A háromszoros olimpiai, mellette világ- és Európa-bajnok vízilabdázó május 4-én váratlanul bejelentette: visszavonul minden sportágával kapcsolatos tevékenységtől. A 2013-ban szövetségi kapitányként is csúcsra érő (világbajnoki győzelemhez segítette a férfi pólóválogatottat) szakember jelenlegi munkáltatójával, az UVSE-vel közösen jegyzett közleményében úgy fogalmazott, döntése oka kizárólag magánjellegű. Most felelevenítjük a negyvenéves sportkarrier főbb állomásait azok szemüvegén keresztül, akik közvetlen szerepet játszottak annak alakulásában.

Csapó Gábor

Amikor Benedek Tibor, a gerincferdüléssel bajlódó ötéves kisfiú orvosi tanácsra elkezdett úszni, Csapó Gábor már olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázónak vallhatta magát. Az uszodák világának népszerű „Dudija” egyik este szokás szerint a Fészek Klubban hódolt kedvenc időtöltésének.

„Egy asztaltársaságban römiztem Benedek Miklóssal, a Nemzeti Színház színészével. Közben folyton dumáltunk, Tibike is szóba került. Mondtam neki: »Mikikém, olyan vékonyka az a gyerek«. Báró Anna, a kiváló karakterszínésznő ezt hallva rám nézett és közbevetette: »Miért nem viszed már le pólózni azt a gyereket, ott majd olyan szép nagyra nő, mint amilyen te vagy«. Szó szót követett, és mivel minden szombaton 11-től az Andrássy út-Izabella utca sarkán található cukrászdában tartottuk a taktikai értekezletet, megbeszéltük, hogy Miklós legközelebb odahozza a fiát. Így is tett.

A megbeszélés után kézen fogtam Tibit, beültettem a BMW-mbe, és elgurultam vele a Csasziba (Császár-Komjádi Béla Sportuszoda – a szerk.). Megkerestem Kőnigh Gyuri bácsit, bemutattam őket egymásnak, elmondtam, hogy Tibike kinek a fia borja, és azzal rábíztam a gyereket a magyar vízilabda valaha volt legjobb utánpótlásedzőjére és nemzetközi játékvezetőjére. Nagyjából nyolc hónap múlva, amikor már leigazolta a Központi Sportiskola (KSI), Gyuri bácsi lelkendezve közölte: »Dudikám! Ilyen fantasztikusan szorgalmas gyereket még nem láttam!« Na, innen már egyenes volt Tibor karrierje

– mesélte Csapó Gábor, miután megkértük, mondja el, mi volt a szerepe Benedek Tibor sportágválasztásában.

„Fecsó bá”

Maga Benedek is úgy emlékezett a kezdetekre, hogy miután a vízilabdások közelébe került, érezte, ott a helye.

Ritkán töltöttük együtt a vasárnapot, mert édesapám gyakran akkor is dolgozott, illetve én is sokat voltam az uszodában. A vasárnap a kedvenc napom volt, mert akkor engedték le a Komjádi uszodában a vizet, s én addig maradtam, amíg már csak bokáig ért a víz. Sokszor már csak én voltam az uszodában, velem zárták a kapukat

– engedett betekintést Őszy-Tóth Gábriel Így főznek az olimpikonok című könyvében Benedek abba, mennyire magába szippantotta a sportuszodák semmihez sem hasonlítható világa.

A KSI-ben Kőnigh mellett többek között az 1954-ben még gyorsúszásban Európa-bajnok, majd 1964-ben már vízilabdában olimpiai aranyérmes Dömötör Zoltángondoskodott arról, hogy a sportolóvá váláshoz elengedhetetlenül szükséges élmény-emlék-kötődés hármasa kellő tudással, erővel és csibészséggel párosuljon. No, és az utánpótlás-válogatottban a kapitány, Kemény Ferenc, azaz Fecsó bá’.

„Ezer szállal kötődöm az 1972-esekhez, mert ezzel a korosztállyal kezdtem el kapitányként foglalkozni. Közülük Tibit szinte onnantól ismerem, ahogy először megjelent az uszodában. Rég találkoztunk, de csak jó emlékeim vannak vele kapcsolatban. Kifogástalan viselkedésű, udvarias srác, akit minden helyzetben az iszonyatos lelkesedés és szorgalom jellemez.

