Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség nagykönyv: lexikon – szótár



Emberélet: pozitív-negatív végtelen skála

A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia:

ötletek, nyersanyag-gyűjtés, előmunkálatok. - 3.



Somlyó Zoltán:

Mese arról, ki hogyan szeret

Van, aki azt hiszi,

tehet, amit akar, hisz szeretik.

Van, aki azt hiszi,

tehet, amit akar, hiszen szeret.

Van, aki úgy érzi,

minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeret.

Van, aki úgy érzi,

minden tettére vigyáznia kell, éppen mert szeretik.

Van, akinek számára

a szerelem határos a gyűlölettel.

Van, akinek számára

a szerelem határos a szeretettel.

De van olyan is,

aki a szerelmet összetéveszti a szeretettel,

s nem érti, hogy mások feleletül

a gyűlölettel tévesztik össze a szerelmet.

Van, aki úgy szeret,

mint az országútra tévedt nyúl,

amely a fénycsóvák csapdájába esett.

Van, aki úgy,

mint az oroszlán, amely széttépi azt, amit szeret.

Van, aki úgy szeret,

mint a pilóta a várost, amelyre bombáit ledobja.

Van, aki úgy,

mint a radar, amely a repülők útját vezeti a levegőben.

Van, aki békésen szeret, mint a kecske,

amely hagyja, hogy megszopja az éhező kisgyerek.

Van, aki vakon,

mint a másikat alaktalanságába nyelő amőba.

Van, aki esztelenül,

mint az éjszakai lepke a lángot.

Van, aki bölcsen,

mint a medve a téli álmot.

Van, aki önmagát szereti másban,

s van, aki önmagában azt a másikat,

akivé maga is válik általa.

*

SZERETETEK

Te nem feltétlenül/jól szeretsz engem

Te istenigazából nem - is - az én javamat akarod

Csak a felesleg, maradék időd „áldozod” rám

Csak a javamat akarod, és el is veszed

Csak abban dicsérsz, amiben te jobb vagy

Csak addig kellek, amíg jobbra nem cserélhetsz

Csak addig tartasz ki, amíg eltartalak

Csak addig vagy velem jóban, míg elv-társ vagyok

Csak akkor adsz tanácsot, ha mindig megfogadom

Csak akkor állsz ki mellettem, ha nem kockáztatsz

Csak akkor értékelsz, ha már elveszítettél

Csak akkor keresel, ha neked van rám szükséged

Csak akkor törődsz velem, ha kiérdemlem

Csak amíg tanítani tudlak, addig hallgatsz meg

Csak az én fényemben akarsz sütkérezni

Csak azért ajándékozol, hogy lekötelezz

Csak azért figyelsz: felírd: mi van a rovásomon

Csak azért hívsz, mert nincs otthon ezermestered

Csak azért mondod meg az igazat, hogy lebunkózz

Csak azért ragaszkodsz hozzám: szebbnek tűnj

Csak azt akarod, hogy örökre a beteged legyek

Csak be akarsz szervezni gyülibe, hálózatba stb.

Csak egy részemre van szükséged, az egészre nem

Csak egy szadista vagy, aki talált egy mazochistát

Csak ürügy/alibi vagyok neked kimenteni magad

Csak el akarsz nekem adni eszmét vagy árut

Csak életfogytig magadhoz akarsz láncolni

Csak fejhető tehénnek/pumpolható baleknak látsz

Csak háttered vagyok, hogy villoghass

Csak hozzám köt téged a közös ellenségünk

Csak ideális partner vagyok áldozathozatalodhoz

Csak istenpótlék vagyok, akit „imádhatsz”

Csak itt-most kihasználod kiszolgáltatottságom

Csak jólneveltségből, tűkön ülve hallgatsz meg

Csak kapcarongynak előveszel a talonból

Csak kell egy mindenes cseléd, ugráltatható csicska

Csak kell valaki, akivel holtodiglan anyáskodhass

Csak kiélvezed, hogy én feltétlenül szeretlek

Csak kihasználod, hogy egy jótét lélek vagyok

Csak a kísérleti alanyod/tárgyad vagyok

Csak kíváncsi vagy rá, hogy ki visel el téged

Csak közönség kell, aki díjazza szerepléseidet

Csak lakomámhoz/nem betegágyamhoz tülekedsz

Csak lassan, kikérdezve és kioktatva segítesz ki

Csak magadon akarsz segíteni az én „segítésemmel”

