Bölcsek-balgák, boldog-boldogtalanok
Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak
Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok
Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár
A XIX. SZÁZAD KÖLTŐI
Ne fogjon senki könnyelműen
A húrok pengetésihez!
Nagy munkát vállal az magára,
Ki most kezébe lantot vesz.
Ha nem tudsz mást, mint eldalolni
Saját fájdalmad s örömed:
Nincs rád szüksége a világnak,
S azért a szent fát félretedd.
Pusztában bujdosunk, mint hajdan
Népével Mózes bujdosott,
S követte, melyet isten külde
Vezérül, a lángoszlopot.
Ujabb időkben isten ilyen
Lángoszlopoknak rendelé
A költőket, hogy ők vezessék
A népet Kánaán felé.
Előre hát mind, aki költő,
A néppel tűzön-vízen át!
Átok reá, ki elhajítja
Kezéből a nép zászlaját.
Átok reá, ki gyávaságból
Vagy lomhaságból elmarad,
Hogy, míg a nép küzd, fárad, izzad,
Pihenjen ő árnyék alatt!
Vannak hamis próféták, akik
Azt hirdetik nagy gonoszan,
Hogy már megállhatunk, mert itten
Az ígéretnek földe van.
Hazugság, szemtelen hazugság,
Mit milliók cáfolnak meg,
Kik nap hevében, éhen-szomjan,
Kétségbeesve tengenek.
Ha majd a bőség kosarából
Mindenki egyaránt vehet,
Ha majd a jognak asztalánál
Mind egyaránt foglal helyet,
Ha majd a szellem napvilága
Ragyog minden ház ablakán:
Akkor mondhatjuk, hogy megálljunk,
Mert itt van már a Kánaán!
És addig? addig nincs megnyugvás,
Addig folyvást küszködni kell. -
Talán az élet, munkáinkért,
Nem fog fizetni semmivel,
De a halál majd szemeinket
Szelíd, lágy csókkal zárja be,
S virágkötéllel, selyempárnán
Bocsát le a föld mélyibe.
Petőfi Sándor
Pest, 1847. január
*
Aki
egy agent provocateur –
lejáratja a tisztes tüntetést
*
Aki
úgy kúrálja sántaságod,
hogy még púpot is tesz hátadra
*
Aki
egy ledorongoló kritikával
örökre eltérítene a versírástól
*
Aki
a halálosnak mondott
betegségben szenvedőt veri át
*
Aki
a tettek embere:
a rémtetteké, a gaztetteké
*
Aki
egy borvizező,
árdrágító, seftelő,
feketéző kalmárlélek
*
Aki
elrútítja
a környezeted,
csúf épületeket emel(tet)
*
Aki
csak
lélekölő
munkával kínál meg,
ami elgépiesít, eldologiasít
*
Aki
elbirkásít
a kiherélt „keresztény”
tanítások ismételgetésével
*
Aki
fűt-fát ígérve
külföldre csábít,
persze nem szex munkára…
*
Aki
egy nagyobb fizetésért
már cserbenhagyja szüleit, hazáját
*
Aki
hőst
csinál belőled:
ágyútöltelékként
lehetsz hősi halott…
*
Aki
célja eléréséhez
minden áldozatra képes:
így még emberáldozatra is
*
Aki
monopol-
helyzetből „tárgyal”
veled árakról és bérekről
*
Aki
ott áll
a sírodnál,
és elmondja/
elhazudja, hogy ki voltál
*
Aki
kicsúfolja,
nevetségessé teszi,
leértékeli a tájszólásodat
*
Aki
eltorzítva,
kiforgatja idézi a súlyos szavaidat
*
Aki
a protekciója segítségével
szorít ki téged a pályáról
*
Aki
csalással szerez
magának jó érdemjegyet,
orvosi és más diplomát stb.
*
Aki
meghamisítja
a saját életrajzát,
és a tied, és a történelmet
*
Aki
az aranyad
is szarnak mondva
tesz örök elégedetlenné
*
Aki
család/
osztály/munkahelyi
fő(nök)ként csak egzecíroztat
*
Aki
mostoha-
gyereke/diákja rovására
folyamatosan csak kivételez
*
Aki
nem ad enni,
ha nem dolgozol,
bár gyerek, beteg vagy
*
Aki
a gondjára bízott
kisgyereket átveri,
megrontja stb.
