|
Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
Jóisten országai helyett földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
Oly jó kort teremtő-fenntartó ember XXXVIII.
Őrzés és javítás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
Amiért élettársamnak mondok köszönetet/fejezem ki hálám 1.
Shakespeare
LXVI. szonett
FÁRADT vagyok, ringass el, óh Halál! -:
az Érdem itt koldúsnak született
és hitvány Semmiségre pompa vár
és árulás sujt minden szent Hitet
és Becsületet rút gyanu aláz
és szűz Erényt a gaz tiporni kész
és Tökéletest korcs utód gyaláz
és Érc-erőt ront béna vezetés
és Észre láncot Doktor-Balga vet
és Hatalom előtt néma a Szó
és Egyszerű kap Együgyű nevet
és Rossz-kapitány rabja lett a Jó.
Fáradt vagyok, jobb volna messze mennem:
meghalnék, csak ne hagynám el szerelmem!
(Szabó Lőrincz fordítása)
*
Úgy látsz,
ami jó esetben
lehet(ne) még belőlem
*
Jóhiszeműen
mindig csak is
a legjobbat feltételezed rólam
*
Sokfelé
elkísérsz útitársként,
pláne, ha ezt külön is kérem
*
Finomat főzöl,
szépen megterítesz,
és meleg étellel kínálsz
*
Gyengéd
erőszakkal
késztetsz a jóra/jobbra
*
Távol
tartod tőlem
a háborgatókat,
őrzöd-véded áldott magánosságom
*
Beleérzel
a nehézségeimbe,
s nem tágítasz, amíg
téged is be nem avatlak...
*
Non stop
meleg és békés
otthoni légkört teremtesz
*
Kiigazítasz,
figyelmeztetsz,
ha netán túlzok vagy tévedek
*
Megigazítod
a ruházatom,
a hajam/frizurám,
és a gondolatomat is
*
Nem
számoltatsz el
minden egyes fillérrel,
nem piszkálsz miatta,
ha rosszul költöttem
*
Csak
ritkán és
keveset panaszkodsz,
azt is nekem kell kihúznom belőled
*
Hálás
vagy nekem,
minden kis házkörüli munkáért
(tréfásan/tapintatosan figyelmeztetsz)
*
Hasonló
előadásokat és
hangos könyveket kedvelsz –
nincs is vita, hogy mi szóljon
*
Nem
dörgölöd
az orrom alá,
ha épp többet kerestél,
több pénzt hoztál a házhoz
*
Ha
eltűnök,
akkor aggódva keresel,
hátha valami bajom esett
*
Ha
elbóbiskolok,
akkor betakarsz,
és csendben tüsténkedsz tovább
*
Ha
fáj a hátam,
vagy a fejem stb.,
tüstént megmasszírozod
*
Ha
éppen
hamisan éneklek,
soha nem hurrogsz le
*
Ha
csüggedek,
mondasz valami biztatót -
ha netán valami csapás ér,
soha nem olcsón vigasztalsz
*
Minden
fontos hírt
gyorsan tudatsz velem,
és ellenőrzöd, hogy felfogtam-e
*
Sohasem
zsarolsz engem,
még érzelmileg sem,
legfeljebb csak játékosan
*
Bármit kérek,
ha az még tisztességes,
hamar és készséggel teljesíted
*
Bármikor
beállsz a helyemre,
és derekasan helyt is állsz
*
Nem
írod fel,
nem strigulázod,
ki kinek tett több szívességet
*
Megosztjuk
egymás között
a házi-kerti munkát,
ügyelve a férfi-női részre
*
Abban
lennél még jobb,
ami nekem nagyon nem megy,
így egészítjük jól ki egymást...
*
Nem
felejted el,
amit tegnap(előtt),
vagy évekkel ezelőtt ígértél
*
Ha
a szemembe nézel,
nem tudok hazudni,
még ha akarnék sem
*
Törődésével
enyhíti minden
testi-lelki fájdalmam,
nem bagatellizálja, de
nem is engedi dramatizálni.
