Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

MIND EGY, DE NEM MINDEGY:

POZITÍV, NULLA VAGY NEGATÍV – 5.

Szabó Lőrinc:

Piszkosságok

Sokszor elszörnyedek magamtól,

hogy egy-egy rossz óra alatt

mi minden megfordul fejemben,

mennyi förtelmes gondolat;

s ha visszanézek tíz-húsz évre,

bűnökre - mennyi tévedés! -

majdnem revolvert ad kezembe

a kései szégyenkezés.

És lassan mégis belenyugszom:

Ilyen voltam, hát mit tegyek?

Akárhogy bánom is ma ezt, azt,

megváltoztatni nem lehet.

És ez a megváltoztathatatlan,

amit most már vállalni kell,

azzal vezekeltet a rosszért,

hogy sohase felejtem el;

de vigasztal is, jóra oktat:

szeretni, ami emberi -

piszkosságaimból tanultam

másoknak megbocsátani.

*

A kegyetlen angyal

A legnehezebb azokkal az emberekkel,

akik nincsenek tisztában rovott múltjukkal,

vagy úgy tesznek mintha hibátlanok lennének,

s az igazság bunkójukkal mindent szétvernek,

ahelyett hogy a nyakukat nyújtanák

mint akik maguk is irgalomra szorulnak

(Rilke írja: nincs kegyetlenebb az angyaloknál)  

*

Érdemelv

Aki csak azt

és annyira szeret,

aki és amennyire azt kiérdemli

majd nagyon elcsodálkozik,

mikor elmarad az irgalom:

minden bűnét büntetik,

és elmarad a kegyelem,

a ki nem érdemelhető ajándék...

*

Az

önismeret

útjai-módjai

Naponta igazmondó tükörbe nézel

Megméred a súlyod, magasságod

Megnézed a leleteidet, röntgenképedet

Összehasonlítod magad másokkal

Odafigyelsz a jóakaróid véleményére

Megfontolod az ellenségeid megállapításait

Megnézed, hogy kikkel barátkozol

Engeded, hogy a könyvek olvassanak benned

Tanulmányozod, hogy te min és kin nevetsz

Megfigyeled, hogyan viselkedsz játék közben

Kísérleti helyzetekbe hozod magad

Próbára teszed magad: mit bírsz ki

Ellenőrzöd, mennyire távolodsz ideáljaidtól

Folyamatosan figyeled tested (vissza)jelzéseit

Keresed az alkalmat, hogy megmérettesd magad

Magadba szállsz és kutatod-feltárod vétkeidet

Kihívsz és válaszolsz a kihívásokra, s kielemzed

Döntéseket hozol, s kiértékeled a következményeit

Tanulva tanítasz és tanítva tanítasz

Holt kötőkkel társalogsz – katartikus műélmények

Élő és holt bölcsek társaságát és tanácsát keresed

Szerelmed és barátod szemében mered látni magad

Elgondolkodsz az álmaid üzenetein

Igyekszel reflektálni vak szokásaidra

Törekszel jól megismerni a téged nevelő szülőket stb.

Szín-játékból beleéléssel más jellemet alakítasz

Tisztázod, összhangba hozod, kontrollálod vezérelveidet

Imádkozol az isteni átvilágítást kérve…

Stb.

*

Önvizsgálatok

Avagy a bűntudatra ébredés:

hogyan rivalizáltam testvéreimmel

miként féltékenykedtem pályatársaimra

hányszor lettem társtettes cinkos némaságommal

nem csak feleslegből csurgattam kéregetőnek-rászorulónak

a legtöbbször csak a maradék időd fordítottad a családodra

hogyan gazdálkodtál talentumaiddal – elherdáltad, elástad

hányszor maszkíroztad kompromisszumnak a megalkuvást

milyen gonosz tréfákat űztél szellemi-testi védtelenekkel

hány bocsánatkérésed halasztódott, maradt végleg el

kikre lőtted gúnyod, gonosz iróniád gyilkos nyilait

mennyi türelmed volt – pl. elviselni a látszatokat

kin élősködtél, hogy bliccelted el a közteherviselést

stb. stb.