*
Aki
iskola helyett
dolgozni küld:
buta maradsz, koravén leszel
*
Aki
a - házi -
munka világától
hermetikus elzártságban nevel fel
*
Aki
csak annyit
fizet munkádért/árudért,
hogy éppen még ne halj éhen
*
Aki
lebetegítve,
elszegényítve hoz
és tart örök függőségben
*
Aki
jól tudja:
munkabéred
az egyetlen jövedelmed –
így ezzel sakkban is tart!
*
Aki
a kudarc-
élményeidet
gyarapítva tesz ön-agresszívvé…
*
Aki
oly feladattal/
pozícióval bíz meg,
mibe csak belebukhatsz
*
Aki,
mint Dávid
csatába küld, hogy
megkörnyékezze feleséged
*
Akinek
menlevele van,
ha tetten érik/éred:
ő cigány, ő zsidó stb.
*
Aki
téged
teljesen átvilágít, kikérdez,
de ő maga inkognitóban marad
*
Aki
azért
szponzorálja
tehetséged, hogy
eláruld nemzetedet
*
Aki
kötelezővé tesz
és be is ad védőoltást,
ami nem használ, de árthat
*
Aki
beolt téged
az életellenes
családrombolás ideológiájával
*
Aki
kifigurázná, kigúnyolná
a neked legszentebb vallási érzést
*
Aki
egy sorozatgyilkos:
kiölné a hitet, reményt, szeretetet
*
Aki
egy ócska strici:
züllésbe vitt lányok zsarnok élősködője
*
Aki
egy ellenséges kém,
de bizalmadba férkőzött
*
Aki
egy lelketlen bürokrata,
aki nem ismer méltányosságot,
még ennyi kockázatot sem vállal...
*
Aki
sztahanovista
ál-élmunkásként
rontja a holnapi normát
*
Aki
egy hisztis főnök,
akinek semmi se jó,
és védekezésből támad...
*
Aki
hatásos művekkel
ontja rád világfájdalmát
*
Aki
bebizonyítaná:
nincs boldog ember,
csak önáltató boldogtalan...
*
Aki
nem
testileg fenyít,
„csak” megszégyenít
*
Aki
a vérdíjért
a fejemre vadászik
(bár tudja ártatlanságom)
*
Aki
gyenge férc-
műveimről is
ódákat zengve
akarja vesztem...
*
Aki
leértékel(tet)i
a te szaktudásod,
speciális képességed
*
Aki
anyagi-szellemi
kiskorúságban tart,
s anyáskodik-apáskodik feletted
*
Aki
átnevel
janicsár értelmiséggé:
szülőhazád ellenségévé
*
A
rábeszélő gép,
aki gyereket beszél a hasadba
*
Aki
az aranyra
mutogat, hogy
ne lásd meg a ketrecet
*
Aki
visszaél
a tudomására jutott
orvosi/gyónási titokkal
*
Aki
olyan
kritikát
mond művedről,
hogy elvegye kedved
bárminemű folytatástól
*
Aki
módszeresen beetet:
rászoktat káros pótszerekre
*
Aki
lényegtelen híreket
tesz „érdekessé”, és ont rád
*
Aki
titkoltan
ellenérdekű félként
bíráskodna ügyedben
*
Aki
félelmet keltve
csak azért gyártja
a betegségtudatod,
hogy így kihasználhasson
*
Aki
még oda
se adta a pénzt,
máris kamatostul visszaveszi
*
Aki
elhiteti veled,
hogy „ó-embered”
minden könyvét dobd ki
*
Aki
gyerekével
saját meghiúsult
vágyait teljesítetné be
*
Aki ellopja
és sajátjaként tálalja
az ötleteidet, találmányod
*
Aki
segítségnyújtás címén
még rosszabb állapotban hagy ott
*
Aki
lebeszél, elhesseget
tudós/művész pályáról,
mert te csak egy gój vagy…
*
Aki
olyan
szabályokat hoz,
ami csak rád nézve kötelezőek
*
Aki
csak
felbujtó, tippadó
a testi-lelki kifosztásodhoz
*
Aki
hamis tanú
az igazságtalan vád ítéletében
*
Aki
gyönyörű-szépre festi
az idegen rossz isten képét
*
Aki
úgy világosít fel téged,
hogy undorodj/rettegj a nemi élettől
*
Aki
„a javadat akarva”
tukmál rád drága szert/mérget
*
Aki
úgy „gyógyítgat”,
hogy örökre beteg(e) legyél!