*
Mindig
különleges
előszeretettel
viseltetik énirántam
*
Mindent
mást félretesz,
ha látja vagy érzi,
hogy szükségben vagyok
*
Ápol,
ha leesek a lábamról,
és segít a lábra állásban
*
Meggyógyít,
illetve sokat segít
az öngyógyításomban,
ha netán gyengélkedek
*
Megelőzi
a bajom, a betegségem,
mert kibeszélhetem neki,
mi aggaszt, mivel viaskodom,
milyen lelki ütközetet vívok,
milyen hiány kínoz, mi gyötör,
milyen trauma ért, amit az ő
segítségével fel kellene dolgoznom
*
Nem untat
hosszas történetekkel,
nem zaklat csip-csup
ügyes-bajos dolgaival,
nem rabolja az időm...
*
Mindig félt,
de soha nem,
vagy komolyan csak
ritkán féltékenykedik
*
Bármit
eszik-iszik,
mindig rögtön megkínál,
még ha kevés is van belőle
*
Elpakol
utánam is,
ha úgy adódik,
többnyire dohogás,
szemrehányás nélkül
*
Nem
kutakodóan,
de olvas a gondolataimban
(olykor még nálam is jobban)
*
Sokszor,
legtöbbször
kitalálja a titkos vágyaimat,
és így kellemes meglepetést szerez
*
Naponta
otthonná varázsolod
kis lepukkant lakásunkat
*
Minden
szegényes falatot
is megízesítesz azzal,
hogy te azt nekem adod
*
Nem
rendeztél
se hisztiket,
se drámai nagyjeleneteket,
még ha lett is volna rá okod
*
Nem
zavartál
a kocsmában,
de aggódva kísérted érkezésem
*
Elviselted,
ép lélekkel túlélted,
bölcsen meg is bocsátottad:
anyósod gyerekrablónak nézett
*
Egybe-
kelésünkkor
nem amputáltad le kapcsolataimat
*
Alkalmi
eltávolodásomkor
várni tudtál énrám,
ahogy senki más sem tudott volna
*
Veled
lehettem élő
cáfolat és bizonyság:
a házasság nem szerelemgyilkos
*
Aki
Téged lát(ott)/ismer(t),
az mind engem irigyel(t)
*
Megbocsátottad
be - nem - vallott
nem egy-egy, de sok-sok
hibázásom, vétkem, bűnöm
*
Nem
hánytorgattad fel
évről-évre nap mint nap,
hogy nem teremtetted neked
könnyebb, jobb életkörülményeket
*
Úgy tudsz örülni,
egy-egy új ruhának, eszköznek,
lakásminőség-javulásnak stb. stb.,
mintha az a mesebeli aranyhal
teljesített volna kívánságaidat...
*
Sosem voltál
szemérmetlen,
de álszemérmes se
*
Jó
érzékkel
találtál középutat
a prüdéria és trágárság között
*
Szinte
soha nem untatsz,
vagy hamar észleled,
az unalmamat meg elűzöd
*
Akár még
hatvan-hetven felett is,
a tisztes szegénységben is
megőrzöd a nőies vonzerődet...
*
A
gyengeségem
elnézve kicsinyíted,
az erősségem viszont
önbizalom növelően felnagyítod
*
Hibáim
ellenére - sőt? -
maradtál szeretetre méltó
*
Fel-
felidézed
millió közös
szép emlékünket,
hogy újra és újra átélhessük
*
Legtöbbször
a szíveddel láttál/látsz,
és a szíveddel emlékeztél/emlékezel
(de azért igazul, nem ment el az eszed)
*
Nem
hagytad
a közénk vert éket
szakadékká tágulni-tágítani,
de leleplezted a viszályszítót...
