Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

MIND EGY, DE NEM MINDEGY:

POZITÍV, NULLA VAGY NEGATÍV – 4.

Vörösmarty Mihály:

ORSZÁGHÁZA 

A hazának nincsen háza, 

Mert fiainak 

Nem hazája; 

Büszke fajnak 

Küzdő pálya, 

Melyen az magát rongálja, 

Kincsnek, vérnek rosz gazdája. 

És oh szégyen! roszra, jóra 

Még szavazni jár dobszóra. 

Ura s rabja millióknak

Kik gyülölnek és dacolnak; 

Zsarnok, szolga egy személyben

Ki magával sincs ékében. 

S vaseszével 

Jégszivével 

Fölmerűl a külfaj árja, 

A meleg vért általjárja, 

És a nemzet áll fagyottan

Tompa, zsibbadt fájdalomban. 

Nincsen egy szó 

Összehangzó 

Honfiaknak ajakáról, 

Nincsen egy tett 

Az eggyé lett 

Nemzet élete fájáról.

A hazának nincsen háza. 

Mért? Volt idő, midőn nevére 

Fölkelének, s amit kére 

Nem keresvén cifra szóban, 

Ami a szív legmélyén van, 

Adtak drága bért, 

Adtak érte vért. 

Most midőn leszállt a béke 

S a vérontó harcnak vége, 

S a hazának, 

Mint anyának, 

Aki gyermekei körében 

Áll ragyogva örömében, 

Földerűlne boldog napja: 

Most fejét szenny s gyász takarja. 

Földön futva,

Bujdokolva, 

Mint hivatlan vendég száll be 

A szegény s kaján telekbe, 

Hol nevét rút ferditésben 

Ismerik csak átokképen. 

Neve: szolgálj és ne láss bért. 

Neve: adj pénzt és ne tudd mért. 

Neve: halj meg más javáért. 

Neve szégyen, neve átok: 

Ezzé lett magyar hazátok. 

1846. június - augusztus (?)

*

Mit

érdemel

az a bűnös...

aki édes gyermekét

gonosz mostohaként neveli?

akiben meg sem fogan a gyermek,

ill. aki "megöleti" őt ?

aki pokollá teszi szülei életét,

szegényházba-sírba viszi őket?

aki elássa vagy elpazarolja,

aprópénzre váltja talentumait?

aki az irigység, gyűlölködés

hidegháborús szellemét terjeszti?

aki még a feleslegéből sem ad

a rászoruló embertársának?

aki rossz politikai döntésekkel

dönt nyomorba százezreket?

aki tömeghipnózissal

monopolhelyzetből butít el tömegeket?

aki nem kér, nem fogad el tanácsot,

de boldogtalansága fertőz?

aki férjből papucsot, gyerekéből

infantilis óriáscsecsemőt csinál?

aki feleségéből megalázott

és megszomorított cselédet "varázsol"?

aki élethazugságainak élve

elhanyagolja elemi kötelességeit?

aki egy szívtipró,

és aki cserbenhagyja áldozatát?

*

Lagymatag

Istenkereső  

"A tanítvány mindennap

Ugyanazt a kérdést tette fel:

- Hogyan találom meg az Istent?

S minden egyes alkalommal

Ugyanazt a misztikus választ kapta.

- Vágyakozással.

- Dehát én teljes szívemből vágyom erre.

Akkor miért nem találom meg őt?

Egyik nap a Mester együtt fürdött

A folyóban ezzel a tanítvánnyal.

A víz alá nyomta a fejét,

A szerencsétlen persze

Elkeseredetten kapálózott,

Hogy kiszabaduljon.

Következő nap

A Mester kezdte el a beszélgetést.

- Miért küzdöttél annyira,

amikor a víz alatt tartottalak?

- Mert levegőért kapkodtam.

- Majd ha megkapod a kegyelmet,

Hogy úgy kapkodj Isten után,

Mint a levegő után, akkor megtalálod őt."

Anthony de Mello

*

Ácsingózó

„nekem a kérés nagy szégyen,

adjon úgy is, ha nem kérem” (N.L.)

