|
Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
Jóisten országai helyett földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
Oly jó kort teremtő-fenntartó ember XLI.
Őrzés és javítás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
Amiért élettársadnak mondj köszönetet/fejezd ki hálád 4.
Shakespeare
LXXV. szonett
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
S tavaszi zápor fűszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
Mint fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop, eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok és mindig szomjazom.
(Szabó Lőrincz fordítása)
*
Ő
tartja
bennem a lelket
*
Ő az,
aki engem
boldogítva boldog
*
Ő az,
aki nélkül
nem teljes az élet
*
Ővele
a krízisből
jobban jövünk ki,
mint ahogy előtte voltunk
*
Ő
minden
örömömnek
a sajátjaként örül
*
Ő
minden
örömét megosztja velem
*
Ővele
oszthatom
meg bánatom
*
Ő
ajánl
és vállal
kezességet értem
*
Ő
önt belém
bátorságot, merszet
*
Ő-
tőle
bármi
tisztességest kérhetek
*
Ő
azt is
megköszöni,
ami jár neki
*
Ő
olyan hálás
minden kis gesztusért
*
Ő
adja
mindenét
kölcsön örökre
*
Ő
segít
beleérzőbbnek lennem
*
Ő
mindig
szívesen fogad,
ha odabújhatnék hozzá
*
Az ő
termetét, a járását,
a szépségét, a lényét
minden nap csodálhatom
*
Ő
enyhít
olykor túl
szigorú ítéleteimen
*
Ő
ad nekem
mindig szót, és
zárszót/utolsó szót is
*
Ővele
dicsérem
Istent a jóságáért
*
Ővele
örülök
a szép időnek,
a napsütésnek
*
Ő
a legkitartóbb,
harcedzett, hős
bátor bajtársam is
*
Ő
bábáskodik
gondolataim születésénél
*
Ő
jött velem
minden veszélyen át
*
Ő
halmoz el
sok kis figyelmességgel
*
Ő
adott
amnesztiát,
törölte priuszom
*
Ő
ad nekem
naponta kegyelmet
*
Ő
az orvosom,
patikusom, ápolóm
*
Ő
osztja meg
velem a javait
(anyagit-lelkit)
*
Ő
alkalmazkodik
még a fura szokásaimhoz is
*
Ő
választja ki
olykor-sokszor
szellemi táplálékunkat is
*
Ő
szervezi
a társas életünket,
unokák/vendég fogadását
*
Ő
leplezi le
álbarátaimat,
és békít ki az igazival
*
Ő
önzetlenül
keres engem,
tudakolja hogylétem
*
Ő
feltétlenül
szeret engem,
úgy is, ha rossz vagyok
*
Ő
erősíti
a lelkem jobbik részét
*
Ő
nem enged
tehetetlenkedni
*
Ő
mozdít ki
a holtpontról
*
Ő
adja meg
a kezdő lendületet
*
Ő
biztat,
ha gödörben vagyok
*
Ő
dolgozik alám,
ő hoz helyzetbe
*
Ő
ad újra
nekem tiszta inget/lapot
*
Ő
akar
még ma is
nekem tetszeni
*
Őmiatta
nem érzem
csúnyának magam
*
Ő
vigyázza
pihenésem, szendergésem
*
Ő
segíti
békülésem
haragosommal
*
Ő
nem fogja
a pártom, ha
éppen nincs igazam
*
Ő
tart vissza
a meggondolatlan lépéstől
*
Ő
hűti le
magas lázam,
heveny lázadásom
*
Ő
melenget meg,
ha kívül-belül fázom
*
Ő
az én
élő lelkiismeretem
*
Ő
érzi
minden
kis rezdülésem
*
Ő
tart ki
mellettem
a legvégsőkig
*
Ő
masszírozza
hátam, és ápolja lábam
*
Ő
süt nekem
édeset, illatosat, ízletest
*
Őáltala
avatódtam igazán be
a testi-lelki szerelembe
*
Ő
a lelki társam
és szellemi partnerem
*
Ő
Isten után
az örök első
*
Ő
húz ki
a slamasztikából
*
Ő
tart vissza
a nem egyenes úttól
*
Ővele
egyeztetve
osztom be a pénzünket
*
Ővele
egyetértésben
segítünk másokon
(az ő kezdeményezésére)
*
Ő
tartja meg
rá bízott titkaimat
*
Ővele
álmodok nagyot,
és tervezek megvalósíthatót
*
Ő
viseli el/
javítja rossz kedvem
*
Ő
babusgat,
cirógat – „kurkász”
*
Ővele
dúdolok
és dalolok -
és perdülök táncra
*
Ő
fejezi be
mondataimat,
ha elakadok bennük
*
Ő
csinosítgatja
leleménnyel és
ízléssel kis lakunkat
*
Ő
tud szinte
semmiből is
finom ételt készíteni
*
Ő
tud úgy
takarékoskodni,
hogy ezt én/mi
nem nyomorként éljük meg
*
Ő
értékeli
a bölcsességeimet
*
Ő-
vele
tudok
irodalomról beszélni
*
Ő-
mellé
és ővele
fekhetem le
minden este/éjszaka
*
Ő
turkál nekem
új „mackónadrágot”
*
Ő
emlékeztet
halogatott teendőimre
*
Ő-
benne
csodálhatom
meg az örök Nőt
*
Ő
teremti
újra férfiasságom,
a szó teljes értelmében
*
Ővele
öröm és
gyönyör a szerelem
*
Ő
segít ki,
ha - sokszor - elakadok
*
Ő
sejti
mindig,
hogy mire gondolok,
mit szeretnék mondani
*
Ő
érti
leginkább,
leghamarabb
mit akarok mondani
*
Ő
próbál
leggyakrabban
engem megnevettetni
*
Ő
nevet
legtöbbet
jó-rossz vicceimen
*
Ő
mondja
tüsszentésemkor: Egészségedre!