*

Bűnbak

Nincs bátorság az önvizsgálatra,

helyette intenzíven bűnbakot keres,

akire minden bűnt rá lehet olvasni,

majd mehet minden tovább a rossz vágányon…

*

Dőre

„Mind azon szók között,

melyekkel a magyar

az esztelent, bolondot

nevezni szokta,

a legkíméletesebb kifejezés,

kevesebb tehát a féleszű,

esztelen, bolond, eszeveszett,

őrült, nadragulyás, kasuka szóknál,

s tulajdoníttatik oly embernek,

ki az okos ész szabályait

holmi kisebb tárgyakban szegi meg,

s ferde beszédei vagy tettei által

gyakran nevetséget,

sajnálkozást pedig igen ritkán gerjeszt,

s nem annyira a megzavart észnek,

mint inkább

a ki nem fejlett értelemnek adja jeleit.

Legtöbb dőreséget mondanak, és tesznek

a gyermekek, tudatlanok, tapasztalatlanok.

Vétetik néha bohó,

bohóc, tréfálkodó értelemben is.

Hasonlók hozzá a német Thor, thöricht,

a francia: étourdi, a szláv durak,

a török delü vagy deli

(de a mely derekat is jelent), stb.

Magyar nyelvből elemezve, úgy látszik,

azon őr gyöknek előtétes módosítványa,

melyből őrül, őrült származnak.”

*

Ki a bolond?

aki az utcán magában hangosan énekel

aki poéta lesz Magyarországon

aki elosztogatja mindenét, hogy Krisztust kövesse

aki a színpadon azt képzeli, hogy ő Lear király

aki az egész életét felteszi az ügyre

aki nyíltan olyat csinál, amiért biztos lecsukják

aki függetlenségéért koldusbotot választ pásztorbot helyett

aki hite miatt hagyja magát oroszlánok elé vetni

aki a biztos siker reménye nélkül évekig dolgozik művén

aki nem ágyban és párnák közt kíván meghalni

aki szerelméért kész akár még elkárhozni is

aki minimálbérrel négy gyereket vállal

*

Szent részegek és őrültek

Nagyszerű dolog a lélek nyugalma

és az, hogy örülni tudunk magunknak.

Szenvedély! Részegség! Őrület!

Oly nyugodtan,

oly részvétlenül álltok e dolgok előtt,

ti, erkölcsösek!

Szidjátok a részeget,

megvetitek az esztelent,

elhaladtok mellette,

és hálát adtok az Istennek, mint a farizeus,

hogy nem teremtett benneteket olyannak,

amilyen ezek közül egy.

Nemegyszer voltam részeg,

szenvedélyeim sohasem

estek messze az őrültségtől,

és egyiket se bánom,

mert a magam mértékén megtanultam,

hogy mindig és szükségképpen

részegnek és őrültnek kell mondani

minden rendkívüli embert,

aki valami nagyot,

valami lehetetlennek látszót csinált.

De a mindennapi életben is

tűrhetetlen hallani,

hogy minden,

csak félig is szabad,

nemes, váratlan tett esetén

rögtön kész az ítélet:

ez az ember részeg,

ez az ember bolond.

Szégyelljétek magatokat, ti józanok!

Szégyelljétek magatokat, ti bölcsek!

(J. W. GOETHE)

*

Hajnali részegség

Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád.

Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam

a munkát.

Le is feküdtem. Ám a gép az agyban

zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban,

csak forgolódtam dühösen az ágyon,

nem jött az álom.

Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal,

százig olvasva, s mérges altatókkal.

Az, amit írtam, lázasan meredt rám.

Izgatta szívem negyven cigarettám.

Meg más egyéb is. A fekete. Minden.

Hát fölkelek, nem bánom az egészet,

sétálgatok szobámba, le-föl, ingben,

köröttem a családi fészek,

a szájakon lágy, álombeli mézek,

s amint botorkálok itt, mint a részeg,

az ablakon kinézek.

Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam?

Te ismered a házam,

s ha emlékezni tudsz a

hálószobámra, azt is tudhatod,

milyen szegényes, elhagyott

ilyenkor innen a Logodi-utca,

ahol lakom.

Tárt otthonokba látsz az ablakon.

Az emberek feldöntve és vakon,

vízszintesen feküsznek,

s megforduló szemük kacsintva néz szét

ködébe csalfán csillogó eszüknek,

mert a mindennapos agyvérszegénység

borult reájuk.