Életfogytig toporog a kincsesbarlang előtt,

de nem mer kulcsot, vagy varázsigét kérni,

vagy be sem mer kopogtatni, zörgetni stb.,

ott őszül meg, sorvad el reményvesztetten…

*

Meghalt

még mielőtt

igazán élt volna,

még mielőtt

halálosan szerelmes lett volna,

még mielőtt

épített volna egy családi házat,

még mielőtt

felnevelt volna egy fát, gyereket,

még mielőtt

tett volna egy téglát a köz épületébe,

még mielőtt

vagy írt volna egy jó könyvet,

még mielőtt

elvégezte volna dolgát, küldetését…

*

Rend

és szabadság

Ha nem ismerem,

nem sajátítom el

és nem tartom be

például a sakkjáték

néhány egyszerű szabályát,

akkor nem tudok sakkozni,

csak összevissza tologatom

vagy dobálom a figurákat

mint egy éretlen kisgyerek.

Hogy egyáltalán sakkozzak,

ehhez szabályokat kell követnem.

Ez a minimális előfeltétel -

persze egy ellenfél is kell,

akinek az eszén túl akarok járni,

és a győzelmemnek

akkor lesz sportértéke,

ha minél jobbat választok,

akinek van gyakorlata, taktikája,

netán ismer kombinációkat stb. stb.

A maximumnál a csillagos ég a határ...

*

Veszíteni tudni kell

Veszíteni tudni kellene

Ha nem nyersz, sértegeted a győztest?

Ha vesztésre állsz, felállsz s elvonulsz?

Ha erősebbtől kaptál ki,

akkor se ülsz le máskor, mással?

Ha nem volt szerencséd,

akkor is magad korholod?

Ha hibádból vesztettél,

ezt nem bocsátod meg - oda a napod?

Ha nem vagy a legjobb a játékban,

másban is feladod?

*

Csak

egyikünk

járhat jól?

Vagy te nyersz vagy én?

Zéró kimenetelű játszmákban vagyunk,

ilyenekből áll az életünk?

Ki kit győz le a megjelenésével,

a társalgásban, a karrierben,

a párválasztásban, a gyarapodásban?

Így csak az ördögöt boldogítjuk,

ő lesz a nevető harmadik...

*

Gondolkodás,

nyelv és logika

Ha nem ismerem

értsd: nem tudom jól használni –

édesnek mondott anyanyelvem,

akkor nem tudok vele

értelmes mondatokat alkotni,

s ha nem ismerem a logika szabályait,

akkor nem tudok valamit állítani,

pro és kontra érvelni,

bizonyítani és cáfolni,

helyesen következtetni,

nem tudok vitatkozni...

Hiába vág jól az eszem,

s vannak jó gondolataim,

ha azokat nem tudom közölni, 

illetve nem a helyén,

s nem jó összefüggésben:

nem tudok részt venni a "játékban",

ezekben a nyelvjátszmákban...

*

Petőfi Sándor:

A Magyarok Istene

Félre, kislelkűek, akik mostan is még 

Kételkedni tudtok a jövő felett, 

Kik nem hiszitek, hogy egy erős istenség 

Őrzi gondosan a magyar nemzetet! 

Él az a magyarok istene, hazánkat 

Átölelve tartja atyai keze; 

Midőn minket annyi ellenséges század 

Ostromolt vak dühhel: ő védelmeze. 

Az idők, a népek éktelen viharja 

Elfujt volna minket, mint egy porszemet, 

De ő szent palástja szárnyát ránk takarta, 

S tombolt a vihar, de csak fejünk felett. 

Nézzetek belé a történet könyvébe, 

Mindenütt meglátni vezérnyomdokát, 

Mint a folyóvízen által a nap képe, 

Áthuzódik rajta aranyhíd gyanánt. 

Igy keresztüléltünk hosszu ezer évet; 

Ezer évig azért tartott volna meg, 

Hogy most, amidőn már elértük a révet, 

Az utósó habok eltemessenek? 

Ne gondoljuk ezt, ne káromoljuk őtet, 

Mert káromlás, róla ilyet tenni fel, 

Nem hogy egy isten, de még ember sem űzhet 

Ily gunyos játékot gyermekeivel! 

A magyar nemzetnek volt nagy és sok vétke, 

S büntetéseit már átszenvedte ő; 

De erénye is volt, és jutalmat érte 

Még nem nyert... Jutalma lesz majd a jövő. 

Élni fogsz, hazám, mert élned kell... Dicsőség 

És boldogság lészen a te életed... 

Véget ér már a hétköznapi vesződség, 

Várd örömmel a szép derült ünnepet! 

