Előszó
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek
Próbáltam súgni, szájon és fülön,
Mindnyájatoknak, egyenként, külön.
A titkot, ami úgyis egyremegy
S amit nem tudhat más, csak egy meg egy.
A titkot, amiért egykor titokban
Világrajöttem vérben és mocsokban,
A szót, a titkot, a piciny csodát,
Hogy megkeressem azt a másikat
S fülébe súgjam: add tovább.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Mert félig már ki is bukott, tudom
De mindig megrekedt a féluton.
Az egyik forró és piros lett tőle,
Ő is súgni akart: csók lett belőle.
A másik jéggé dermedt, megfagyott,
Elment a sírba, itthagyott.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
A harmadik csak rámnézett hitetlen,
Nevetni kezdett és én is nevettem.
Gyermekkoromban elszántam magam,
Hogy szólok istennek, ha van.
De nékem ő égő csipkefenyérben
Meg nem jelent, se borban és kenyérben,
Hiába vártam sóvár-irigyen,
Nem méltatott reá, hogy őt higgyem.
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Hogy fájt, mikor csúfoltak és kínoztak
És sokszor jobb lett volna lenni rossznak,
Mert álom a bűn és álom a jóság,
De minden álomnál több a valóság,
Hogy itt vagyok már és még itt vagyok
S tanuskodom a napról, hogy ragyog.
Én isten nem vagyok s nem egy világ,
Se északfény, se áloévirág.
Nem voltam jobb, se rosszabb senkinél,
Mégis a legtöbb: ember, aki él,
Mindenkinek rokona, ismerőse,
Mindenkinek utódja, őse,
Nem mondhatom el senkinek,
Elmondom hát mindenkinek.
Elmondom én, elmondanám,
De béna a kezem s dadog a szám.
Elmondanám, az út hová vezet,
Segítsetek hát, nyujtsatok kezet.
Emeljetek fel, szólni, látni, élni,
Itt lent a porban nem tudok beszélni.
A csörgőt eldobtam és nincs harangom,
Itt lent a porban rossz a hangom.
Egy láb mellemre lépett, eltaposta,
Emeljetek fel a magosba.
Egy szószéket a sok közül kibérlek,
Engedjetek fel lépcsőjére, kérlek.
Még nem tudom, mit mondok majd, nem én,
De úgy sejtem, örömhírt hoztam én.
Örömhírt, jó hírt, titkot és szivárványt
Nektek, kiket szerettem,
Állván tátott szemmel, csodára várván.
Amit nem mondhatok el senkinek,
Amit majd elmondok mindenkinek
Karinthy Frigyes
összes költeménye
(1887-1938)
TARTALOM
Vérmező, 795. május
Nem mondhatom el senkinek
Előszó Hess, madár! Álom Halott Méné, tekel... Zivatar 1927. április 2. délután A gyermek mostanában nyugtalan A költő Lecke Vezeklés, emelt fővel Pitypang Szép Almafa Derengés Férfitársam A dudoló Nihil Vacsora Naplómból Szerelmi öngyilkosság Prológus egy cirkusz-filmhez A cirkusz összedől "Átkozd meg a világot s halj meg..."
Üzenet a palackban
Számadás a tálentomról Az ige így született... Mindszenti litánia Nagypénteki kereplő A rózsaszín terror Kudarc Érdi erdő Tisztelgés a viadal előtt Tomi "Struggle for life" Szemek szimfóniája Karácsonyi karének A reformnemzedékhez Karácsonyi elégia A láthatatlan börtön Ezerhatszázharminchárom június 22 A lapda Egy reggel dátum nélkül Ősz Üzenet a palackban
Versek, dalok
Hangversenyen Együgyü mese Mariska és Károly bácsi A halottas kocsi Újabb részletek Dante "Poklá"-ból Nyájas anyó a lepénnyel
Költőkből (fordítások)
Mignon Sikoly Nem fáj Ló A "Lazarus-ból"
|
Így írtok ti (Versek, 1907-1934)
ADY ENDRE Moslék-ország Törpe fejűek Zápolya úr vallatása Leköpöm a multat BABITS MIHÁLY Futurum Exactum Antik szerelem BRÓDY LILI Fiatal pesti lány Pünkösd reggel ERDÉLYI JÓZSEF Piros Pünkösd FÜST MILÁN Epigramm GELLÉRT OSZKÁR Amint a karod fölemeled A puceráj GYÓNI GÉZA Harctér 1914... Azon az éjjel Talpra magyar ILLYÉS GYULA Költő pünkösdi éneke JÓZSEF ATTILA Pünkösdi kolbász KAFFKA MARGIT Charles KEMÉNY SIMON Karperec Napos délelőtt a dunaparton Lábaim Vásárfia KOSZTOLÁNYI DEZSŐ "A szegény kis trombitás szimbolista klapec nyöszörgései" című ciklusból Petőfi-féle MÉCS LÁSZLÓ Ószeres MEGYERY SÁRI Ma azt hitted, boldog vagy PETŐFI SÁNDOR Barna kislány szemének a... SÉRTŐ KÁLMÁN Tanyai mozikép pünkösdre SOMLYÓ ZOLTÁN A "Miszgelungener Életsors" ciklusból Meákon és négy levegőn át Szilveszter estén a kávéházban SZABÓ LŐRINC Pünkösdi versike az esőcskéről SZABOLCSKA MIHÁLY Egyszerűség A mi falunkból... Hit, remény, szeretet SZÉP ERNŐ Az "Ajaj, nehéz ez a neo-primitizmus" ciklusból Dal TÓTH ÁRPÁD Ady Endrének MADÁCH IMRE Az emberke tragédiája
|
|