Bölcsek-balgák és boldog-boldogtalanok

Táltos paripák helyett állatorvosi lovak

Jóisten országai helyett földi-égi poklok

Életminőség vizsgálódás magyar nyelven



Oly jó-rossz kort teremtő-fenntartó ember XII.

Rontás/romlás tesztmondatok szabad ötletjegyzéke

A Nagy Magyar Életminőség Jenciklopédia előmunkálata



Szendrey Júlia
Boldogtalan vagyok...

Boldogtalan vagyok nagyon,
Mondhatlanúl az vagyok,
És számomra menekűlés
Nincs más, csak ha meghalok.

És ki tudja, akkor is majd
Ád-e nyugalmat a sír;
Hátha e zaklatott lélek
Megnyugonni ott sem bír?

Hátha ott is külön válva
Lelkem a testtől leszen,
A miként itt az életben
Kell lennie szüntelen.

És mig testem porrá válva
A földdel össze vegyűl,
Addig lelkem összetépett
Zászlóként szerte repűl,

Vezéreül a viharnak
Csattogtatva szárnyait,
Mindenütt elül lobogva,
Hol vész, pusztulás lakik?

Kérlelhetlen végzet átka,
- Súgja rémes sejtelem -
Hogy lelkem örök időktől
Így bolyongni kénytelen,

Sem életben, sem halálban
Nem találva nyughelyet,
Mig vége nem lesz az örök,
A végtelen időnek!

Pest, 1856. október 29.

*

pA gondolkodás gondterhét nem veszi magára

pÖnstresszelő-görcsölő maximalista-perfekcionista

pNem várja ki a szilvaérést: étek helyett méreg

pAz út neki csak eszköz, így a várt cél csalódás

pEgy költő veszett el benne: a kínrímes beszélő

pEgy csak kínjában mosolygó/beérő paradicsom

pNem akar felnőni, élvezi gyámsága biztonságát

pTrendi: szürkére, majd feketésre festi otthonát

pMaratoni olyan szekér után, ami nem vesz fel

pAnnyira játékos, hogy minden mondata rébusz

pŐ arra a legbüszkébb: mindennel elégedetlen

pHa orvoshoz fordul: testét beadja a szerelőhöz

pMint aki életfogytig csak próbaidős házaséletű

pLeginkább kényelmi okokból tart ki, nem válik

pA cica az egyetlen érző lénye a testi érintésre

pEgymástól független fékek nélkül indul a lejtőn

pA kicsit nem becsüli, így a nagyot nem érdemli

pAki úgy tudja: mindent ki kell/lehet érdemelni

pAmikor fejre áll, akkor úgy hiszi, hogy talpra állt

pEmbertelen/elfajzott: elállatiasodott, elgépiesedett

pA napi jócselekedetét kereső-könyvelő filantróp

pEmberi méltóságáról lemondó (lemegy kutyába)

pA kutyának egy „arcát” ismerő: ugató-vicsorgót

pNem fogékony a lenézett házi állatai tanításaira

*

Szendrey Júlia
Keserű kín

Keserű kín és gyötrelem
Volt énnekem a szerelem;
Ami másnak életet ad,
Az hozza rám halálomat.

Meghaltam én réges-régen,
De nem nyughatom békében,
kísértetként járok, kelek,
Keresve, mit nem lelhetek.

Keresve a boldogságot,
Mire sehol nem találok;
Mi messziről annak látszik:
Árny, mint én, mely velem játszik.

Hogyha közelébe érek,
Rémképétől elszörnyedek
S futok vissza koporsómba
Új kínoktól ostorozva.

S rám vonom a búbánat szőtt
Gyászos halotti lepedőt,
S várom, hogy az ég majd megszán,
Hogy majd meghalok igazán.

