Szöveg Veszprémi Linda Grafika Hudi Dániel
Ez a magyar labdarúgás történetének talán legszebb napja. Futballunk százéves történetében nem volt példa ilyen támogatásra” – mondta Bozóky Imre akkori MLSZ-elnök 2001 őszén, midőn az első miniszterelnöki ciklusát töltő Orbán Viktor bejelentette a Bozsik-program életre hívását, amelyhez a kormány – a stadionrekonstrukciókat és a programhoz kapcsolódó központi edzőképzést is beleszámítva – akkor hihetetlennek hangzó, 5.2 milliárd forintos támogatást adott. Mindenki tudta, egy központosított, forrásgazdag utánpótlásprogramra olyan szüksége van a rendszerváltás utáni, alamizsnán élő magyar futballnak, mint egy falat kenyérre: az adatok azt mutatták, hogy Európában – leszámítva az igazán kis nemzeteket – nálunk volt a legkevesebb gyerekfocista, nálunk hagyták el arányaiban a legtöbben 14 éves koruk előtt a sportágat, és míg 1989-ben mintegy 4200 futballcsapat volt az országban, 2009-ben már ennek csak a fele.
A Bozsik-program kezdetben az 5–12 éves gyerekeknek kínált futballozási és versenyzési lehetőséget, helyi és megyei szinten is. A projekt nyújtotta anyagi hozzájárulás révén a legkisebb falvak fiataljai is lehetőséget kaptak, és jutott pénz a mezek, sportfelszerelések beszerzésére, a hozzávetőlegesen 1600 gyermekcsapat rendszeres utaztatásához, és a képzést felügyelő edzők – igaz, meglehetősen szerény – fizetségére is. Eleinte az iskolák, óvodák szervezésében zajlott a 101-szeres válogatott Bozsik József nevét viselő kezdeményezés, aztán a klubok vették át ezt, és csak igazolt játékosok vehettek részt a tornákon, így egy év alatt 80 ezerről 130 ezerre nőtt az országban az igazolt labdarúgók száma. Labdarúgásunk legnagyobbjai, legendás játékosok is azon reményüknek adtak hangot, hogy egy évtized múltán a programnak köszönhetően a magyar is visszatérhet a nagy futballnemzetek sorába. Aztán 2002 nyarán kormányváltásra került sor, és bár az MSZP-s Jánosi György, majd Gyurcsány Ferenc irányította Ifjúsági és Sportminisztérium mindenkit biztosított a megkezdett Bozsik-program folytatásáról, valójában elkezdődött annak lassú kivéreztetése. Elapadóban voltak a források, mind több torna maradt el, mind hosszabban csúsztak az edzők fizetései, a második évet lényegében már csak becsületből fejezték be.
A stadionrekonstrukció is csak szőrmentén valósult meg, ráadásul a programot mind gyakrabban érte a vád, hogy a szocialista sportvezetők zsebébe vándorol a pénzek jelentős hányada – noha ezt egy vizsgálat sem látta bizonyítottnak. Keveseket lepett meg, hogy mindezek után 2003 őszén a Bozsik-program – amelyre a minisztérium részéről ekkor már csak évi 1.2 milliárd forint jutott – látványosan kifulladt. Annak ódiumát azonban nem kívánta vállalni a Medgyessy-kormány sportminisztériuma, hogy egy az egyben megszünteti, a píár szempontjából sokkal kedvezőbb módszer volt számára a folytatását kommunikálni, miközben a fokozatos forráskivonással lényegében tetszhalott állapotot idézett elő. És amikor 2003 októberében Gyurcsány Ferenc sportminiszter lényegében pontot tett a – ma már a Bozsik-program I. ütemének nevezhető – történet végére, azt is úgy tálalta, mint valami újnak és jobbnak a kezdetét: a megszűnő Bozsik-program helyett meghirdette a Sport XXI névre keresztelt utánpótlás-nevelési programot, amelyet a frissen megalakított Nemzeti Utánpótlás-nevelési Intézet (NUPI) irányítása alá rendelt, és amelyben hat kiemelt sportág (labdarúgás, atlétika, kézilabda, kosárlabda, kajak-kenu, tenisz) utánpótlás-nevelését igyekeztek összefogni. Ám erre a Bozsik- program-pótlékra mindössze évi 1.2 milliárd forint jutott, és hiába „kecsegtette” azzal a kormány a futballt, hogy a teljes összeg fele a labdarúgóké, az évi 600 millió forint így is a korábbi összeg töredéke volt. Ám ez a program valójában sohasem indult el.
