|
Marx Ildikó
A rest macska
Volt egyszer, nem is oly rég, egy szegény legény.
Gondolta magában, asszony kellene még.
Talált is hát gyorsan egy gazdag, szép leányt,
megkérte kezét, s vele oltár elé állt.
De a legénynek meg kellett fogadnia,
hogy asszonyát sosem szabad bántania.
Szerette az asszonyt, ki szép volt és csalfa,
kinek kedvence volt egy elhízott macska.
Aludtak is délig, ő, meg a négylábú,
a nap restellte, hogy árboca hétágú!
Reggel kelt az ura, tehenet megfejte,
majd szaladt dolgozni, kenyeret keresve.
Este meg hazatért, vacsoráját várva,
de biza otthon csak rendetlenség várta!
Se főzve, se mosva, asszony az ágyba,
előtte a tükör, na meg a macskája!
Gondolta az ember: Mit csináljak én most?
Éhes a belem, és a ruhám is egy kosz!
Asszonyra nem szólhat, mert hát megfogadta,
gondolt egy okosat: Hiszen itt a macska!
Fogta is hát magát, leült vele szemben,
megmondta néki: Most ide figyelj, lelkem!
Macska vagy, tudom, de sokat nem akarok,
holnap rend legyen, mert utolér haragom!
Parancsolom néked, főzz, moss és sepregess
és mire megjövök, vacsorám meleg lesz!
Nézett is a macska bambán a gazdára,
az asszony kuncogott csendesen magába.
De a gazda folytatta, nem hagyta abba,
mondá a macskának, hogy mi az ő óhaja.
Mondotta még azt is szegény állatkának,
biza verést kap, ha nem lesz vacsorája!
Na, másnap hát felkelt az ember rendesen,
majd elment dolgozni, kenyeret keresve.
De hazatért este s ugyanaz a nóta,
alszik az asszony, a macska is horkolva!
Vacsora meg persze nincs, a szennyes gyűlik,
vele meg a gazda haragja is gyűlik.
Mondá az asszonynak, kelj fel, lelkem, menten!
Mert én most ezt a rest macskát itt elverem!
A cirmost az asszony hátára kötötte,
mondá: El ne fusson! Majd megállt mögötte.
Akkor, ami ráfért, annyit kapott szegény,
de biza annak nem tetszett a munkabér!
Menekült volna ám, de hát meg volt kötve!
Gazdasszony hátába beakadt a körme!
Nyávogott, harapott, karmolt is rendesen,
gazda a farkát is meghúzta csendesen!
Na, másnap, mikor újra eljött a reggel,
az emberrel immár az asszony is felkelt.
Az meg mondá megint újra a macskának,
biza ismét kap, ha nem lesz vacsorája!
És láss csodát, este, mikor jött a gazda,
az asztalon ott volt a finom vacsora!
Ki is volt seperve, kimosva a szennyes,
s látja az asztalon frissen sült kenyeret.
Kérdi az asszonyt: Megjavult tán a macska?
Mire az feleli: Hát kend bizony balga!
Szegény macska, hogy tudna főzni, seperni?
Ki ne kapjon megint, nekem kell megtenni!
Mert hiába kapott verést csak a macska,
de az asszony hátát kaparta a karma!
Lett is ezek után minden nap friss kenyér,
mert sepert és mosott a két dolgos tenyér!
A macska meg? Na, hát féli is a gazdát!
Inkább egerészik, csak ne húzza farkát!