Csak megkívántál, s ha ez kielégült: eldobsz

Csak négyszemközt dicsérsz, hátam mögött szidsz

Csak nem akarsz haragban lenni a szomszéddal

Csak rajtam akarod élezni azt a nagy eszedet

Csak rajtam mint próbababával gyakorlatozol

Csak samesznak nevelsz, nehogy túltegyek rajtad

Csak szeretnél már magadnak gyereket születni

Csak szükséged van egy megbízható, jó munkaerőre

Csak szükséged van rám mártírkodó játszmáidhoz

Csak távolról csodálsz, ám közelről nem kedvelsz

Csak te tudhatod igazán, hogy mi a jó nekem

Csak tudod, hogy jóba kell lenni a főnökkel

Csak ugródeszkád vagyok, ahonnan dobbantasz

Csak úgy szeretsz, mint ragadozó a prédáját

Csak velem akarod bizonyítani a „Jóságodat”…

Csak velem akarod igazolni létezésed értelmét

Csak zongoracipelőnek tartasz, hogy brillírozhass

*

AZ IRGALMAS SZAMARITÁNUS.

Egy törvénytudó felállt, hogy próbára tegye

. „Mester – szólította meg –,

mit tegyek, hogy eljussak az örök életre?” 

Megkérdezte tőle: „Mi van megírva a törvényben?

Hogyan olvasod?” 

Így válaszolt: „Szeresd Uradat, Istenedet, teljes szívedből,

teljes lelkedből, teljes erődből és teljes elmédből,

felebarátodat pedig, mint saját magadat.” 

„Helyesen feleltél. Tégy így, és élni fogsz!” – válaszolta neki. 

De az igazolni akarta magát, ezért megkérdezte Jézustól:

„Kit tekintsek felebarátomnak?” 

Erre Jézus átvette a szót:

„Egy ember Jeruzsálemből Jerikóba ment.

Rablók kezébe került. Ezek kifosztották,

véresre verték, és félholtan otthagyták. 

Történetesen egy pap tartott lefelé az úton.

Észrevette, de elment mellette. 

Ugyanígy közeledett egy levita is.

Látta, de továbbment. 

Végül egy szamariainak is arra vitt az útja.

Amikor meglátta, megesett rajta a szíve. 

Odament hozzá,

olajat és bort öntött a sebeire és bekötözte,

magát az embert pedig felültette teherhordó állatára,

elvitte egy fogadóba és ápolta. 

Másnap elővett két dénárt,

odaadta a fogadósnak ezzel a kéréssel:

Viseld gondját, és ha többet költenél,

visszatérve megadom neked. 

Mit gondolsz, e három közül ki volt

az igazi felebarátja annak,

aki a rablók kezébe került?” 

„Aki irgalmas szívű volt iránta” – felelte.

Jézus így folytatta:

„Menj és tégy te is hasonlóképpen.”

*

KI

A FELE-

BARÁTOM?

Hány nép neve

jelentett eredetileg

"embert"?

Aki nem a mi fajtánk,

az nem is ember,

aki nem közölünk való,

azzal szemben

minden megengedett?

Nincsen felebarátság,

nincs emberi kötelesség -

az idegennel szemben

nincs erkölcsi korlát:

aki nem magyar,

nem cigány, nem zsidó,

nem rokon, nem haver,

azzal szemben

pl. nem bűn hazudni,

sőt: egyenesen érdem?

Az így már fel sem merülhet,

hogy önzetlenül segítsek rajta...

*

EVANGÉLIUMI SZÁMTAN

Egy szegény ember/asszony

csak keveset adakozhat,

sose adhat ő annyit

mint a gazdag embertársa?

Szűken, szorosan nézve

tényleg kevesebb

a két fillér a két forintnál,

mégpedig százszor kevesebb.

De ha valaki

a neki is szükségesből ad,

az aránylag igen sokat ad,

az nem csak egyenlő,

de még több is annál,

amikor valaki a feleslegéből ad,

abból is aránylag keveset?

