

kiből a legtöbbet hozza ki,

hogy ilyen komolyan veszi,

kit meg leblokkol a nagy akarás,

aminek nyögés lesz a vége...

Ki meg azért teljesít rosszul,

múlja alul magát,

mert egyáltalán nem motivált,

nem izgatja a feladat teljesítése,

s ön-gyilkos rutinból „oldja meg” azt...

*

SZILENCIUM

A jó és rossz hallgatások

Amikor a hallgatás aranyat ér,

amikor hallgatni bölcsebb,

amikor hallgatni dicsőség

(pl. neadj’isten kín-vallatnak),

amikor a hallgatás cinkos vétek,

amikor a hallgatás beleegyezés,

amikor a hallgatás szégyen,

amikor a hallgatás titoktartás,

amikor a hallgatás nem tudás,

amikor a hallgatás tapintatosság,

amikor a hallgatás zsarnok-parancs…

*

SZOCIODIVERZITÁS

Hasonló a hasonlónak örül?

Hiába van szám szerint sok kapcsolatod,

ha ezek mind hasonló emberekhez kötnek:

ugyanazokat az életstratégiákat példázzák,

a lelki problémákat ők hasonlóan "oldják meg":

például magukba, vagy alkoholba, vagy

munkaalkoholizmusba fojtják bánatukat...

*

SZTEREOTÍPIA

A hibás előítéletek táptalajai

Az emberek már gyerekkortól

egyre homogénebb csoportokban élnek:

hisz kik laknak a szomszédságba,

kik járnak a lakópark játszóterére,

kikkel jársz óvodába és általánosba,

kikkel jársz külön foglakozásra, sportolni?

Elkerül(het)i így egymást szegény-gazdag,

magyar-cigány, ép-fogyatékos, keresztény-zsidó…

*

OUTSIDER

A lényeg meg nem ragadása…

Ha egy marslakó megfigyeli életünket

és megnéz, mondjuk egy bocsánatkérést,

akkor ő mit fog ebből érteni,

hogyan is fogja ő ezt

visszaadni, reprodukálni?

Pont ugyanúgy lép be a szobába,

hasonló távolságra megáll,

mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

amik egy új helyzetben lehet,

hogy újabb sértést jelentenek...

(Hogy a Kovács nem egy csaló?

Már bocsánatot kérek!)

*

*

PATKÁNYSZINT

Valamit valamiért?

A patkányok is segítik egymást?!

Egymás között, a csoporton belül,

aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

egyfajta értelmes önzés "erkölcse" értelmében.

Keresztelő János azt tanította,

hogy ha van két inged,

add oda a rászorulónak az egyiket.

Jézus még ennél is többet követel:

add oda mindkét inged...

Biztos, hogy őt akarod követni?

*

SZEMÉLYVÁLOGATÓ

A.

A kicsi pótolhatatlan segítsége

Az oroszlán és a kisegér meséjében

az állatok királya megkönyörül

az útjába kerülő incifincin,

aki nem győz hálálkodni,

s megígéri, hogy meghálálja még ezt,

amin az oroszlán csak kacag...

De amikor hálóba gabalyodik,

éppen a kisegér éles kis fogai

mentik ki a csávából...

(Ahogy nincs az a kicsi lény,

aki nagyot nem árthatna neked)

B.

Mennyire tipikus emberi attitűd az,

hogy csak azoknak teszünk szívességet,

akiktől előbb-utóbb várhatunk is viszonzást,

s csak azoktól fogadunk el tanácsot,

akik nálunk gazdagabbak, hatalmasabbak stb.

(Ahogyan Tevje énekli: Ha én gazdag lennék…)

*

BABONA

A babona az ostobák vallása

Saját sikeres vállalkozásunkat

még mi magunk sem tudjuk

ugyanúgy megismételni,

hiszen nincs két egyforma gól.

Legfeljebb babonássá tehet minket,

ha a tegnapi gólszerzés minden részét

pontosan ugyanúgy ismételnénk,

kezdve attól, hogy mit ettünk reggel...

A jó játékszellem és csapatszellem idézése a lényeg,

a technikai részleteket úgyse lehet előre tervezni...

Ahol egy "játékban" nagy szerepe van a szerencsének,

ott könnyen kialakulnak "ártatlan" babonák -

ahogy focikapusoknál ez gyakran tapasztalható -

mintha bérletet szeretnénk váltani a szerencséhez...

*

JÓTETT

A.

Csak a mesében?

Jótett helyébe jót várj –

vagy inkább csak remélj.

A népmesék szerint azon állhat vagy bukhat

a mesehős élet-halál szerencsepróbálása,

hogy ő maga minden esetben segített-e

például egy hangyának kimászni a pocsolyából,

amikor még nem tudta róla,

hogy később ő fog rászorulni,

mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.

Csak úgy, minden érdek nélkül –

ahogy az irgalmas szamaritánus is…

B.