Forrás: www.poet.hu
*
A rest macska
Egy legény elvett feleségül egy dologtalan gazdag lányt; ráadásul még azt is megfogadta, hogy sohasem veri meg. A menyecske sohasem dolgozott, hanem csak járt házról házra pletykálkodni, s egyéb hitvány dolgot művelni. Nem verte meg az ura egyszer sem. Hanem egyszer egy reggel, mikor dologra ment, így szólott a macskához: - Azt parancsolom neked, te macska, hogy míg én odaleszek, te mindent dolgozz, amit kell! A házat szépen kitakarítsd, délre ételt készíts, s még egy orsó fonalat is fonj, mert ha nem, mikor hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted! A macska a tűzhelyen szunyókált, jámboran végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta magában, hogy ez az én emberem megbolondult! S azt mondja: - Kelmed, uram, miért parancsol olyanokat annak a macskának? Hisz nem tud az ilyen parancsnak megfelelni! - Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség! - azt mondja az ember - nekem nincs más, akinek parancsoljak! De ha ő mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem, hogy sokért elkerülte volna! Avval ment a dolgára. Az asszony pedig biztatni kezdte a macskát: - Dolgozz, macska, mert megver az uram! De a macska nem dolgozott. Elment az asszony több házhoz, s mikorra hazament, a macska akkor is szunyókált, s a tűz is kialudt. Ismét mondta: - Szítsd fel a tüzet, s dolgozz, macska, mert ma megverődöl! De a macska nem dolgozott. Hazajön a gazda, széjjelnéz, s hát minden rosszul van. Előrántja a macskát, felköti a felesége hátára, s addig veri, míg a felesége imádkozni nem kezd: - Ne üsse többet azt a macskát, nem hibás az, nem tud az azokhoz a dolgokhoz! - Fogadod hát, hogy helyette mindent véghez viszel? - kérdi az ura. - Véghez viszek még többet is, mint amennyit kelmed neki parancsolt, csak ne üsse többet szegényt! - felelé az asszony. A menyecske hazafutott az anyjához, elpanaszolta a dolgot, s azt mondta: - Felfogadtam, hogy a macska helyett minden dolgot eligazítok, csak ne verje a hátamon olyan kegyetlenül. Hozzászólott az apja is: - Ha felfogadtad, tedd is meg Mert ha nem, a macska holnap is megverődik! S evvel hazaküldte az urához. Másnap reggel is megparancsolta a gazda a macskának, mit tegyen. De a macska most sem tett semmit. A gazda hát ismét jól megverte a felesége hátán. Az ifjasszony akkor is hazafutott panaszra, de az apja úgy visszakergette, hogy a lába sem érte a földet. Harmadik reggel is elmondta a gazda a macskának a harmadik parancsolatot. A macska már végighallgatni sem tudta, úgy meg volt ijedve. De hát most sem dolgozott semmit. Hanem most mindent eligazított helyette az asszony. Most nem felejtette el, hogy mit fogadott volt: tüzet tett, vizet hozott, ételt készített, sepregetett. Elvégzett mindent, amit kellett. Úgy megesett a lelke azon a szegény macskán; azon, hogy amikor az ura azt veri, kínjában a macska az ő hátába aggatja a körmét. Meg azon, hogy a kétrétű ostornak a vége a macskán túl az ő hátát is megjárkálta minden ütéssel. Mikor az ura hazajött, hát minden jól van! Mondogatja is az ember: - Ne félj, macska, most nem bántalak! Az asszony örömmel terítette meg az asztalt, az ennivalót megcsinálta, az ura elé tette. Jóllaktak jókedvvel. Azután mindennap úgy volt. A macska többször nem verődött meg, s a menyecskéből olyan gazdasszony lett, hogy ugyan helyde!
Illyés Gyula Hetvenhét magyar népmese -
Móra Ferenc könyvkiadó Budapest - 1974
*
rest macska
Full text search
rest macska, a: tréfás mese (→ reális mese) egy → lusta asszonyról. Cselekménye: szegény legény feleségül vesz egy dologtalan gazdag leányt, s megfogadja az anyjának, hogy soha nem dolgoztatja s nem veri meg. A leány asszonyfejjel sem hajlandó semmit dolgozni. Az ember végül elveszti a béketűrését, s minthogy az asszonynak nem parancsolhat, a macskának hagyja meg, hogy takarítson ki, főzzön meg stb., mert ha nem, megveri. A macska természetesen nem teljesíti a kapott parancsokat, s az asszony sem végzi el tannivalóit, erre az ember a macskát az asszony hátára kötözi, s ott veri meg. Ez így megy két alkalommal, harmadszor az asszony mindent elvégez „a macska helyett” (AaTh 1370). Kriza János híres meséje, ill. annak Benedek Elek-féle feldolgozása a mesét az egész magyar nyelvterületen elterjesztette. A három újabban feljegyzett változat közül kettő ennek a szövegnek a származéka, a Bodnár Bálint által gyűjtött gégényi mese azonban arra mutat, hogy a rest macska meséje ismeretes nálunk a Kriza-féle változattól függetlenül is. Szomszédaink, a románok, szerbek, szlovének, oroszok a mesét jól ismerik, de ismeretes a mese É- és Ny-Európában, a finneknél, észteknél, svédeknél, dánoknál, németeknél és angoloknál is. – Irod. Kriza János: Vadrózsák (Kolozsvár, 1863); Schullerus, A.: Verzeichnis der rumänischen Märchen und Märchenvarianten (Helsinki, 1928; FFC, 78.); Dégh Linda: Kakasdi népmesék (II., UMNGy, IX., Bp., 1960); Andrejev, N. P.: Az orosz mesetípusok Aarne-rendszerű mutatója (MNKF, 1., Bp., 1960); Bosnyák Sándor: A mohácsi hajósok, komposok és gátmunkások meséiből (Janus Pannonius Múz. Évkve, 1967).