Így több a 2 fillér a 2 forintnál.

(Most arról nem is beszélve,

hogyha valaki a rablott kincsekből,

extraprofitból, uzsorakamatból stb.

filléreket jótékonykodik...)

*

ADÓSSÁGCSAPDA

Addig nyújtózkodj,

amíg a takaród ér...

Igen, igen - de amikor

már oly régóta vágytál

- annyi lerobbant keleti tragacs után -

egy teljesen új, szép és takarékos autóra,

és már önerő sem kell, casco sem kell stb. -

elborul az agyad, bedőlsz a reklámnak!

Majd bedől a hiteled: se pénz, se autó…

*

HÁROM

KÍVÁNSÁG

Nem mert

nagyot álmodni/kívánni

a szegény öreg ember,

vagy készületlenül érte az alkalom,

és csak egy szál kolbászt kért elsőre

a váratlanul betoppanó jótündértől...

Erre a házisárkánya

egyből megátkozta,

s azt a rosszat kívánta neki,

hogy - világ csúfságára -

ragadjon hozzá az orrához,

s lám: az ige testté lőn...

Mentve a menthetőt,

a harmadik kívánságukat  

arra kellett pazarolniuk,

hogy az váljon le onnan...

Így oda jutottak,

ahonnan indultak.

Illetve mégsem,

mert elpazarolták

ezt a ritka, egyszeri nagy esélyt!

*

JÓ-

SZERENCSÉBŐL BAL

A mesék ősi bölcsessége szerint

a szerencse forgandó

és nem személyválogató,

mindenkit meglátogat,

csak jól kell tudni élni vele,

mert a bölcsnek hasznára van,

a bolondnak még kárára is lehet.

Igaz ugyan, hogy az aranyhal

a telhetetlen feleség miatt

a halászt a viskójába rakta vissza.,

a kiinduló/eredeti helyzetébe,

de ez már nem ugyanaz volt,

mert megtapasztalta a jobbat,

és tudja, hogy mit veszített...

*

NEGATÍV

ÉS POZITÍV

Elég egy csepp

méreg a kútba,

egy ember is elronthatja

a játékod, az ünneped stb.,

a mindenkori nérók, sztálinok is

alaposan megkeseríthetik életed...

És akkor ott vannak még a jóakarók,

akik buzgón kövezik utadat a pokolba...

De ez mind csak kutyafüle ahhoz képest,

amit te saját magad árthatsz önmagadnak -

de vigasztalódj: ennek az ellenkezője is igaz!

*

SCI-FI

SUGALLAT

Ki mindenkinek jó az,

ha olyan sci-fi filmeket forgatnak,

amelyben a Földet külső támadás éri?

E hipotetikus helyzetben

pl. meg lehet azt mutatni,

hogy külső veszély esetén

képes az emberiség összefogni,

de azt is igazolva láthatjuk, hogy

horribilis pénzeket költenek a gazdag államok

a tömegpusztító stb. fegyverek kísérletezésére,

mely összegeknek már a töredékéből is

megszüntethető lenne az éhezés...

*

ESZKÖZ-

HASZNÁLAT

Többet ésszel, mint erővel...

Hiába rohansz minden erőddel végkimerülésig,

én két keréken lazán tekerve simán lekörözlek...

Hiába vagy te a világ legeslegerősebb embere,

egy egyszerű géppel, egy emelővel túlemellek...

*

HÁRMASSÁGOK   

p A felesleges harmadik (elefánt)

