A makrancos asszony és az ördög (székely népmese)

Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent visszájára cselekedett. Egyszer mondja az ura, hogy hozza ki korábban az ebédet a szántóba. Ő bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Máskor azt mondta, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt. Egyszer az ura másképpen kezdi. Azt mondja neki:
- No, te feleség, nehogy az ételt hamar kihozd, nehogy töltött tyúkot, palacsintát hozz, mert szántónak nem való.
Az asszony bizony csak azért is a leghamarább kivitte az ételt, mégpedig töltött tyúkot, palacsintát.
Másnap nekiáll az ura, és ás egy mély gödröt a szántóföld végében. Hát egyszer az ebéddel jön a felesége. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az ember az asszonynak:
- Hé, feleség, nehogy közel menj a gödörhöz, mert beleesel.
De bizony az asszony azért is közelebb ment.
- Vigyázz, feleség, ne essél bele a gödörbe!
De az asszony csak azért is beleesett. Az ember bizony otthagyta, elment haza. Az asszony eleget akart kijönni, de nem tudott. Egyszer azt mondja magában:
- Bárcsak valaki, az ördög innen kivinne!
Hát ott terem az ördög, s azt mondja neki:
- No, azért jöttem, hogy kivigyelek. Ülj fel a hátamra!
Az asszony bizony felült, az ördög kiviszi. Azt mondja neki:
- No, most már szállj le!
Azt mondja az asszony:
- Én bizony nem!
Azt mondja az ördög:
- No, várj csak, majd leszállasz te mindjárt! - ahajt nyargalni kezd vele az ördög. Egyik hegyről le, a másikra fel. De csak elfáradt, s a menyecske mégsem szállott le. Azt mondja neki az ördög:
- Szállj le a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megint nyargal vele az ördög, amíg jól elfárad, megint azt mondja:
- Asszony, szállj le már a hátamról!
Az asszony azt mondja:
- Én bizony nem!
Megbúsulja magát az ördög, hogy most már mit csináljon. Egyszer látja, hogy jön egy huszár, azt mondja neki:
- Hej, huszár uram, ha ezt a makrancos asszonyt lehajtja a hátamról, én kendet királlyá teszem.

A huszár leszáll a lováról, kihúzza a kardját, ráront az asszonyra és fenyegeti, hogy mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De az asszony azt mondja: - Én bizony nem.
A katona hadar feléje a karddal, azt mondja neki nagy mérgesen:
- Asszony, szállj le az ördög hátáról, mert ha nem, elvégzem az életedet.
De az asszony csak azt mondja:
- Én bizony nem!
Azt mondja a katona:
- Na, ha nem, hát ülj ott az ördögbe!
Erre azt mondja az asszony:
- Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott, mint a szél.
Másnap megy a katona hazafelé. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy tegye meg királynak. Hát egyszer látja, messze-messze, hogy jön a katona. Az ördög kikukucskál a híd alól, odakiált neki:
- Hej, katona uram, nem jön-e az asszony?
Visszakiált a katona:
- Nem jön, ne félj semmit!
Odaérkezik a katon, kibújik az ördög a híd alól, azt mondja neki:
- No, én téged királlyá teszlek, csak menj el a király leányához; amíg te odamész, én addig elfoglalom. Mindenkinek odaígérik a királykisasszonyt, csakhogy engem ki tudjon hajtani belőle, de senki rajtad kívül ki nem tud hajtani. Te csak mondjad: ,,Bújj ki, ördög!" - egyszeribe kibújok, s elfoglalok egy más királyleányt. De nehogy te onnét is kihajts, mert akkor belédbújok, s örökre benned maradok.
Elmegy a katona a városba, hát mindenféle híre van, hogy az ördög elfoglalta a király leányát. Aki ki tudná űzni, annak adná a király leányát, fele királyságát, holta után pedig az egészet. Megörül neki a katona, elmegy, bejelenti magát, hogy ő ki tudja űzni az ördögöt. Azt mondja az ördögnek:
- Bújj ki, ördög!
Az ördög egybe kibújik, a katona pedig elveszi feleségül a király leányát, s király lesz. Hát egyszer jön az újság, hogy az ördög egy másik királyleányt foglalt el. Hívatják oda is a volt katonát, de neki nem volt kedve, hogy elmenjen, mert emlékezett rá, mit hagyott meg az ördög. Mégis, hogy sok kincset, drágaságot ígértek neki, csak elment. Azt mondja az ördögnek:
- Ördög, bújj ki onnét!
Az ördög egyszeribe kibújik, s megindul, hogy bújjék a volt katonába, de a katona nekitoppant, s azt mondja:
- Hallod-e, ördög, jön a makrancos asszony!
Az ördög úgy elfutott ijedtében, hogy a lába sem érte a földet, máig is fut, ha eddig meg nem állt.

A székely asszony és az ördög

Egyszer volt egy asszony, de az a világon mindent fordítva cselekedett. Egyszer azt mondja neki az ura, hogy ma hozza hamarabb az ebédet a mezőre. Ő bizony csak azért is legkésőbbre vitte. Másszor mondja neki, hogy vigyen jobb ételeket, de ő annál rosszabbakat vitt.