Mellettük a cipőjük, a ruhájuk,

s ők a szobába zárva, mint dobozba,

melyet ébren szépítnek álmodozva,

de - mondhatom - ha így reá meredhetsz,

minden lakás olyan, akár a ketrec.

Egy keltőóra átketyeg a csöndből,

sántítva baktat, nyomban felcsörömpöl,

és az alvóra szól a

harsány riasztó: "ébredj a valóra".

A ház is alszik, holtan és bután,

mint majd százév után,

ha összeomlik, gyom virít alóla,

s nem sejti senki róla,

hogy otthonunk volt-e vagy állat óla.

De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég,

valami tiszta, fényes nagyszerűség,

reszketve és szilárdul, mint a hűség.

Az égbolt,

egészen úgy, mint hajdanában rég volt,

mint az anyám paplanja, az a kék folt,

mint a vízfesték, mely irkámra szétfolyt,

s a csillagok

lélekző lelke csöndesen ragyog

a langyos őszi

éjjelbe, mely a hideget előzi,

kimondhatatlan messze s odaát,

ők akik nézték Hannibál hadát

s most néznek engem, aki ide estem

és állok egy ablakba, Budapesten.

Én nem tudom, mi történt vélem akkor,

de úgy rémlett, egy szárny suhant felettem,

s felém hajolt az, amit eltemettem

rég, a gyerekkor.

Olyan sokáig

bámultam az égbolt gazdag csodáit,

hogy már pirkadt is keleten, s a szélben

a csillagok szikrázva, észrevétlen

meg-meglibegtek, és távolba roppant

fénycsóva lobbant,

egy mennyei kastély kapuja tárult,

körötte láng gyúlt,

valami rebbent,

oszolni kezdett a vendégsereg fent,

a hajnali homály mély

árnyékai közé lengett a báléj,

künn az előcsarnok fényárban úszott,

a házigazda a lépcsőn bucsúzott,

előkelő úr, az ég óriása,

a bálterem hatalmas glóriása,

s mozgás, riadt csilingelés, csodás,

halk női suttogás,

mint amikor már vége van a bálnak,

s a kapusok kocsikért kiabálnak.

Egy csipkefátyol

látszott, amint a távol

homályból

gyémántosan aláfoly,

egy messze kéklő,

pazar belépő,

melyet magára ölt egy drága, szép nő,

és rajt egy ékkő

behintve fénnyel ezt a tiszta békét,

a halovány ég túlvilági kékét,

vagy tán egy angyal, aki szűzi

szép mozdulattal csillogó fejékét

hajába tűzi,

és az álomnál csendesebben

egy arra ringó

könnyűcske hintó

mélyébe lebben,

s tovább robog kacér mosollyal ebben,

aztán amíg vad paripái futnak

a farsangosan lángoló Tejutnak,

arany konfetti-záporába sok száz

batár között, patkójuk fölsziporkáz.

Szájtátva álltam,

s a boldogságtól föl-fölkiabáltam,

az égbe bál van, minden este bál van,

és most világolt föl értelme ennek

a régi nagy titoknak, hogy a mennynek

tündérei hajnalba hazamennek

fényes körútjain a végtelennek.

Virradatig

maradtam így és csak bámultam addig.

Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél

ezen a földön, mily kopott regéket,

miféle ringyók rabságába estél,

mily kézirat volt fontosabb tenéked,

hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél

és annyi rest éj,

s csak most tűnik szemedbe ez az estély?

Ötven,

jaj, ötven éve - szívem visszadöbben -

halottjaim is itt-ott egyre többen -

már ötven éve tündököl fölöttem

ez a sok élő, fényes égi szomszéd,

ki látja, hogy könnyem mint morzsolom szét.

Szóval bevallom néked, megtörötten

földig hajoltam, s mindezt megköszöntem.

Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem,

s azt is tudom, hogy el kell mennem innen,

de pattanó szivem feszítve húrnak

dalolni kezdtem ekkor az azúrnak,

annak, kiről nem tudja senki, hol van,

annak, kit nem lelek se most, se holtan.

