Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok
Táltos paripák helyett állatorvosi lovak
Jóisten országai helyett földi-égi poklok
Életminőség vizsgálódás magyar nyelven
Oly jó kort teremtő-fenntartó ember XXXII.
Őrzés és javítás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke
Kinek és miért mondjál köszönetet, fejezd ki hálád 3.
Ujfalvy Krisztina:
A barát
Szenvedhetetlen maradna
A fatumnak durvasága;
Ha minden rosznak nem volna
Valami kis orvossága.
Már ha lelked sohajtásit
Jó barátod hallgathatja:
Kínos terhed fájdalmait
részvétellel gyógyíthatja.
Kevés még az eléghez, de
Oh mégis be sokat teszen,
ha egy igaz barát szíve
Könnyid spongyiája leszen.
Egy téged sajnáló lélek,
Sebed gyógyító flastroma:
Midőn sorsod inségének
földre nyom véres ostroma.
Jaj! de beh sok álnok szívnek
Keserged csalfa játékát,
Amíg egy igaznak s hívnek
Kapod édes ajándékát.
S ritkaság, ha állandó lesz,
Mert vagy halál vagy más eset
Birtokodba hamar kárt tesz,
S nyereséged porba esett.
Találni baj, veszteni jaj!
Mind a kettő veszedelem;
De kivált az utolsó zaj
Egész a végig gyötrelem.
Szegény élet! beh sok színű
szenvedés kisér a sírba,
Ahol egy nem ismert ízű
Nyugalom takar a porba.
A pora, hol egy kis földbolt
Oszt széllyel azon részekre,
Melyek egyesültenek volt
Hajdan csak szenvedésekre.
S melyekkel földi játékod
Sírva nevetve, ha végzed,
Itt leled bérajándékod:
azt, hogy szíved már nem érzed.
Itt kapod fel, csak azt amit
Élet s világ, bár fogadtak,
De nem nyertél tőlük semmit,
Mert nyugodalmat nem adtak.
Barátságok részrehajló
Volt, s kedvezések kétszínség,
Csak csendességid tolvajló
S fájdalmig munkáló inség.
De hát nyugtod sírhalmának
Hantjai mint kedvesülnek,
Ha barátod fájdalmának
Bús forrási nedvesűlnek;
S reszketve addig érkezvén
Szorult mejjel dől sírodra,
Reád visszaemlékezvén
vérkönyűket sír porodra.
(Forrás: Ujfalvy Krisztina és kiadatlan versei 1882.)
*
pAki hálátlan szerepben elém tette az igazmondó tükrét
pAmi a tied, az enyém is volt - ami tetszett, azt nekem is adtad
pAmi nekem fontos, az neked is azzá vált, ha még nem is értetted
pAmikor börtönben voltam, meglátogattál - tartottad bennem a lelket
pAmikor börtönből szabadultam: ruhát, élelmet, szállást, munkát adtál
pApám (helyett apám) voltál - aki énértem szigorú, aki nem bratyizgat
pApró figyelmességgel javította közérzetem, pillanatnyi hangulatom
pÁtadtad a helyed, előre engedtél, segítettél leszállni, terhem vitted
pÁtadtad a jobb helyet, a jobb falatot, a jobb lakást és állást nekem
pÁtengedted nekem az ösztöndíjad, kitüntetésed, munkád, előjogod
pÁtengedted az egyik veséd, amikor úgy tűnt, létszükség van rá
pÁtvállaltad az én büntetésem - magadra vállaltad a disznóságom
pAutóm javítottad, szerelőhöz vontattad - autóstopposként felvettél
pAz eredményeidre támaszkodhattam - kitapostad az utat előttem
pAki az emberiség jótevője: felfedező, feltaláló, vallásalapító, bölcs
pAki az én kedvemért mindenből, „csak” a lényegből nem enged
pAz utcáról befogadtál, mint kóbor kutyát, háztűz mellé ültetve
pAzt akartad, úgy képeztél ki s tovább, hogy túlszárnyaljalak téged
pBábáskodó, kísért gyerekeim/műveim kihordásánál, szülésénél
pBabusgattál, dédelgettél, becézgettél - ringattál és hintáztattál
pBajtársam voltál, aki a hátára vett és vitt, amikor megsebesültem
pBánatom legelőször is veled oszthattam meg, s így lett egyre kisebb
pAlám dolgoztál – helyzetbe hoztál, kiszolgáltál, felkaroltál
pAlaposan kivizsgálta – helyesen diagnosztizálta betegségem
pNem engedte, hogy gyógyulásom stb. felelősségét rá hárítsam
pÁlbarátaimat leleplezted – a te tükrödben láttam hamisságuk
pÁldást kértél és adtál minden jót és jól akarásomra
pAlkalmazkodtál hozzám, amennyire csak tőled tellett
pÁllamférfiként viharban is jól kormányozta az országhajót
pÁllásod, egzisztenciád is kockáztattad, de kiálltál mellettem
pAlternatívákat mutattál, amikor én csak egy rossz utat láttam
pAmi nekem fontos, az pusztán emiatt már neked is az
pÁpoltál és gyógyítottál – és rávezettél az öngyógyításra
pMankót adtál, ha kellett, de jókor el is vetted azt tőlem
pBajtársam voltál, a hátadon cipeltél ki a frontvonalról
pBánatom és örömöm is veled oszthattam és szorozhattam
pEllene voltam, mégis mindent megtett, hogy elmondhassam
pBaráti kölcsönt adtál – kamat nélkül, sőt: vissza se várva
pBármikor hívhattam, mindig elérhető volt, sose rosszkor...
