Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember XXVI.

Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

Társtalanság: a jó emberi kapcsolatok hiánybetegei 3.



MÓRA FERENC

A DIDERGŐ KIRÁLY

Mese, mese, mátka, pillangós határba:
Volt egyszer egy király Nekeresd országba.
Nevenincs királynak nagy volt a bánata,
Csupa siralom volt éjjele, nappala.
Hideg lelte-rázta, fázott keze-lába.
Sűrű könnye pergett fehér szakállába:
"Akármit csinálok, reszketek és fázom,
Hiába takargat aranyos palástom!
Aki segít rajtam: koronám, kenyerem
Tőle nem sajnálom, véle megfelezem!"

Százegy kengyelfutó százkét felé szaladt,
Tökszárdudát fújtak minden ablak alatt:
"Ki tud orvosságot a király bajáról,
Hol az a bölcs ember, aki jót tanácsol?"
Adott is ezer bölcs ezeregy tanácsot.
De együtt se ért az egy falat kalácsot.
Didergő királynak csak nem lett melege,
Majd megvette szegényt az Isten hidege.
Körmét fúvogatta, keserűn köhintett,
Bölcs doktorainak bosszúsan legyintett:
"Bölcsekkel az időt ne lopjuk, azt mondom,
Hívjátok elő az udvari bolondom!"

"Hallod-e, te bolond, szedd össze az eszed,
Adj nekem tanácsot, akárhonnan veszed."
"Teli van énnálam ésszel a szelence:
Hideg ellen legjobb a meleg kemence.
Gyújtass be csak, komám" - nevetett a bolond,
S nevetett köntösén a sok arany kolomp.

Kergeti a király ki a sok léhűtőt:
Hozzák fülönfogva az udvari fűtőt!
"Hamar cédrusfával a kandallót tele,
Urunk-királyunknak attól lesz melege!"
Nagy volt a kandalló, akár egy kaszárnya,
El is égett benne vagy száz cédrusmáglya.
Sergett is a király előtte, megette,
Utoljára mégis csak azt dideregte:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Már a szakállam is csak úgy reszket bele!"

Nyöszörög a fűtő: "Felséges királyom,
Életem-halálom kezedbe ajánlom,
Most dobtam bele az utolsó forgácsot,
Jó lenne hívatni az udvari, ácsot!"

Nekibúsult erre a didergő király,
Szigorú paranccsal a kapuba kiáll:
"Vágjátok ki kertem minden ékességét,
A szóló szőlőnek arany venyigéjét,
A mosolygó almát, a csengő barackot,
Hányjatok a tűzre minden kis harasztot!
Széles ez országban amíg erdőt láttok,
Kandallóm kihűlni addig ne hagyjátok.
Jaj, mert mindjárt megvesz az Isten hidege,
Csak úgy kékellik már az ajkam is bele!"

Csattognak a fejszék, sírnak erdők, berkek,
Recsegnek, ropognak a gyümölcsös kertek.
Sok lakójuk fejét bujdosásnak adta,
Fészkit ezer madár jajgatva siratta.
A rengeteg fákból egy szál se maradt ott,
Aranyos kandallón mind elparazsallott.
Didergő királynak de minden hiába,
Nyögve gubódzik be farkasbőr bundába:
"Fűtsetek, mert megvesz az Isten hidege,
Csak egy fogam van már, az is vacog bele!"

Nekeresdországban van is nagy kopogás,
Ripegés-ropogás, siralom, zokogás.
Dolgozik a csákány, fűrész, balta, horog -
A király ajtaja egyszer csak csikorog.
Betipeg egy lányka, icike-picike,
Gyöngyharmat tündöklik lenvirágszemibe.
Az ajaka kláris, a foga rizskása,
Csacsog, mint az erdő zengő muzsikása:

"Ejnye, de rossz bácsi vagy te, király bácsi!"
Megfordul a király: "Ácsi, kislány, ácsi!
Azt se tudom, ki vagy, soha se láttalak,
Mért haragszol reám? Sohse bántottalak!" -
Kerekre nyitotta a csöppség a szemét:
"Minek szedetted le a házunk tetejét?
Hó is hullongázik, eső is szemezik,
A mi padlásunkra az most mind beesik;
Elázik a bábum kimosott ruhája,
Vasárnap délután mit adok reája?"