*
Őneki
ízlik a kávém,
olykor a paprikásom
*
Ő
dicséri
és túlértékeli
alkalmi ügyetlen barkácsolásom
*
Ő
tár fel
előttem új lehetőséget
*
Ő
nyitja fel
a szemem új szépségre
*
Ő
veti meg
közös ágyunkat
és ő is ágyaz be
*
Ővele
nézek,
élvezek-értékelek filmeket
(már csak a „házi mozinkon”)
*
Ővele
hallgatok
jó magyar könyveket
*
Ő
terít meg nekem,
és kínál meg a főztjével
*
Ő
még soha
nem hagyott magamra
*
Hulló levelek
Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak kacagva fölém hajolt,
Azt mondta: "szeretsz te engem,
Szíved enyém, érzem én."
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.
A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.
Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.
A két szemét még most is látom,...
...Mert szívem csak őérte él.
Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.
Mert az én szívem csak őérte él.
https://www.youtube.com/watch?v=lscNQH57D6I
*
Ő
javítgatja
zoknim és ruhám,
táskám és mindenem
*
Ő
először engem
tájékoztat a fontos hírekről
*
Ő
kéri ki
sok mindenben
a neki mérvadó véleményem
*
Ő
tartja karban
és újítja meg kertünket
*
Ő
mossa ki
a „szaros gatyáimat”
*
Ő
színezi ki,
ami szürke lenne körülöttem
*
Ő
cukrozza be
a keserű pirulát
*
Ő-
vele
ébredek
és köszöntöm a Napot!
*
Ő
piszkálja fel
egészséges becsvágyam
*
Ő az,
aki bölcsen
a kevéssel is elégedett,
és ezt erővel sugározza
*
Ő az,
aki a legtöbbet
törődött énvelem
*
Ő-
hozzá
kopogtatás
nélkül is benyithatok
*
Ővele
még a rossz
idő is jó valamire,
nagyon sok mindenre
*
Ővele
ritka a letargia,
és sok az eufó-Ria
*
Ő
bennem
szüntelenül
a jót keresi-találja
*
Ő
igazítja helyre
nyelv- és más botlásom
*
Ő-
neki
áldásos
bevallani
a gyarlóságom is
*
Ő
a hab
a tortán
*
Ő az,
aki figyeli
és beszerzi
a hiánycikket
*
Ő az,
aki elkutyagol
bevásárolni nekem
(és hálás, ha elé megyek)
*
Ő
látja
belém mindazt,
aki még ezután lehetek
*
Ő
benne van
egy kis hülyéskedésben is
*
Ő
mindig
építő bírálatot mond
*
Ő
az idegenvezető
a nekem ismeretlen területen
*
Ő
ismertet meg
a kerti/mezei növényekkel
*
Ő-
általa
borul virágba
tavasztól a kert
*
Ő
küld nekem
folyton biztató pillantást
*
Ő
kicsinyíti
botlásom, félrelépésem
*
Ő
dicsér engem
messze érdemeimen felül
*
Ő
hárítja el
túl szerényen
az én dicséreteimet
*
Ő
ajánlja fel
böjtölését stb. értem
*
Ő-
vele van
a messze legtöbb
közös szép élményem,
amit oly jó felidéznünk
*
Ő-
vele
éltem át
oly sokszor
a magasztos áhítatot
*
Ő
tud Istenről
józan paraszti ésszel beszélni
*
Ő
nekem
adja azt is,
ami neki is igen kedves
*
Ő
büszke arra,
hogy az én választottam
*
Ő
bogozza ki
összekuszált dolgaimat
*
Ő
pucolja ki a cipőm,
vágja, igazítja a hajkoronám
*
Ő
megérzi,
ha cirógatásra vágyom
*
Ő
nem hagy
engem tévedésben
*
Ő
gyorsan
tisztázza a félreértéseket
*
Ő
„elaltat”, betakar
és őrzi az álmom
*
Ő
„kívülről”
és „belülről” is lát
*
Ő
a csüggedéskor is
tartja bennem a lelket
*
Ő
a falfestő,
faldíszítő, a dekoratőr,
a „kirakatrendező” stb. stb.
