Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember XIII.

Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia előmunkálata



Az uj nyolcz boldogság

Boldog, ki nem hajszol szünetlenül

Téged, szomjat nem oltó gyönyörűség!

Ki mértéket tart, higgadtan hevül

S járt útadon halad, középszerűség.

Boldog, kit röpke vér, hig agyvelő

Eszmék lidércznyomásitól megóvnak;

Ki a gyönyör kertjében vakmerő,

Közelségét nem sejtve a kigyónak.

Boldog, ki mint az óraszerkezet

Szabályszerűen jár le minden órát,

Egyformán ütve, delet, éjfelet,

Mert gép törvénye hajtja mutatóját.

Boldog, kinek nyugvást jelent az éj,

Ha rendben van veséje, mája, gyomra!

Kinek, mint kit természet olta bé,

Fogékonysága sincs más fájdalomra.

Boldog, ki csak nősz', alszik és emészt.

Vak ösztönét követve, mint az állat.

És nem vesz ama küzdelembe' részt,

Mely új Bábel-toronyt építni fárad.

Boldog, ki elveket könnyen cserél;

Igazságot tipor, ha ez a haszna;

Ki megfogadja, hogy szemet szemér'

S a sértést kamatostul visszaadja.

Boldog, ki czudarok közt czudarabb,

S tanulva emberek rosz fajzatátul,

Magának útat fölfelé harap

Furfangosan, fortélyosan, falánkul.

Óh boldog, a ki mer, boldog, ki mar!

Lehetsz igaz, lehetsz bölcs, jó, erényes;

Önzés az élet, háború, vihar,

S pusztítnod kell a gyöngébbet, hogy élhess.

Reviczky Gyula

1887

*

pÖnátkozó: Csipkerózsika álmot alszik, de nincs ébresztő

pÖsszeuszítanak a társaiddal és kifoszt a nevető harmadik

pRaktárra aggódó: mi lesz majd akkor, ha kihunyt a Nap

pEszméletlen állapotban vegetál, vagy csak rögeszméje van

pRészegen hőbörög, józanon engedélyt kér meghunyászkodni

pSokat hallgatózva, leskelődve jó sok rosszat hallhat magáról

pSzelet vet és vihart arat: kis beszólásból párbaj és haláleset

pSzórakozás címszó alatt csak diabolikusan szétszórod magad

pTeljesen elégedett azzal, hogy megmaradt a morgási joga

pTömeghipnózisban átprogramozva paraziták balekjává váló

pTúl későn döbben rá: a „jó” édesanyja rosszul szerette jól

pÚgy fejezi ki magát magyarul, mintha idegen nyelvet törne

pA felelősségtől elmenekülő, csak parancsteljesítő biorobotgép

pA gondolkodás neki csak gond, amit ezért jó messzire űz el

pA kolduláshoz rokkantat játszik, majd tényleg úgy is marad

pA nagy blöfföléseidet nagy felsülés, leégés, arcvesztés követi

pA palackból kiengedett szellemet visszagyömöszölni nem tudó

pA ritka jó, kiváló alkalmat ritka könnyelműen szórakozza el

pAmit/amire éppen gondol, azt mindig ki kellene barkóbázni

pArra bazíroz, hogy önsajnáltatása majd kellő alamizsnát hoz

pAz önmagát legyengítő láncszem, aki miatt elbukik az egész

pAz égi lajtorja helyett nyalizva a szamárlétrán kaptat feljebb

pAz első pofon még sokkolt, majd lassan hozzá is szoktál

pCsak az iskolának, a tanárnak stb., nem az Életnek tanul

*

Komjáthy Jenő

ÁRNY

Egy gondolattól nincsen pihenésed,
Zord réme kísér mindenüvé téged,
Nyugodni sír ölén se hagy:
Akármi lennél, bármi voltál,
Elméd erős, a szíved oltár:
Tennenmagadnak árnya vagy.

Megfogni lényedet - tudom - szeretnéd,
Erőid égi pompáját kifejtnéd,
Elégsz a vágytól, hogy haladj;
Hiába futsz hatvány-erővel,
Belátod sírva majd idővel,
Hogy tenmagadnak árnya vagy.