*
Aki
becsal
az aranykalickába,
hogy majd levágja szárnyad
*
Aki
elkábít
a demagóg
ígéreteivel, majd lelép
*
Aki
„bebizonyítja”,
hogy semmi tehetséged
*
Aki
megszédítve
téged küld a frontra,
a te bőröd viszi vásárra
*
Aki
hazug
ígéretekkel
elcsábít-beleerőszakol
a prostitúció mély vermébe...
*
Aki
úgy-akkor
ad nekem kölcsön,
hogy koldusbotra jussak
*
Aki
nemcsak szigorú,
de egyben igazságtalan
szülő, tanár, bíró stb. is...
*
Aki
a veszélyeket
mélyen elhallgatva
toboroz zsoldosokat
*
Aki
elcsalja,
meghamisítja a végakaratodat
*
Aki
a te tollaiddal
ékeskedik/ellopja hagyatékod
*
Aki
próbálja kiölni
belőlem a kíváncsiságot
*
Aki
rajtam kísérletezik,
tesztbábúként használ
*
Aki
csak nagyon
keveset vár el tőled,
mintha testi-szellemi fogyatékos lennél
*
Aki
betegség-
tudatot szuggerál,
hogy holtig ápolhasson,
hogy tőle maradj függésben
*
Aki
a mama-
hotelben tartva
leépít, infantilizál
*
Aki
magának
csak egy gyenge
imitátort/rajongót nevel
*
Aki
cinizmusával
törné meg, lohasztaná le
optimista életlendületed, lelkesedésed
*
Aki
gyűlöletet
szít benned,
hogy ellenséget gyárts,
s hogy ez tenlelked is ölje
*
Aki
olyan
választás elé állít,
ami vagy tét nélküli,
vagy csak rosszat szülhet...
*
VAJDA JÁNOS
A honárulókhoz I Mikor nyugosznak már békén, mikor
Az ezeréves sírok szentjei?
Mikor nem bántják ősök álmait
Az unokák garázda vétkei?...
Oh! - az igaz magyar hazafinak
Nemcsak éltében kell lakolnia;
Galád utódok bűnei miatt
Sírjában is meg kell fordulnia!
S nincs a haragos égnek mennyköve,
Mely megüsse az ily gyalázatot?
Mennykő, villám! - Hová is gondolék,
Hisz már az is megvásároltatott!...
Vagy a napok és csillagok ura
A napot rájok sütni engedi?
Hát mit csináljon! - Hisz maguknak ők
Napot aranyból tudnak önteni!
Vagy a gaz mellett nincs többé virág?
A tengerben többé gyöngy nem terem?
Végkép kiélte már magát a föld,
S arany nincs többé meddő méhiben?
Örök borúban állott meg a nap,
Hogy fény az árnyék mellett nem szökel,
S a földet örök éj csillagtalan
Egy alakú borúja födi el?...
Nem, nem! - Ne higyjük, van még a mezőn
Tán a gyomnál is sokkal több virág!
Tengerfenéken sok szép gyöngy terem,
S az árnyék mellett több a napvilág.
Oh, csak a földön, emberek között
Gazok mellé dicsők nem termenek.
- Mert isten számol a sors vétkivel,
De árulót ember büntetne meg!
Tél van fölöttünk, meglehet, midőn
Vékony sugár mosolyg a hon egén;
De egy virága van a télnek is,
S ez egy virág az örökzöld remény.
Remény! - Óh, most hallgatnom hagyjatok,
Mert könnyet tán, de szót nem ejthetek...
Csak egyet kérek: hogy ha jő a nyár:
A mennykövek közt én is ott legyek.
*
II
Ti, sírokon élődő hienák,
Ti, koporsónak éhes férgei,
A szabadság futó vadjainak
Szivtelen üldöző vérebei...
Nem könyörgök már nektek ezután,
A kérelem nem fog tirajtatok...
Átokra hívom föl anyátokat,
A hazát, kit ti - elárultatok!...
Tudjátok hát, hogy e hon tetszhalott,
Mert a méreg nem jól kevertetett;
Nem holt ő meg, s fel fog támadni még...
Sírjában jól felismert titeket.
Ti éhesen oda rohantatok
Utósó ékeit elorzani...
De jaj nektek! a gyalázat kevés...
Megtorlásul vér fog patakzani!...
És bűnhödéstek oly kicsiny leszen;
Csak ami kínt és szenvedéseket
Egy élet elbír, és ész kitalál...
Csak ily itélet lesz fölöttetek.
Potomság! - Kebletek csak egy pokol
S a szív elkárhozott lélek leszen,
Mely saját véretek lángjainál
Égni fog és kinlódni szüntelen!...
