Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó kort teremtő-fenntartó ember XXXIII.

Őrzés és javítás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

Kinek és miért mondjál köszönetet, fejezd ki hálád 4.



Szabó Lőrinc: Gyengeség

Csak egy kicsit voltam becsületes,

csak egy kicsit nem bántam, hogy mi lesz,

csak egy kicsit próbáltam igazi

szeretettel szólni, segíteni,

csak épp elkezdtem, s máris visszavág

s ellenem fordul a legjobb barát.

Csak épp elkezdtem... Gondoltam: ez az

ember erős, az egyetlen igaz,

ez az egyetlen, aki keresi

és elbírja és hasznát is veszi,

hasznát annak, amit mindenki tud

s amit elrejt előle a hazug.

Arra gondoltam, hogy szeretem,

hogy megtisztítom, megkétszerezem

az erejét s még szebb lesz, még nagyobb,

s arra, hogy ő maga kért, bíztatott,

ő akarta... És szólni kezdtem... És

egyszerre kiderült a tévedés:

kiderült, hogy itt is hazudni kell,

hogy az igazat ő se bírja el,

és hogy az elszánt hízelgő, aki

a háta mögött csak kineveti,

az nemes neki, az bölcs, az barát,

én meg irígy vagyok, vagy még kutyább,

még gonoszabb... Mi lelt? - förmed reám,

az árulóra, s látom, az agyán

hogy ömlik el a fájó, megriadt,

tiltakozó s gyanakvó indulat:

Mi lelt? Már te is?... - és szavain át

szinte robban a sértett hiúság.

Borzadva nézek a szemébe, és

mosolygok és dadogok: - Tévedés,

félreértettél... És már hazudok,

hazudok neki, csűrök-csavarok:

mentek valamit, őt és magamat

és szégyenkezem mindkettőnk miatt.

*

Sajó Sándor:

Új Ábel

Anyám! Kegyelmed özvegyasszony,

És szűken van kenyerünk,

Azért én, lássa, nem panaszolom,

Hogy Káin együtt él velünk,

Bár nem kegyelmed szülte őt: -

Legyen testvér az istenadta,

Ha ős törzsünkkel összenőtt,

De kikesergem a világba,

Jószívem hozzá mind hiába,

És velünk él egy kenyéren,

Nekem e Káin nem testvérem!

Anyám! E Káin csúf szokásból

Minden dolgomba belegázol,

Játékban, utcán, kint a pástom,

A taligánkat sohse húzza,

Mikor meg tolná, visszahúzza,

Zsebemből kicseni a gombot,

Tarisznyámból a kenyeret, -

Amit én gyűjtve összehordok,

Ő széjjelszórja és kinevet,

Más kedvét ellenem szítja,

Utcák kutyáit ellenem uszítja

S örül, ha folyni látja vérem, -

Nekem e Káin nem testvérem!

Anyám! Én e Káint bepanaszlom…

Kegyelmed gyönge beteg asszony,

S míg betegen nyög itt az ágyban,

Ő miért fütyül kint oly vidáman?

Ha házunk őneki is háza,

Idegenek közt miért gyalázza?

Ha idegen a lelke tőlünk,

Anyám, - Káinnal miért veszkődjünk?…

Nem vagyunk senki kapcarongya,

Én nem leszek Káin bolondja, -

Anyám! Nekem már forr a vérem:

Nekem e Káin rossz testvérem, -

Anyám, így élni nem öröm…

Én Káint többé nem panaszlom,

De ezt így nem bírom sokáig,

S ha Káin jobbá most se válik,

Akkor az Isten irgalmazzon, -

Bevégzem vele nagy pöröm:

Anyám, - én e Káint megölöm!

*

pBelém plántáltad: a tisztesség, becsület életfontosságát

pBelém tukmáltad a legkeserűbb testi-lelki orvosságot is

pBennem olyan jót is találtál, amiről magam se tudtam

pNem engedted, hogy a hízelgők megrontsák önismeretem

pBíráltál, hogy jobban csináljam, de kedvem nem elvéve

pBiztató pillantásokat küldtél, amikor a gödörben vergődtem

pBiztonságot nyújtott: fedezékem, menedékem, hátországom volt

pBiztosítottad a napi betevő falatomat, fedelemet, mentsváramat

pBotlásom kicsinyítetted, saját példáddal vigasztaltál

pBölcsességed, tapasztalatod ingyen közkinccsé tetted

pBölcsességre vezető jó könyvekkel ajándékoztál meg

pBűnöm tudatára ébresztettél, bűntudatot nem gyártottál

pBüszke volt rám és ezt nyíltan is éreztetted is velem

pÚgy dicsekedtél velem, hogy ez ne szállhasson a fejembe

pCéljaimhoz eszközöket javasoltál, induláshoz lökést adtál

pCerberusként vigyáztál nyugalmamra kirekesztve a zavarókat

pCipőm kipucolta, lábam és szennyesem mosta

pCsatlakoztál, fantáziát látt(att)ál vállalkozásomban

pCsillapítottad, elviselhetővé tetted a fájdalmam

pDédelgettél, cirógattál, babusgattál, ajnároztál

pDrukkoltál, ha az iskolában/életben „vizsgáztam”