Nem egy eszméletlen gömbérzékkel megáldott labdazsonglőr, mindent beleadással pótolt, fejlesztette tökélyre tudását. Ennek és a Csasziban, illetve a Margitszigeti Sportuszodában eltöltött perceknek, óráknak, éveknek, a semmihez sem hasonlítható szubkultúrának köszönhetően dörzsölődött olyan magas szintre, hogy a vízilabdázás minden terén a világszínvonalat képviselte. A kezdeti kvalitás ugyanis nem mérvadó. Csak az számít, ahogyan felnőttként, éles helyzetben leadod a teljesítményt. Ő győztes alkat.

Emlékszem, egy korosztályos torna döntőjében utolsó másodperces Benedek-góllal nyertünk. Le is szúrtam, hogy miért kellett ennyit várni azzal, hogy eldöntse a meccset, majd azt nyilatkoztam az újságíróknak: »Nekünk az a sajátosságunk, hogy hülyére verjük az ellenfelünket«” – mesélte Benedek Tiborral kapcsolatos emlékeit Fecsó bá’, aki egyik személyes kedvencét a testnevelési főiskolán is tanította, avagy az edzői karrierjében is komoly szerepet vállalt. „Négy évig volt a hallgatóm, a szó összes pozitív értelmezésében” – mesélte Kemény Ferenc.

Kovács István

Benedek még 17 éves sem volt, amikor a KSI-vel ifibajnok lett, majd 1989 nyarán csapattársával, Varga Zsolttal együtt átigazolt az Újpesti Dózsába.

A két jóbarát kifejezetten Görgényi István edző – aki játékosként az 1972-es müncheni olimpián ezüstérmes, 1973-ban Belgrádban világbajnok volt – kérésére érkezett a klubhoz, ahol Vízvári Gyuri bácsi személyében még a szertáros is olimpiai bajnok volt. Szokták mondani: ettől olyan erős a magyar vízilabda.

1990-ben Kovács István – aki 1989-ben még rutinos csapattársként ugrott medencébe Benedekkel – váltotta Görgényit. A fiatal edző irányításával és Benedek egyre inkább kiteljesedő játékával páratlan sikersorozat vette kezdetét Újpesten: az egymást követő bajnoki címek (1991, 1993, 1994, 1995) mellett 1994-ben a Bajnokok Ligáját is behúzták a lilák.

„Magyarországon játékosként összesen két vezetőedzővel dolgozott Tibi: Görgényi Pistával egy, velem kilenc éven át (1990–1996 Újpest, 2004–2007 Honvéd).

Nálam ő az etalon, a profi sport, a profi sportoló megtestesítője. Nemcsak a vízilabdában, de a sporthoz való hozzáállása miatt úgy általában. Egészen fiatal kora óta céltudatosan készült, plusz munkát végzett, áldozatot vállalt annak érdekében, hogy a legjobb legyen. Ha az ember edzőként kívánhat magának játékosideált, az első helyre teszem.

Amikor nagyon szép és hosszú pályafutása végén abbahagyta a vízilabdát, kiváló edző lett belőle. Olyan, aki megpróbálta átültetni azt a szemléletet játékosaiba, amit ő magáénak érzett, amitől a legjobb lett. Szövetségi kapitánysága után olyan egyesülethez került, ahol hatalmas szívvel, lelkesedéssel lényegében ificsapattal ért a legjobb nyolc közé a felnőtt mezőnyben” – fogalmazott Kovács István.

Kemény Dénes

Hat újpesti esztendő után Benedek 1996-ban Olaszországba igazolt, és nyolc évet játszott Rómában és Reccóban. Onnan járt haza a válogatottba, ahol 2002–2008 között már Kemény Dénes szövetségi kapitány meghosszabbított kezeként, azaz csapatkapitányként ugrott vízbe.

„Az olimpiai bajnok csapataimat nagyon sokféle és szinte egytől egyig több szempontból kiemelkedő tudású sportemberek alkották. Ha közülük valamelyik kategóriában Tibort kell az élre helyeznem, akkor nem kell gondolkoznom; az akaraterőt mondom. Ha csak azt vesszük, hogy az 1999-es, nyolc hónapos eltiltása után visszatért és játék és a sydney-i olimpia előtt egyetlen lőtt gól nélkül milyen szerepet vállalt a döntőben (négy gólt lőtt az oroszoknak – a szerk.), már az elképesztő teljesítmény. 2001-ben szívritmuszavarral kezelték, három évvel később megint olimpiát nyert.

A vízben olyanban tudott példát mutatni, amellyel megfertőzte, magával húzta a többieket is. Ezzel az elképesztő akaraterővel együtt járó példamutatása tette a csapaton belül nélkülözhetetlenné, avagy a csapat nélküle nem érte volna el ezeket az eredményeket

– mondta kérdésünkre egykori játékosáról Kemény Dénes.

