A lusta nagygazdalegény I. rész (népmese)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egy nagygazda. Annak egyetlenegy fia volt csak, de azt olyan kényesen tartották, hogy a világon semmit sem hagytak, hogy dolgozzék, még azt sem, hogy egyedül egyék. Reggel felöltöztették, s este levetkőztették, még az ételt is a szájába rakták.
No, hát telt-múlt az idő, annyira fejlődött, hogy nagy legény lett belőle. Már ott volt az idő, hogy járnia kellett volna a leányok után. Az apja még akkor is felöltöztette, levetkőztette, s enni adott neki. Egyszer az apja meghalt, s a legény az anyjára maradt. Az is vetkőztette, öltöztette, s enni adott neki. Egy nap meghalt az anyja is, a legény egyedül maradt. No, már ő magával mit csináljon? volt neki egy unokabátyja, az az unokabátyja odajárogatott hozzá, öltöztette, vetkőztette, s enni adogatott. Egyszer azt mondja neki:
-Öcsém, én örökké nem érkezem, hogy idejárjak hozzád, mert nekem is dolgom van otthon. Házasodj meg, legyen, aki gondoskodik rólad.
- Kit vegyek el, bátyám, hiszen nem jön hozzám senki, mert tudja mindenki, hogy milyen lusta vagyok - mondja.
- Eriggy, menj el ide a szomszéd faluba, van ott egy disznópásztor, annak van egy leánya, s azt vedd el, az hozzád megy.
- Nem jön az bátyám.
- Eriggy csak, próbáld meg, majd meglátod! Este menj a faluba!
Jól van, kapja magát a nagygazdalegény, elmegy a szomszéd faluba a disznópásztorhoz. Köszön, s fogadják. Ott ül este rendes ideig. Este, mikor ment el, a leánynak az apja kikísérte. Másnap odament a bátyja, kérdi tőle:
- Hát, öcsém, hogy volt?
- Eltelt, bátáym, de az apja kísért ki.
- Menj el holnap este is.
El is ment másik este is, köszön, s fogadják. Ott volt rendes ideig, s mikor ment el, kikísérte a leány anyja. Másnap kérdi a bátyja:
- Hogy jártál, öcsém?
- Hát, az anyja kísért ki.
- No, menj el ma este is.
Úgy is tett, köszön, s fogadják. Ott ült rendes ideig, egyszer fölállt s elbúcsúzott. Azt mondja a leánynak az anyja:
- Te, az első este apád, második este kikísértem én, mármost kísérd ki te! Jól van, kikísérte a leány. Azt mondja a legény neki:
- Hát tudod-e, mért jöttem, három estén ide?
- Igen, ha megmondja.
- Én azért jöttem, hogy nem jönnél-e el hozzám feleségül.
- Menjen el, ne csúfolkodjék, maga csak csúfolkodik!
- Én nem csúfolkodom, én azonnal elveszlek, csak gyere hozzám.
- Bemegyek, s beszélek anyámékkal, lám mit mondanak.
Avval a legény elment haza, s a leány bement a házba. Mondja az apjának, hogy mit mondott neki a legény. Azt mondja az apja:
- Bizony jó volna, mert jó gazdasága van. De úgy intézzük, hogy írassa rád.
Másnap odamegy a legényhez a bátyja.
- Nohát, öcsém, hogy jártál?
- Jó volt, bátyám, mert most a leány kísért ki.
- Beszéltél vele?
- Én igen, nem húzódozik.
- Nahát holnap este elmegyünk ketten.
Elmentek ketten, s megkérték a leányt. Oda is adták a nagygazdalegénynek. Attól fogva a menyecske vetkőztette az urát, öltöztette, s enni adogatott neki. Elkövetkezett az aratás ideje, azt mondja az asszony az urának:
- Hallja-e, menjünk aratni, mert mások is mennek már.
- Én nem bánom, csak hozzad a széket.
(folytatjuk)

https://egyszervolt.hu/estimese/a-lusta-nagygazdalegeny-i-resz-nepmese-20200918.html