Ne a Mestert kövesd,

hanem azt, amit Ő követ…

Úgy is felfoghatjuk ezt,

hogy maga az a lelkület, az a szellemiség

van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,

aminek ezzel a gesztussal tanúbizonyságát adja -

ez csinált csodát,

ahogy ennek hiánya okozza azon testvéreinek vesztét,

akik pontosan le akarják másolni az ő lépéseit,

csak pusztán technikailag kopírozva…

Ha már ketten csinálják ugyanazt,

az már nem ugyanaz, csak majdnem...

De ez a „majdnem” micsoda különbség!

*

ÉRDEM ÉS ÖNKIELÉGÍTÉS

Ami az ajándékban épp a ráadás jó:

- váratlan, kellemes/áldásos meglepetés -

azt nem lehet kiérdemelni az elért jópontokkal,

ahogy az üdvösséget, ill. a boldogságot sem.

Ami nélkül lehet élni, de nem érdemes,

mert olyan színtelen, szagtalan, ízetlen stb.

De amit te magadnak nem adhatsz,

ahogy János király karácsonykor sem,

lásd: Milne verses meséjében...

*

KEGYELEM/JOG

A tanulságos

anekdota szerint

Ferenc József császár

amikor eljárt vadászni,

akkor a vadászmestert

a kocsis mellől a bakról

mindig maga mellé szólította -

mindaddig, amíg ő már

magától is egyből beült mellé,

nem várva meg, hogy szólítják-e vagy sem.

Attól fogva mindvégig maradhatott a bakon...

*

FIRST

THING FIRST

Mit is kellene

először megcsinálni?

Először kitakarítani

vagy inkább megmosakodni?

Vagy mindezek előtt kiszaladni a boltba?

De nem volna előrébb való megsétáltatni a kutyát?

Ha már felöltöztél, többféle sorrend is jó lenne,

csak már végre el is kezdenél valamit csinálni,

de így a tett halála lesz a sok okoskodás...

*

ÖRÖM-

SZERZÉS

„Sekély e kéj”

Zsibbaszd el a lábad,

csavard ki a kezed,

emelj fel egy asztalt -

majd állítsd helyre

az eredeti természetes állapotot,

s máris jól fogod magad érezni –

legalábbis egy darabig...

Ezt az eljárást

végtelen sokáig

ismételgetheted,

s bízzál benne, hogy

tovább tart és intenzívebb a jó érzés,

mint az őt megelőző rossz,

nem fizettél túl nagy árat, hogy

alaphelyzetben ismét jól érezd magad...

*

SEMMI

VÉGZET,

FATALIZMUS

Ha úgy vesszük,

nem történt az életemben semmi.

Ennek bizonyára én voltam az oka

s nem a "végzet".

Nem hiszek a végzetekben.

Az ember maga csinálja az életét.

Ha még egyszer kezdhetném,

talán másképp csinálnám.

Egészen biztosan másképp csinálnám.

Gyáva voltam és kényelmes.

Így nem viszi az ember semmire.

(…)

Néha,

pillanatokra, úgy érzem,

mintha minden,

ami életemben történt

és nem történt velem,

minden, amit szerettem volna,

amihez gyáva vagy kényelmes,

vagy erőtlen voltam,

most tető alatt lenne.

Ilyen pillanatokban

úgy látom magamat

és az életem folyását,

mint egy nagy rendszert. (...)

Úgy érzem magam,

mint aki mély, beteg álomból

felébred s ocsúdik,

és látja, hogy fejbe verték régen

és kirabolták és ájultan hevert;

és a rablók a kinccsel messze futnak.

Márai Sándor

*

LUSTA EMBER/NÉMBER

p A disznó is azért hízik, mert nem dolgozik.

p A könnyű is nehéz a nemakarónak.

p Aki megy, az halad, aki áll, az marad.

p Aki nem dolgozik, ne is egyék!

p Az alvó róka nem fog nyulat.

p Hamar meghal, ki későn kezd élni.

p Nemakarásnak nyögés a vége.

p Ha nem csinos a szoba, lusta a gazdasszony. 

p Hol kedvére él a gazda, lusta a szolga.

p Leglustább ló is farka előtt jár. 

p Lusta asszony kárt vall mindenben.

p Lusta bivalynak vasvilla a korbácsa.

p Lusta gazdasszonynak éjféli munkája. (Nem sokat ér.)

p Lusta gazdasszonynak lusta szolgálója

p Lusta Kati rest anyának lánya.

p Lusta Kati rest Ferkóval sürög-forog a korsóval

p Lusta ló meginditja ugyan a kocsit, de ismét abbahagyja. 

p Lusta lónak korbács az abrakja. 

p Lusta szolgáló nem farán ül, hanem fülén.

p Lustább a disznónál, mert ez megveti alomját. 

p Lustának sokszor csikorog a hasa. 

p Megszokta, mint lusta béres a henyélést. 

p Nehéz a bér, ha a szolga lusta. 

p Ősszel minden lusta asszonynak hideg az itala.