Mint amikor nap süt a jeges ereszre,
A király jégszive harmatot ereszte.
Szemében buggyan ki szívének harmatja,
Szöghaját a lánynak végigsimogatja:
"Ne félj, a babádat ruhátlan nem hagyom,
Bíborköntösömet feldaraboltatom.
Bársonyrokolyája, selyem főkötője,
Lesz ezüstkötője, aranycipellője!"

Most már meg a kislány mondta azt, hogy "ácsi!
Mégiscsak jó bácsi vagy, te király bácsi!"
Örömében ugrált, tapsikolt, nevetett -
S didergő királynak nyomban melege lett!
A tükörablakot sarokra nyitotta,
Városa lakóit összekurjantotta:
"Olyan meleg van itt, hogy sok egymagamnak,
Juttatok belőle, aki fázik, annak!"

Tódult is be nyomban a sok szegény ember,
A márvány-téglákon nyüzsgött, mint a tenger.
Ki is szorult tőlük király a konyhára,
Rájuk is parancsolt mindjárt a kuktákra:
"Asztalt terigetni, ökröt sütögetni,
Fussatok a hordót csapra ütögetni,
Ily kedves vendég még nem járt soha nálam,
Mint a saját népem - nagy Meseországban...

*

pNem kopog be senki

pNem kérdik meg, hogy vagy

pNem keresnek, ha sokáig nem jössz

pNem biztat, drukkol neked senki

pNem altatnak, nem ébresztenek

pNem figyelmeztetnek a veszélyekre

pNem állnak érted jót

pNem jön senki kártyázni

pNincs kinek dobni a labdát

pNincs kivel beszélgetni

pNincs kinek kiönteni szíved

pNincs kivel eszmét cserélni

pNincs kitől ajándékot kapni

pNincs kinek meglepetést okozni

pNincs, aki ellenőrizzen

pNincs, aki megvédjen magadtól

pNincs, aki szembesítsen magaddal

pNincs, aki ápoljon, gyógyítson

pNincs kivel megosztani örömöd-bánatod

pNincs kire támaszkodni

pNincs, aki ösztönözzön

pNincs, aki inspiráljon

pNincs független tanúd

pNincs elfogulatlan bírád

pNincs művednek objektív értékelője

pNincs, aki kívülről lát téged

pNincs kivel nemesen versengeni

pNincs kivel összehasonlítani magad

pNincs, aki kijavítsa a hibád

pNincs, aki eldugja a piás üveged

pNincs, aki részegen hazavigyen

pNincs, aki viccet meséljen

pNincs, akit ugrathatsz, megtréfálhatsz

pNincs kivel énekelj, muzsikálj

pNincs senki, akivel focizhatnál

pNincs, aki formálja ízlésedet

pNincs, aki megszépítse otthonod

pNincs, aki étellel-sütivel várjon

pNincs kivel szerelmeskedni

pNincs társ a kollektív bölcsességhez

pNincsenek szemek, amik többet látnának

pNincs senki, akivel jót tehetnél

pNincs, akivel te törődhetnél

pNincs, akin segítve Valaki lennél

pNincs, akitől tanulhatnál

pNincs, akit te taníthatnál

pNincs, aki előtt szerepelhetnél

pNincs, akivel szerepjátékba mehetnél

pNincs, aki felvilágosíthatna, eligazítana

pNincs, akit érdekelhetne a sorsod

pNincs, akit nevelve te is nevelődnél

pNincs, aki benned bízva önbizalmad növelné

pNincs, aki felnőtté avató próbák elé állítana

pNincs kinek dicsekedni

pNincs ki előtt szégyenkezni

pNincs kire felnézni/kit lenézni

pNincs kiről példát venni/kinek mutatni

pNincs kitől kérdezni

pNincs kinek (meg)felelni

pNincs kinek bizonyítani

pNincs kit megcáfolni

pNincs, aki tehetséged gondozná

pNincs, akivel összefoghatnál

pNincs, akivel együttérezhetnél