*
Mellettem maradtál
az üldöztetés/nyomor,
az ínség, a szükség idején is,
de tudtál velem mértékkel bővölködni is
*
Nem
nézted jó szemmel
hamis meggazdagodásom,
nem kellett az ebül szerzett jószág,
nem falaztál néma cinkos hallgatással
*
Együtt
sirattuk meg
a meg nem született
és az eltemetett hozzánk tartozókat,
de nem maradtunk gyászban/halottas házban
*
Együtt
másztunk ki
a házaspárbaj játszmákból -
kinevetve szabadultunk e csapdából
*
Nem
jellemző rád
az érzelmi/szexuális zsarolás,
és ha rajta is kapod magad,
villámgyorsan visszakozol stb.
*
Kedvességben
csak próbálgatok,
de nem tudok túltenni rajtad
*
A
hízelgő
ajnározás
áll tőled a legtávolabb
*
Nekem
akarsz jót,
ha - ritkán - korholsz,
és ha - sűrűn - dicsérsz
(akár érdememen felül is,
de nem manipulációs célból)
*
Egy
jottányit
se engedsz
eltérni engem az Igazságtól
*
A
békesség kedvéért
tudsz engedni kis igazadból,
ha az az én javamat szolgálja
*
Dinamikus
egész vagyunk:
kiegészítők-ellenpontozók
*
Mind-
kettőnknek
szívügye a nemzet/haza sorsa,
és az utódok patrióta nevelése
*
Nincs
/kevés
az olyan téma,
amit ne egymással beszélnénk meg
*
Egymásért
és együtt is
imádkozunk az égi áldásért,
a szeretteinkért, ellenségeinkért stb.
*
Egymásban
is tudatosítjuk,
hogy milyen kegyelemben vagyunk,
hogy mennyi ingyen ajándékot kapunk
*
József Attila
GYERMEKKÉ TETTÉL
Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.
Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.
Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.
Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!
Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.
Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.
1936. május
*
Együtt
dúdoljuk,
énekeljük
kedvenc dalainkat
(bő a közös repertoárunk)
*
Jókor-jól,
de kimondod
az akkor fájó igazságot is
*
Akkor is
élő lelkiismeretem vagy,
ha ez éppen nem esik jól
*
Ésszerűen
de rugalmasan
osztjuk meg a házimunkát
*
Barátságos vagy
az én jó-ismerőseimmel
*
Babusgatsz,
és ajnározol
akár egy kisgyermeket
*
Mindig
ajándékozol,
semmit nem érdemlek meg –
Te azért is hálás vagy, hogy vagyok
*
A
figyelmembe
ajánlasz egy műsort,
egy előadást, egy dalt stb.
*
Naponta
áldozatokat
hozol énértem,
ill. időt szentelsz nekem,
de egyáltalán nem tüntetve
*
Átvállalsz
tőlem feladatokat,
és teljes értékűen,
vagy jól helyettesítesz
*
Bátorítasz
minden jóra,
lebeszélsz a rosszról,
ha látod a hajlamomat
*
Beajánlasz
mindenhol és
kezeskedsz értem
*
Becsülöd
a személyem,
és becsülöd a munkám,
kellően értékeled hivatásom
*
Befogadod azt,
akit és amit én
értesítés nélkül hazahozok
*
Beleérzel
a nehéz helyzetemben,
és minden módon könnyítesz rajta
*
Büszkén
bemutatsz
a rokonaidnak, ismerőseidnek
*
Bevonsz
minden töprengésedbe,
minden lelki tusádba, vívódásodba –
tanácsomat kéred, alaposan megfontolod,
és – nem az én kedvemért! – el is fogadod
*
Nem
hízelgéssel,
de jóindulatú
és hozzáértő kritikával
bírálod el a szellemi alkotásom
*
Nem
biztatsz,
nem lovalsz bele
hülyeségekbe, őrültségekbe...