Érezned kell a roppant űrt magadban,
Betölthetetlen és áthághatatlan,
Hiába forr a szív s az agy;
Nem nyughatol meg semmi célon,
Kacagva kísér, hajt a démon:
Tennenmagadnak árnya vagy!

Teremtés szégyenét itt látva ebben,
Ez, ami rád vadász mindenha lesben,
Légy bármi jó, légy bármi nagy;
Elégsz a vágytól, megragadnád,
Sötét szeméből gúnyt lövell rád:
Csak tenmagadnak árnya vagy!

Atóm vagy s mégis végtelen mivoltú;
Úr vagy, ki szolgál és király, ki koldul,
Az istenálmok roncsa vagy;
Örvény a lelked, színre csilló,
Örök a lényed, élted illó,
Magadnak létlen árnya vagy!

Mit szomjazol mindegyre telhetetlen?
Nyugtot nem lelhet az, mi véghetetlen,
Vágyakbul újra vágy fakad,
Szomjad növekszik egyre jobban,
Nem oltható lángokra lobban:
Magad magadnak árnya vagy!

A gondolat haláli szárnya rebben,
S meghűl a vér a kékellő erekben,
Ifjú szivedhez odafagy;
Szépítenéd és eltagadnád,
Ám démonod ujjal mutat rád:
Árnyék! Magadnak árnya vagy!

[Szenic, 1890. szeptember 8.]

*

pCsak a legelső nap érezte: elviselhetetlen e penetráns bűz

pCsak halovány árnyéka önmagának és így árnyékviláglakó

pCsupa allűr, fakszni, hepp, bogár, szeszély: magára marad

pEgy póz, egy arcállás: így tetszel magadnak, s így maradsz

pEgyszer és mindenkorra lemond a tévedés emberi jogától

pÉjt nappallá téve két végéről életgyertyát gyorsan leégető

pElaltatod, érzésteleníted magad - így csak kibírod az életet

pHa „elromlik” az idő, nincs újra-tervezés, csak mérgelődés

pHa nem tud megistenülni, embertelenül leállatiasul/vegetál

pHamis illúziókba ringatja el magát: majd rázuhan a való

pHátulról világítva felnagyított árnyék az ügyeletes mumusa

pIdegen tollal éktelenkedik a világ csúfjára/csúfot űzésére

pIgényszinted egyre lejjebb: langyos sörben légy, köpés...

pInkább meghal, de akkor sem választ a kisebbik rosszat

pIstentelen: pont nem az ördögöt/démont űzte ki magából

pÍzlésekről úgymond nincs vita: ízlés-ficamát sem kezelteti

pKatarzis/purgatórium - azt sem tudja: eszik-e vagy isszák

pLemond boldogságáról, mert betegséggel „küzd”/küszködik

pLóhalálában futsz a cammogó halál elől, de ő már ott vár

pMás csak rivális/ellenség, potenciális szövetséges nem lehet

pMások előtt nevetgélő fakutya: ott sír, ahol senki se látja

pMég egy lelenc gyerek is többet tud a felmenőiről, mint ő

pMinden eshetőségre kész: így egy ismeretlen istent is imádó

pMindenható istent játszik addig, míg jó pofára nem esik

*

Baranyi Ferenc:

Az ébrenlét a bátorság

Éjfélkor a sötét belémlát, 

ilyenkor vallanak a némák, 

és a süketek dobhártyája 

beleremeg az éjszakába. 

Nem könnyű a magunkba-nézés, 

ítélőszékhez önidézés, 

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól, 

ha ilyen éjszakán elalszol!

Az ébrenlét a bátorság itt: 

lehurrogni lelked, ha ámít, 

rágondolni, amire nem mersz, 

akármilyen nehéz, keserves, 

büntetni magad röstellt könnyel, 

társ-nélküli, szegetlen csönddel, 

nézni, midőn a képre fény száll, 

amit az éj tükre elédtár.

Ó én tudom: a gyöngeségem 

legláthatóbb a tükör-éjben, 

s én látom legjobban, hisz éjjel 

magam vagyok rossz számizével. 