p A harminchárom éves Jézus

p A nevető harmadik

p Alap - felépítmény - tető

p Alap - közép - felső

p Alul - középen - felül

p Atya, Fiú és Szentlélek

p Az érem három oldala

p Bevezetés - tárgyalás - befejezés

p Egész - analízis - szintézis

p Egy férfi + egy nő = +1 gyerek

p Élettelen - élő - holt

p Első - középső - utolsó gyerek

p Én – te – ő

p Föld - Menny - Pokol

p Gyanúsított - vádlott - elítélt

p Gyáva - vakmerő – bátor

p Gyerek - középkorú - öreg, vén

p Ha ketten-hárman összejönnek…

p Harmad – kétharmados többség

p Harmadolt büntetés

p Hármas kötés

p Három a magyar igazság - egy a ráadás

p Három bíró - bíró és két asszisztens

p Három hatalmi ág

p Három pont

p Három próba

p Három-fogásos ebéd

p Háromszor veri Lúdas Matyi vissza

p Háromszögek – minimális síkidom

p Hiba, vétség és bűn

p Hideg - langyos - forró

p Igaz vagy hamis vagy is-is

p Illem, erkölcs és jog

p Keletkezés - kibontakozás - hanyatlás

p Készülés/indulás - érkezés - hazatérés

p Két széle és egy közepe

p Két szélsőség - egyközépút

p Ketten fogadnak, a harmadik elvágja

p Kevés - elég – sok

p Kezdő - haladó - profi

p Pont, vonal, síkidom

p Ronda - világszép - csinos, helyes

p Szentháromság tagadók

p Szép – szebb – legszebb (legesleg)

p Szerelmi háromszögek

p Törpe - normális - óriás

p Vádló - védő - bíró

p Zsugori - tékozló – takarékos

p stb. stb.

*

VEREM

HELYZET

Miként reagálhatsz,

ha önhibádból vagy sem,

de egy mély verembe estél:

Segítségért kiabálsz, és kikerülsz

Segítő kezet kapsz, de beleharapsz

A segítő személyt is berántod oda

Nem kérsz segítséget, mártírkodsz

Nem kérsz segítséget: berendezkedsz,

az új otthonodnak nevezed,

és mást is oda invitálsz...

*

*

KOGNITÍV

DISSZONANCIA

Nagyon szerettél volna

bejutni egy menő egyetemre,

mindent meg is tettél érte.

Amikor bekerültél,

akkor már nem is tűnt

olyan különlegesnek az a hely,

őszintén szólva nem is annyira tetszett.

Ezt persze nem nagyon merted

senkinek sem mondani,

mert mindenki nagyon örült

és büszke volt rád, amiért bejutottál.

Így elkezdted megmagyarázni magadnak,

hogy mégis miért is jó ez neked.

Csak közben valahogy mégsem

érzed jól magad ebben a helyzetben. 

*

KÁRTYAVÁR 

Hihetetlen türelemmel,

gondossággal, precizitással

és jó sokáig építem fel az én

kis vagy nagy kártyaváramat,

Amit azután egy rossz mozdulat

ledönt vagy elfúj a legkisebb szellő

(A bolond sorozatban légvárat épít,

a pszichiáter meg szedi a lakbért...)

*

BOLONDÓRA

Descartes szerint

a józan ész lehet az a dolog,

ami a legjobban van elosztva a világon,

mert még senki se panaszkodott a hiányára...

De azért vannak az életben olyan pillanatok,

amikor mind elveszítjük: megbolondulunk,

őrültségeket mondunk, teszünk a bolondórán.

(A részegségből kijózanodva ne szégyelljük bevallani:

az ördög bújt belénk - mert szállást csináltunk neki)

*

DÖGLÉGY

Elég egy légy

a legínycsiklandozóbb levesbe,

hogy végleg elvegye a (farkas)étvágyad…!?

(az angol felháborodottan visszaküldi a levest,

a francia kidobja a legyet, de megeszi a levest,

a skót megfogja a legyet: – Köpöd ki! Köpöd ki!) 

*

KUTYA BAJA

Az éjszaka közepén

sürgős beteghez hívják az orvost.

Miután megvizsgálta,

a következők szerint intézkedik:

– Legyenek szívesek hívják a beteg ügyvédjét,

a plébános urat, a hozzátartozókat és egy közjegyzőt!

– Olyan súlyos az állapotom? – hüledezik a beteg.

– Nem, kutya baja, de legalább

nem én leszek az egyetlen balek,

akit potyára felébresztenek az éjszaka közepén.

*

MŰHIBA

A boncolások

állítólag arról tanúskodnak:

a betegek legalább 20%-át

félrediagnosztizálják/kezelik.

Egy morbid vicc jutott erről eszembe:

- Pista bácsi, van egy jó és egy rossz hírem...

- Mondja a rosszat előbb, essünk túl rajta...

- Tévedésből a jó lábát vágtuk le...

- Jajajaj… És mi a jó híre doktor úr?