*

IDŐMILLIOMOS

LEHETNÉL TE IS

Ha nem pereskednél, nem járnál bíróságokra

Ha nem fecsérelnéd drága időd pótcselekvésekre

Ha nem ragadnál le a bekapcsolt tévé szirénszigeten

Ha nem futkosnál távoli diszkont boltokba

Ha nem akarnád szerelmed, barátod újra cserélni

Ha nem lenne tisztaságmániád stb.

Ha rendbe lennének dolgaid és lakásod

Ha tudnád, hogy most mi fontos és mi nem

Ha el tudnád viselni a nem előnyös látszatokat

Ha nem cipelnéd mások keresztjeit

Ha nem lennél rest, aki kétszer fárad

Ha nem akarnál mindenütt ott lenni, nyüzsögni

Ha elhárítanád a vérszívó időrablókat

Ha nem kerülnéd meg a Földet a mögötted levőért

Ha nem pazarolnád véges időd hiábavalóságokra

Ha nem akarnál mindig jól járni

Ha nem gyűjtögetnél papírokat, diplomákat stb.

Ha nem rohangálnál lelki bajoddal belgyógyászhoz

Ha nem akarnál mindent tudni

Ha nem irigykednél, ha meg lennél elégedve soroddal

Ha nem ellenségeskednél, nem hidegháborúznál

Ha nem hordanál vizet a Dunába

Ha jobban vigyáznál testi-lelki egészségedre

Ha nem kárhoztatnád tétlenségre magad

Ha nem küszködnél roncs autókkal

Ha nem nyújtóznál tovább takaródnál

Ha nem vállalnál túlmunkát, mellékállást

Ha nem lennél rabja tárgyaidnak

Ha nem lennél betege szenvedélyeidnek

stb. stb.

*

Wass Albert:

Az idő értéke

Nagyapám tanítása

- Idefigyelj – mondta komoran -, ha egyszer megígérted valakinek, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszel, és nem vagy ott időben, csak két mentséged lehet: meghaltál, vagy olyan beteg vagy, hogy mozdulni se tudsz! Hogy nem haltál meg, azt látom. Nos, mi a betegség, hadd hívjam a doktort?!
Elmondtam neki szorongva ott a sötétben, hogy mi történt. Nagyapám szó nélkül végighallgatott. Mikor aztán kifogytam a szóból, megszólalt. Súlyos, lassú beszéddel.

- Idefigyelj – mondta. – Vannak emberek ezen a földön, akik úgy dobálják ide-oda a szavakat, meg az ígéreteket, hogy azoknak semmi értékük nincsen többé. Mi, Wassok nem ezek közé tartozunk. Ha mi mondunk valamit, az áll, mint a sziklakő. Ha mi a szavunkat adjuk, azt tartjuk is, ha belepusztulunk is! Érted?
- Értem – hebegtem megrendülve.

- Dehogyis érted – csapott le reám a szava -, de elmagyarázom úgy, hogy megértsed. Látod itt a mellényem zsebében az aranyórát? Nagyapámtól kaptam, amikor leérettségiztem. Amikor leérettségizel, a tied lesz. Ez az óra számomra minden csecsebecsénél értékesebb. De ellophatod. Visszaadhatod, vagy megtérítheted az árát. Ellophatod valakinek a lovát, a tehenét, ökrét, vadászpuskáját. Mindenét ellophatod és visszaadhatod megint, vagy megtérítheted az árát. Csak egy valamit, ha ellopsz valakitől, nem térítheted meg soha. S ez az idő! Ha valakinek az idejét lopod, azt úgy megloptad, hogy soha jóvá nem teheted. A várakozásban eltelt időt semmi hatalom a földön nem hozhatja vissza. Nincs, eltelt, vége. Örökre elveszett, és te voltál az, aki a jóvátehetetlen veszteséget okoztad. Érted?
Értettem. Úgy megértettem, hogy attól a naptól kezdve, ha valakinek szavamat adom, hogy ekkor és ekkor itt vagy amott leszek – akkor már ott vagyok öt perccel azelőtt, még ha vénasszonyok esnek is az égből, ahogy drága jó nagyapám szokta volt mondani. Erre neveltem gyermekeimet és unokáimat is. Nem azért, mert késni neveletlenség, hanem mert több annál. Aki öt percet késik, az öt percet ellop valakinek az életéből, amit nem tehet jóvá soha.

- A megbízható embert még ellensége is tiszteli – mondta volt nagyapám -, mert a megbízható ember a társadalom sziklaköve, amire országot lehet építeni. A többi szemét, amit elfú a szél…

WASS ALBERT

*

PLUSZ/MÍNUSZ VÉGTELEN

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató/nem csalfa reménysugár,

hogy - az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve, a jót rosszul, rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...