A magyar futball sorsát mindig is szívén viselő Orbán Viktor azonban nem kívánta elfogadni, hogy az általa életre hívott kezdeményezés elhal, és igyekezett bizonyítani, hogy ellenzékből is képes életben tartani a Bozsik-programot. Az ügyhöz megnyerte a legnagyobb magyar vállalatok közül az OTP-t és a MOL-t, és 2004. október 14-én nagy bejelentésre került sor a Puskás Ferenc Stadion kezdőkörében futball-legendák, Grosics Gyula, Mészöly Kálmán, Baróti Lajos, Nyilasi Tibor vagy Bene Ferenc jelenlétében: Csányi Sándor, az OTP és Hernádi Zsolt, a MOL elnök-vezérigazgatója Bozóky Imre MLSZ-elnökkel közösen bejelentette, hogy újraindul a Bozsik-program, a két nagy cég az első évre 275–275 millió forintos támogatása mellett. Továbbá előirányozták, hogy a programba beszáll újra az állam is, a Nemzeti Sporthivatal a Nemzeti Utánpótlásképzési Intézeten keresztül 2004-ben 330, 2005-ben 280 millió támogatást nyújt. Bozóky MLSZ-elnökkel újfent galambot lehetett volna fogatni.
„A magyar labdarúgás százhárom éves történetének legszebb napja ez – fogalmazott. – Bár a múltban számos sikert könyvelhettünk el, hozzátehetem, hogy egyben a legszebb győzelem is. Remélem, hogy százezer gyereket teszünk ezzel boldoggá.” A két nagy cég a program szakmai felügyeletének és minőségbiztosításának érdekében egyben bejelentette az OTP–MOL Bozsik Labdarúgó Akadémia megszületését, amelynek élére a volt szövetségi kapitány Mezey Györgyöt nevezték ki. Egy ideig úgy tűnt, minden jó úton halad, 2005-ben például az UEFA Európa legértékesebb utánpótlás-nevelési programjává választotta az OTP-MOL Bozsik-programot.
Ám 2006. február 29-én új MLSZ-elnököt választottak, Bozókynak mennie kellett, a posztjára érkező Kisteleki István pedig minden hangzatos kijelentése ellenére korántsem tűnt a program lelkes támogatójának. Az OTP-vel és a MOL-lal történő szerződéshosszabbítási tervezet hetekig, hónapig lapult az MLSZ-iroda fiókjaiban, az aláírása azonban egyre csak tolódott. Gyurcsány Ferenc ekkor már miniszterelnökként irányította az országot, és Kistelekivel karöltve a program szisztematikus „leszalámizásán” ügyködött. Az állami forrásokat elapasztották, az MLSZ pedig Mezey György távozásához kötötte a program folytatását. A két nagy cég azonban megelégelte a folyamatos kötélhúzást, továbbá Mezeyhez is ragaszkodott, úgyhogy kenyértörésre került a sor: 2006. április elsejével az OTP és a MOL kiszállt a Bozsik- programból, az pedig felbontotta a szerződéseket az egyesületekkel és az edzőkkel. Az ígéretesnek indult projekt másodszor is kimúlt.
Orbán Viktor ebben az ellenszélben nem próbálta újra feltámasztani, hanem másik útra térve inkább megalapította a felcsúti Puskás Ferenc Labda rúgó Akadémiát. Csányi Sándor pedig, miután 2010-ben az MLSZ elnöke lett, rövidesen újra meghirdette a Bozsik-programot, amely máig él és virágzik.
AZ EGYIPTOMI BRONZ A CSÚCS
Az MLSZ-t 1999 és 2006 között irányító Bozóky Imrét kérdeztük a hányatott sorsú Bozsik-programról. „A magyar futball történetének legígéretesebb programja volt, sajnos folyamatosan politikai támadások kereszttüzében állt – mondta a FourFourTwo-nak. – A 2009-es U20-as egyiptomi vb-bronzérmünk ennek köszönhető, annak a csapatnak lényegében minden játékosát egy zánkai toborzón szúrták ki Mezey Györgyék. Nagyon boldog voltam, amikor 2004-ben sikerült feltámasztani a programot, de miután 2006-ban másodszor is léket kapott, úgy megfeneklett, hogy máig nem tért igazán magához, ezt mutatják a korosztályos csapataink eredményei.”
(Megjelent a FourFourTwo magazin 2020. áprilisi lapszámában.)