Vérfertőzés

A Magyar Hírlap vezető hírben számolt be arról, hogy a Német Etikai Tanács javasolta a német kormánynak a testvérek közötti nemi kapcsolat – vérfertőzés – büntethetőségének eltörlését, a cselekmény legalizálását. A javaslat azért is keltett megdöbbenést, mert egy etikai testületnek – amely vezető orvosokból, jogászokból, teológusokból áll – feladata szerint növelni kellene az erkölcs és a jogi szabályok színvonalát – nem pedig rombolni és lazítani.

Az eset azonban sajnos nem egyedülálló. A liberális világkép alapján immár két évszázada tudatosan rombolják a nemi erkölcsöt, a családot, s az életet védő jogi rendszert. Ez a rombolás általában csak hosszabb idő után, s nem mindig válik jogszabállyá – de a törekvés, a kezdeményezés egyértelmű –, és többször már célba ért. Lássunk néhány példát.

Egy: Németországban létezik már négy intézmény, ahol szabadon lehet közösülni – állatokkal. Mivel a klasszikus 19. századi büntető törvénykönyvek megalkotásakor fel nem merült, hogy ez gyakorlat lehet, s tiltani kellene, ezért a liberális jogszemlélet szerint szabad. Az intézmények nagy népszerűségnek örvendenek.

Kettő: a pedofília büntethetőségénél a megrontott gyermekek életkorát jelentősen le kívánják szállítani. Indok, az jó, ha a gyermeket korán bevezetik a szexuális életbe.

Három: egy ausztrál tudós, bizonyos Singer, folyamatosan hirdeti, hogy nemcsak a születésig kell teljesen korlátlanná tenni az abortuszt, hanem a megszületett gyermeket hároméves koráig meg lehessen ölni. Szerinte ugyanis a gyermeknek hároméves korára fejlődik ki emberi szintre az agyműködése, ezért csak ez időtől jogképes. Ugyanakkor küzdenek az állatok jogalanyiságának elismeréséért, ezzel egy jogi szintre kívánják hozni az embert és az állatvilágot. 

Négy: a genderelmélet és gyakorlat szerint fel kell számolni minden különbséget férfi és nő között. Ez a nevelésben azt jelenti például, hogy a lányokat fiús, a fiúkat lányos nevelésben kell részesíteni – majd felnőttkorukban eldöntik, melyik nemet választják. További következmény, hogy nincs apa és anya, csak egyes és kettes szülő, és közös a férfi és női WC. (Svédországban bevezették, nálunk a Gyurcsány-kormány idején az óvodákban – átmenetileg – kötelezővé tették a gendernevelést.)

Öt: az azonos neműek házasságának törvényesítése. Ez Európában már tizennégy országban lehetséges, habár legutóbb Franciaországban hárommillióan tüntettek ellene. Ennek során az azonos neműek részére szabad az örökbefogadás, női párok részére szabad a művi megtermékenyítés követelése, s általában házasságuk azonos jogi szintre emelése a férfi–nő házassággal. 

Hat: az abortusz esetében minden korlát eltörlése. Legutóbb az EU-ban csak néhány szavazaton múlt, hogy nem emelték emberi joggá az abortuszt, s nem tették volna kötelezővé minden szülész-nőgyógyász részére az abortusz végzését. (Jelenleg lelkiismereti okokból megtagadhatják.)

Hét: folyamatos a törekvés az eutanázia legalizációjára. Ezt jelenleg azért sikerült csak három európai országban elérni, mert elrettentő példaként áll a náci Németország példája, ahol háromszázezer elmebeteget öltek meg eutanázia címén.

S néhány gondolat a vérfertőzés évezredes tilalmáról. Már a primitív törzsek is felfedezték, hogy a szűk körben létrejövő párkapcsolatokból született gyermekek jelentős számban fejlődési rendellenességekkel születnek. (Ez volt az oka – többek közt – a nőrablásoknak is.) Ezt bizonyítja az is, hogy az európai uralkodócsaládok egymás közti házasságából is sok sérült gyermek született. Ezért a vérfertőzés tilalma az erkölcsi szabály mellett gyakorlati célú jogszabállyá vált a világ minden részén. A magyar jogban is nemcsak büntetőjogi következménye van a vérfertőzésnek, hanem érvénytelen a házassága az egyenes ági rokonoknak, a testvéreknek, de érvénytelen a testvérnek testvére vér szerinti leszármazójával kötött házassága is – ha ezt nem engedélyezi a jegyző. E szabályok létét nálunk senki nem vitatta. 

A balliberális erők részéről teljesen tudatos a hosszabb ideje látható cél; az európai zsidó–keresztény alapú társadalom szétrombolása, a társadalom alapját hosszú ideje képező erkölcsi-jogi rendszer megszüntetése. Küzdelmünknek komoly eredményei vannak Európában, s hazánkban is; többek között a teljes demográfiai katasztrófa, a házasságok számának erős csökkenése. A jobb- és balközép pártok értetlenül állnak nemcsak az iszlám, hanem a szélsőjobb megerősödése előtt is – ők ugyanis határozottan elutasítják e törekvéseket, igaz, elfogadhatatlan módszerekkel – míg a „közép” pártok nemegyszer tehetetlenül állnak e törekvések előtt – sőt nemegyszer támogatják is azokat.

Ha a helyzet nem változik, Európa és hazánk – ma már alig vitatottan – pusztulásra van ítélve. Csakúgy, mint hajdan a Római Birodalom, ahol a kezdeti szigorú erkölcsöket a teljes erkölcsi anarchia váltotta fel, amely nagy szerepet játszott pusztulásban.