Mese a hamis lakáskiutalásról

Sárosi Döme egy szesztől és dohánytól bűzlő mozigépész volt, nagyon nehéz volt elviselni a társaságát. Eszti mama kocsmájában volt törzsvendég a Kótaji úton, különösen akkor vált irritálóvá, amikor elkezdte szavalni szirupos metaforáktól csöpögő költeményeit; sajnos tizenöt versszaknál sohasem adta alább. Mi voltunk a kocsmacimborái, két feles és két sör után elismerő böffentésekkel jutalmaztuk költői tehetségét.  Egyetlen „perverz refrénje” még most is zsibbasztja az agyamat:

„Engem megvert a nagybetűs élet, az álmom ezért mostoha néked” Sicc!

Csak egy komikus Rejtő-figurához tudtam hasonlítani, Troppauer Hümérhez, a poéta legionáriushoz, aki rendszeresen félholtra verte társait, ha nem akarták meghallgatni a sivatag rózsáiról írt szonettjeit. Döme elég cingár fiú volt, így nem kellett tartanunk a pofonoktól, inkább az elesettsége miatt volt olyan szimpatikus, olyan aranyosan tudta előadni a zseni költő figuráját, különösen a negyedik kör után.

Felesége kilenc év házasság után zavarta el: nem tűrök egy rajtam uralkodó, élősködő, semmirekellő palit a nyakamon! szöveggel. Minimálbéres mozigépész állásából még a gyerektartásra is alig futotta, szerencsére egy kis plusz jövedelemre tudott szert tenni; a premier filmeket lekamerázta és az elkészült DVD-ket jó áron tovább tudta passzolni.

Elvált férfiként, gyerektartással a nagy szerelemre várt, „kereste a lelkét megérintő múzsát” (ahogy fogalmazott). 2015 szilveszterekor a nosztalgia-diszkóban vártuk az újév köszöntését, amikor csoda történt; éjfél után néhány perccel Dömét valaki nyakon öntötte pezsgővel. Egy tüskés hajú vörös nő volt, Tildának mutatkozott be és bocsánatkérő gesztusok után sáljával Döme nyakát kezdte törölgetni. Maradék pálinkámat rád locsolnám, vörösbegy - mordult rá mérgesen Döme.

- Ne haragudj - mentegetőzött a lány. - Meglöktek.

Egy váratlan lökés is elég a szerelem az első látásra fejezet megírásához. A kocsmacimborákkal csak azt konstatáltuk, hogy Döme eltűnt egy hétre, feltételeztük, talán összejött Tildával. Aztán az egyik este Pöfe barátom születésnapján mégis megjelent, lógó orral, kissé spicces állapotban.

- Mikor lesz az esküvő? - kérdeztük kórusban.

- Nem lesz esküvő. Tilda egy páratlan, vörös, egzotikus tigris, mindent bedobtam, fiúk, de nem tudtam meghódítani, nem vettem be a várat… Értitek? Nem tudtam bevenni. Mindenki a vendégem egy körre, fiúk, de mielőtt még kikérem Eszti mamától, szeretném felolvasni „Meg nem értett szerelem” című versemet. Pöfe, a tüsihajú informatikusunk hangos böfögéssel reagálta le az új szerelmes költemény bejelentését.

- Szegény Döme csak az orráig lát - jegyezte meg grimaszt vágva – Ide figyelj, öcsi, pár hét alatt bebizonyítom neked, Tildát valójában csak az érdek vezérli.

- Miért fontos ez neked?

- Ezt egy egyszerű kísérlettel be tudjuk bizonyítani, szerelmed fehér egér lesz egy labirintusban. Ha akarod, teremtünk számodra egy lakást; számítógéppel szerkesztett banki lakáskiutalást, amivel az ágyikódba tereljük. Hetvennyolc négyzetméter elég lesz?

- De hiszen ez szélhámosság!

- Mostanában a Dembinszky-lakótelepen több lakástömböt építenek, a második emeleten talán jó lesz neked egy kecó, ettől fog elolvadni Tildácska, nem a szonettjeidtől.

- Nincsenek előítéletei, és nem anyagias - mondta barátunk. - Azt hiszem, be tudom dolgozni magam nála, ugyanis a szülei telebeszélték a fejét előítéletekkel, hogy elvált vagyok, és még van egy lányom is, fizetnem kell a húsz százalék gyerektartást, miért nem tud keresni magának egy független, nőtlen férfit. Hidd el, fel tudom benne oldani ezeket az előítéleteket, semmi értelme ilyen lakáskiutalással manipulálni az érzelmeit.