(Pest, 1848. Április)

*

Belátható

következmény

A trehány munka drága ára

Csak a patkószeg esett ki először,

Csak a ló botlott meg és bukott fel utána,

Csak a katona lett harcképtelenné emiatt,

Csak a csata, s majd a háború is elveszett így,

Ami miatt odalett, a hódítóké lett az egész ország

*

Az ön-

csonkító ember

levágom kezem/karom

kiszúrom a szemem

lenyúzom a bőröm

ólmot öntök a fülembe

kasztrálom magam

elsorvasztom a lábaimat

kivágom a nyelvem

megskalpolom magam

végleg lemondok a szerelemről

eltiltom magam a játéktól

már csak befogadok, de nem alkotok

hagyom elveszni a humorérzékem

eltávolítom magamtól az állatokat

sterilizáltatom magam (utódtalan)

elzárkózom a mulatástól, nótázástól, tánctól

hagyom elsorvadni a testi-lelki képességeimet…

*

Öngyilkos

Hullához kötözve...

A nagy szent könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek

(mint anno az etruszkoknál a kínhalál:

az elevent a holthoz erősítve sorsára hagyni)

*

Ballaszt

Azt hiszi, akkor repül szabadon, 

ha minden kötelesség terhét ledobja 

Így lesz létezése elviselhetetlenül könnyű

(Vagy épp azért vergődik és zuhan lefelé, 

mert felesleges/káros terhektől túlsúlyos)

*

Közteherviselés

Jaj, néktek is törvénytudók!

mert elhordozhatatlan terhekkel

terhelitek meg az embereket,

de ti magatok egy ujjotokkal sem

illetitek azokat a terheket.

(Lukács evangéliuma)

*

Judeokrisztián

Idegen isten imádtatni!?

Ha én zsidó pap/teológus lennék,

én is ilyen igéket adnék Jézus szájába,

és küldenék egy Pált a tanítványok élére?

"Hallottátok, hogy a régieknek ezt mondták:

Szemet szemért, fogat fogért.

Én pedig azt mondom nektek:

Ne szálljatok szembe a gonosszal,

hanem ha valaki arcul üt téged jobb felől,

tartsd oda neki a bal arcodat.

Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat,

annak add oda a köntösödet is.

És ha valaki egy mérföldnyire kényszerít,

menj vele kétannyira.

Adj annak, aki kér, és aki kölcsönt akar,

el ne fordulj tőle."

Mt 5,38-42

*

Valamit valamiért?

A patkányok is segítik egymást?!

Egymás között, a csoporton belül,

aki velük jót tett, azzal ők is jót tesznek,

az értelmes önzés erkölcse értelmében.

Keresztelő János azt tanította,

hogy ha van neked két inged,

add oda a rászorulónak az egyiket.

Jézus még ennél is többet követel:

add oda mindkét, az összes inged...

Biztos, hogy őt akarod követni?

*

Jótett

helyébe jót várj?!

A népmesék szerint

azon állhat vagy bukhat

a mesehős szerencsepróbálása,

hogy segített-e például útja elején

egy hangyának kimászni a pocsolyából,

amikor még nem tudta/tudhatta róla,

hogy később majd ő fog rászorulni,

mert ő amúgy egy varázshatalmú lény.

Csak úgy, ahogy az irgalmas szamaritánus.

*

Követések

Ne a Mestert kövesd,

hanem azt, amit Ő követ -

úgy is felfoghatjuk ezt a mondást,

hogy maga az a lelkület, az a szellemiség

van a mesehős segítségére későbbi nehéz útján,

aminek azzal a gesztussal tanúbizonyságát adja,

hogy pl. kisegít egy kis hangyát a bajból -

ez csinált csodát, ahogy ennek hiánya okozza

azon testvéreinek vesztét, akik pontosan

le akarják másolni az ő lépéseit, de csak

pusztán technikailag kopírozva...

*

Megismételhetetlen

(avagy a szolgai másolás átka)

Éjszaka átvág a púpos a temetőn,

Egyszer csak elé ugrik egy kis törpe,

S megkérdi a púpost:

- Mi van a hátadon púpos?

- Egy púp

- Kell az neked?

- Nem.

A púpos hirtelen felegyenesedik,

S boldogan sétál keresztül városon.

Szembejön vele a sánta,

Akinek elmeséli mi történt.

A sánta fejvesztve rohan a temetőbe,

Elé is odaugrik a törpe.

- Mi van a hátadon te sánta.

- Semmi...

- Akkor nesze itt egy púp!

*

PETŐFI SÁNDOR

A NEMZETHEZ

Konduljanak meg a vészharangok!

Nekem is egy kötelet kezembe!

Reszketek, de nem a félelemtől;

Fájdalom és düh habzik szivembe'!