Bizony ma már, hogy izmaim lazulnak,

úgy érzem én, barátom, hogy a porban,

hol lelkek és göröngyök közt botoltam,

mégis csak egy nagy ismeretlen Úrnak

vendége voltam.

Kosztolányi Dezső

*

Fent vagy lent

„Ember vagyunk, a föld s az ég fia.

Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,

S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,

Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt

Posvány iszapját szopva éldegéljünk?”

(Vörösmarty Mihály)

*

Jótündér

Egy tünemény

Légy készen, s légy résen,

Ha hirtelen eléd toppan a Jószerencse

És ott és akkor bármelyik kívánságodat teljesíti,

Mert ez jellemzően ritka, vissza nem térő pillanat,

S ha semmit se vagy rosszat kérsz, attól koldulsz…

*

Szesztestvériség

A kocsmában mindenki a barátod,

Mindenki a keblére ölel, pláne amíg fizetsz,

De melyikük lenne kezesed egy kölcsönnél,

Vagy ki jönne el közülük melletted tanúskodni,

Vagy ki fogadna be egy napra is, ha kilakoltatnak?

Vagy ki bujtatna el a vérmes üldözőid elől?

Ki kockáztatna bármi nagyobbat is érted?

*

A jövőbe látó

A Mézga család kalandjai

Máris szomszéd mint „doktor”

kedves vendég a törzsfőnök szigetén,

ahol e kiskirályé minden: a kórház,

a patika és a temető is, s aki egyre

nagyobb ranggal díjazza Máris ötleteit -

pl. hogy meleg vízzel kötelezően

oltsák be az egész lakosságot...

*

A szegénység előnyei

Például az ember nem rohan rögtön orvoshoz

Pláne nem maszekhoz, aki akar is valamit találni,

Hogy azután ismét felkeresd, állandó paciens légy

Se patikába, se csodaszerekért, se csodaorvoshoz stb.

Önmagad gyógyítod: a baj okát kutatva és elhárítva...

*

Vészjel-felfogás

(Tünet/szimptóma észlelés)

A gyógyulás kezdete a baj felismerése!

Vagy állandóan magunkat figyeljük,

S hipochonder túlérzékenységgel

A legkisebb elváltozást is túlreagáljuk, vagy

Nem észleljük a testünk által küldött vészjeleket,

S a hozzátartozóink sem figyelmeztetnek minket,

Hogy tartós és komoly elváltozásokat tapasztalnak…

Pedig agyunk így segít, hogy lelkünk nincs rendben!

*

Alzheimer-kór

Kezdetben, amikor az úgynevezett

indítási fázisban van a betegség,

gyakorlatilag alig mutatkozik.

Tapasztalhatjuk,

hogy az érintett személy

hangulatilag letörtté válik.

Azt látjuk, hogy

a figyelem csökken,

az érdeklődés beszűkül.

Annak a látszatát adhatja,

mintha ez egy depresszió lenne, leépülés.

Ezeket hívjuk pszeudo-, áldepreszsziónak.

Másik oldalon vannak az Alzheimer-kór

általában pszichés jelenségei.

Látszólag úgy tűnik,

mintha lehangolódna,

mintha gátolt lenne,

mintha szorongana.

Ekkor már elindul

a sejtkárosodás, sejtvesztés.

Minden olyan dologra fel kell figyelni,

amikor a figyelem, a gondolkodás,

asszociációk, képzettársítások,

memorizálások területén változás áll be.

(Ivánka Csaba gerontológus)

p.s.:

Mikor, miért, meddig jelentkeznek az elmebajok?

Elbutulás, demencia, Alzheimer (biologika)

https://www.youtube.com/watch?v=Wxg30rA7vXc

*

Ítélet

Ki mint él, úgy ítél!?

Aki senkit sem ítél meg,

és így nem is kíváncsi senki ítéletére

Aki azért nem ítél meg tettet/mulasztást,

mert akkor ezzel azonnal magát is elítélné…

(Aki mondja másra, az mondja magára)

Vagy aki folyton ítélkezik, az első benyomásra,

a részletek ismerése, empatikus átgondolása nélkül

*

Reményik Sándor

Ne ítélj

Istenem, add, hogy ne ítéljek –

Mit tudom én, honnan ered,

Micsoda mélységből a vétek,

Az enyém és a másoké,

Az egyesé, a népeké.