Epres Panni

Benedek Tibor húszévesen, TF-es egyetemistaként már menő, felnőtt válogatott vízilabdázóként ismerkedett meg jelenlegi feleségével.

„Megtanított arra, hogy milyen egy kicsi férfi, minden szépségével és gyarlóságával, szemtelenségével és magabiztosságával. Talán még ő is csak tanulta, hogyan kell majd nagy férfinek lenni, de ebből a bizonytalanságból (ha volt is) nem sok látszott – úriember volt mindig, nyilván von „Haus aus” – emlékezett vissza az első találkozásokra a wmn.hu oldalon tavaly, férje 47. születésnapján közzétett írásábanEpres Panni.

Rövid románcuk ekkor, az 1992-es olimpiai hatodik hely, a 21 találattal megszerzett gólkirályság és az Év vízilabdázója cím elnyerése után még megszakadt. Benedek Olaszországba igazolása után megnősült, első gyermeke, Ginevra is megszületett, majd elvált. Eközben Panni itthon befejezte iskoláit és modellkarrierbe kezdett. Majd tíz esztendő után, 2003-ban találkoztak ismét, és újra fellángolt közöttük a szerelem. 2007-ben megszületett első gyermekük, Mór, majd két évvel később Barka is, de csak eztán, 2010-ben fogadtak örök hűséget egymásnak.

Benedek szerint a nap örömforrását azóta a családja nyújtja. Mindig boldogan megy haza, mert mindkettőjüknek a legfontosabb, hogy a gyerekeiket biztonságban, szeretetben nevelhessék.

Epres Panni állítja, férje apaként, hétköznapi emberként sem tud megszabadulni a maximalizmusától, amelyet mélyen belül hordoz magában:

Nála egy legózás nem csak olyan sima építés, szöszmötölés. Ha épít, felhasználja az összes kockát, és a plafonig kell, hogy érjen az építmény! Tibor állítja, hogy én nem tudok veszíteni, de én látom a tekintetén, hogy ő az, aki csak nyerni tud, és különben is, mindig ő van a fekete bábuval, ami már az elején egy lelki hadviselés.

Vigvári testvérek: A Mester

Benedek Tibor azt állítja magáról, hogy a szakmában sosem számított csöndesnek, ha szükség volt rá, már húszévesen is megmondta, mit kell csinálni, hogy győzzön a csapat. Ennek ellenére edzőként mégsem a győzelemhez vezető legjobb taktika megtalálása határozta meg a gondolkodása alapját.

„Azon még gyakran a mérkőzés közben is szükséges módosítani, mivel azt a csapatunk pillanatnyi formája és az ellenfél képessége is befolyásolhatja.

Egy csapat nem attól működik, hogy szeretik egymást a játékosok, hanem hogy miként tudnak együttműködni, amikor dolgozni kell. Ha elérem azt, hogy mindnyájan higgyenek a kitűzött közös célban, rendkívüli érzelmeket lehet indukálni, ami aztán erőn felüli teljesítményre teheti őket képessé

– fogalmazott már szövetségi kapitányként a 2013-as világbajnoki győzelem után.

2016-ban azonban mély, fájdalmas tüskéket emlegetve elköszönt a válogatottól, és elvállalta az UVSE szakmai igazgatói, majd vezetőedzői állását. A mostani bajnokságban szinte csupa ifjúsági játékossal a keretében a felső házba jutott csapatával.

Fiatal tanítványai Mesternek hívják, az általa is kivételes tehetségnek tartott Vigvári Vendel elmesélte, miért: „Amikor az UVSE-be került, szakmai igazgatóként is látogatta az edzéseket. Az egyikre lejött, és bejött velünk a vízbe. Azt mondta, hogy Japánban azt hívják Mesternek, aki nem csak el tudja mondani a gyakorlatot tökéletesen, de be is tudja mutatni azt. Bejött, és meg is mutatta az összes feladatot, azóta mindenki így hívja.”

A szintén Benedek-tanítvány, 17 évesen az OB I-ben 13 meccsen 15 gólt jegyző fiatalabb testvér, Vigvári Vince állítja, ha szóba kerül edzőjük az utánpótlás-válogatottnál, még ott is így nevezik az UVSE-sek:

Alapból menő, ha valakit így hívnak. És ha valakit Mesternek hívnak, akkor ki mást, ha nem őt?

Kiemelt kép: Czagány Balázs

 

forrás:

https://24.hu/sport/2020/05/06/benedek-tibor-vizilabda-sztarsportolo-portre/