*
Bókolsz
és vallasz te is
a magad szemérmes módján
*
Boldogító
igent mondtál ki,
és ez tényleg úgy is lett
*
Az
én boldogításommal
leszel te is még boldogabb
*
Az
első vagy,
aki diagnosztizálod elváltozásaimat,
és segítesz megérteni ennek üzenetét
*
Kicsit
túl is dicsérsz,
ha érzed, hogy
most szükségem van rá
*
Ébresztesz
és ráébresztesz/
rádöbbentesz a valóra
*
Nem
engeded
szunyókálni/
elaltatni a lelkiismeretem
*
Hálátlan
szerepet is vállalsz:
mulasztásaimra emlékeztetsz
*
Együtt érezel,
szolidáris vagy
ha bármily kis baj/
nagy csapás ér
*
Együttműködünk –
kölcsönösen kisegítjük egymást
*
Ami a tiéd,
az enyém is –
szó nélkül is elvehetem
*
Elfogadsz olyannak,
amivé - általad is - lettem,
de úgy nézel rám, akivé lehetek...
*
Elismered,
ha te tévedtél,
ha te vagy a hunyó
*
Elkísérhetlek
Téged bárhova:
nem vagyok a terhedre, sőt!
*
Elnézed nékem
száz kis és nagy hibám,
de nem abban erősítesz meg
*
Eltűröd
a hülyeségeim,
elviseled a hóbortjaim
*
Elviseled,
ha éppen olyan
vagyok, mint a pokróc
*
Érdekem
képviseled,
ha éppen nem vagyok jelen
*
Felhatalmazol,
hogy a te nevedben járhassak el
(és ezt persze nem kell írásba adnod)
*
Felkelted bennem
az érdeklődést, az igényt
a szebbre, jobbra, igazabbra
*
Minden
áldott percben
erősíted a lelkem jobbik részét
*
Cipelted
a zongorám,
hogy én villoghassak
*
Hasonultunk is egymáshoz,
és színeződtünk is egymástól
*
Veled
vagyok
egy egész,
mégis önállóan
mégsem zárkában-zárdában
*
Nem
engeded,
hogy éket verjenek közénk
álbarátok vagy ellenségek...!
*
Egységben vagyunk,
amit újra és újra megteremtünk
*
Szellemi
társam vagy,
aki magas intellektuális szinten
„párbajképes”, vitaképes velem
*
Nem
csinálsz
semmiből
presztízskérdést
*
Felemelsz magadhoz,
és felemelkedsz hozzám
*
Nem
bizonytalanítsz el –
bizton rám hagyatkozol
*
Valahogy
mindig kéznél vagy,
ha kellesz, ha szükségem van rád
*
Szerelmeddel
nap mint nap
a jóra teszel szabadabbá
*
Jobban
vigyázok magamra,
mert tudom/érzem,
hogy te nagyon vársz rám
*
Te
éjszaka is
még aktív vagy,
én meg már hajnaltájt –
így kerek egész a világunk
*
Ügyesen
konspirálsz,
ha meg akarsz lepni
*
Minden
rám tartozó
dologról tájékoztatsz
*
Feltétlenül
megbízol bennem,
a kimondott szavaimban
*
A tested
és a lelked:
egyik tisztább,
mint a másik
*
A
„rongyokból”,
a túrkálóból is szépen öltözöl,
mert - elsősorban nekem - tetszeni akarsz
*
Hatvanon túl is
hálás vagy őszinte bókomért
(vagy épp ezért, még hálásabb)
*
Tudod
a gyengéimet,
nem viszel a kísértésbe
*
Ha
elesem,
felsegítesz
és istápolgatsz
*
Büszke
vagy rám, hogy
megálltam a helyem
az élethivatásomban is,
a nem rám szabott munkákban is
*
Áldozatokat hozol,
hogy hivatásomnak élhessek,
amit te közhasznúnak ítélsz meg
*
Kiegészíted
a kieső emlékezetem,
kitalálod, hogy éppen mi az,
ami most nem jut az eszembe
*
Önként
és örömmel