Egyszer az ura másképpen kezdi a beszédet, azt mondja neki: - No, feleség, nehogy te az ételt hamar kihozd, aztán nehogy töltött tyúkot, palacsintát hozz, mert a mezőre olyat nem illik.Az asszony bizony csak azért is a leghamarabb vitte ki az ebédet, mégpedig töltött tyúkot, palacsintát. Másnap nekiáll az ura, ás egy mély gödröt a szántóföld végébe - hát egyszer jön a felesége az ebéddel. Leülnek a gödör mellé enni. Azt mondja az ember a feleségének: - Hé, feleség, nehogy közel menj ahhoz a gödörhöz, mert beleesel! Az asszony csak azért is közelebb ment. - Vigyázz, feleség, nehogy beleessél abba a gödörbe! De az asszony csak azért is beleesett. Az ember meg otthagyja, elmegy haza.

Az asszony hiába akar kijönni, nem tud. Egyszer azt mondja magában: - Bárcsak valaki kivinne innen, legyen az akár az ördög maga! Rögvest ott terem egy ördög, és azt mondja neki: - No, azért jöttem, hogy ki vigyelek, ülj föl a hátamra! Az asszony bizony fölül, az ördög meg kiviszi. Amikor kiérnek, azt mondja az ördög: - No, most már szállj le! Azt mondja az asszony: - Én bizony nem! Azt mondja az ördög: - No, várj csak, majd leszállassz mindjárt! - azzal nyargalni kezd véle az ördög egyik hegyről a másikra. De az asszonynak meg se kottyan a nagy száguldás. Elfárad az ördög, leül, azt mondja az asszonynak: - Most már tényleg szállj le a hátamról! Az asszony azt mondja: - Én bizony nem! Megint nyargal vele az ördög, míg jól elfárad. Akkor is azt mondja neki: - Szállj már le a hátamról! Az asszony megint csak azt mondja: - Én bizony nem!

Megbúsul az ördög, hogy már mit csináljon? Hát látja, hogy jön egy huszár, azt mondja neki: - Héj, huszár uram, ha ezt az asszonyt lehajtja a hátamról, én királlyá teszem magát! A huszár mindjárt leszáll a lováról, kihúzza a kardját, nekimegy az asszonynak, hogy mindjárt kettévágja, ha le nem száll. De azt mondja az asszony: - Én bizony nem! A katona odacsap felé a karddal, és azt mondja neki: - Szállj le, asszony, az ördög hátáról, mert ha nem, elveszem az életedet!Az asszony azt mondja: - Én bizony nem! Azt mondja nagy mérgesen a katona: - Ha nem, hát nem, ülj ott az ördögön az idők végeztéig! Erre azt mondja az asszony: - Én bizony nem ülök! - avval leszökött, az ördög pedig úgy elfutott, mint a szél.

Másnap megy a katona arrafelé, ahol az ördöggel találkozott. Az ördög már várta egy híd alatt, hogy a katonát királlyá tegye. Kikukucskál az ördög a híd alól, s azt kiáltja a katonának: - Hej, katona uram, nincs itt az asszony? Azt kiáltja a katona: - Nincs itt, ne félj semmit! Azt mondja az ördög a katonának: - No, én tégedet királlyá teszlek, csak menj el a király leányához. Míg te odaérsz, addig én belebújok a leányba. A király majd annak ígéri a lányát, aki az ördögöt ki tudja hajtani belőle. Rajtad kívül senki nem tudja azt megtenni. Amikor odaérsz, mondjad jó hangosan: „Bújj ki ördög onnét!” És akkor én kibújok. De azt mondom én neked, hogy ha én más királylányba bújok, onnan meg ne próbálj kihajtani, mert akkor beléd bújok, és örökre benned is maradok.

Elmegy a katona a városba, hát hallja, hogy nagy baj van, mert az ördög belebújt a király leányába. Aki ki tudná űzni, annak adná a király a leányát, fele királyságát, holta után pedig az egészet! Megörül ennek a katona, elmegy a palotába, jelenti, hogy ő ki tudja űzni az ördögöt. Mondja az ördögnek: - Bújj ki ördög onnét! Az ördög rögtön kibújik, a katona pedig király lesz, elveszi feleségül a király leányát.

Hát egyszer hallják ám, hogy az ördög egy másik királyleányba bújt be. Hívatják oda is a katonából lett királyt, de neki nem volt kedve menni, mert az ördög megtiltotta neki. De annyi sok kincset, drágaságot ígértek, hogy mégis elment. Azt mondja az ördögnek: - Ördög, bújj ki onnét! Az ördög megismeri a katonát, és már bújik is ki, hogy egyenesen a katonába bújjék. De a katona toppant egyet, és azt mondja: - Hallod-é ördög, itt jön a székely asszony! Az ördög erre úgy megijedt, hogy ijedtében elfutott, a lába sem érte a földet.