Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó kort teremtő-fenntartó ember XL.

Őrzés és javítás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

Amiért élettársadnak mondj köszönetet/fejezd ki hálád 3.



Petőfi Sándor:

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha a merengés alkonyában

Szép szemeidnek esti-csillagát

Bámulva nézik szemeim,

Mikéntha most látnálak először...

E csillagot,

Amelynek mindenik sugára

A szerelemnek egy patakja,

Mely lelkem tengerébe foly -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha rám röpíted

Tekintetedet,

Azt a szelíd galambot,

Amelynek minden tolla

A békesség egy olajága,

S amelynek érintése oly jó!

Mert lágyabb a selyemnél

S a bölcső vánkosánál-

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha megzendűlnek hangjaid,

E hangok, melyeket ha hallanának,

A száraz téli fák,

Zöld lombokat bocsátanának

Azt gondolván,

Hogy itt a tavasz,

Az ő régen várt megváltójok,

Mert énekel a csalogány -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek,

Ha ajkaimhoz ér

Ajkaidnak lángoló rubintköve,

S a csók tüzében összeolvad lelkünk,

Mint hajnaltól a nappal és az éj,

S eltűn előlem a világ,

Eltűn előlem az idő,

S minden rejtélyes üdvességeit

Árasztja rám az örökkévalóság -

Minek nevezzelek?

Minek nevezzelek?

Boldogságom édesanyja,

Egy égberontott képzelet

Tündérleánya,

Legvakmerőbb reményimet

Megszégyenítő ragyogó valóság,

Lelkemnek egyedűli

De egy világnál többet érő kincse,

Édes szép ifjú hitvesem,

Minek nevezzelek?

*

Aki

mindig ajánl,

de semmit nem erőltet

*

Aki

hallgat,

mint a sír

a titkaidról

*

Aki

a te nevedet is

büszkén viseli, és

nem hoz rá szégyent

*

Aki

visszafogadja

a bűnbánó tékozló társat

*

Aki

szavak nélkül is

érti a bocsánatkérést

*

Aki

megbocsátva

elfeledi megbánt vétked

*

Aki

velem jön

a világ végére is 

*

Aki

akár már holnap is

hajlandó velem elutazni,

falura költözni, új életet kezdeni

*

Akivel

teljesen

egy hullám-hosszon vagytok

Aki rezonál minden rezdülésedre

*

Aki

képes

magára vállalni bűneidet

*

Aki

soha

nem tagadna meg

*

Aki

betartja

minden neked tett ígéretét,

s inkább kevesebbet ígér,

és többet ad, teljesít...

*

Aki

sohasem

hitte el felőlem,

amit a rágalmazók

rám akartak kenni

*

Aki

sportot

űzött abból:

sok kellemes

meglepetéseket szerezzen

*

Aki

testével

ill. távollétemben

lelkével, szóval is megvédett 

*

Aki

újra és újra

tiszta lapot adott –

kegyelemből törölte priuszomat

*

Akitől

játszva

tanulhattam meg

a kertészkedés munkaörömeit

*

Akkor is

a javamat akarta,

ha ezzel kockáztatta,

akár életfogytig rossznak látszik

*

Akkor is/

pont akkor

buzdított és

létrát támasztott,

amikor mély gödörben voltam

*

Akkor

sem tagadtál le/meg,

amikor ezzel önmagad is

bajba sodortad/sodorhattad volna

*

Aktívan

közreműködtél benne,

hogy megszeressem önmagamat

*

Alám dolgoztál,

helyzetbe hoztál –

a válladon állva értem el vmit 

*

Alaposan kivizsgálta,

helyesen diagnosztizálta,

lelkileg ok-nyomozta velem,

és simogatásával is kezelte

a „betegségem”

*

Ál-

barátaimat

leleplezted

meggátolva,

hogy kihasználjanak,

vagy tévútra vigyenek

*

Áldást

ad-mond

helyes törekvéseimre,

testi-lelki táplálékomra stb.

*

Áldoztál

rám abból,

amiből neked is

szűkösen, kevés volt:

idő, energia, figyelem stb.

