Ha a 19. századi karácsonyi ajándékokra, gyermekjátékokra gondolunk, jó eséllyel hintalovakkal pózoló kisfiúk és babaházaknak örülő kislányok jutnak az eszünkbe. A századfordulón készült karácsonyi fényképek ugyanis ezt az imázst erősítik, alapvetően meghatározva a témáról kialakított képzeteinket. Ehhez képest jóval kevesebb információval rendelkezünk a korábbi évtizedek játékkultúrájáról, pedig az 1860-as évek fontos fordulópontot jelentett a gyermekeket kiemelt célcsoportként kezelő fogyasztói kultúra szempontjából. Ekkoriban jelentek meg Pest-Budán tömegesen a gyermekeknek szánt játéktárgyak. Szendrey Júlia gyermekeinek nemrégiben megjelent levelezésén keresztül ebbe a világba tekinthetünk bele.
Milyen szerepet kapott Szendrey Júlia családjában az ajándékozás? Milyen ajándékokkal lephették meg a szülők az állandóan kíváncsi, tudásra és élményekre szomjas csemetéiket? Milyen gyermeknevelési elvekről árulkodnak ezek az ajándékok? Ezekre a kérdésekre azért kapható válasz, mert Petőfi Zoltán az 1860-as évek közepén nem Pest-Budán, hanem Békés megyében tarózkodott: előbb nagybátyjánál és gyámjánál, Petőfi Istvánnál, aki a Geiszt Gáspár által bérelt csákópusztai Batthyány-birtok jószágigazgatója volt, később pedig a szarvasi gimnáziumban. Így rendszeresen levelezett Pesten maradt féltestvéreivel, gyakran megkérdezte tőlük, hogy milyen ajándékokat kaptak karácsonyra, születésnapra, névnapra, és saját életéről is színes beszámolókat küldött. Horvát Attila és Árpád nem fukarkodott a válasszal: gyakran tételesen is felsorolták, hogy melyik családtagtól milyen ajándékokat kaptak. A gyermekek karácsonyi ajándékai között 1863-ban nyalánkságok („Génuai cukros gyümölcsök”) és szórakoztató játékok („Két arasz kerületű gumi labda”, „Porcellán alakok” és négyféle játék eljátszására alkalmas táblás játékok) is szerepeltek. A nyolcéves Árpád a következő év februárjában részletesen, tételesen leírta Zoltánnak, hogy milyen ajándékokat kapott karácsonyra. A listán a könyvek hangsúlyos szerepe külön kiemelendő: „Andersen meséi”, a „Dalkönyv” és a „Csizmás kandur” is az ajándékok között szerepelt. Az Andersen-meséket feltehetően Szendrey Júliától kapta, aki Magyarországon elsőként jelentette meg kötetben a dán szerző műveiből német közvetítéssel készített műfordításait. Az 1858-ban megjelent, jelentős visszhangot kiváltó könyvét gyermekeinek ajánlotta.
Az imént említett táblajátékot így jellemezte a kis Árpád:
A karácsonyi ajándékaim kivánatod szerint nagyon szépek voltak. ugymint 1, olyan játék melyen 4 játékot lehet eljátszani 1. Dáma 2. Malom 3. Sakk 4. Land puf vagy ostábla.
A korabeli "mulattató társas-játékok" között reklámozták a Lange Puff játéktáblát, amely egyszersmind sakk, malom, ostábla és dáma játéktábla is volt. A játékhoz egy két részből álló „puff-táblára” volt szükség, melynek minden oldalán 6-6 mező volt egymással szemközt.
Attila egy évvel később, 1864 karácsonyára vonatkozóan szintén említette, hogy Andersent kapott a „mamától”, de más családtag is ajándékozott neki könyvet: nagynénjétől, Szendrey Máriától az Ezeregyéjszaka meséit kapta meg. Ugyanezen a karácsonyon az ajándékai között szerepeltek a Friebeisz István által szerkesztett, A magyar nép könyvtára kötetei is. Emellett a katonai játékokat kedvelő fiú egy régi vágya is beteljesült, miután „kapsztlis pisztolyt” is kapott. Az utóbbi az ajándékok iránt érdeklődő Zoltán válaszlevelének fő humorforrásává vált: „Itt az EXAMEN e nagy dolog a diák életben; kivánom hogy a legjobban süljön el, hogy utána pisztolyodat örömmel sütögessed.”; „Majd Bengáliai tűzzel pisztoly ropogással s vilanyos papirral, s különösen mit legjobban óhajtok, tárt karokkal fogadjatok, ha Pestre menendek.”