*

pEgydimenzióra redukált világú: mi adható/vehető

pMeghalt mielőtt átélhette/érezhette volna: áhítat

pMinél drágább valami, annál szebbnek látná/látja

pA kísértő alkalmakat nem elkerülő elbizakodott

pÖnismeretlen: saját gyengéit ismeri a legkevésbé

pA tűzzel játszó: sorozásnál buzinak tetteti magát

pSehol gyökeret nem verő, hontalan világcsavargó

pA hálátlan kivándorló - jöttment lesz idegenben

pA hazaáruló, kit még a fizető ellenség is megvet

pA fecsegő, aki sosem tud lakatot tenni a szájára

pAz ő életműve: önigazoló jelentések hosszú sora

pRumos rohamban mindenkire lő/öl: a betege lesz

pÖnfejű/törvényű: az Isten se tudja jó útra téríteni

pÖnáltató, aki csakis hízelgőkkel veszi körül magát

pRá-nő az álarca, s már maga sem tudja, ki is ő

pŐ az igazsághoz akarná keresztülhazudni magát

pKi úgy árulja testét, mintha pl. a haját adná el

pA mindenben vagy maximalista, vagy minimalista

pNem akar szabadságot: döntés-felelősséget vállalni

pMinden felelősségét másra hárít: főnökre, szakértőre

pŐ laikus, nem Isten, de a klérus szablya életformáját

pMegkettőzve elidegenedik utált/ki nem állt magától

pRögtön és örökre beleesik a csábító hitelcsapdába

pSzabadnak született és mégis adósrabként gürcöl

*

Szendrey Júlia
De kijutott nekem...

De kijutott nekem
Ezen a világon;
Csak már vége lenne,
Egyre azt kivánom.

Mit annak az élet,
Kinek nincs jövője,
Kinek a jelen csak
A mult szemfedője!

Szegény virágok, mik
Holttestet takarnak:
Szegény örömeim,
Koporsóra hullnak!

Mult idő! oh, miért nem
Tudlak elfeledni,
Mért jársz egyre vissza
Engem kisérteni?

Hogyha már tudtalak
Koporsóba tenni,
Mért nem tudlak immár
Végkép eltemetni!...

Azon pillanatban,
Melyben felednélek,
Utánad repülve
Hagyna el a lélek;

Veled temetném el
Hozzád forrott éltem,
Sirodon halna el
Végső lélekzésem!

Pest, 1856. április 14.

*

pNem tud színlelni: ellenségének sem tud „hazudni”

pŐ nem él, csak tengődik, vegetál, vergődik, túlél...

pAddig nagyon bátor, merész álmodozó, míg iszik

pHetvenkedő lódító, lépten-nyomon megszégyenülő

pA most csak rosszat látó: de bezzeg az ő idejében...

pKocsmai hőbörgő, neje/főnöke előtt meghunyászkodó

pA kiskacsának rút, de amúgy gyönyörű hattyú lehetne

pDivatos ízlésdiktátor által rabosított sznob divatmajom

pMagánál házkutatást tartó: semmit értéket nem talál

pA nap kötelességét bűnösen hanyagoló életművész

pA csúfos kudarcot szép győzelemnek mondó „mágus”

pFocicsapatért még tud lelkesedni, másért feleannyira se

pA stílus az ember: ő is éppoly alpári, útszéli vagy prűd

pA trágárság végletétől menekülve a másikba esik: prűd

pAmi egyből nem megy neki, azzal mindörökre felhagy

pArcod lelked tükre, de te nem nézel bele a tükrökbe

pAz eszközből lesz a végcélod: pénzt a pénzért halmoz

pAz nevet igazán, aki utoljára nevet, és ez nem te vagy

pBoldog ő, mint a langyos pocsolyában dagonyázó disznó

pElhitetik vele a hazugságot, visszautasítja az igazságot

pCsak a „rák” diagnózis döbbent rá: változtass élteden!

pCsak hízelgők veszi körül, vagy fizet, hogy sértegessék

pCsak te nem látod mily rafinált játszmák rabolják időd

pEgyik szavaddal agyonütöd a másikat, és nem viccből

*

Szendrey Júlia
Fiatal leánynak

Ne óhajtsd a nyarat,
Örülj tavaszodnak,
Mert a nyári naptól az élet virági
Oly hamar elnyilnak.

Érd be a bimbóval,
Ne vágyd virágzását,
Közel hervadása a kinyilt virágnak,
S fáj látni hullását.

Zárt bimbó még kebled,
Csupa vágy, reménység,
Mivé változtatja majd a teljesülés,
Nem is sejtheted még,

Legédesebb vágyad'
Ne izlelje ajkad,
Mennyi keserűség van vegyitve hozzá,
Hogy soha ne tudjad.

Maradj a reménynél,
Nincs nagyobb boldogság,
Az egész életnek gyönyörei közt ily
Élvet egyik sem ád.

Hogyha én szivemhez
Ily közel nem állnál,
Mondanám: szakaszszon bimbóban a halál,
Hogy ne virágozzál.

Magaddal vihetnéd
Igy álomképeid,
A földnek szenyjétől még be nem piszkolva
Kebled szentségeit.

Igy csak azt kívánom,
Hogy adjon az élet
Olyan boldogságot és annyi örömet,
Mint én tőlem elvett!

1857.

*

pÉlete legfőbb célja: valamivel bekerülni a Guinness-be

pÉletprogramod meghekkelték, de te nem vetted észre

pA fájó igazságnál jobb a kellemes hazugság rabsága!?

pFelrúgod a szabályokat: csoda, ha így diszkvalifikálnak

pHamupipőkét csinál magából: szénakazalban tűt kereső

pIgazsága/nyelvtudása hiányát felcsavart hangerővel pótló

pKellemes ünnepeket tölt, amilyen a lábáztató melegvíz

pKépzelt veszély köti le figyelmét, így nem látja a valóst

pKígyót melenget a keblén: az felengedve halálra marja

pA kopár lelkivilágú: kiirtotta onnan a jó tündéreket is

pKötő- és töltelékszavai nagy része pont négy betűből áll

pLappangó/kínzó bűntudatos a kegyetlen színházba megy

pSohasem volt bátor, a legtöbbször gyáva, olykor vakmerő

pMiért pont én ugorjak a fuldokoló gyerek után a folyóba?

pNem bízva véletlenre ő teremt helyzetet a káros hősködésre

pMillió emlékei közül csak/legfőképp a negatívakat hívja elő

pMindent tudni akarása miatt kerül pl. a maffia-célkeresztbe

pMindent tudni akarsz sztárodról, majdnem semmit őseidről

pNem áll össze egy kerek egésszé, olyan, mint a szétesett óra

pNem csak hogy sorban áll a pofonért, de még tolakszik is

pNem lát át a szitán: a báránybőrben farkasok bújnak meg

pNem tartalékol semmit, mindenét felteszi egy sötét lóra

pNem vesz fel stoppost, hisz e kaland rosszul is elsülhet

pNemcsak zene, beszéd, de életjátékok terén sem rögtönző

*

Szendrey Júlia
El, messze innen!

El, messze innen a világba,
A hol nem ismer senki sem,
A hol nem üldöz, nem gyötör majd
Sem gyűlölet, sem szerelem!

A hol majd élek enmagamnak,
Mit soha még nem teheték,
Mióta a sorsnak kezében
Tehetetlen játékszer levék.

Háborgó tenger ez az élet,
Kis sajka én rajta csupán,
Mit a sors, miként kénye-kedve,
Majd erre, majd amarra hány.

Oh miként vágynám megpihenni
Csendes kis sziget partjain!
Hűs árnyai után epedve
Terjesztem lankadt karjaim.

De hasztalan, de mind hiába,
Tovább, tovább, egyre tovább.
Örök küzdés nekem az élet,
Nyugtot csak a sir mélye ád.

Szeretni kell s gyűlölni addig,
És várni a pillanatot,
Melyben kialszik majd az élet,
S véle minden kin elhagyott.

1861.

*

Sár vagy arany ABC

A jó kezdés már fél siker.

A baj felismerése már fél gyógyulás.

A mese, közmondás, példabeszéd, életkép

rólunk szól: ismerjünk magunkra, ha ingünk,

akkor vegyük magunkra, és az isteni bölcsesség

s a bátor lélek segítségével változtassunk éltünkön.

Az ún. jóbarátainktól – de legfőképpen önmagamtól –

védjen meg az Isten, az ellenséggel elbánok magam is.

Más akár meg is ölhet, de kárt nem tehet lelkemben...

Aki mer, az nyer - a bátraké a szerencse/kegyelem…!

A vaskorban se tartsuk a sarat aranynak, aranyunkból

ne csináljunk sarat, de fordítva, és becsüljük aranyunkat.