*

Nagyon

sok mindenben

alkalmazkodtál is hozzám:

elfogadva a különös szokásaimat is

*

Álomba ringattál,

és riadóztatva ébresztettél,

ha épp akkor és ott ez kellett

*

Alternatívákat,

választási lehetőségeket mutattál,

hogy tényleg szabadon dönthessek

*

Ami a tied,

az az enyém is volt –

ami tetszett, azt nekem is adtad

*

Ami

nekem fontos,

az neked is azzá vált,

ha még nem is értetted 

*

Apró

figyelmességgel

javítottad közérzetem,

pillanatnyi hangulatom

*

Az

én kedvemért

szinte mindenből,

csak a lényegből nem engedtél

*

Bajtársam voltál,

aki a hátára vett és

vitt, amikor megsebesültem 

*

Bánatom

legelőször is

veled oszthattam meg,

és így lett egyre kisebb

*

Bár

ha éppen

más a véleménye,

mégis mindent megtesz,

hogy én is elmondhassam! 

*

Bármikor

hívhattam –

sohasem volt rosszkor

az alkalmatlankodásom

*

Bármit

kérhettem tőled –

bármit, ami tőled

egyáltalán kitellett

és nem volt becstelen

*

Bátorított –

bátorságot öntött belém,

és olykor maga ment előre 

*

Beajánlott –

személyes felelősséget vállalt,

a hitelét kockáztatta énértem

*

Bearanyoztad

és kipárnáztad,

derűssé tetted életem

delét és az alkonyát is

*

Beavatkoztál

a krízishelyzetben,

nem maradtál okosan közönyös

*

Aki

érzéstelenítve

adta be, de beadta

a sokszor igen fájó igazságot

*

Becukrozva

a keserű pirulát

kicsit magad is lenyelted,

hogy nekem így könnyebb legyen

*

Becsületes

megtaláló volt –

visszaadta elveszített

értéktárgyam, pénzem/hitem

*

Becs-

vágyam

felpiszkálta –

ambícióim növelte:

soha ne adjam alább

*

Befogadó

nyilatkozatot adott –

készpénzfizető kezességet vállalt

*

Befogadtál –

megfürdettél,

megetettél, megitattál,

megsimogattál, szállást adtál

*

Beleérezve

a helyzetembe

éreztette, hogy ez

vele is előfordulhatott volna

*

Belém fektettél

és nem vártál tőle

közvetlen személyes hasznot

*

Belém

plántáltad:

a tisztesség

és becsület útja

nehéz, de „megéri”

*

Nem

vártad el, sőt,

hogy a „jobblétért”

megalkuvásokba süllyedjek

*

Belémláttad azt,

aki még mindig lehetek,

ha nem ördögi súgására hallgatok,

és tényleg a mindenséggel mérem magam

*

Be-

mutatkoztál,

teljesen őszinte voltál,

kiterítetted a lapjaidat

*

Bemutattál

jó embereknek -

de óvtál rosszaktól,

az ártó szelleműektől

*

Bennem

a jót még

nagyítóval is kerested,

s amit találtál, szétkürtölted

*

Be-

szerezted

a hiánycikkeket is -

utána járva, sorba állva, alkudozva

*

Testi-lelki

rezdüléseimre hangolva

betegágyamnál virrasztottál

*

Halottas ágyamnál

is fogod a kezem, és

majd szépen búcsúztatsz

*

Bevallottad

gyengeséged

és a bukásaidat is –

és nem te kerestél magadnak

önvédő ügyvédként mentségeket

*

Vitánk,

veszekedésünk

elfajulása láttán

a nyakadat nyújtottad

*

Bevásároltál nekem –

tehermentesítettél, hogy

másra koncentrálhassak

*

Bevont

a sütés-főzésbe

kivárva, míg össze-

ügyetlenkedem valamit

*

Bíráltál,

hogy jobban csináljam,

mert láttad: többre vagyok képes

*

Bíztál

bennem

akkor is,

amikor még

nem látszott

a gebében a táltos

*

Biztató

pillantásokat

küldtél a gödrömbe –

szemeddel is simogattál

*

Biztonságot nyújtottál –

ősbizalmamat nem rendítetted meg

*

Biztosítottál

együttérzésedről

és garantáltad segítőkészségedet

*

Bókoltál,

szépeket mondtál –

érdek nélküli tetszésed kifejezted

*

Ha

éppen úgy érezted,

hogy ne Te vagy hozzám való,

akkor nagylelkű áldozatkészséggel

felajánlottad a helyedet másnak,

akivel még boldogabb lehetnék...!

(lemondásod nem fogadtam el)

*

Boldogítottál,

és hagytad magad

általam is boldoggá tenni

*

Botlásom

kicsinyítetted,

de ha ismétlődött,

négyszemközt szidtál

*

Böjtölt értem –

önkéntes áldozatod

értem ajánlotta a Jó Istennek

*

Bútorink,

háztartási gépeink

a te jó voltodból

kerültek így hozzánk

*

A

jóra

buzdítottál -

jobb ügyhöz méltó

buzgalmam méltán felróttad

*

Bűnöm

tudatára

ébresztettél,

ha netán, hogy-hogy nem,

elkerülte volna a figyelmemet... 