pDurvaságom csiszolgatta, vadhajtásaim nyesegette

pÉberen őrködtél betegágyamnál, krízishelyzetemben

pRáébresztettél, hogy milyen lelki gazdag is vagyok

pEgészséged, épséged rovására is mentettél, védtél

pEgy mindenkiért, mindenki egyért alapon társultál

pEgyenrangúsítottál, már korán egyenlőként kezeltél

pEgyüttműködtél – zökkenőmentesen kooperáltál velem

pÉjszaka is hazafuvaroztál, költözni segítettél

pKényelmessé, kellemessé tetted napi életemet

pAz én lelki üdvömért el is kárhoztál volna értem

pEladtad értem, elajándékoztad nekem a kincseidet

pSzépen elbúcsúztattál, visszavártál, hívtál és fogadtál

pEldugtad a piát, értem vállaltad: rossznak mondjalak

pElég volt egyszer szólnom/kitaláltad a gondolatomat

pElég volt egyszer vizsgáznom előtte, nem kellett újra

pJól és jókor büntettél, hogy időben észhez térjek

pSzülőként, tanárként nem bratyiztál, haverkodtál

pÉlelmeztél, elláttál élelemmel - méregtelenítettél

pÉlettársam voltál/maradtál holtodiglan, holtomiglan

pElfogadtad, és igyekeztél megismerni barátaimat

pElgondolkodtattál – jókor és jól „provokáltál”

pElhárítottad a rám leselkedő fizikai-lelki veszélyt

pElhárítottad a veszélyt (bomba, leszakadt vezeték)

pElhitetted velem, hogy én is boldog lehetek

pElintézted, amire kértelek, viszonzást nem várva

pElismerted teljesítményem, építő volt a kritikád

pHamar elismerted, ha bármit is vétettél ellenem

pEljöttél megnézni (ballagás, fellépés, meccs stb.)

pMegtisztelt jelenlétével - hívással, hívás nélkül is

pElkísértél, ha féltem - oldottad lelki görcseimet

pEllenőriztél, utánam néztél - felügyeltél munkámra

*

Békebeli kannibálok

1.

Mint a békebeli 

kannibálok 

egymást zabálják 

föl a barátok 

mintha nem volna 

már ki ellen 

hurrá hajrá most 

egymás ellen!

2.

Eljött itt van 

ütött az óra 

álmainkból mi 

válik valóra 

ha már az első 

szabad percben 

"perben haragban" 

egymás ellen.

3.

Akikkel eddig 

egy asztalnál 

most külön ülünk 

hamis boroknál 

nézzük a jövőt 

ködbe térül 

fölös homállyá 

hitünk nélkül.

4.

Csontjaink vádlón 

ittmaradnak 

nevezik őket 

ENNEK ANNAK... 

kiken fogott a 

magyar átok 

hetedíziglen 

kannibálok!

(1989)

Nagy Gáspár

*

Ivan Krilov:

Kutyabarátság

A konyha ablaka alatt

napozott Heki s Bodri, bár

úgy illett volna, hogy a kapunál

vigyázzanak

a házra; de mert jóllaktak s mivel

jólnevelet kutya nappal nem ugat

s nem akaszt tengelyt senkivel,

csöndben megtárgyaltál életük sok szabályát,

jó s réssz munka és gyakorlat tanácsát

s végül azt, hogy a mi a barátság.

"Mi lehet kedvesebb," szólt Bodri, "mint mikor

két jóbarát szíve igazán egybeforr?

Mindenkinek közös szolgálatára lenni,

egymás nélkül nem enni-inni:

be szép s barátunkért szirtknét helyt állani,

meghitt órákban együtt szállani

nemes mulatságok egébe:

ily örömöknek se mása, se vége!

Ha például mi ily barátok, ily dicső

testvérpár lehetnénk, Heki s Bodri, mi ketten:

bizisten

észre se vennők, hogy fut az idő!"

"Szád a szívemet mondta ki,"

felelt neki

Heki,

"úgyis rég fáj, hogy a közös udvarban annyit

civakodtunk. S miért? Gazdánknak hála, van mit

ennünk, és lakásunk, remek.