Istenem, add, hogy ne ítéljek.

Istenem, add, hogy ne bíráljak:

Erényt, hibát és tévedést

Egy óriás összhangnak lássak –

A dolgok olyan bonyolultak

És végül mégis mindenek

Elhalkulnak és kisimulnak

És lábaidhoz együtt hullnak.

Mi olyan együgyűn ítélünk

S a dolgok olyan bonyolultak.

Istenem, add, hogy minél halkabb legyek –

Versben, s mindennapi beszédben

Csak a szükségeset beszéljem.

De akkor szómban súly legyen s erő

S mégis egyre inkább simogatás:

Ezer kardos szónál többet tevő.

S végül ne legyek más,

mint egy szelíd igen vagy nem,

De egyre inkább csak igen.

Mindenre ámen és igen.

Szelíd lepke, mely a szívek kelyhére ül.

Ámen. Igen. És a gonosztól van

Minden azonfelül.

*

Hipokrita

A kisebbik rossz!?

A képmutató legalább hódol az erény előtt,

De mi van azzal, aki bűneivel nyíltan kérkedik?

És milyen az a kor, ahol ez már nem megvetett kivétel,

De a lassan és biztosan elfogadott köznapi gyakorlat?

*

Marós

Mint egy öreg,

a hordától félrevonult hím,

Aki időnként azért csak előjön,

egy gyengét megmar, majd elkotródik…

*

A lényeg megragadása

Ha egy marslakó megfigyeli életünket

és megnéz mondjuk egy bocsánatkérést,

akkor ő mit fog ebből érteni,

hogyan fogja ő ezt visszaadni, reprodukálni?

Pont ugyanúgy lép be a szobába,

hasonló távolságra, testtartásban,

és mechanikusan ismétli a szavakat stb.,

amik egy új helyzetben lehet,

hogy újabb sértést jelentenek...

- Hogy a Kovács egy becsületes ember?

Már bocsánatot kérek!

*

Pofa kell

Abszolút pofátlanság

valakinek az ablaka alá tojni,

és még be is kopogni oda vécépapírért..

Ne csodálkozz, ha egy pofont kapsz érte!

*

Pénz

Mert nincs a pénznél

emberek között nagyobb gonosz,

miatta városok pusztultak el,

s miatta lettek emberek földönfutók,

aljas tettekre ez tanít,

a lelkeket mikéntha megcserélné,

jót gonoszra vált,

az embernek megmutatja,

hogy legyen minden lépés

istentől elrugaszkodott.

(Antigoné)

*

Szegény gazdagok

Meghal a skót milliomos,

de a fia egyetlen könnyet sem ejt érte.

A temetés utáni istentisztelet után

a sekrestyés körbejár a persellyel,

hogy adományokat gyűjtsön jótékony célokra.

A milliomos fia ekkor felpattan,

és elkezd keservesen sírni.

- Mi történt? - kérdezik a többiek.

- Most, hogy a persely zörgésére

nem ugrott fel az apám,

hogy elszaladjon,

most döbbentem rá,

hogy tényleg meghalt.

*

Olcsó

Olcsó a katonának vére.

Könnyü a só, ha olcsó.

Könnyü olcsó városban megszokni.

Nem mind kicsiny, a mi olcsó.

Olcsó fának hideg a lángja.

Olcsó húsnak híg a leve.

Olcsó János.

Olcsó mint a cigányhal. (Szálkás.)

Olcsó mint a kurafi

Olcsó mint a polyva.

Olcsó mint Tuba Boris körtéje.

(Ötével vette, hatával adta egy garasért.)

Olcsó mint a vasszar.

(Kiégetett szén a kovácsnál; értéktelen.)

Olcsó ott az ember, a hol nem ismerik.

Olcsó ott az ember, a hol sok van.

Olcsón vették, olcsón adták.

Szépen döglik a marha, olcsó lesz a bőr.

*

*

Szalonképes szadizmus

A nyers/tapintatlan őszinteség

Én pedig csak az igazat mondom,

hisz pl. te így tényleg csúnya vagy…

De ezzel nem a javadat akarom

(pl. önámításodból kijózanítani)

hanem téged lehúzva, rád taposva

magamat így még feljebb emelni,

s közben élvezni, ahogy ez fáj neked...