Nincs kínzóbb a felismerésnél: 

hazugnak látni, mit beszéltél, 

mondandónak, mit elhallgattál, 

adandónak, amit nem adtál.

Magam vagyok magam fegyence, 

bíráim legkegyetlenebbje, 

s még az lehet csak, akin látszik, 

hogy éjszakákat áttusázik, 

aki velem éber az éjben: 

legyen bírám s ha kell, pribékem, 

de megítélni hogy merészel, 

aki nyugodtan alszik éjjel?!

Legyen a bírám talpig ember, 

magát-vizsgáló becsülettel, 

s ítéljen el, egyazon szinten, 

mint embert ember, istent isten, 

mint ön-legyőző ön-legyőzőt,

miként legyőzöttet legyőzött, 

de sárga törpék tű-sisakban 

ne mocorogjanak alattam.

Ha számonkérő éjben alszol: 

jaj, gyáva vagy, megfutsz magadtól! 

Bár nehéz a magunkba-nézés, 

ítélőszékhez önidézés, 

de áldozzunk ennyit magunknak, 

kiéjszakázott igazunknak, 

s azoknak, akik tisztelettel 

úgy neveznek minket, hogy ember.

*

pMindig lábatlankodó, láb alatt levő: el is teszik láb alól

pMint az alvajáró, aki háztetőn mászkál - felébresztve leesik

pMúltját nem ismerve annak a rosszát meg-megismételgeti

pNaponta bővül a már most is 1000 oldalas panaszkönyve

pNeked a kérés nagy szégyen, te nem „alázkodsz meg”?!

pNem keres/lel örömet főzésben/evésben, csak túlesik rajta

pHa ünnep közeleg, egyből annak olcsó megúszásán agyal

pNincs lelkes állapota, hisz már csak hálni jár belé a lélek

pŐ csak egy ki szelet vet - megdöbbenve látja: vihart arat

pParanoiás: mindenki rá veszélyes vírushordozó/bacilusgazda

pRosszul él szabad akarata hatalmával: a Rosszat választó

pSekély kéjt sem okoz szadizmusa: mazochista az „áldozat”

pSzégyelli, ha pisilnie kell, ő akkor inkább „bent megy ki”

pUntig ismételt szakállas viccedre várnál harsány hahotát

pCsípőből mindennek ellenszegülő, aki így cukorbeteg lesz

pA Büszke Absztinens – pedig csak a bor igazságától tart

pKerülöd az önfeledt játékot, nehogy ezáltal kiadd magad

pNem irt egeret, patkányt, sőt: még asztalt is terít nekik

pKerülöd a konfrontációt, el is szemtelenedik a piaci légy

pAz a balek vagy, aki biztosan „tudja”, hogy hol a piros...

pMagadhoz nem hívsz vendéget – te hívatlan vendég vagy

pCsak a kocsmában vagy nagyhangú, otthon papucs alatt

pA nyilvánvalót bizonygató, a bizonyítandót evidensnek veszi

pNem hazai pályán játszó: besétafikál az oroszlánbarlangba

*

TEN YEARS AFTER

Egy mosókonyhában

jól kitaláltam

én azt, hogy mi lesz,

azt, hogy majd mi lesz,

lent párás háztetők,

tíz évvel ezelőtt.

Egy mosókonyhában,

-szükséglakásban-

éjszaka volt, sötét,

utcáról kaptam a fényt,

de én tisztán láttam ott,

minden megvilágosodott.

Magamat láttam tíz év múlva itt,

hallottam ezt, a mostani dal hangjait.

És attól féltem, nehogy majd ez legyen,

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.

És attól féltem, nehogy majd így legyen,

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.

Egy mosókonyhában,

bár kitaláltam

én azt, hogy mi lesz,

a jövőt kértem én,

s bármit is akar,

ne, ne ez legyen a dal.

Egy mosókonyhából

neki a világnak,

mindegy az, hogy mi lesz,

az, hogy majd mi lesz,

csak ne ez a dal legyen

túl, túl az éveken.

Magamat láttam tíz év múlva itt,

hallottam ezt, a mostani dal hangjait.