*
Ő
a gyarlóságaimmal együtt,
vagy épen azokért is szeret
*
Ő
a harmadik lábam,
így nem dőlök el/be
*
Ő
a ház-
renováló, restauráló,
a „műemlékvédő”, állagóvó stb.
*
Ő
a lehető
leggondosabb
ápolásban részesít
*
Ő
a muzeológus,
az emléktárgy gyűjtő,
rendező, s olykor kiállító
*
Ő
a meghosszabbított karom,
akit a távolból is irányíthatok,
rajta keresztül „manipulálhatok”
*
Ő
még
a semmiből is
tud finomat főzni
*
Ő
nem röstell
pénzt, eszközt,
szerszámot, élelmet
olyantól is kölcsönkérni,
aki nem szívesen ad….
*
Ő
a szorgos,
és nem a rest lány
abból a bizonyos meséből
*
Ő
a távolból is
tartja bennem a lelket
(és nem – csak – mobilon)
*
Ő
a távollétemben is
kiáll értem, megvéd engem
(sőt: akkor még elfogultan is,
attól függően, ki a támadó fél)
*
Ő
ad fonalat,
ha útvesztőben bolyongok,
hogy a szörny legyőzése után
visszataláljak a kijárathoz/hozzá...
*
Ő
ad hangot
a titkos vágyaimnak,
amit röstelltem kimondani
*
Ő
addig
nem feküdt le,
míg dolga volt a háztartásban
*
Ő
ajánl
jó hallgatni-
vagy néznivalót
*
Ő
akkor is
végig hallgat,
ha untatom/feltartom
*
Ő
általa
tiszta az udvar,
és rendes a ház
*
Ő
át tudja adni magát
az önfeledt játéknak,
nem perfekcionista,
nem munkamániás stb.
*
Ő
átütemezi,
sőt elengedi
az „adósságaimat”
*
Ő
átvállalja
terheim egy/nagy részét,
olykor épp a kellemetlenebbeket
*
Ő
az egyetlen,
aki az életét kockáztatná,
de akár meg is halna értem
(ha cserébe én életben maradok)
*
Milyen jó,
hogy vagy nekem
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor elfutott az utolsó ló,
S olyan üres már az egész lelátó,
És a vagyonom egy tízes lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
Mikor elgurult az utolsó forint,
És a saját fiam csak úgy rám legyint,
Mikor senkim nincs, és nem is lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor senkinek se kell a melóm,
És csak úgy össze-vissza lóg a karom,
És a szorongás úgy elővesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
Mikor túl sok volt a bor meg a sör,
S az élet szétizél meg agyongyötör,
Mikor egyáltalán nem szeretsz,
Mégis belém karolsz, s hazavezetsz.
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
Mikor túl nagy lesz a saját ruhám,
És a családomnak nincs ideje rám,
És a ténfergésből elég lesz,
Te majd kézen fogsz, és hazavezetsz.
De ha elhagysz engem, meghalok,
Vagy ami még rosszabb, tán' megmaradok.
S akkor mindörökre elveszek,
S többé nem kell, aki hazavezet.
... milyen jó ...
... milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
... milyen jó, milyen jó ...
... milyen jó nekem, hogy vagy nekem ...
https://www.youtube.com/watch?v=-J1-s3L11WE
*
A szerelem/házasság csodájának
súlya az ember életminőségében
A tényleg boldogító Igen! Akarom!
A beteljesült szerelem isteni ajándéka.
A menyegző út a földi mennyországba!?
Együtt lenni jóban-rosszban holtomiglan...
A szülő-gyerek, testvér/barát, elv- és bajtárs
kapcsolat után, mellett, de még inkább előtt:
a legfontosabb szabadon választott kötelékünk,
ami megtáltosíthatja még az állatorvosi lovat is...
Felnőttkorunk túlnyomó részének társa
ágyban és asztalnál, házban és lakószobában,
munkában és játékban, társaságban/magányban,
örömünnepen és gyászban, gyereknevelésben stb.
Férfi/félszemmel hitvesemre nézve
arról a töméntelen sok minden jóról,
amit nem kap meg, amiről végleg lemarad
a(z élet)társtalan/rossz kapcsolatú emberlény
|