pBátorságot öntött belém, amikor kishitűen elcsüggedtem
pBeajánlottál, kezeskedtél, jót álltál: kockáztattál értem
pBearanyoztad a legszürkébbnek induló napomat is
pBeavatkoztál a krízisemben, nem nézted közönyösen
pBecéztél, kedvesen szólítottál: örültél, hogy láttál
pBecukroztad a keserű pirulát, amit le kellett nyelnem
pBecsületes megtalálója és megőrzője voltál értékeimnek
pBecsültél, felnéztél rám, amivel az önbecsülésem növelted
pBelém láttad azt, aki egykor lehetek, s ezért lettem is
pBelém tukmáltad a keserű - lelki - orvosságot
pRábeszéltél a fájdalmas - lelki - műtétekre
pBemutatkoztál tudtomra adva: számíthatok rád
pBemutattál fejlődésem szolgáló jó embereknek
pBennem mindenekelőtt a jót kerested/találtad
pBeszéd- és vitakészségem javítgattad
*
Gellért Oszkár: Barátaim...
Barátaim, valahányszor ez a kéz itt
Ujjai közt tollat szorítva remeg,
Éji óráim a ti szellemeiteket idézik.
Valamelyitekhez most készül egy izenet.
Óh, sose ülök én ilyenkor árván, felejtve,
Magányos szobában elhagyottan.
Barátaim, ti ültök körül ottan.
Fejeteket a melletekre ejtve.
Veled vagyunk - mondjátok - de arcunkat még nem mutatjuk...
És vártok, csak vártok türelemmel, csupa drága lelki rokon.
S az ihlet szent madarai ott ülnek vállaitokon:
Fülemilék, rigók, galambok, sasok, vagy néma hattyúk.
És várnak ők is, szent madarak. Hogy a szívemet egyék.
S egyszerre csak egy megmozdul közülök szárnyát emelvén,
S akinek vállán ült, most feláll, közelít és idelép mellém
És megfordítja a tollat s az égnek szegzi hegyét!
Aztán fejét fölvetve: már megmutatja az arcát.
Én pedig nevén szólítom és azt mondom neki: Tartsd hát,
Tartsd hát barátom. - S mint ahogy kardjába a nemes belédőlt,
Ráborulok én is a tollra: új szóért, új római férfi.
S az a hang, ami így szakadt föl egykor az ő kebeléből:
Az enyém, s a lelki rokonnak szól, az hallja és megérti.
*
pA rosszmájú pletykáknak nem adtál hitelt
pA végzetes lépéstől erővel is visszatartottál
pBeszerezted a hiánycikket (anyagbeszerző)
pBevallottad gyengeséged, hogy ne istenítselek
pBevásároltál nekem, kulimunkát végeztél értem
pAz ellenző hangadók ellenére bevettél a csapatodba
pBevezettél ismeretlen területre: idegenvezetőm voltál
pMegosztottad velem sikereid/kudarcaid tapasztalatát
pBevontál – meginvitáltál a programjaidba
pBíráltál: jobban csináljam, mert képes vagyok rá
pTudtad, mikor kell büntetni, s mikor kegyelmezni
pBizalmadba avattál, és ezzel is magasra emeltél
pBiztonságot nyújtottál: fedelet, kenyeret
pBiztosítottál - előre garanciát vállaltál értem
pBókoltál, szépeket mondtál, önképem „retusáltad”
pBoldogítottál - hagytad magad általam is boldoggá tenni
pBotlásom jókor bagatellizáltad/dramatizáltad
pBöjtöltél, fogadalmakat ajánlottál fel értem
pBölcs életelvekbe avattál be – életpéldát adtál
pBölcs prédikációt tartottál az én épülésemre is
pBurokban, inkubátorban kezdtél felnevelni
pBútorod, ruhád, lábasod stb. nekem adtad
pFelértékelted jó ügyhöz méltó buzgalmamat
pFel sem fogott bűnöm tudatára ébresztettél
pFölös-káros bűntudatomat leleplezted
pVédőhálót tartottál halálugrásaim alá...