És attól féltem, nehogy majd ez legyen,

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen.

És attól féltem, nehogy majd így legyen,

csak tíz év múlva ne ez a dal legyen

Cseh - Bereményi

http://www.youtube.com/watch?v=u7aScNDaDCI

*

pHálás az uraságnak, hogy már kitaposta az ajándék cipőt

pNem tűnik fel: gyereked már meg sem kérdi: mit hoztál?

pAki mondja másra, az mondja magára/ki mint él, úgy ítél

pŐ is csodagyereknek indult: kollaborált az elhülyítésében

pŐt nem élteti a humor, de ön-gyilkolja a maró öngúny

pSoha nem ő nevet utoljára, pedig az nevetne igazán...!

pTöbbet tenne bele a napba, mint belefér (pajzsmirigyes)

pTúl nagy nevetéseinek előbb-utóbb nagy sírás lesz a vége

pA gyerekedet kényezteted, ha magad nyomorba döntöd is

pHa valaki arcul köp, reakciód kedvet csinál a folytatáshoz...

pBelement a sárdobálásba, és még le sem moshatja magát

pMég jobb eset, ha nem ismeri, rosszabb: szégyelli az őseit...

pA múltat végképp eltörli, és mindent nulláról/elölről kezd

pTánc helyett max. kényszerzubbonyban tántorog/vánszorog

pHagyod kirabolni magad: alamizsnáért pitizel a kifosztónak

pBeteges spórolás miatt mindig a már romló almát eszegeti

pHiába kívánhattál hármat, még jó, ha nem lett rosszabb...

pBalgán úgy jár, mint Midasz király: minden vágya teljesül

pMás előtt nevetgélő fakutya, s ott sír, hol senki sem látja

pÖrökre gyerek marad, mindig mások dönthetnek a javáról

pA „barátról” rosszkor, későn derül ki: ők csak szesztestvér

pIncselkedő: birizgál, ingerel épp még alvó házőrző vérebet

pMég a saját kárán sem okul, nemhogy másén/példázatén

pSzőnyeg alá sepert bajok időzített bombáján nyugis jógázó

*

Ábrányi Emil

Kiégett csillagok

Hány csillag ég ki fönn a végtelenben,

S hatalmas hévvel többé nem teremt!

Elhűlt az élet édes forrósága,

Nincs ott egyéb: sötétség, néma csend.

Nem nyit virág, nem hangzik rajta dal.

S mint a halottnak nincs lélegzete:

Szellő se moccan. Minden éjbe hal.

A bús rögöt örök fagy vonja be.

De bár kiégve, bár megfagyva régen:

A szomorú gömb ott bolyong az égen,

Más, boldog, élő csillagok sorában,

Mint egykoron, a hév s erő korában!

Forog, forog, hurcolván azt a fényt,

Amit hő napja hullájára hint.

Forog, forog... Csak gördűl, csak kering,

A mindenség élő-halottjaként!...

Ó hány ember van, akiből kilobbant

Mindaz, mi egykor alkotó elem,

Hév, szenvedély volt! Minden oda van már:

Lelkesedés, hit, eszmény, szerelem,

Vágy és öröm... édes megindulás,

Szent érzések túláradtán a könny,

Szemünknek gyöngye!... S nincsen benne más,

Csak változatlan, fásult, bús közöny,

Unott, rideg kopárság, rémes űr!...

És mégis él, mégis szünetlenűl

Jár-kel, bolyong. Találkozol vele,

Rád néz s nem csap meg a halál szele.

A pezsgő létben – meg van fagyva bár –

Mint önmagának temetője jár.

Kivűl ragyog... belől örök setét.

Hurcolja folyvást meghalt életét

*

Sár vagy arany ABC

A jó kezdés már fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese, közmondás, példabeszéd, életkép

rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,

akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség

s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.

Az ún. jóbarátainktól – de legfőképpen önmagamtól –

védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.

Más akár meg is ölhet, de kárt nem tehet lelkemben...

Aki mer, az nyer - a bátraké a szerencse/kegyelem…!

A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból

ne csináljunk sarat, de fordítva, és becsüljük aranyunkat.