- A beteg lába szépen gyógyul...

*

ITT ÉS MOST

Pont ott és akkor

nem vagy boldog,

de régebben az voltál,

később meg majd az leszel...

Majd, ha elvégzed az iskoláidat,

majd, ha megtalálod igazi társad,

majd, ha saját/nagy lakásod lesz,

majd, ha jóval többet keresel,

majd, ha bajnok lesz csapatod,

majd, ha megbukik ez a kormány,

majd, ha megnyered a lottó ötöst...

Ha-ha-ha…  

*

PARA-

FENOMÉN

A mesebeli vagy

a legendás látó emberek

ha már csak rád néznek,

tudják, mit történt veled -

de éppen ilyen „parafenomén”

a szerelmed és az igaz barátod,

aki még azt a bajod is megérzi,

kiolvassa arcodból-szemedből,

amit előtte is mélyen eltitkolnál,

vagy amiről esetleg még

te magad sem tudsz...

*

ÁL-BOLDOG?  

Nincs nagyobb személyes kihívás

mint amikor velünk hasonló helyzetű

vagy pláne nálunk rosszabb sorsú ember

elégedetten, lelki békében, teljes örömben él -

megzavarja önáltató magyarázkodásunkat,

hogy miért is nem vagyok/lehetek én boldog...

Sokszor az az első reakciónk, hogy kétség bevonjuk:

"Nem hitelesített ez a világszám!"

*

ÜVEGHÁZLAKÓ

Messziről jött ember,

azt mond, amit csak akar,

legalábbis egy elég tág határig -

de egy családban, egy szomszédságban,

egy kis gyülekezetben bárki ellenőrizheti,

hogy ha vizet prédikálsz: bort iszol/nem iszol.

A pap/prédikátor háza üvegfalú kell hogy legyen…

*

KÖTELEZŐ PÉLDA

Akinek nem ismerjük közelről az életét,

az iránt zavartalanul táplálódnak előítéleteink...

De ugyanígy képzelhetjük egy távoli valakiről,

hogy neki biztos valamilyen különlegesség miatt

lehet olyan "sikeres", olyan rendben az élete:

ő burokban született, ő a sors kegyeltje,

netán ő maga sem normál ember, de félisten...

Ez egyben rögtön felmentést is ad nekünk:

Ő csak csodálható, de nem követhető!

*

ÖSZTÖNZŐ PÉLDA

Kohn flánya, Rachel

rosszul tanul az iskolában.

Az apja megfenyegeti,

hogy ha továbbra is rosszul tanul,

akkor átíratja a Piaristákhoz.

Rachel nem veszi komolyan a fenyegetést,

továbbra sem szaggatja az istrángot,

az apja viszont beváltja az ígéretét.

Hát lássatok csodát!

Rachel az év végén szín ötös

bizonyítvánnyal jön haza a Piaristáktól.

Kérdezi is tőle az apja, hogy

ez hogyan lehetséges.

Mire a gyerek:

- Tudod, apu, ketten vagyunk zsidók az osztályban,

a másik a tábla fölött keresztre van feszítve.

Itt nem babra megy a játék!!!

p.s.: ő azt hitte/úgy tudta: Jézus zsidó volt...

*

ÖNSEGÍTŐ CSOPORT

Összejöhetnek sorstársak

mint például az anonim alkoholisták -,

hogy segítsék egymást ellenállni a kísértésnek,

de lehet az ilyen hasonló hasonlónak örül kapcsolat

komoly hátráltató is az előre lépésben:

pl. amikor elvált nők egymás közt

nagyon vigyáznak, nehogy

kényes kérdésekről

beszéljenek...

*

ÖNLELEPLEZŐ

Önmagáról állít ki

szegénységi bizonyítványt,

amikor annak örül,

sőt szinte már büszke is rá,

amiről nem is tehet,

vagy ami neki könnyű volt:

például, hogy ő nem

cigány, szegény, homokos…

Ha mást lefelé nyomsz,

te kerülsz feljebb?

Ha mást lenézel,

akkor többen felnéznek rád?

*

BOLONDFALVA

Egyetlenegy rossz alma

megrontja a mellette levő százat,

ezért azt mindig ki kell venni -

ki kell venni és meg kell enni:

így mindig csak a rossz almát esszük...