Kovács Ágnes
*
https://www.youtube.com/watch?app=desktop&v=BhYoXwtoZMo
A rest macska*
Egy legén megvett feleségül egy dologtalan gazdag leánt; mégpedig azt fogadta, hogy sohasem veri meg. Az éfjasszon sohasem dógozott, hanem csak járt házról házra zuvatolni s egyéb hitván dógot követni. Nem es verte meg az ura egyszer es; hanem egy reggel, mikor dologra ment, a macskához így szóllott:
– Azt poroncsolom neked, te macska, hogy míg én odaleszek, te mindent dógozz, amit kell: a házat szépen kitakarítsd, délre ételt készitts, s meg egy orsó fonalat es fonj; mett ha nem, mikor hazajövök, úgy megverlek, hogy megemlegeted!
A macska a tűzhelyen szunyókálva végighallgatta a beszédet. De az asszony azt gondolta magába hogy „ez az én emberem megbolondult”! – s azt mondá:
– Kjed, uram, miét poroncsol* olyanokot annak a macskának, hisz az azokhoz nem tud?
– Tud, nem tud, nekem mindegy, feleség – azt mondá az ember –, nekem nincs más, kinek poroncsoljak*; de ha ő mindazt meg nem teszi, meglásd, úgy megverem, hogy sokétt fel nem kéne venni!
Aval elment dógára. Az asszon pedig biztatni kezdte a macskát:
– Dógozz, macska, mett ma megver uram!
De a macska nem dógozott. Elment az asszon több házhoz, s mikor hazament, a macska akkor es szunyókált, s a tűz es kialudt. Esment mondta:
– Szítsd fel a tüzet, s dógozz, macska, mett ma megverődöl.
De a macska nem dógozott.
Hazajö a gazda, széjjelnéz, s hát minden rosszul van. Elérántsa a macskát, felköti a felesége hátára, s addig veri, míg a felesége imádkozni kezd:
– Ne üsse többet azt a macskát, met a nem hibás, a nem tud azokhoz a dógokhoz!
– Felfogadod-ë hát, hogy helyette mindent véghez vissz? – kérdi az ura.
– Véghez viszek még többet es, mind amennyit kjed neki poroncsolt*, csak ne üsse többet szegént! – felelé az asszon.
Az éfjasszonka hazafutott az anyjához, elpanaszolta a dógot, s azt mondta:
– Felfogadom, hogy a macska helyett minden dógot eligazittok, csak ne verje a hátamon olyan halálra.
Hezzaszóllott az apja es:
– Ha felfogadtad, tedd es meg; mett ha nem, a macska hónap es megverődik!
S evel hazakűdte az urához.
Másnap reggel es megporoncsolta* a gazda a macskának, mit tegyen; de semmit sem tett meg most es. Azétt hát esmént megverte a felesége hátán.
Az éfjasszon akkor es hazafutott panaszra, de az apja úgy visszakergette, hogy a lába sem érte a fődet.
Harmadik reggel es elmondta a gazda a macskának a harmadik poroncsolatot*; de a macska nem tudta végighallgatni, úgy meg vót ijedve; nem es dógozott akkor es semmit. Hanem most mindent eligazított helyette az éfjasszon; most nem felejtette el, hogy mit fogadott vót: tüzet tett, vizet hozott, ételt készített, sepregetett, s mindent tett, amit kellett; mett sajnálta lelkiből azt a szegén macskát, hogy amikor az ura veri, az ő hátába a körmit kénjába mind beléaggassa – s osztán még a kétrétű ostornak es a vége a macskán túl az ő hátát es megjárkálja minden ütéssel.
Mikor az ura hazajött, hát minden jól van! S mondogatta:
– Ne félj, macska, most nem bántlak!
Az asszony örömmel terítette meg az asztalt, az ennivalót kicsinálta, elétette, s jóllaktak jókedvvel. Azután mindennap úgy vót; a macska többször nem verődött meg, s az éfjasszonból olyan gazdasszon lett, hogy ugyan helybe!
VADRÓZSÁK
Kriza János székely népköltési gyűjteménye
. Népmesék
|