- Egy egyszerű hamisítvány lesz a lakmuszpapír, Döme. Vikár Matildod meleg otthont akar, ezért képes lesz elviselni még az elvált státuszodat is; ha ügyesen tálalod a hamisítványunkat, rövid időn belül széttárja a combjait is.

- Ne légy közönséges… meg aztán nem akarok közokirat-hamisítás miatt a börtönbe jutni.

- Egy tökéletes pecséttel összehozott vicc az egész - próbálta magyarázni Pöfe. - Hamar ágyba juthatsz vele, és ki tudja, talán ott még meg is tudod kedveltetni magad.

*

Döme, amikor átvette a tökéletesen megszerkesztett lakáskiutalást, nem hitt a szemének, nagyon eredetinek tűnt, még aznap felhívta a sebészeten dolgozó Tildát és a műszak végén egy szál szegfűvel a kórház bejáratánál várta.

- Miért jöttél ide? - kérdezte éles hangon Tilda. - Már a telefonban megmondtam neked, semmi értelme folytatnunk.

- Bocsáss meg - mondta kérlelően Döme. - Egy utolsó kérésem hozzád, utána szavamat adom, sohasem zaklatlak.

- Essünk túl rajta - mondta Tilda nagyot sóhajtva.

- A lakásom berendezéséhez kellenének az ötleteid.

- A lakásod? - nézett rá meglepődötten a nő.

- Igen, innen nem messze épül a Kállói úton a laktanya mögött, a Dembinszky lakótelepen. Tudod, anyám besegített anyagilag egy kicsit.

- Hogyan?

- Az agglegény nagybátyám, hagyott ránk pár milliót…

- Te viccelsz?

- Tegnap postázták a kiutalást - makogta megilletődötten Döme és a szándékosan összegyűrt papírt Tilda kezébe nyomta. A lány a csodálkozástól megmeredt arccal olvasta a dokumentumot, aminek a hitelessége kiállta a próbát.

- Erről sohasem beszéltél nekem.

- Csodálkozol? Engem a költészet érdekel, nem az anyagi javak.

- A verseket hagyjuk máskorra… Azt mondtad, megmutatod az épülettömböt.

- Akkor indulhatunk is.

Még sötétedés előtt értek a félig bevakolt négyemeletes épülethez. A sárga szalagkorláthoz érve Döme felmutatott a második emeletre:

- Ott! Az az!

A szomszéd tetőállványos épület mögül egy kopasz, erősen tagbaszakadt, borostás arcú férfi bukkant elő:

- Mit keresnek itt? - kérdezte gyanakvóan.

Előre le volt fizetve egy üveg bikavérrel, szerepet játszott a kedvünkért, csak éppen Dömét nem avattuk be a színjátékba, hogy hitelesebbnek tűnjön a szerelme előtt (ugyanis elpletykálta, hogy ma este fogja ide hozni szerelmét).

- Hamarosan itt fogok lakni - hebegte Döme.

- Ha ad egy sörre valót, megmutatom a jövendőbeli kéróját - szólt mogorván a kopasz éjjeliőr.

- Kíváncsi vagy rá? - nézett rá Tildára Döme.

- Természetesen - bólintott a lány.

Miután a szobákat, a konyhát és a fürdőszobát körbejárták, Döme azonnal észrevette, hogy Tilda milyen csillogó szemekkel tekintett körbe, szenvedélyes hangon részletesen tanácsokkal látta el, hogyan is rendezhetné be lakását. Döme egyetértő bólogatásával próbálta leplezni lelkiismeretfurdalását.

„Van-e jogom átverni valakit, hogy szenvedélyesen szeressen?”

Aztán meg is fordíthatjuk ezt az egyenletet, van-e jogom átveréssel meggyőződnöm arról, valóban engem szeret, engem kíván… vagy csupán anyagias szuka.

Matild annyira beleélte magát a lakásberendezési elképzeléseibe, észre sem vette, hogy Dömét kíséri haza a Botond utcába.

- Mit fog szólni a házinéni, ha bemegyek hozzád? - kérdezte.