vagy a lehető legtöbbet velem
*
Van
olyan
nézés/tekintet
és hangszín stb.,
ami csak nekem szól
*
Van
olyan
kedves becenév,
amin csak te szólíthatsz,
s ami varázskörbe von minket
*
Ha
meglátsz,
szaporázod a lépteidet:
és futsz, rohansz a karjaimba
*
Kezemből a szálkát,
szememből a piszkot kiszeded
*
A
beteg-
ágyamnál
őrangyalként virrasztasz,
és odaadóan ápolsz, gondozol
*
Elérted
a jóízű tréfám –
együtt nevetünk a végén
*
Kisegítesz,
ha netán olykor,
elég sokszor elakadok
a dolgomban, a mondatomban
*
Tovább
lendítesz a holtponton,
ha lélekben megtorpanok
*
Már
magát
a jószándékom
is felettébb értékeled
*
Szemet hunysz
kisebb disznóságaim felett
(ez a kegyelem javításra sarkall)
*
Ha
megölellek,
akkor visszaszorítasz,
de te sem ész el mellettem,
egy még oly apró, de érezhető
érintés-simogatás stb. nélkül
*
Fél
szavakból is
megértjük egymást,
de a legtöbbször már
kimondott szavak nélkül is
*
Örülsz,
amikor,
pláne ha
csak nekem
örömet okozhatsz
*
Elmondod,
„kitálalsz”,
ha bajod van velem,
nem nekem kell kitalálni
*
Egy tálból
és egymás kezéből eszünk,
egymásnak csinálunk étvágyat,
és tesszük ízletesebbé a falatokat
*
Levágod a hajam
és megmosod a hátam,
s még a lábam körmét is levágod
*
A szívemmel látlak téged
A szemünk a szívünk tükre,
visszatükrözi bánatunk.
De fényt borít éjjelünkre,
benne mindent megláthatunk.
Mindent, mit egymásnak adtunk,
s ami megmaradt még nekünk.
Mindent, mit egymástól kaptunk,
az egész életünk.
A szívemmel látlak téged,
a szívemmel emlékezem.
A szívemmel látlak téged,
ha fáradt a két szemem.
Úgy várom az érkezésed,
mint a holdfény a csendes éjt,
a szívemmel látlak téged,
most itt vagy és minden oly szép.
Volt napfényben fürdő évünk,
volt sok szomorú éjszakánk.
De mindig, ha összenéztünk,
újra villant a régi láng.
Az éveink messze szálltak,
bennünk nem hoztak változást,
én most is oly szépnek látlak,
mert a szívemmel nézek rád.
A szívemmel látlak téged,...
...most itt vagy és minden oly szép.
A szívemmel látlak téged,
a szívemmel gondolok rád.
https://www.youtube.com/watch?v=Thn3F70b36w
*
A szerelem/házasság csodájának
súlya az ember életminőségében
A tényleg boldogító Igen! Akarom!
A beteljesült szerelem isteni ajándéka.
A menyegző út a földi mennyországba!?
Együtt lenni jóban-rosszban holtomiglan...
A szülő-gyerek, testvér/barát, elv- és bajtárs
kapcsolat után, mellett, de még inkább előtt:
a legfontosabb szabadon választott kötelékünk,
ami megtáltosíthatja még az állatorvosi lovat is...
Felnőttkorunk túlnyomó részének társa
ágyban és asztalnál, házban és lakószobában,
munkában és játékban, társaságban/magányban,
örömünnepen és gyászban, gyereknevelésben stb.
Férfi/félszemmel hitvesemre nézve
arról a töméntelen sok minden jóról,
amit nem kap meg, amiről végleg lemarad
a(z élet)társtalan/rossz kapcsolatú emberlény
|