*

Büszke voltál,

büszkén tekintettél rám –

jólesőn dicsekedtél velem,

amit jó volt érezni/visszahallani

*

SZERETLEK, KEDVESEM!

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Szeretem azt a kis

Könnyü termetedet,

Fekete hajadat,

Fehér homlokodat,

Sötét szemeidet,

Piros orcáidat,

Azt az édes ajkat,

Azt a lágy kis kezet,

Melynek érintése

Magában élvezet,

Szeretem lelkednek

Magas repülését,

Szeretem szivednek

Tengerszem-mélységét

Szeretlek, ha örülsz

És ha búbánat bánt,

Szeretem mosolyod,

S könnyeid egyaránt,

Szeretem erényid

Tiszta sugárzását

Szeretem hibáid

Napfogyatkozását,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Amint embernek csak

Szeretnie lehet.

Kívüled rám nézve

Nincs élet nincs világ,

Te szövődöl minden

Gondolatomon át,

Te vagy érzeményem

Mind alva, mind ébren,

Te hangzol szívemnek

Minden verésében,

Lemondanék minden

Dicsőségrül érted

S megszereznék

Minden dicsőséget,

Nekem nincsen vágyam,

Nincsen akaratom,

Mert amit te akarsz

Én is azt akarom,

Nincs az az áldazat,

Mely kicsiny ne lenne

Éreted hogyha te

Örömet lelsz benne,

S nincs csekélység, ami

Gyötrelmesen sért,

Hogyha te fájlalod

Annak veszteségét,

Szeretlek kedvesem,

Szeretlek tégedet,

Mint ember még soha,

Sohasem szeretett!

Oly nagyon szeretlek,

Hogy majd belehalok,

Égy személyben minden,

De mindened vagyok,

Aki csak szerethet,

Aki csak él érted:

Férjed, fiad, atyád,

Szeretőd, testvéred,

És egy személybe te

Vagy mindenem nekem:

Lányom, anyám, húgom,

Szeretőm, hitvesem!

Szeretlek szívemmel,

Szeretlek lelkemmel,

Szeretlek ábrándos

Örült szerelemmel!...

És ha mindezért jár

Díj avagy dicséret,

Nem engem illet az,

Egyedül csak téged,

A dicséretet és

Díjat te érdemled,

Mert tőled tanultam

Én e nagy szerelmet!

Petőfi Sándor

Debrecen, 1848 (November)

*

Céljaimhoz

eszközöket javasoltál –

összhangtalanságra rámutattál

*

Cerberusként

vigyáztál nyugalmamra –

ügyesen, diplomatikusan stb.

kiszűrve a zaklató alkalmatlankodókat

*

Cipőm

kipucoltad – megjavítottad.

lábamat/körmeimet ápoltad

*

Cirógattál,

babusgattál, kurkásztál,

masszíroztál, vakargattál

*

Csak

a hamis,

káros illúzióimat

romboltattad le –

de azokat porig

*

Csak

Ő tud(at)ta:

nemhogy parazita,

de szorgos szellemi munkás vagy

*

Dicsértél,

amikor kellett -

jókor és arányérzékkel,

hogy ne szálljon fejembe 

*

Csatlakoztál

jó kezdeményezésemhez –

erősítve a „vállalkozásomat”

*

Csillapítottad

a fájdalmaimat –

szerrel és szertelenül is

(katonadolog)

*

Csak

velem törődve

hagytad a dagadt ruhát másra,

és inkább engem vittél a padlásra

*

Dicsérve szidtál –

nem megszégyenítve,

nem ironikus gúnnyal

*

Drukkolt nekem

jó szerencsét kívánva:

a legjobb formában legyek

*

Drukkoltál,

ha „vizsgáztam”,

ha mérkőzésem,

megmérettetésem volt

*

Durva

beszédem/modorom

érzékenyen csiszolgattad,

faragtad, és finomítgattad

*

Éberen

őrködtél és virrasztottál

gyerekeim, szüleim betegágyamnál

*

Ébresztettél,

nehogy el- és átaludjam

a ritkán kínálkozó alkalmat 

*

Jó érzékkel

nógattál, noszogattál,

ha a restség bűnébe estem

*

Egészséged

és társadalmi-anyagi

helyzeted rovására is mentettél

*

Egy

mindenkiért,

mindenki egyért alapon

mozgósítottál társakat értem

*

Egyen-

rangúsítottál,

magadhoz emeltél–

egyenlőként kezeltél

*

Beleélted

magad helyzetembe:

együtt-érezően viselkedtél

*

Együttműködtél-

kooperáltál velem:

így veled élvezhettem

a munkamegosztás előnyei

*

Eladtad

értem a kincseidet,

hogy kifizethesd a magas váltságdíjat

*

Elég volt

egyszer szólnom –

meghallottad, megjegyezted, megtetted

*

Elég volt

egyszer vizsgáznom –

nem állítottál naponta próbatétel elé

*

Tápláltál –

elláttál élelemmel,

biztosítva és megízesítve az életem

*

Élettársam

voltál jóban-rosszban –

fonalat adva a labirintusban

*

Elfogadtad,

és igyekeztél

- nem tolakodva –

megismerni barátaimat 

*

Elfogadtál

úgy, ahogy vagyok –

nem akartál a képedre formálni,

de reménykedve önjavítgatásomban

*

Elfogadtál

úgy, aki vagyok –

de nem vállaltál cinkosságot bűneimmel

*

Kiugrasztva

a nyulat a bokorból

jól „provokáltál”:

elgondolkodtattál

*

Elhitetted velem:

én is boldog lehetek:

ma, hátrányban, balsorsban

*

Elintézted,

amire kértelek –

s csak azt, és úgy,

amire felhatalmaztalak

*

Nem

hoztál

kínos helyzetbe,

nem állítottál kész helyzet elé

*

Elismerted

teljesítményem -

de mégsem az én

fényemben sütkéreztél

-

Elismerted,

ha vétettél ellenem –

megkövetve még fel is nagyítottad

*

Nem

a maradék idődet

kaptam alamizsnaként,

de a mástól elvont minőségit

*

Elkísértél,

ha féltem –

elém jöttél,

testben-lélekben

mellettem voltál

*

Elkoptatta,

elhasználta,

lestrapálta magát,

hogy nekem jobb legyen

*

Elnézte

Fogyatkozásaimat,

de nem cinkosan,

hanem kegyelmet adva

*

Előbb

nekem adtál,

velem törődtél –

először mindig rám gondoltál

*

Előkészítettél

a várható nehézségekre,

de nem elriasztva-visszatartva

*

Előszeretettel

viseltettél irányomba –

jó értelemben kivételeztél velem

*

Eltartott

mindaddig,

amíg magam is ismét

kenyérkeresővé váltam

*

Eltűrte

gyermeteg hülyeségeim,

de nem bánt velem hülyegyerekként

*

Elvállalta

a fájó lelki műtétet,

sejtve, hogy akár haragudhatok,

sőt még szakíthatok is vele ezért

*

Elvarázsoltál –

visszaadtad férfiúi önbizalmam,

korrigáltad, restauráltad

eltorzult önképem

*

Elvette

fölösleges-káros mankóim,

hogy egyedül és anélkül is

képes legyek felkelni és járni 

*

Elviselte,

kibírta ritka-

sűrű dühkitörésem:

nem öntött olajat a tűzre

*

Elviseltél,

ha kiállhatatlan voltam is –

várva hisztim csillapodását

*

Elhívtál

magaddal

sétálni, kirándulni –

a vad növényeket megismerni

*

Folyton

emlékeztettél

még bevégzetlen

küldetésemre, félbehagyott művemre 

*

Türelmesen

beleélted magad

nehéz helyzetembe

és könnyítettél rajta

*

Energiával

töltöttél fel –

felvillanyoztál,

izgalomba hoztál, lelkesítettél

*

Engedtél

és segítettél

szárnyalni, de

óvtál tőle, hogy

a Napba repüljek 

*

Engem

magadnál különbnek tartottál –

de komolyan, s nem gúnyosan

*

Engem

választottál hitvesül –

fogadalmad megtartva

a rosszban is kitartottál

*

Érdek nélkül

tetszettem neki,

ettől tudtam én

magamat is jobban szeretni

*

Érdekem

képviselte - érvényesítette,

akár ellenkezésem dacára is

*

Érdeklődést keltett –

új távlatokat nyitott,

új dimenziókat tárt elém

*

Értem

haragudtál,

nem ellenem:

nem voltál közönyös

engem tévelyegve látva

*

Értékelted

bölcselkedésem –

vetted a fáradságot

és bátorságot a bírálatára:

egyenrangú szellemi partnerként

*

Értem

kockáztattad

a kapcsolatunkat,

abban bízva: majd

helyre fog állni, ha

belátom igazadat...