De mi lehetett az a "vilanyos papír"? Szendrey Júlia gyermekeinek levelezése játéktörténeti szempontból is izgalmas forrás, az utóbbi idézet kiváló példa arra, hogy a fiúk ajándékai nem merültek ki a könyvekben és katonai játékokban, hanem számos pirotechnikai jellegű, látványos ajándékot is kaptak. Ezeket a mai szemmel veszélyesnek – és a 19. századdal kapcsolatban gyakran emlegetett klasszikus ajándékokhoz (hintaló, katonafigurák, babaház) képest különlegesnek – tűnő játékokat korabeli árjegyzékek és reklámhirdetések segítségével sikerült beazonosítanom. A magyar játékkereskedelemben központi szerepet betöltő nürnbergiáru-kereskedők közé tartozó Kertész Tódor árjegyzékeiben – amelyek az üzlet teljes kínálatát tartalmazták – ugyanis szerepeltek „ártalmatlan szobai tűzijátékok.” Ezek jól hangzó fantázianeveket is kaptak, például „Mephisto tündöklő papirosa,” amelyből egy csomag 40 krajcár volt vagy a „szivarka-papir alakjában” árult „Pyro papiros”, amelynek „könyvecskéje” 20 krajcár volt.
A levelek tanúsága szerint a Szendrey-Horvát családban a szórakoztató és nevelő ajándékok egyensúlyban voltak, sőt sok esetben egyesült is a két funkció. A felvázolt játékok alapján könnyen el lehet képzelni, hogy a családtagok hogyan töltötték a karácsonyi ünnepeket, de a levelezés egy-két megjegyzése ehhez is ad további támpontot. Zoltán 1864-ben – az első olyan karácsony alkalmával, amelyet a szülői háztól távol töltött – ezt írta az otthoniaknak: „midön mulattok, kártyáztok, jussak eszedbe, ki bár távol vagyok tőletek, azért rátok fog gondolni karácsony estéjén.” Attila válasza megerősítette az elképzelt jelenetet: „Mi karácsony estéjén Ovary bácsival kártyáztunk.” Ez a két megjegyzés arra is felhívja a figyelmet, hogy a korszakban a karácsony még nem feltétlenül szűk családi körben töltött ünnepnek számított, ahogyan két évtizeddel korábban, Szendrey Júlia leánykorában is természetes volt, hogy a szülőktől távol tanuló gyermek nem otthon tölti a karácsonyt.
Ha kíváncsi vagy, hogy maguk a gyermekek milyen karácsonyi ajándékkal kedveskedtek Szendrey Júliának, olvasd el tavalyi karácsonyi posztomat.
További érdekességek karácsonyra és más ünnepi alkalmakra adott ajándékokról, játékokról a Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában című könyvben olvashatóak.
Mi lehetett egy 19. századi mikuláscsomagban?
"Száznyi más sátorban száz deresszakállú, pipás, csizmás, birkabőrsüveges vén kofabácsi árulta a mikulásnapja kedves, felejthetetlen téli örömét. Úgymint: szentjánoskenyeret, diót, mogyorót, aszalt körtvélyt, börzöncei szilvát, görög mazsolaszőlőt, tökmagot, pirosképű Masánszky-almát, mandulát és narancsot. A hó csillogott' a gyertyafényben és a holdfényben." - így emlékezett vissza Bevilaqua-Borsodi Béla író, város- és művészettörténész a régi pesti mikulásvásárokra, amelyek gyermekkorának egyik alapvető élményét jelentették. Az 1860-as években azonban már nemcsak különleges gyümölcsöket és egyéb finomságokat kaphattak a jómódú családokba született gyermekek, hanem különféle játékokat is. A Városház téri piacon (amely a mai Március 15. tér, a Piarista köz és a Váci utca között helyezkedett el) rengeteg féle babát, kéményseprőt, ezüstbe és aranyba öltöztetett püspökfigurát, hosszú szarvú fekete ördögöt, hintázó dámát és virgácsokat is árultak. Szendrey Júlia írásai szerint azonban ezek között nemcsak a rossz gyerekeknek szánt "száraz vesszőből összekötött virgácsok" voltak, hanem olyanok is, amelyek apró játékokkal (például paripákkal, babácskákkal, csörgőkkel) voltak teleaggatva. A lányoknak bölcsővel, a fiúknak lóval díszítették a virgácsokat, amelyek tetejére mindig a "legzöldebb eleven puszpánbokréta" került.