Fájdalom, mert düledék hazámra

Uj viharnak közeledtét látom,

És düh, és düh, mert tétlenkedünk, mert

Nem szakad le szemünkről az álom.

Pillanatra fölriadt e nemzet,

S szétnézett, mi zaj van a világban?

És a másik oldalára fordult,

S mostan ujra aluszik javában.

Ébredj, ébredj, istenverte nemzet,

Aki ott az elsők közt lehetnél,

S kárhozatos lomhaságod által

Mindig hátul és alant hevertél!

Ébredj, hazám, mert ha most nem ébredsz,

Soha többé nem lesz ébredésed,

S ha ébredsz is, annyi időd lesz csak,

Míg nevedet sírkövedre vésed!

Föl, hazám, föl! Százados mulasztást

Visszapótol egy hatalmas óra,

"Mindent nyerni, vagy mindent veszítni!"

Ezt írjuk föl ezer lobogóra.

Oly sokáig tengődtünk mi úgy, hogy

Volt is, nem is a mienk az ország;

Valahára mutassuk meg már, hogy

Senkinek sincs semmi köze hozzánk.

Vagy ha végzés, hogy el kell enyésznünk,

Irtsanak ki hát ezen világból!...

A haláltól, nem tagadom, félek,

De csupán a becstelen haláltól.

Haljunk meg, ha nem szabad már élnünk,

Haljunk meg oly szépen, oly vitézül,

Hogy azok is megsirassanak, kik

Eltörölnek a földnek szinérül!

Legyen olyan minden ember, mintha

Zrínyi Miklós unokája volna,

Harcoljon ugy minden ember, mintha

Egyedül rá támaszkodnék honja!

Oh de akkor, akkor nem veszünk el,

Akkor élet és dicsőség vár ránk,

Akkor saját örök birtokunk lesz,

Ami után eddig csak sovárgánk.

Föl hazám, föl nemzetem, magyar nép!

Lépj a síkra gyorsan és egyszerre,

Mint a villám oly váratlanúl és

Oly erővel törj ellenségedre.

Hol az ellen, kérdezed? Ne kérdezd,

Mindenütt van, ahová tekintesz,

S legnagyobb és legveszélyesebb az,

Ki mint testvér símul kebleinkhez.

Köztünk van a legnagyobb ellenség,

A cudar, az áruló testvérek!

S egy közűlök százakat ront el, mint

A pohár bort az egy cseppnyi méreg.

A halálos itéletet rájok!

Százezerszer sujtson bár a hóhér,

Bár a házak ablakán foly is be

Az utcáról a kiáradó vér!

Könnyü bánni külső elleninkkel,

Ha kivesznek e belső bitangok...

Félre most, lant... Futok a toronyba,

Megkondítom azt a vészharangot!

Pest, 1848. Augusztus

*

Hiteles emberek

aki nem epigonja, másodkiadása elődjének

aki nem hipokrita, képmutató színjátékos

aki nem hűséges vazallusa, csatlósa senkinek

aki nem más farkával veri a csalánt

akinek nincs két élete

(pl. egy éjjel, és egy másik nappal)

aki nem évenként hajt végre pálfordulást

aki nem rabja szenvedélyeknek

(játék, munka, szex stb.)

aki nem urak kegyelemkenyerén él

aki nem cinikus, de nem is rajongó

aki nem abból, de azért él, amit csinál

aki egész életét teszi fel egy merészségre

akinek szent, sziklaszilárd a meggyőződése 

Stb.

*

Bizalmi kérdés

kire bízod a káposztát?

kinek a főztjében bízol meg?

kire bízod gyereked felügyeletét?

kire bízod gyereked tanítását-nevelését?

melyik zöldségeshez van bizalmad?

kire bízod rá megforgatni pénzed?

kinek előlegezel meg feltétlen bizalmat?

kire bízod rá lakásod, vagyontárgyad?

kinek a jogi, orvosi tanácsában bízol?

kinek a kése alá fekszel a műtőasztalon?

kire mered rábízni legféltettebb titkaidat?

kinek mersz a csatában hátat is fordítani?

kinek a főztjéből eszel étekfogó nélkül?

kinek gyónod meg titkaidat?

kivel gyógyíttatod magad?

kinek a szereit veszed be?

kivel indul meghódítani a Himalája csúcsait?

kihez fordulsz lelki bajaiddal jó tanácsért?

kit engedsz ill. fogadsz be a lakásodba?

kinek és mit adsz kölcsön papírok nélkül?

kinek az autójába ülsz be az anyósülésre?

kinek adsz felhatalmazást érdekeid képviseletére?

kivel építteted fel egyik életműved, a lakóházad?