*

Érzékenyített,

szenzibilizált finom

különbségtételekre, árnyalatokra

*

Folyamatosan

helyreállította itt-ott

kificamodott ízlésem, stílusérzékem

*

Esélyt adtál

újra meg újra:

végleg soha, de soha

nem mondtál le rólam 

*

Esernyőt

tartottál fölém –

védőernyőt feszítettél

csíráim, zsengéim fölé

*

Észlelte

rejtett segélykiáltásom

olvasva arc/testkifejezésemből

*

Észrevette,

ha valami bánt –

akkor is, ha előtte

is titkolni próbáltam

*

Fel-

értékelted,

amit tőlem kaptál

és nagyon le, amit

én meg tőled kaptam

*

Finoman,

tapintatosan

de határozottan

emlékeztettél fogadalmaimra

*

Evangelizált –

mondta a jó hírt,

ha ezt akkor én

épp nem szívesen vettem

*

Fáradoztál értem,

nem írva a munka

óráit/becsülhető piaci értékét 

*

Gyógy-

pedagógusi

türelemmel kivártad,

hogy önként jobbuljak 

*

Gyorsan

és szívesen adtál

anyagi és lelki javaidból-

éppen mikor ami kellett

*

Ha

beteg voltam,

mindent nekem

rendeltél alá, és

csak ezzel törődtél 

*

Hajamnál fogva

kihúztál a mocsárból,

pedig majdnem berántottalak

*

Helyettem

kaptad a szidást, büntetést,

de elviselted, mégsem árultál be

*

Petőfi Sándor

Mi a szerelem?

Süldő poéták, bikficek,

Ugyan ne csiripeljetek

A szerelemről! kérlek szépen

Az emberiség szent nevében,

Melyet kínpadra vonni vétek,

Kérlek, hogy azt ti ne tegyétek.

Tudjátok: melyik fán terem,

Milyen madár a szerelem?

A kotyvaszték, mit fejetek

Rosz bögréjében főztetek,

A sóhajtások galuskája

Pityergések levébe hányva,

Epedéssel megsáfrányozva

Vagy kakasdühhel megborsozva,

Oh én szerelmes istenem,

Ez még koránsem szerelem!

Még várjatok, kis bikficek,

Kissé nagyobbat nőjetek,

Hogy a szerelmet ismerjétek

És azt megénekelhessétek. -

Viselni hosszú éven át

A szívben a kétség nyilát,

Teremteni legmelegebb

Vérünkből szép reményeket,

Csak azért, hogy meghaljanak,

Hogy minden istenadta nap

Legyen egy-egy kedves halottunk,

Kit kínosan kell megsiratnunk;

A rágalomnak óriási

Kigyófarkával szembeszállni,

Eltűrni oly bántalmakat,

Mit megtorolni nem szabad,

Mert kedvesünk azé, ki bánt,

Aztán elvenni a leányt,

Eldobni érte szabadságunk,

Mely legimádottabb sajátunk,

S fölvenni a könnyű szabadság

Helyett az élet súlyos gondját,

Dolgozni napok s éjeken,

Hogy ételünk s ruhánk legyen;

S ha feleségünk tán szeszélyes,

Magunkat szabni szeszélyéhez,

Hogy már ha kell örömtelennek

Lenni egyik vagy más életnek,

Mienk legyen örömtelen...

Lássátok, ez a szerelem!

Koltó, 1847. október

*

A szerelem/házasság csodájának

súlya az ember életminőségében

A tényleg boldogító Igen! Akarom!

A beteljesült szerelem isteni ajándéka.

A menyegző út a földi mennyországba!?

Együtt lenni jóban-rosszban holtomiglan...

A szülő-gyerek, testvér/barát, elv- és bajtárs

kapcsolat után, mellett, de még inkább előtt:

a legfontosabb szabadon választott kötelékünk,

ami megtáltosíthatja még az állatorvosi lovat is...

Felnőttkorunk túlnyomó részének társa

ágyban és asztalnál, házban és lakószobában,

munkában és játékban, társaságban/magányban,

örömünnepen és gyászban, gyereknevelésben stb.

Férfi/félszemmel hitvesemre nézve

arról a töméntelen sok minden jóról,

amit nem kap meg, amiről végleg lemarad

a(z élet)társtalan/rossz kapcsolatú emberlény