*

Élettapasztalat-hiány

Elzárva tartottak - jogi – nagykorúságodig!?

Várkastélyban, lakatlan szigeten, árvaházban

Hogy megóvjanak a rossz példák látásától -

Így bedőlsz az első cukros bácsinak, aki becéz…

(Lásd pl.: Moliere A nők iskolája c. színművét) 

*

Persona non grata

Kiutasítanak, kinéznek,

kigolyóznak, kitoloncolnak stb.

Ez amúgy elsősorban, alapjelentésében

az immunitást élvező diplomatákra vonatkozik,

akiket alapesetben nem lehet bíróság elé citálni,

de lehet indoklás nélkül is

nem kívánatos személlyé nyilvánítva

azonnal/végleg kiutasítani az országból...

*

Önbüntetés

Mintha el lenne tiltva a közélettől…

Négyévenként leadod egyszem voksod,

(amit a Nagy Számítógép elnyel, s kiköp)

S vakon kell bíznod érdekeid képviselőjében,

Mert mandátuma őt tkp. semmire sem kötelezi,

Annál inkább a párt, a frakció katonai fegyelme:

S így a Vezér szava dönt, akinek a Pénz diktál,

Így azután olcsó fröccsel moroghatsz nyomorodon

*

Az egyik 19,

a másik egy híján 20

Mire te választási helyzetbe jutsz,

addigra már csak az a két lehetőség marad,

ami csak a lényegtelen részletekben különbözik...

Lényegüket illetően teljesen ugyanolyan,

vagy borzasztóan hasonló autók, pályák,

pártok, tévécsatornák, ételek-italok,

és életek stb. között „választasz”?

Ha hagyod is magad manipulálni,

ebbe a hamis illúzióba ringathatod magad…

*

Civilizáció

Ezelőtt a háborúban

Nem követtek semmi elvet,

Az erősebb a gyengétől

Amit elvehetett, elvett.

Most nem úgy van. A világot

Értekezlet igazgatja:

S az erősebb ha mi csinyt tesz,

Összeűl és – helybehagyja.

Arany János

1877 körül

*

La Fontaine

A farkas és a bárány

Minden érv oly erős,

Mint a képviselője:

Bizonyítom, tanulj belőle.

Szomját oltotta Barika

Egy patak tiszta, szép vizében:

S ott termett a csikasz, kalandvágyóan, éhen,

Lesni, mihez juthatna a hasa.

"Te pimasz, a patak sarát mért zavarod rám?!" -

Kezdte dühösen a Toportyán, -

"No, várj csak, vakmerő, most megfenyítlek!" -

"Nagyuram", - szólt amaz, - "kérem Felségedet,

Ne méltóztassék tűzbe jönni,

Sőt inkább tekintetbe venni,

Hogy a hely, ahol én iszom,

Bizony, bizony

Húsz métert a fenti alatt van:

Következésképp én zavarni semmiképp

Nem tudnám Felséged vizét." -

"De zavarod," - mordul a Gaz, most még vadabban, -

"s tudom, tavaly a szád szórt rám gyalázatot." -

"De hisz én idei bárány vagyok!"

Mondja a Bari, - "s szopnom még az anyám ád!" -

"Ha nem te voltál, hát a bátyád." -

"Nincs bátyám" - "Hát valami rokonod!

Az én népem szörnyen utálják

A pásztorok s kutyáitok:

Hallottam, és ideje bosszút állni!" -

Azzal Barit a Gaz becipeli

A sűrűbe, s minden további

Szócséplés nélkül megeszi.

/Ford.: Szabó Lőrinc/

*

Ki árthat

A legtöbbet nekem?

A legnagyobb ellenségem?

Lehet, hogy az, aki

a legjobban szeret vagy szeretni vél?

Hisz ő ismeri a gyenge pontjaimat,

ő tud lelkileg kínozni...

És a pokolba vezető út is

jó szándékokkal van kikövezve…!

Még az sem kizárt, hogy én magam?

Ez amilyen elkeserítő lehetőség,

éppen annyira örömhír is lenne:

hisz akkor alapjában rajtunk múlna,

hogy alapjában boldogan vagy

boldogtalanul telik-töltjük életünket!