pBüszke voltál rám – dicsekedtél velem
pHelyesel céljaimhoz eszközöket javasoltál
pCerberusként vigyáztál nyugalmamra
pCipőm kipucoltad, szennyesemet kimostad
pCsatlakoztál hozzám, erősítve vállalkozásomat
pÉrtő-érző szóval/gyógyírrel csillapítottad fájdalmam
pDicsértél, de csak jókor és kellő mértékkel
pDiplomáig eltartottál, pályakezdéskor támogattál
pDrukkoltál, ha „vizsgáztam”, próbát álltam ki stb.
pDurvaságom csiszolgattad, vadhajtásaim nyesegetted
pÉberen őrködtél, virrasztottál betegágyamnál
pÉbresztettél álomkóromból, ráébresztettél a valóra
pEgészséged, testi épséged rovására is mentettél
p„Egy mindenkiért, mindenki egyért” voltál köztünk
pEgyenrangúsítottál, teljesen egyenlőként kezeltél
pEgyüttműködtél, kooperáltál velem és értem
pÉjszaka is hazafuvaroztál, hajnalban is felkeltél miattam
pAkár még el is kárhoztál volna értem, úgy szerettél...
pNem engedted, hogy vitánk veszekedéssé fajuljon
pA nemes becsvágyam felpiszkáltad: forgassam talentumom
pBefogadó nyilatkozatot adtál, amikor hajléktalan voltam
pBefogadtál a menhelyre, a szobádba és a bizalmadba
pBeleéreztél a kínlódásaimba, gyötrődéseimbe
pMegkönnyítetted, hogy bevallhassam szégyellt bűnöm
pTörted a fejed életproblémáim legjobb megoldásán
pBelém fektettél időt, pénzt önhasznot nem remélve
*
(„Eutanázia” /kegyelemdöfés)
Esik az eső, ázik a heveder,
Gyönge lábamat szorítja a kengyel.
Bársony lekötés húzza a lovamat,
Nehéz karabély nyomja a vállamat.
Megjött a levél fekete pecséttel,
Megjött a muszka százezer emberrel.
Négyszáz ágyúval áll a harc mezején,
Így hát jó anyám elmasírozok én.
Jött egy kapitány piros pej paripán,
Kardja megvillan a jobbik oldalán.
Kardja megvillan az ágyú eldurran,
Szép piros vére a földre kiloccsan.
Sírhat-ríhat már az az édesanya,
Kinek a fiát viszik háborúba.
Kezét vagy lábát golyóval átlövik,
Meg se hal szegény, mégis eltemetik.
Kedves pajtásom, ha így látsz engemet,
Szállj le lovadról, lőj agyon engemet,
Vagy a szuronyod szegezd a mellemnek,
Ne hagyj sokáig szenvedni engemet!
https://www.youtube.com/watch?v=2oFMfUPrFDw&list=RDqp97UqIi9o4&index=9
*
HÁLA ÉS KÖSZÖNET
a Jóistennek és nektek:
Jó szülők, családtagok, rokonok, szomszédok
Jó barátok, ismerősök, társak, kollegák
Jó papok, tanárok, orvosok, ápolók, segítők
Jó termelők/szolgáltatást nyújtók, mesterek
Jó bölcselők, írók, festők, muzsikusok, színészek stb.
Jó hivatalos ügyintézők, igazságszolgáltatók stb.
Jó - kinevezett, választott, karizmatikus – vezetők
p.s.:
De még nekik is: komoly, méltó ellenfelek,
riválisok, ellenlábasok, sőt nyíltan rosszakarók,
vesztemre törő ellenségek, hisz ők is tanítottak,
neveltek, edzésben tartottak és motiváltak stb. stb.
|