*

Becsület-

hiányos/vesztő

Pesten egy gazdag kereskedő

el vesztette a' betsületét,

a' ki meg találta,

jó jutalomért adja elő.

Ő egy gazdag zsidóra gyanakodott,

de ez azzal mentette magát,

hogy ő félvén az éhenhalástól

illyen portékát nem szokott tartani,

de a' magát károsodottnak vallónál

is soha sem látott;

mellynek tsak az is elég bizonysága,

hogy semmije sem vólt, most száz ezerrel bír.

(Fáy András: Híradások.)

*

Nyakunk felett

A fejünk, a hajunk, a fülünk, a fejfedőnk

Az arcunk: homlok, szem, száj, fogsor, orr,

A fejtartásunk és az arcvonásaink (arcjáték, mimika)

És az alakíthatóság: frizura, smink, fejdísz, ékszer stb.

De mindenekelőtt a szemünk: a lélek tükre!?

(A kifejező tekintet és nézés, kinézet)

*

Boldog

tudatlanság

Milyen jól működött

Az őstehetségű hályogkovács,

Míg el nem magyarázták neki,

hogy milyen hihetetlenül

bonyolult szerv az emberi szem…

És hogy egy kis melléfogás is

milyen nagy károkat okozhat…

(volt persze ebben a „felvilágosításban”

egy jó nagy adag kenyérféltés stb. is...)

*

Az ember száj

Bambuló szájtátás - szájtáti

Szájaskodás, felvágott nyelv

Szájbarágás: étel és/vagy tanítás

Szájon át lélegezni és lélegeztetni

Csuk be szemed és nyisd ki szád,

és akkor kapsz bele egy cukorkát

Miért csinálsz segget a szádból?

(A kimondott szó téged is kötelez)

„Ha én egyszer kinyitom a számat.

Ha én egyszer elkezdek beszélni...”

*

Bőbeszédű

Egy híres Útazó' könyvét hogy forgattam,

A' többek köztt benne egy helyre akadtam,

- 'S hogy nem tsal, kész vagyok érte kezes lenni,

Bár meszsziről jöttnek szabad fillenteni -

Ebbe azt beszélli, hogy a' Szeretsenek

Közzé, bár melly mérges ebeket vigyenek,

Elvesztik dühöket, hamar eltúnyúlnak,

És az ugatásból egész' kitanúlnak.

Ha a' bő beszédről úgy tudnak ott tenni,

Sok Aszszonyt, sok Írót oda kén kűldeni.

Fáy András: Az áldott föld

*

Beszéd

és beszélgetés

Trécselni, trafikálni, csevegni,

Vitatkozni, szópárbajt vívni, szót váltani

Diskurálni, eszmét cserélni, konzultálni

Társalogni - pletykálni

Karattyolni, szót szaporítani

Locsogni, fecsegni - szavalni

Szófukarkodni, szószátyárkodni

Elmondani, elmesélni, előadni

Szónokolni, tanítani, prédikálni

*

Fejfedő

Praktikum és fejdísz

Sapka, kalap, csákó, süveg

Ami megvéd ütéstől, esőtől, széltől

Ami jelzi nemed, korod, rangod, nemzetiséged

Ami kifejezi családi állapotod, csoporttagságod

Amit megemelhetsz és amivel adományt gyűjthetsz

Amit kötelező levenni vagy épp tilos a födetlen fő…

*

Matrjoska baba

Mindig előkerül

egy olyan, de kisebb

Mintha egy embert

egyszerre láthatnák

több életkorban,

De tudjuk jól, hogy

nem csak a méret,

de a jelleg is változik

(nagyon sok felnőttről

el se tudjuk képzelni,

milyen volt gyerekként,

mintha nem is lett volna az,

vagy már koravénen született)

*

Halálfóbia

A haláltól rettegsz,

vagy a haldoklástól, a kínhaláltól,

vagy attól, hogy akkor rádöbbensz:

még nem éltél, más életét élted,

életed folytonos haldoklás volt...

*

Önhitt

Taníthatatlan – nevelhetetlen

Magad mindenkinél különbnek gondolod

így elesel attól a lehetőségtől, hogy tanulj

hiszen így meg sem látod azt, amiben más jobb,

okosabb, műveltebb, jellemesebb, szebb, bölcsebb...