Szendrey Júlia harmadik kisfia, Árpád 1863-ban egy nem mindennapi ajándékot kapott ezen a napon:
„Mikulásra pedig kaptunk az apátul két skatulya olyan port mely parázs vagy tűzre hintve a legszebb bengali világítást vagy görögtüzet álitja elö."
Milyen lehetett ez a játék?
A kérdés megfejtésében a magyar játékkereskedelemben központi szerepet betöltő nürnbergiáru-kereskedők közé tartozó Kertész Tódor árjegyzékei és újsághirdetései segítenek. Az ügyes vállalkozó ugyanis gyakran reklámozott „ártalmatlan szobai tűzijátékokat.” Ezek jól hangzó fantázianeveket is kaptak, például „Mephisto tündöklő papirosa,” amelyből egy csomag 40 krajcár volt vagy a „szivarka-papir alakjában” árult „Pyro papiros”, amelynek „könyvecskéje” 20 krajcár volt. A Mikulásra kapott, „legszebb bengali világítást vagy görögtüzet” előidéző két skatulya por a szintén a szobatűzijátékok között említett „Bengáli salon-világítás”-hoz állhatott közel, amelyből egy doboz 12 kis csomaggal 80 krajcárba került. Az otthoni használatra is alkalmas „szoba-tűzijáték” reklámjával a korabeli lapok hasábjain is találkozhattak az olvasók. A Fővárosi Lapokban Kertész Tódor a nála kapható karácsonyi és újévi ajándékok között hirdette: „Szoba-tüzijáték a legujabb nemekben...”
Ahogyan a fenti példák is mutatják, a 19. századi "mikuláscsomagok" tartalma az idő előrehaladtával egyre inkább bővült: míg a század első évtizedeiben még többnyire "csak" nyalánkságokat kaptak a gyermekek, addig a század második felében már egyre izgalmasabb játékok okoztak számukra meglepetést.
Az eredeti források lelőhelye:
Gyimesi Emese: Gyermekszemmel Szendrey Júlia családjában, 2019.
Gyermekszemmel
Szendrey Júlia családjában -
Könyvbemutató
"Majd öreg korodban te választást tehetsz
Attilával vagy velem bár merre mehetsz
A tengere mesze Háitiba Cubába
Vagy ha épen tetszik Kaliforniába"
(ifj. Horvát Árpád Szendrey Júliához)
A versíró az alábbi fotón látható legkisebb fiú, akit édesanyja átölel.
Szeretettel várom az érdeklődőket a könyvbemutatón, ahol ezt a költeményt is hallhatjuk majd Koroknai Sándor színművész előadásában.
Szendrey Júlia alakját excentrikus feleségként és hűtlen özvegyként, Petőfi Zoltánét pedig tékozló fiúként őrizte meg a kulturális emlékezet. Gyimesi Emese kötete nem a fentebbi toposzok mentén, hanem gyermekek által írt, eddig jórészt publikálatlan források alapján közelít Szendrey Júlia családjának történetéhez. A gyermekkori levelek, versek, a játékként és ajándékként készült kéziratos újságok nemcsak azért értékesek, mert újrarajzolják a családtagok portréját, hanem azért is, mert lehetőséget adnak arra, hogy gyermekszemmel pillantsunk be a 19. század városi és vidéki kultúrájának sokszínű világába. Az 1860-as évek Pest-Budáját Szendrey Júlia második házasságából született fiaival együtt járhatjuk be, akik féltestvérüknek, Petőfi Zoltánnak mesélnek a dinamikusan fejlődő városról, ahol elindult a lóvasút, felépült az Akadémia palotája, “képes lapokkal” várt a Kávéforrás és csokoládéval a Városliget. Ritka ajándék, amikor mindezt nem felnőttek elbeszéléséből, hanem gyermekek látásmódján keresztül ismerhetjük meg.
Gyimesi Emesével Szécsi Noémi író, életmódkutató beszélget.
A könyvbemutatón elhangzanak Szendrey Júlia gyermekeinek levélrészletei, valamint korabeli dallamok Koroknai Sándor színművész és Csörsz Rumen István régizenész, irodalomtörténész előadásában.
A rendezvény moderátora Sallai Éva, a Magyar Katolikus Rádió munkatársa.