Sőt, ezenfelül is roppant szégyen előttem,

hogy noha hír s példaszó emleget

kutyahűséget és szívet, 

ebországban éppúgy nincs még igaz barátság,

ahogy az emberek között sem."

"No, de mi majd példát adunk",

ujjongott Bodri, "nyújtsd a praclid!" - "Itt van!"

És lett ölelkezés, könny s eskü. Csókjaikban

büszke hit lángolt. "Ah, kihez hasonlítunk?"

Óh, én Oreszteszem!" "Drága Pyladeszem!"

"Távozz tőlünk, romlás, veszedelem!"

De sajnos, a szakács épp egy csontot dobott ki

a konyhaablakon: uccu, rá, Heki, Bodri!

Oresztesz s Pyladesz összeakaszkodott. 

Mi maradt a frigyből, amit kötöttek? 

Zenebona, repülő szőrcsomók.

Végül vödör vizek kergették széjjel őket.

*

Ilyen barátokkal van tele a világ.

Bátran állíthatjuk, hogy a mai barát

szinte mind egy-kutya:

egy-test s egy-lélek szemre s messziről,

de ha közéjük konc repül,

olyanok, mint Heki s a Bodrija.

(Ford.: Szabó Lőrinc)

*

pEllenségem voltál, aki miatt csak azért se adtam fel!

pEllenség, aki mégis igazat mond, olykor egyedül ő

pEllopta az embernek a tüzet (láncra vert Prométheusz)

pElnézted fogyatkozásaimat, nem csaptál le a ziccerre

pVet, gondoz és arat: gabona, zöldség, gyümölcs

pAkár szívességből is megjavítja, ami elromlott nálam

pElőadó humoristák, akik tanítottak magamon nevetni

pÁldozatos tanulás után előadta a zeneirodalom remekeit

pElőbb nekem adtál, magadnak a maradék jutott

pElőimádkoztál, segítettél merni hangosan imádkozni

pElőkészített az életben/pályán rám váró nehézségekre

pElőszeretettel viseltetett irányomba, előnyben részesített

pElrejtettél, elfedeztél, amikor halálra kerestek

pEltartottál sokáig, hogy én majd jobban élhessek

pÉltettél – megéljeneztél, jó híremet keltetted és vitted

pEltűrted, elviselted hülyeségeimet, kellemetlen szokásaimat

pElvarázsoltál, elbájoltál: szerelmes lehettem beléd

pKihúzva a letargiából egészen az eufóriába emeltél

pElvetted, eldobattad velem fölösleges-káros mankóimat

pÉlvezetesen-érdekfeszítően tanítottál, meséltél, anekdotázzál

pElviselted hisztim, dühkitörésem, vagdalkozásom

pElviseltél, ha kiállhatatlan, kibírhatatlan voltam is

pSegítettél kijönni rossz passzomból, mélabúmból

pElvitted és kihoztad leveleimet, csomagjaimat

pElvittél magaddal programjaidra, s beavattál azokba

pEmancipáltál – felszabadítottál, nagykorúsítottál stb.

pEmberszámba vettél, sőt: még magad fölé is emeltél

pEmlékeztettél küldetésemre, ha netán elfeledtem volna

pNem hagytad, hogy elaltassam a lelkiismeretemet

pEnergiaszolgáltató – közmű fenntartó – szemetes

pEnergiával töltöttél fel, erőt adtál: összefogtál velem

pSegítettél önállósodni, a saját lábamra állni: felnőni

pEngedtél és tanácsaiddal segítettél is szárnyalni

pEngem választottál sokmilliárdból hitvesül egy életre

pEnnivalóm megtermelte, tárolta, szállította, eladta stb.

pÉrdek nélkül tetszettem neked, ez hitelesítette tetszésed

pÉrdekeim képviselted (ha kellett, még ellenem is)

pÉrdekem képviselted – érvényesítetted nélkülem is

pÉrdeklődést keltettél fel új világok, dimenziók felé

pErősítettél – megerősítettél/visszaigazoltál és cáfoltál

pÉrtékelted művem, munkám, megjelenésem stb.

pMindig értem haragudtál, soha nem ellenem

pÉrtem kockáztatta a neki is fontos kapcsolatunkat

pÉrzékenyítettél – szenzibilizáltál finom árnyalatokra

pEsernyőt, védőernyőt, pajzsot tartottál fölém/elém

pEste nekem meséltél – személyre szabva rögtönöztél

pÉszlelted-kihangosítottad rejtett, néma segélykiáltásom

pEszmélni tanítottál, ha eszméletlen/téveszmés voltam

pÉszrevetted, ha engem éppen valami engem bántott

pÉszrevetetted velem, ha valakit éppen megbántottam

pÉtvágyat csináltál – az én szájízemre főztél

pEvangelizáltál – az örömhírt örömmel tudattad

*

Publius Ovidius Naso:

A hűtlen baráthoz

Mondjam-e? hallgassak? s név nélkül szóljon-e vádam

vagy mindenki előtt verjem-e dobra: ki vagy?