*

ELBIZAKODVA

A teknős és a nyúl 

versengett egymással,

hogy melyikük gyorsabb. 

Kitűzték a célt,

és elkezdődött a versenyfutás. 

A nyúl bízott

természetes gyorsaságában, 

elhanyagolta hát a futást,

leheveredett az út mellé, és elaludt.

A teknős viszont

nem felejtette el nehézkességét, 

nem hagyta abba a futást,

s így megelőzte az alvó nyulat, 

és elnyerte a győzelmi versenydíjat. 

(Aiszóposz: A teknős és a nyúl)

*

RÉSZ ÉS EGÉSZ

A fától nem látja az erdőt?

Csak ilyen, meg olyan fát lát - de hol van az erdő?

És aki nem látva át az egészet, elveszik a részletekben…

És aki végleg aprópénzre váltja ajándék isteni talentumát.

És aki rosszabb részt választ: Jézus hallgatása helyett főz.

*

ADAKOZÓK

Nesze semmi,

fogd meg jól!

Kalácsot, kenyeret kérsz

és tanácsot, „Igét” kapsz,

De nincs időd megfogadni,

mert közben éhen halsz...

Vagy egyszer ugyan kapsz halat,

és aznap jól is laksz,

de nem adnak hálót,

és nem tanítanak meg halászni,

ami már holnaptól biztosíthatná

mindennapi betevő falatod…

*

VAGY-VAGY?

Az egyiknek bérlete

van a rossz napokra,

Neki mindig rossz napja van,

amikor nem ér a neve,

és még előjogot is formál

különleges bánásmódra, elnézésre,

A másiknak meg úgy kell tennie,

mintha ő mindig jól lenne,

máskülönben az ő egyetlen

mindenható istenére

hozna szégyent

*

KISKORÚSÁG

Valaki mindig áll a hátad mögött,

és rögtön a kezedre és a szájadra csap,

ha szerinte rosszat teszel vagy mondasz,

vagy jót teszel, de rosszul mondod,

vagy mondva-csinálva helytelenkedsz

te meg csak akkor végzed jól a dolgod,

ha a szüleid, tanáraid, a főnököd

a hátad mögött állnak?

*

A KERESZT

Az egyik mindenki más terhét cipeli,

teljesen feleslegesen, sőt/így károsan,

s e ballasztok miatt nem emelkedik a léghajója –

a másik meg a sajátját sem veszi fel,

ide-oda fújdogálja a legkisebb szellő is,

léte elviselhetetlenül könnyű…

*

VAN

VAGY NINCS

NEKEM OLYAN

HITVESEM/ÉLETTÁRSAM...

Akivel megosztjuk ill. válogatjuk a munkát

Akivel jól kiegészítjük egymást

Aki kompromisszumokat keres velem

Aki velem együtt vállal gyerekeket

Aki sok helyre elkísér – és elém jön

Aki levágja a hajam, a körmöm

Aki előttem sohasem szégyenlős - meztelen

Aki felöltöztet és levetkőztet

Aki észreveszi rajtam, ha valami bajom van

Aki úgy ismer, mint a tenyerét

Aki semmiért nem számol fel nekem pénzt

Aki alig várja, hogy ismét láthasson

Akinek mindig én vagyok az első

Akinek nincs külön zsebpénze

Aki soha nem hoz zavarba

Aki mindenét megosztja velem

Aki bármit kölcsön ad

Aki feltétlen megbízik benned

Aki Isten akaratának médiuma feléd

Aki a saját kárára is a javad akarja

Aki büszke rád, hogy az élettársa vagy

Aki emlékeztet a vállalásaidra

Aki nem hagyja rád a hülyeségeidet

Aki érti a műveltségi utalásaidat

Aki a kedvenc süteményed készíti

Aki kiveszi a piszkot a szemedből

Aki kiveszi a tüskét a bőrödből

Aki dicsérve tud korholni

Aki az utcán megvéd, otthon megszid

Aki lakásodból otthont varázsol

Aki mindig tud új dolgokkal meglepni

Aki pofon vág, hogy észhez térjél

Aki felráz, ha a veszélyben szenderegsz

Aki odaadja a fél veséjét, hogy gyógyulj

Aki életét kockáztatva ment ki a bajból

Aki megértően elnézi gyengéidet

Aki végtelen türelemmel kivárja javulásod

Aki mindig ajánl, de semmit nem erőltet

Aki hallgat mint a sír a titkaidról

Aki a te nevedet is viseli

Aki visszafogadja a bűnbánó tékozló társat

Aki szavak nélkül is érti a bocsánatkérést

Aki megbocsátva elfeledi megbánt vétked

Akitől bármi tisztességest kérhetsz

Aki velem jön a világ végére is

Akivel teljesen egy hullámhosszon vagytok

Aki rezonál minden rezdülésedre

Aki képes magára vállalni bűneidet

Aki soha nem tagadna meg

Aki úgy néz rád, aki még lehetsz

Aki betartja minden ígéretét

Aki összebékít a haragosoddal

Aki megvarrja ruhád, kipucolja cipőd

Aki meghallgatja gondolatkísérleteidet

Aki felkelti az érdeklődésedet

Aki odahozza a neked kevert kávét

Aki eltemet és meggyászol

Akiért nem hanyagolod el magad

Aki felmelegíti az ételedet

Aki bemelegíti a lakást és az ágyad

Aki nem engedi, hogy lejárasd magad

Aki elkészíti a fekhelyedet

Aki bakot tart, hogy falra mászhass

Aki kihúz a gödörből

Aki elviseli, ha rossz passzban vagy

Aki nem háborgatja a nyugalmad

Aki mindig készenlétben áll

Aki érti és szereti a humorod

Aki megpuszilja a „bibidet”

Aki felemel, ha elcsúsztál

Aki megmasszírozza a tested

Aki izgul, ha vizsgahelyzetben vagy

Akiben vakon megbízhatsz

Aki cerberusként őrzi a nyugalmad

Aki vigyáz a házadra

Aki szól, ha valami rosszul áll

Aki tudja, hogy mit hova tettél el

Akivel fél szavakból értitek egymást

Aki piszkosan és részegen is beenged

Akivel először osztod meg örömöd-bánatod

Akinek minden nap tetszeni akarsz

Aki megmossa a hátad

Aki ápol, ha betegeskedsz

Aki kitalálja rejtett vágyad

Aki kimossa a koszos gatyádat

Aki betakar, ha elszundikálsz

Aki vár, ha hazaérsz

Aki rád gondolva főzi a meleg levest

*

JELENETEK

EGY HÁZASSÁGI POKOLBÓL

Minden nap kiborítod vagy rám öntöd a bilit

Minden nap rám olvasod hibajegyzékem

Minden nap irigykedsz a sikereimre

Minden nap a te „zenéd” bömböl a lakásban

Minden nap érzelmileg/szexuálisan zsarolsz

Minden nap a földbe döngölsz igazságaiddal

Minden nap féltékenykedsz vagy féltékennyé teszel

Minden nap eltűnsz és nem adsz hírt magadról

Minden nap fölös-káros dolgokra szórod a pénzt

Minden nap berúgsz és agresszív vagy

Minden nap sokszor megzavarsz és félbeszakítasz

Minden nap abajgatsz, kellemetlenkedsz

Minden nap kifecseged, szétkürtölöd titkaim

Minden nap kiásod a csatabárdot

Minden nap kioktatsz és megleckéztetsz

Minden nap elsózod a levest, elcukrozod a kávét

Minden nap feltéped gyógyuló lelki sebeimet

Minden nap beleköpsz a levesembe

Minden nap megfosztanál emberi méltóságomtól

Minden nap kipellengérezel s ujjal mutogatsz

Minden nap csökkented az önbizalmam

Minden nap rabosítasz, elcsúfítasz, hülyítesz

Minden nap csak morogsz és zsörtölődsz

Minden nap felidegesítesz és felbosszantasz

Minden nap átkot szórsz rám és rokonaimra

Minden nap kidobsz valamit a holmimból

Minden nap elolvasod írott és kapott leveleimet

Minden nap átrendezted a szobámat

Minden nap gonosz ugratásokat ötlesz ki

Minden nap lejáratsz, leégetsz a gyerekek előtt

Minden nap érezteted: kegyelemkenyereden élek

Minden nap szexuális nyomorba döntesz

Minden nap rajtam élezed az eszed

Minden nap önfelmentésedre beteget jelentesz

Minden nap elhajtasz a dologházba

Minden nap keresztülhúzod a számításaimat

Minden nap nevetségessé akarsz tenni

Minden nap szemrehányóan nézel rám

Minden nap érezteted: sohasem szeretettél engem

Minden nap az orrom alá dörgölöd: egy senki vagyok

Minden nap felhánytorgatod régi botlásom

Minden nap magamon érzem szúrós, vizslató tekinteted

Minden nap belém törlöd a sáros, ganés csizmád

Minden nap az őrületbe kergetsz a rendmániáddal

Minden nap azt kell ennem, amit nekem kifőztél

Minden nap rám pirítasz és mások előtt megszégyenítesz

Minden nap kizársz a házból és velem szeszélyeskedsz

Minden nap a bolondját járatod velem

Minden nap hisztériázol és el akarsz költözni

Minden nap keresztbe teszel és gáncsolsz

Minden nap sugárzod: én tettelek tönkre

stb. stb.

*

ESŐIMA

Ha megered az Ég,

ha meghallgattatik esőkérő imánk,

mennyivel jobb ez mint a locsolás, öntözés -

ha csak kis kertecskénket nézem is:

órákig locsolgathatnék a "slaggal":

ez a víz hideg, a legtöbb helyen klórozott,

túl erős sugárral kárt is tehetek a zsengékben,

s csak a föld tetejét nedvesítem be egy kicsit,

s még így sem tudok mindent egyenletesen áztatni...

Add már uram az esőt!

*

Arany János

SEMMI TERMÉSZET

No, kertész úr, ma szép esőnk volt:

Éled fű és virág,

Büszkébben tolja égnek a fa

Megifjult sudarát;

A levegő tisztán borul ránk

Mint egy opál-paizs;

Egy-két nap ittasan hever majd

Az útak pora is.

"Hja! lássa kérem, - az esőnek

Örvendjen a paraszt,

Nem öntöz, - vár buzát az égből

És kap helyette gazt;

Én bízom a kannába, csőbe,

Attól zöldül gyepem;

Eső!... mit ért az én szakomhoz?

Azt nem szivelhetem.

Ha vártam, elmarad; ha sok volt,

Hétszámra meg nem áll,

S nem mondhatom: no, zárd el a csőt,

Te Janó, te Mihál!

Tőből kimossa gyenge pástom,

Az út iszap, mocsár,

Virágim dúlva, - felkötözni

Egy héti munka vár.

Ha meg viharral, jéggel indult,

(Mi nála rossz szokás)

S fát tördel és ágyat lepaskol:

Van itt káromkodás.

Ezért mondom: hogy az eső oly

,Túlhaladt pont' ma már,

Mint főzni a nyilt konyha, - melyen

Vesződjék a szamár!"

Lám hova jutna a müvészet

Csak egy pár századig:

De közbe ront a vad természet

S belé kontárkodik.

(1877. aug. 17)

*

PLUSZ/MÍNUSZ VÉGTELEN

Jó kezdés fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese rólunk szól: ismerjünk magunkra,

és bölcsen-bátor lélekkel változtassunk életünkön.

Sokkalta több múlik rajtunk, mint azt hinni szeretnénk:

gyávaságból, önigazolásból/teljes élet alóli felmentésből.

„Megölhetnek, de nem árthatnak” - állítja a sztoa/Jézus:

eszerint egyáltalán nem külső körülményeken áll üdvünk.

Ijesztő, hogy végső soron csak magunkat okolhatjuk?

Ez jól felfogva maga a biztató/nem csalfa reménysugár,

hogy - az isteni kegyelem dimenzióját nem elfelejtve -

szabadon-felelősen vagyunk jó/rossz sorsunk kovácsai...

A legtöbb/összes kárt mi okozhatjuk/okozzuk magunknak,

javunkat fel nem ismerve, a jót rosszul, rosszat jól csinálva.

Ezután jönnek a sorban előszeretteink, barátaink, segítőink –

akiktől védjen meg az isten: az ellenséggel elbánunk mi is...