*

A balgaság dicsérete

Ha az okosság a tapasztalaton nyugszik,

melyiket illeti meg inkább az okos elnevezés:

a bölcset,

aki részint szemérmetességből,

részint félelemből

semmihez sem fog,

vagy a balgát,

akit sem a szemérmetesség,

mert ezt nem ismeri,

sem a veszély,

mert ez eszébe se juthat,

vissza nem rettent semmitől?

A bölcs

a régi könyvek közt merül el,

ahonnan csak merő szőrszálhasogatást tanul,

ellenben a balgatag azzal, hogy mindent megpróbál,

ha nem csalódom, valódi boldogságra tesz szert.

ERASMUS

*

Egy régi tanács

"Az államháztartást

ki kell egyensúlyozni.

A kincstárat fel kell tölteni.

Mérsékelni kell a közterheket.

Az arrogáns közalkalmazottakat meg kell fékezni.

Meg kell szüntetni a külföld segélyezését,

mert így a csőd szélére kerül az állam.

Az embereknek újra meg kell tanulniuk dolgozni

és ne azt várják, hogy az állam tartsa el őket!"

Cicero, Kr.e. 55-ben.

*

Igaz/hamis

Nincs új a nap alatt?

„Kora ifjúságunktól megszoktuk,

hogy hamisított jelentéseket hallunk,

és elménk előítéletekkel telítődött századokra,

annyira, hogy a fantasztikus hazugságokat

kincsként őrizzük – s így végül az igazság

nem tűnik hihetőnek, és a hazugság igazsággá válik.”

Sanchuniathon

(legendás föníciai krónikás, kb. Kr.e. 1250 .)

*

MORALISTÁK

Unalmassá lesz már a folytonos panasz.

"Korunk hibái", "társadalmunk betegségei",

ezek újabban a vesszőparipák.

Ezeken lovagol boldog-boldogtalan,

s el lehet mondani, hogy

soha annyi szociológus

nem botránkoztatta az emberiséget,

mint manapság.

Minden esetből morált vonni le,

mindenkit megítélni,

s az egyéni szabadság elveit

csak magunkkal szemben tartani tiszteletben –

ezek az újabb moralisták alapelvei.

Az igazság pedig az, hogy

ezek az urak rendszerint a legnagyobb hipokraták [!]

és ha semmi egyebet,

de az ő hibájukat fel lehet róni ennek a kornak,

melynek egy régi anekdota a legjobb jellemzője:

A cigány lopott a vásáron, s üldözőbe vették.

- Fogjátok meg - kiáltják az üldöző atyafiak.

- Fogjátok meg - kiáltja leghangosabban a cigány...

...Felesleges a mesét tovább mondani.

Sok cigány van a mi moralistáink között!

ADY - Debreczeni Hírlap 1899. február 8.

*

Álkeresztény

A sünik áznak-fáznak,

De ott terem egy jótündér,

S az első kettőt hazarepíti…

A legkisebb sündisznó,

Aki jót akar a tesóknak,

S azt kéri a tündértől,

Hogy testvéreivel lehessen

(itt ázzanak-fázzanak vele)

*

Arany közép

helyett az egymáshoz közelálló

egymásba könnyen átcsapó szélsőértékek:

v Egoista és altruista

v Gyáva és vakmerő

v Zárkózott és exhibicionista

v Infantilis és szenilis

v Érzéketlen és allergiás

v Bujakóros és frigid

v Cinikus és rajongó

v Parazita és önkizsákmányoló

v Ateista és szektás

v Önimádó és öngyűlölő

v Késlekedő és koránjövő

v "Néma" és szószátyár

v Prűd és trágár

v "Anarchista" és etatista

v Trehány és rendmániás

v Provinciális és kozmopolita

v "Apáca" és kurva

v Lógós és munkaalkoholista

v Szakbarbár és "polihisztor"

v Angyal és ördög

v Szabados és rab

v Meddő és túl termékeny

v Nosztalgiázó és fantaszta

v Különc és nyájember

v Absztinens és alkoholista

v Idegengyűlölő és idegenmajmoló

v Nacionalista és hontalan kozmopolita

v Zsugori és pazarló

v Távolságtartó és bratyizó

v Élvhajhász és önkínzó

v Stb.

*

Fölszedtem sátorfám...