Nem is hívtalak - gondolta Döme, de azért biztatóan rámosolygott:

- Évek óta szeretne látni egy lányt, de ez ma sem fog összejönni neki, mert már alszik - mutatott a baloldali sötét ablakra. Tilda aznap éjszakát Döménél töltötte. Onnan tudtuk, hogy bevált a hamisítványunk, mert a költőnk eltűnt Eszti mama kocsmájából, nem hallhattuk szerelmes verseit, sőt mi több, Tildához költözött. Még Pöfe esküvőjéről is lemaradt, ugyanis azon a szombaton anyósnézőbe vitték Miskolcra. A szívélyes fogadtatás után a szülők elárulták, komoly férjjelöltre vágynak évek óta, nehezen tudták megbocsátani lányuknak, hogy középiskolai ballagására szélhámost hozott magával, egy tíz évvel idősebb hímpávát, aki magatartásával teljesen megbotránkoztatta a családot. Vacsoránál aztán hamarosan a kiutalt lakásra is terelődött a szó. Vacsora után némi célzás történt a közelgő házasságukra is, sőt mi több, a szülők felajánlották a lakás teljes bebútorozását. Utána Vikár apa a várható unokák számával kezdett poénkodni, szerencsére Tilda egy szemvillanással leállította az ízetlen tréfáját. Dömét nagyon zavarta, hogy még az albérletük rezsiköltségébe sem engedte beszállni, duplán lelkiismeretfurdalása volt ezért. Matild hetente felvetette, szeretné meglátogatni Döme szüleit falun, de a fiú mindig lerázta egy mondvacsinált ürüggyel. Nagyon zavarta Tilda új hobbija, körbejárta a város összes bútoráruházát, néha muszáj volt elkísérnie. Különösen a holland faragott bútorok iránt rajongott. Döme két szerelmeskedés között az új verseit próbálta felolvasni neki, belülről egy dolog nagyon emésztette; mi lesz, ha egyszer kiderül az igazság?

- Mi lenne, ha mindent elmondanál? – dübörögte egy hang belülről. - Hiszen van egy mentséged, a haverok vittek bele.

Nem kellett várnia sokáig, másnap este Tilda későn érkezett haza és elétette a Dembinszky út 37. szám alatti lakásban lévő lakók névsorát.

- Mi ez? Megmagyaráznád. Nincs rajta a neved a listán.

- Tudom.

- Hogyhogy tudod?

- Azt a papírt Pöfe barátom viccből hozta össze; az egy kamu lakáskiutalás. Fogadtam vele egy üveg sörbe, senki nem hiszi el. Megmutattam neked és bedőltél neki, csaltam, hogy a közeledben maradhassak. Ha visszagondolok a szenvedélyes éjszakáinkra…

- Te csak ne gondolj vissza semmire.

- Szóval a kapcsolatunkat ez a papír, vagyis az érdek tartotta össze.

- Undorító a megközelítésed, becsaptál engem, a szüleimet is; hamis színben tüntetted fel magad előttük. A nem létező jövőt csillogtattad meg, most meg azt várnád, felejtsek el mindent?

- Emlékszel a temető melletti bútoráruházban, amikor nézegettük a szekrénysort, te vetetted fel finoman az esküvő lehetőségét, valójában egy jó partinak hittél. 

- Azt mondod, anyagias vagyok, nem vártam palotát, csak egy icipici otthont, ahova szülhetek. Inkább hazamegyek ma édesanyámékhoz, addig pakolj ki, holnap már nem akarlak itt látni, de adok neked egy utolsó tanácsot: keresned kell magadnak egy racionálisan gondolkodó némbert, aki kilúgozza belőled a megkábult költészetedet.

- Már a versemet is bírálod? Hiszen te voltál eddig a legmegértőbb kritikusom.

- Hazudtál nekem.

- Hazudtunk. Én a lakáskiutalással, te pedig a várható lakásért érzelmeket színleltél - motyogta maga elé Döme és letörölte a szeme sarkából kicsorduló könnyeket.

*

Nem egészen tizenhárom hónap múlva Dömére rámosolygott a szerencse. Már el is feledkezett a másfél hektár erdőről és nyolc egész négytized hektáros földterületről, amit nagyapjától örökölt, hiszen nagyrészt homok volt. A kormányhivataltól levelet kapott, amelyben értesítik, az autópálya éppen az erdő és a földterületen halad át és ezért kisajátítják; tizenhét és fél millió forintot kapott kártalanításként. Sikerült egy száztíz négyzetméteres házat vennie a vaskúti üdülőparadicsomban. Mozigépészként még többet keresett, hiszen a kamerázott filmekért még jobban fizettek. A versei azonban még pocsékabbak lettek, egyetlen irodalmi lap nem tartott rá igényt. Az ápolónőkből mégsem tudott kiábrándulni, egy sötétbarna hajú, enyhén pisze orrú lányt vett el feleségül az urológiáról. Annamária csak a nászútjuk után értesült arról, hogy Döme valamikor Tildának udvarolt. Pöfe, akit az esküvői fotósnak felkértek, nagyon szép felvételeket készített róluk a kertes házuk előtt. A legjobban sikerült fotót elküldte Tildának Facebookon egy kommenttel: „a háttérben az ifjú pár új otthona… látod mit szalasztottál el?”

R.Kovács László