*

Alább adó

Elég nekem az, hogy

a nagy átlagnál jobb vagyok?

Ahhoz képest jó vagyok…

…például focikapusnak

mondjuk a koromhoz képest.

De a szakmámban, hivatásomban

már nem védekezhetek ezzel.

Ott a mindenséggel mérem magam!.

*

Diszkrepancia

Nem egyezés, eltérés

Egyre tágul a távolság - és szakadékká mélyül:

Most mi vagy, és mi szeretnél lenni, hogy becsüld magad.

És így annál sűrűbben nyúlsz az egyre nagyobb pohár után…

*

Gazdag feleség

Egy szegény legény

gazdag feleséget vett magának.

Az illy házasságba

már az indító ok el hintvén

az egyenetlenség' magvát,

gyakran öszve kotzódtak;

's illyenkor az Aszszony a' férjének

mindég szemére hányta szegénységét.

Egykor egy illy zenebona' le tsillapodásával

a' férjfi az ablakba megy,

mellyen a' hóld tisztán bé világított.

Az Aszszony a' meg békéllést keresvén hozzá megy,

's egy darabig tartó halgatása után:

Angyalom! így szóll,

ugyan miért olly halavány a' hóld?

A' felesége' grátíájából világít Angyalom,

felel sóhajtva a' férjfi.

Fáy András: A' hóld.

*

A kacér titkárnő

Nagy Kati: Pardon

Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,

Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul,

És hogyha itt áll és diktál,

Én ébren álmodom, pardon!

Egy paksaméta vár az asztalon,

Sok akta, nagy papírhalom,

És benne: "Kelt, mint fent", sok furcsa szó, 

Ez számunkra oly untató.

Na hipp, na hopp, kidobom a sok papírt,

Mit annyi fő és alminiszter írt.

Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,...

Kávét főzök én, az oly finom,

Édes és erős, bizony.

A főnök úr azt mondta: "Jaj, szívem, 

Nem alszom ettől el sosem."

Na jó, na jó, ma szófogadó leszek,

A kávéjába altatót teszek.

Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,...

Rajtam terilén új szoknya van,

Megbámulják azt oly sokan,

A blúzom is oly klassz, oly friss modell,

A főnök úrnak mégse kell.

Majd észrevesz, kis bikinim oly szerény,

Ajtaján így toppanok be én.

Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr,...

Főnök úr szerint az kincset ér,

Ha egy titkárnő nem sokat beszél,

Hát rendbe' van, nem szólok, annyi baj,

De néma mégsem lettem, mint a hal.

A főnök úr elájul, azt hiszem,

Mert így szólok az értekezleten:

Pa-dubi-dubi...

Csak ennyit akartam mondani!

https://www.youtube.com/watch?v=dr6lhdf26-g

*

PLUSZ VAGY MÍNUSZ

Az ember életminősége

elképesztően széles skálán mozoghat -

s hogy melyik dimenzióban éppen hol áll,

az leginkább tőle magától, majd elő-szeretteitől,

és kisebb mértékben a tőle függetlenebb körülményektől,

az egyéni/társadalmi adottságoktól, a hatalmi viszonyoktól,

a profi segítőktől, az uralkodó/szellemi elittől stb. függ...!?

*

Jó/rossz vagy hiányzó: istenkép, szülők-család, testi épség,

egészség, étel és ital, lakás-otthon, játék és sport, humor,

oktatás-nevelés, iskola, (lelki) háború-béke, barát-ismerős,

társas élet, szerelem-házasság, szegénység-gazdagság,

gazdálkodás, közlés-megértés, stílus, tudás, művészet,

testügyesség, munka-hivatás, igazságszolgáltatás, szerencse,

elit, társadalmi rendszer, (állam)hatalom, politika stb. stb.

*

Szellemi segítségnyújtás mindazoknak a rászorulóknak,

akik még a haláluk előtt szeretnének „megboldogulni”,

akik a mindenséggel mérnék magukat, és van bátorságuk,

hogy a mesében, a példabeszédben, a bölcs mondásokban

önmagukra ismerve jól változtassanak életükön/világukon…

Akik nem akarnak önmaguk és elő-szeretteik ártalmára élni,

és a sorsukért gyáván nem hárítják át más(ok)ra a felelősséget.

*

A sarat ne tartsd aranynak, de próbád azzá alakítani!

Aranyból ne csinálj sarat, aranyad becsüld, és gyarapítsad!

Ne vergődj állatorvosi lóként, ha istengyermekként virulhatsz!