Fölszedtem sátorfám és világnak mentem. -

Homályos sejtések munkálódtak bennem,

Hogy, ha elindulok, találok valamit,

Találok, hanem a sejtés nem mondta: mit?

Még azt sem mondta, hogy mely táj felé menjek?

Csak azt mondta: menjek, menjek, ne pihenjek.

Én e benső szónak engedelmeskedtem,

S az apai ház úgy elmaradt mögöttem,

Mint az álom a fölébredt ember mögött,

Apámhoz, anyámhoz még csak hírem se' jött.

Apám s anyám pedig búbánatba esék,

De a jó szomszédok őket fölkeresék,

S vigasztalásukra voltak ilyen formán:

"Sose búsuljanak Sándor fiok sorsán!

Ilyen istentől elrugaszkodott gyerek

Az aggódást ingyen sem érdemli meg.

Viszi, mig viheti, végre pedétiglen

Fölakasztják, amit adjon is az isten,

Mert nem vagyok mai legény a világban,

De kicsiny mását sem láttam gonoszságban."

Öreg szülőimet ekkép vigasztalák,

Szegény jó anyámmal fölfordult a világ,

Ráborúlt fejjel az ágy szélére, s ottan

Elveszett fiáért sírt szíveszakadtan.

Édesapám csak egy-két könnyet hullatott,

De azután annál többet káromkodott,

Kicifrázta, mint a szűcs a remek-bundát,

S kegyetlen haraggal im e szókat mondá:

"Hogy tiszta nevemnek ilyen foltja vagyon!

Ha föl nem akasztják, én lövöm őt agyon!"

Híre ment e szónak, hozzám is elére,

Nem is tettem lábam apám küszöbére,

Mert nagyon jól voltam én annak tudója,

Hogy igéreteit ő híven lerója.

Kedvem kerekedett beszólni sok ízben

Öregeimhez, de biz én be se' néztem,

Csak akkor, hogy már megleltem a valamit,

Megleltem, megleltem, két ország tudja: mit.

Tudnivaló dolog, hogy nem lőtt meg apám,

Mikor azután az ajtót rájok nyitám;

Oly örűlt, hogy a szíve is fájt bele,

Sohasem volt szívvel így teli kebele,

S bezeg, nem mondja most, mint egykoron tevé,

Bezeg nem mondja, hogy beszennyeztem nevét.

Hát a jó szomszédok? ők most ezt beszélik:

"Mondtam, szomszéd uram, mondtam én mindétig,

Ne bántsa a fiát, a szerencse fordul,

Derék ember válik abbul a Sándorbul!"

Petőfi Sándor

Pest, 1847. június 14 - 30.

*

PLUSZ VAGY MÍNUSZ

Az ember életminősége

elképesztően széles skálán mozoghat -

s hogy melyik dimenzióban éppen hol áll,

az leginkább tőle magától, majd elő-szeretteitől,

és kisebb mértékben a tőle függetlenebb körülményektől,

az egyéni/társadalmi adottságoktól, a hatalmi viszonyoktól,

a profi segítőktől, az uralkodó/szellemi elittől stb. függ...!?

*

Jó/rossz vagy hiányzó: istenkép, szülők-család, testi épség,

egészség, étel és ital, lakás-otthon, játék és sport, humor,

oktatás-nevelés, iskola, (lelki) háború-béke, barát-ismerős,

társas élet, szerelem-házasság, szegénység-gazdagság,

gazdálkodás, közlés-megértés, stílus, tudás, művészet,

testügyesség, munka-hivatás, igazságszolgáltatás, szerencse,

elit, társadalmi rendszer, (állam)hatalom, politika stb. stb.

*

Szellemi segítségnyújtás mindazoknak a rászorulóknak,

akik még a haláluk előtt szeretnének „megboldogulni”,

akik a mindenséggel mérnék magukat, és van bátorságuk,

hogy a mesében, a példabeszédben, a bölcs mondásokban

önmagukra ismerve jól változtassanak életükön/világukon…

Akik nem akarnak önmaguk és elő-szeretteik ártalmára élni,

és a sorsukért gyáván nem hárítják át más(ok)ra a felelősséget.

*

A sarat ne tartsd aranynak, de próbád azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz!