Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár



Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember XLIX.

Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

A hivatást nem jól gyakorló/nem pokoljáró elit – 4.



ELMÉLYEDÉS

Hogyan éltem? Mit csináltam?
Teljesűl-e minden vágyam?
Arany napod, ó, Dicsőség,
Süti-e az álmok hősét?
Vagy a Végzet ócska rendje
Ifjan dob a sírverembe?

Beledob egy vak gödörbe!
S elfeledve mindörökre
Kövéríti porom a port,
És csókolom, ki megtiport?
Vaksors az úr e vak tekén,
De örökre én leszek én!

Hogy mit írtok majd énrólam,
A sok üres, csengő szólam:
Nem bánt többé s nem érdekel.
Mély homályban bár vesszek el,
Tündököljek csarnokokban:
Az leszek csak, aki voltam.

Hogy ünnepelt vagy megvetett,
Hogy fönt-e, vagy alant leszek:
Nem érinti azt, mi bennem
Mindig egy, mert véghetetlen:
Maga Isten sem töri szét,
Tűzmagodat, egyéniség!

Amit írtam, csupa élet,
Amit éltem, csupa lélek;
Erő a szó, tett a szellem,
Isteni láng dúlja mellem:
Idő gondját mért viselném?
Mit csüggjek a hír szerelmén?

Mit nyerek a hiu tapson?
Bár hírem az égbe hasson,
Nem leszek én jobb, se rosszabb,
Csak árnyékom lészen hosszabb.
Tölgyfa is, a terebélyes,
Kicsi magban már tökélyes.

Önbevégzett itt a szellem;
Amit alkot, csupa kellem,
Öröklétü, amit gondol,
Halálfia, amit rombol,
S bevilágít tiszta fénye
A teremtés éjjelébe.

Összehangzó itt az érzés;
Kéj salakja, durva sértés,
Vér hóbortja, köznap íze:
Kiveti a költő szíve,
Elrejti a bűvös fátyol,
Szőve könnyböl, napsugárbol.

Tiszta mély a költő szeme,
Ajakán a szózat zene,
Vágy, indulat formába tör,
S új valóság lesz a tükör:
Új teremtés vagy, költészet,
És a régit szebbé tészed!

Állok örök-erdő szélen,
Egyszerre és dúsan élem
A csepp jelent, tenger jövőt,
Mi porba kelt s az égbe nőtt.
Lelkem magas mélységbe nyúlt:
Volt a jövő, és lesz a múlt!

Hogy mit írtam? S mennyit írtam?
Ó, nem annyit, mennyit bírtam!
Az utókor, ha emleget,
Olvassa el a lényeget!
A szívemet olvassa csak,
Ha már mindent a porba csap!

Így élek én; ezt remélem,
Érzem, mi dúl bennem mélyen;
A végtelent egy perc alatt;
Múltakba néz a pillanat,
S jövőbe nyit dicső utat; -
Örök jelen vagy, öntudat!

Sugár vagyok vad vizéren,
Tűz vagyok én, úr a véren,
Sugárban is, ami ragyog,
Az időnek magva vagyok,
Mi a térben térrel dacol,
Bennem a lét ősárja foly.

Csupa gyönyör, amit írtam,
Repülni az égbe bírtam,
Pokolba is én leszálltam,
Árok terhét bírta vállam;
Csupa hév mind és erő mind,
Amit szívem, lelkem érint.

Amit írtam, csupa élet,
Amit éltem, csupa lélek;
Gyönyör a szó, hő a szellem,
Isteni láng dúlja mellem:
Idő gondját mért viselném?
Mit csüggjek a hír szerelmén?!

Komjáthy Jenő

*

pA Grasham törvény szerint lehúzza a jobbakat

pKéretlenül tukmálja a „jobbnál jobb” tanácsait

pAz etika/etikett tanára a kis családja parazitája

pHalálkomolyan teszi: Győzzük le a természetet!

pOly idegen tőle a mellérendelő magyar észjárás

pCsak a vagy-vagy logikát ismeri, az is-is nincs

pSzegények gyerekében nem is keres talentumot

pA szemétdombi gebében nem látja a táltoslovat

pA fizetett, felbérelt közszemérem-sértő művész

pA lehülyézett Noé, aki abbahagyja bárkaépítést

pÉg-Föld ura: hajnali parancs a Napnak: kelj fel

pA hatalomtól torz lelke elé hízelgő tart tükröt

pAz eugenika, a fajnemesítés teoretikusa, apostola

pEmberölést igen megkönnyítő ellenségképet festő

pA népet-nemzetet lakossággá minősítő, süllyesztő

pKussoló, csak akkor üvölt, ha tyúkszemére lépnek

pNem lebontja, de építi a mesterséges akadályokat

pSzáműzésbe üldözött írótársa tollával ékeskedő

pÁllatkísérleteket folytató kínzó/robbantó állatvédő

pNem „betege” gyógyulása, de megtartása fizet jól

pSzenzációt hajhász, s ha nincs, akkor akár legyárt

pŐ a halál közelében járt: tudja, mi van odaát...!?

pMegkíméli fejét attól, hogy igazmondásért betörjék

pÓvja egészségét: nem szól a szája, nem fáj a feje

pÖrdögfajzat: nem teremt, csak másol, plagizál stb.

pA klikkjét ajnározó, a riválist ledorongoló kritikus

pTudom, kiről/miről hogyan - nem - lehet viccelni

pBármi tét nélküli témája lehet: kitölti a műsoridőt

pŐ (ex) üldözött zsidó, aki csak „fajával” szolidáris

pAmíg ő szólhat, nem zavarja, ha mást elnémítanak

pKarikatúrám, ill. paródiám felér egy talp-nyalással

pFőnöke bárgyú/szakállas viccén legnagyobbat röhögő

pIgyekszik megkedveltetni/eladni a népnyúzó Főnököt

pA politikai fogoly kolléga műve lesújtó kritikus

pAki a sportszerűtlenségei miatt lett világhírhedt

pMagának nem, de másnak beadatja „védőoltását”

pPandémia pánikot kelt, hogy lebénítsa a riválisait

pJézus, Jézus-t! kiáltó, de a Talmud az ő bibliája...

pLevédeti/szabadalmaztatná még az Evangéliumot is

pA gyerekrontó mostoha, ill. kényeztető szülő

pA gyerek kukkolhat: ez az ő nemi felvilágosítása

pAki eltékozolja az alkotásra nyíló kegyelmi időt

pE bokszoló csak övön alul/ringen kívül akar ütni

pEgy tűzoltó az égő házba szorultakkal alkudozik

pEgy versenyparipa a lelátóról nézi végig a derbit

pAz ördöggel szóba álló, alkudozó, egyezkedő stb.

pNem derülhetett ki, hogy tanítványa jobb nála

pÜldözöttsége látszatát kelti: javít eladási mutatóin

pRáuszítja az ifjakat az apák-nagyapák nemzedékére

pHa ő nem boldog, másét is sarazná, hiteltelenítené

pPártállami üdülőkben dolgozott a nemzeti amnézián

pPiacpárti/ellenes: neki zsíros állami megrendelése van

pAz orvosi eskü letételét eltörlő dékán

pBetegeit elkezelő, műhibahalmozó orvos

pA tömeg/magas-kultúra közé falat építő

pAlkotói kételymentes termékeny dilettáns

pA döglött oroszlánt rugdosó vitéz ítész

pA csigalassan se működő vizsgálóbiztos

pBolhából elefánt: „aránytévesztő” ügyész

pFürdővízzel a gyereket is kiöntő dajka

pA megszállók zsoldjáért történelmet író

pKi már csak holtrészegen mond igazat

pAz óriás vállán hencegve ugráló törpe

pElőre: katonáit halálba küldő tábornok

pSzéklábfaragással bőven beérő Michelangelo

pKamu súlyt emelgető cirkuszi erőművész

pArctalan hóhér: a gondolatcsecsemőket ölő

pKeresztény gyerekből muszlim janicsár

pÉrtéket raktárba süllyesztő múzeumigazgató

pMuzeológus: egy elefánt a porcelánboltban

pA szereposztó díványos szerepválogató

pA rossz darabot még rosszul is rendező

pÚrhölgye hiúságait legyezgető társalkodónő

pFőnöke disznóságainak falazó titkár(nő)

pA riválisait a pályáról elüldöző, kitiltó

pStréber tanítvány - mesterfaló kannibál

pSzakmány, órabér: egy szerecsenmosdató

pA bölcsőt ringató kéz: pedofil pesztonka

pA hívők lelkiismeretét elaltató prédikátor

pMeg nem értett zseni: a melegvíz-feltaláló

pLevelet elolvasó, cenzúrázó belügyi postás

pÉpp éles ütközet előtt dezertál seregéből

pAz óceán átúszó: luxusjacht medencében

pCsak munkaidőben védi a várat, a hazát

pA gyógyszer helyett mérget adó/keverő

pMegveti a köznépet: nem értik rébuszait

pPiacérzékeny - kiszagolja: mi jól eladható

pNépszerűségét homofób buzizással növelő

pA homoszex apostola, de veri leszbi nejét

pA más nézetűeket hazaárulóvá deklaráló

pA szekértábora ballépéseit bagatellizáló

pA hivatásos bolond, aki százat csinál

pRendező: sztahanovista szocreál színjáték

pHa teheti, más farkával ver(et)i a csalánt

pOlcsó János provokátor: csőcselék hangadó

pKakukkfiókákat telepít a családi fészekbe

*

Az áruló

- magyar - elit

portréi, arcképcsarnoka 1.

A legszebb hivatásból

a leghitványabb mesterség -

aki dudás ugyan akar lenni,

de pokolra nem akar menni

A nem javító-segítő,

de passzívan-aktívan ártó elit

A lelki-szellemi, társadalmi, és

gazdasági/politikai vezetők árulásai

Ahogy mondjuk: a fejétől bűzlik a hal:

legszentebb hivatás/leghitványabb mesterség

Aki elmulasztja a jót, sőt még teszi is a rosszat.

Akár „csak” úgy, hogy éppen a rosszat csinálja jól.

Egy-egy velős gondolatú mondat azokról,

akiknek az átlagnál jelentősen nagyobb

a képessége, a lehetősége, a hatalma stb.,

hogy segítsenek/ártsanak embertársainak.

Tanítók és nevelők, szülők és edzők,

patikusok és orvosok, rendőrök és bírók,

tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,

törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.

Mindenki érintve érezheti magát,

hisz csak gondoljunk bele pl. a szülői szerepbe:

ő egy személyben családfő-vezető, gazda, gondviselő,

és tanító, gyógyító, igehirdető, lelki pásztor, bölcs stb.

p.s.:

A vers, a képanyag, a könyvajánló stb.

nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.

hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,

de kontrasztban a hivatásuk magaslatán állókról,

az emberi nem nagy jótevőiről, kis-nagy géniuszairól,

és a pályával járó áldozatukról: a pokoljáró dudás sorsról...