pNincs, aki szolidáris lenne veled

pNincs, aki udvarolna, bókolna neked

pNincs, akinek tehetnéd a szépet

pNincs, aki új ötleteket adhatna

pNincs, aki megmelengetne/lehűtene

pNincs, aki leleplezné öncsalásod

pNincs, aki az úton társ lenne

pNincs társasjáték-társad

pNincs, aki megítélné tetted, teljesítményed

pNincs, aki kiegészítene téged

pNincs, aki ellentétességével vonzhatna

pNincs, aki ügyed védené, vinné

pNincs, akit vendégségbe hívhatnál

pNincs, aki helyettesíthetne téged

pNincs, aki igazat mondana rólad

pNincs, aki kivenné a szálkát…

pNincs, aki bakot tartana

pNincs, akinek tetszeni akarhatnál

pNincs, aki hozzád vonzódna

pNincs, aki javítaná önértékelésed

pNincs, aki örömöt szerezhetne neked

pNincs senkid, aki megvigasztalhatna

pNincs senkid, akihez tanácsért fordulhatnál

pNincs valaki, aki a te véleményedet kérné

pNincs senki, akivel a munkát megoszthatnád

pNincs senki, aki dolgaid javítaná, megszerelné

pNincs senki, aki kihúzhatna a veremből

pNincs senki, aki álmodban vigyázna rád

pNincs senki, aki megfejthetné álmod

pNincs senkit, aki kedvet csinálna neked

pNincs senki, akit felderíthetnél

pNincs senki, akit megnevettethetnél

pNincs senki, aki visszajelzést adhatna

pNincs senki, aki felvidámíthatna

pNincs, aki kíváncsi lenne rád

pNincs, aki levehetne a terheidből

pNincs, aki miatt érdemes lenne élned

pNincs, aki szolgálhatna/akit szolgálhatnál

pNem ismered a szerelem örömeit/gyönyöreit

pNem értheted/érezheted, milyen kincs a barát

pNem érhetnek el jó külső impulzusok

pNincs, aki más szemszögből világítson rád

pNincs, aki falazzon, kiálljon érted

pNincs, aki megvédjen a támadásoktól

pNincs, aki jó, illetve jobb útra tereljen

pNincs, aki erősítse hited és erőtlen tested

pNincs, akivel szellemi párbajt vívhatnál

pNem gyakorolva a szeretet, elsorvad benned

pNincs senki, akiben folytatódna véges életed

pNincs, aki megóvna az elbizakodottságtól

pNincs, aki igaz önismeretre vezethetne

pNincs, aki a túlzásaidra figyelmeztetne

pNincs, aki a kishitűségtől/önistenítéstől óvna

pNincsenek valóságos, csak virtuális kapcsolataid

pNincs, akinek elmondva magad is megértenéd bajod

pNincs senki, akit jól szeretve magad is megszeretnéd

pÉs a többi…

*

Magányos, jótárstalan,

kapcsolat-hiánybeteg emberek

A kóros-káros egyedüllét negatívan értékelő leírása

Akinek nincs jó barátja, jó ismerőse, szomszédja,

kollégája, sport- és játszótársa, vitapartnere, jó testvére,

jó segítsége, bajtársa, „elvtársa”, jó lakó- és útitársa, honfitársa

(vagy éppenséggel jó ellenfele, rosszakarója, akár ádáz ellensége)

Magánzárka, lakatlan sziget, remetebarlang, emberkerülő lét

Gőgös, kevély gazdag/főember, magányos farkas, társas magány,

Kapcsolatszegény, hontalan, elveszett, kiközösített, „autista” lelkület,

Bezárkózó, izolálódó, kivonuló, mizantróp, agglegény, vénlány, meddő

A gyógyulás kezdete a baj felismerése:

ne máson nevess – ne máson szánakozz,

a mese, a példabeszéd pont rólad is szól,

ismerj magadra és bátran változtass életeden...!