Nem kell név, hogy még panaszom se legyen a megőrződ,

és ne az én versem hordja a híredet el.

Míg jó volt, biztos volt építménye hajómnak,

elsőnek jöttél társamul akkoriban.

Most, mert elfordult a Szerencse, sehol se vagy, ámbár

szükség inkább most volna reád igazán:

Színlelsz, hadd higgyék: sose ismertél, s nevemet ha

hallod, rákérdel: Naso? ugyan ki is ő?

Az vagyok én, akihez, bár nincs ínyedre, ha mondom,

gyermekkortól köt régi baráti kapocs.

Az vagyok én, ki először tudtam gondjaid és ki

éppúgy osztottam szórakozásaid is.

Az, ki az asztalnál veled ültem - szinte családtag,

s úgy vélted: költő én vagyok, én egyedül.

S az vagyok én, ki hogy élek-e, hűtlen, azt se tudod már

érdeklődni kicsit rólam: eszedbe se jut.

Vagy sose kedveltél: akkor színlelted az érzést;

vagy ha igen: hát nem vagy nagyon állhatatos.

Nos hát, bökd ki, miféle harag tett ennyire mássá;

mert ha alapja csekély: van panaszomra alap.

Mondd, mi dolog gátol, hogy mint rég, most ne olyan légy?

Vagy tán úgy tartod: bűn, hogy egem beborult?

És ha javakban, tettekben késett segedelmed,

írni azért tudtál volna talán valamit.

Kétlem ugyan, de olyasmit hallok, hogy csufolódtál,

mert elbuktam, hogy még a szavad se kimélt.

Mit teszel, ostoba? Elszárítod a könnyet irántad:

majd, amikor tőled száll a Szerencse odébb.

Azt mondják, ez az istennő lábujjhegyen áll csak

forgandó kerekén, s ingatagon lebeg ott.

Bármi levélnél, szellőcskénél lengetegebb ő;

könnyelműséged egy vele csak, nyomorult.

Gyönge fonálon függnek mind az emberi dolgok,

és az imént viruló tönkre jut egyszeriben.

Gazdag Krőzus ritka hatalmáról ki ne hallott?

S ellenségeinek, lám, a kezébe esett.

És akitől nemrég féltek Syracusa lakói,

mint gyermeknevelő ette sovány kenyerét.

Volt-e nagyobb Magnusnál? Mégis futva a régi

védenc védelmét kérte alázatosan.

És akinek az egész föld leste szavát, nos, akárki

másénál kevesebb lett szava súlya utóbb.

És a Jugurtha-verő, cimber-tipró, ki alatt, míg

consul volt, Rómánk annyiszor ült diadalt,

sárban bújt meg Marius és nádas mocsarakban,

sok-sok méltatlan sérelem érte e hőst.

Emberi dolgokban csak játszik az isteni fenség,

s már a jövő óránk, az se lehet bizonyos.

Nékem mondott volna ilyesmit bárki: a Pontus

mellé jutsz, s géták íja riaszt valaha,

menj, azt mondom, igyál agytisztító folyadékot

és mindent, ami csak Anticyrában akad.

S így jártam mégis. Ha volna erőm a halandók

ellen, a fő isten fegyvere ellen alig.

Jobb, ha te is félsz s gondolsz rá, hogy amit ma derűsnek

látsz, ki se mondod még, s hirtelen elkomorul.

(Ford.: Csorba Győző)

*

HÁLA ÉS KÖSZÖNET

a Jóistennek és nektek:

Jó szülők, családtagok, rokonok, szomszédok

Jó barátok, ismerősök, társak, kollegák

Jó papok, tanárok, orvosok, ápolók, segítők

Jó termelők/szolgáltatást nyújtók, mesterek

Jó bölcselők, írók, festők, muzsikusok, színészek stb.

Jó hivatalos ügyintézők, igazságszolgáltatók stb.

Jó - kinevezett, választott, karizmatikus – vezetők

p.s.:

De még nekik is: komoly, méltó ellenfelek,

riválisok, ellenlábasok, sőt nyíltan rosszakarók,

vesztemre törő ellenségek, hisz ők is tanítottak,

neveltek, edzésben tartottak és motiváltak stb. stb.