„Ebben a bámulatosan kicsi országban ennek az Ivicz Pistának két élete volt: a sajátja és egy jobb” – mondja a mindentudók magabiztosságával Fedák Charlie partjelző (Bodrogi Gyula) főnökéről, Ivicz István (Kállai Ferenc) NB III-as játékvezetőről Szász Péter 1976-os filmjében, a Szépek és bolondokban. Ivicz sporttárs, az ötvenes éveiben járó kenyérkihordó a hét hat napján lényegében nem is él. A vasárnapi meccsekkel kapaszkodik az életbe.
Valaki nőket visz be a már a ’70-es években is a maihoz hasonló állapotú vonat vécéjébe, Ivicz István azonban egészen más miatt zárja magára az ajtót a Pándok felé döcögő szerelvényen: titokban ki akarja próbálni gyönyörű új sípját, amit a másnapi meccsre vett. Az amatőr futballért szenvedélyesen rajongó, régi vágású, megvesztegethetetlen, befolyásolhatatlan játékvezetők talán utolsó mohikánja ő. Útitársai, a vele öt éve utazgató Gadácsi partjelző, és másik szokásos segítője, Bruck Jenő helyére ezúttal beugró cinikus Fedák Charlie csak mosolyognak rajta, és sajnálkoznak, hogy az öreg mellett ezúttal nem lehet egy kis bundapénzt zsebre tenni. Ivicz kikezdhetetlen, és ismeri a dörgést. „Nem kedvelem kimondottan, ha az intéző fürkészi, hogy milyen arca van a bírónak. Vesztegetni fog. Ilyenkor ősszel sok a vesztegetés. Kátai Muki, ő aztán! Ő már az állomáson kezdi. Pénz. Koszorúmegváltás. Balatoni üdülés. Beutaló a Tátrába. Demizson bor. Három zsák dió. Tipikus őszi vesztegetés.”
A szinte csak sötét képekkel és tónusokkal dolgozó, méltóságteljes hömpölygésű film minden kockája, az őszi táj, a fagyott pálya mind-mind azt sugallja: Ivicz elvtárs felett lassan eljár az idő. Nemcsak a kora miatt: az erkölcsei, az elvei is anakronisztikusak. A film minden szereplője előbb-utóbb megkérdi tőle: miért csinálja még? Minek ez az egész? Leginkább a pándoki gondnokot engedi közel magához, de vele is sejtelmes (lásd A legjobb szövegeket). Fedák partjelző már-már megszállottan igyekszik megtudni a bíró titkát, és ha nem is heideggeri magaslatokban, de lételméleti téziseket dolgoz ki erre a megmagyarázhatatlan életformára.
De magyarázat nincs. Ivicz a meccsen kiállítja a hazaiak középcsatárát, mindenki meg akarja lincselni, ő pedig órák múltán is a szomorú hazai közönséget sajnálja. Fedák nem hagyja szó nélkül: „Menjen a fenébe! Ezek már ülnek otthon, és tömik a fejüket, maga meg sajnálja őket, mert azt hiszi, hogy ez a szar meccs, ez a kutyaütő viadal fontos volt. Nem volt fontos. Ez nem volt fontos.” A válasz ismét csak kérdésekből áll: „Ha ez nem fontos, akkor minek ez az egész? Ha maga szerint semmi sem fontos, akkor minek jött ide, mit akar itt?”
Ivicznek családja nincs, szerelme nincs, mulyasága miatt még a szép cukrásznét is elhalássza előle Gadácsi partjelző. A film végére a fürkésző Fedák azonban úgy érzi, rájött, miért él Ivicz Pista. Megjelenik a hajnali friss Népsport, és ő olvassa fel belőle a híreket főnökének: „Remek játékvezetői teljesítmény az NB III-ban! Pogány Róbert szövetségi ellenőr jelentette szerkesztőségünkben, hogy a vasárnapi mérkőzések egyik legnehezebbikét mentette meg Ivicz István határozott, kemény fellépésével. Ivicz István, akiről eddig sajnálatos módon nem hallottunk, megtette azt, amit csak nagyon kevesen mernek ebben az országban. […] Ehhez bátorság kell, magas rangú bírói erkölcs és olyan tekintély, amit régóta nélkülöz a magyar sport. Itt az ideje, hogy Ivicz István nevét egyszer s mindenkorra megjegyezzük.”
Ivicz elveszi a lapot, saját szemével akarja látni, de ilyen sehol nincs írva, a kolléga találta ki, hogy boldoggá tegye. Ez a Fedák sporttárs azonban semmit sem tud az életről. Még azt sem, hogy a boldogsághoz annyi is elég, ami ott áll feketén-fehéren a Népsportban: „Pándok SC–Z. Kinizsi 1:1. Góllövők: Ruzsák, Kardos. Vezette: Ivicz. Jól.”
Bodnár Zalán
SZÉPEK ÉS BOLONDOK
Magyar film, 1976
Rendezte: Szász Péter
Főszereplők: Kállai Ferenc, Bodrogi Gyula, Andor Tamás
Osztályzat: ● ● ● ●
A legjobb szövegek
Gondnok: Mondja, Ivicz elvtárs, érdemes ezt magának csinálni?
Ivicz: Mit?
G.: Szombat, vasárnap, utazgatás, meccsek. Érdemes, Ivicz elvtárs?
I.: A fene tudja. Néha már beleun az ember. De azért még kiderülhet. Hogy azért még történhet valami.
G.: Mi?
I.: Azt nem tudhatja az ember. Azt csak sejti az ember. Csak ha megtörténik, ha egyszer megtörténik a dolog.
G.: A dolog? Milyen dolog, Ivicz elvtárs?
I.: A dolog! A dolog…
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2012. szeptemberi számában.)