De bűnhödéstek oly kicsiny leszen...
Vagy mondjátok csak: mi volt bűnötök?
Egy nyelv megrontott egy nagy nemzetet
És a díj érte: percnyi örömök.
S a nemzet milliója szenvedett
Át nem csak egy - tíz emberéleten...
Egy cudarnak órányi kéjeért...
Hah!... bűnhödéstek oly csekély leszen...!
De emberektől ne irtózzatok,
Mind tiszták itt a többi emberek,
S ki volna az, ki bűnhödéstekért
Hóhértokká lenne - fekélyesek!
Nektek való ez, végezzétek el:
Elárulva majd egy a másikat
Kész lesz bűntársát elhóhérlani...
- S e végrehajtó lesz az - öntudat!
*
III
Föl vagytok írva! - Tudjuk, kik valátok
Rossz szellemek szörnyű szülöttei!
Ne bújjatok az örök gyalázattól!
Nem rejtenek el ég-föld űrei!
Halhatlanítva vagytok a dicsőkkel,
S bár lenne égben bűnös árnyatok,
Egy nemzet átka oda is elhangzik -
Nektek sehol nem lesz nyugalmatok!
Ti nem kerestek dicsőséget, hírt,
Sötétség ocsmány denevérei;
Prédát lesétek egy nép éjjelében,
Míg eltakarták vészfellegei.
De örök bűnhödésül neveteknek
S tetteitek hirének élni kell,
Míg él a nemzet, bűnötök mártírja,
Hogy sírotokra átkot szórjon el.
Midőn e nép földingató erővel
Szabadságért vívott: hallgattatok;
Hitványak! - hisz a nagyok erejével
S erkölccsel szembe ti nem szállotok!
Ti ekkor imádkoztatok a sorsnak,
Hogy hozna vétekűző éjszakát,
És zivatart, melyben ne tudja senki,
Ki adja el a nemzetet, hazát.
S a könnyelmű sors vétkes haragjában
Vitt százfelé sujtó förgeteget,
Mely fölgyújtá belháborúk tüzével
A megfáradtan alvó nemzetet,
S a vérnek, mely folyott hazát szerezni,
Most száz felé kell ömölnie,
De megromlott honáruló nyelvektől -
S megszűnt dobogni a nemzet szive...
*
Hallátok ezt elkárhozott árnyékok?
Meghalna erre a jók szelleme,
Habár azt halhatatlanná teremté
A hazák és világok istene!
Látom, mint rohantok a lég ürében,
Koporsótokban szökdel testetek,
Mig a miattatok meghalt dicsőké
A sírban imádkoznak értetek!
(1848)
*
Aki
idegen
istenképet
rád erőltetve
tesz - megbízói - rabjává
*
Aki
értékbecsüsként
akciósan végkiárusíttatja veled javaidat
*
Aki
eléri, hogy
egymást tapossuk le:
ki kaphat éhbéres robotot
*
Aki
a magát megadót/
feltétlen kapitulálót
ellenségként gyilkol
*
Aki
még a végtisztességet is
megtagadja még a hősi halottól is
*
Aki
értelmi
szerzőként
biztos bunkerből
küld mást halálba
*
Aki
lehúz
a saját alacsony
szintjére, terepére -
és ott rutinjával legyőz
*
Aki
többedmagával
és szófegyverekkel
gyűr le az egy védtelent
*
Aki
talpig, állig
fegyverben van,
míg engem lefegyverkezésre biztat
*
Aki
a tehetségem
úgy gondozza,
hogy áruló/samesz legyek
*
Aki
nem gondozza,
vagy meghamisítja
a rá bízott hagyatékot
*
Aki
számba sem vesz,
figyelemre sem méltat,
amikor engem is érintő döntést hoz...
*
Aki
olyan élettársat,
házasfelet közvetít,
aki csak messziről szép, okos...
*
Aki
a szerződés-
kötéskor bagatellizálja
az ún. apróbetűs részeket
*
Aki
borral/
szép szavakkal elkábít,
majd üres papírt irat alá
*
Aki
ha nem
ért veled egyet,
mindent megtesz:
ne is kapjál szót...
*
Aki
nem áll ki
veled vitázni –
megfutamodik, mert
szerinte nem vagy párbajképes...
*
Aki
ha nem tud
elhallgat(tat)ni,
érv helyett személyeskedik
*
Aki
építő kritika címén
ledorongoló karaktergyilkos
*
Aki
az elsők
között dobja a követ
a házasságtörő asszonyra
*
Aki
kormos
fülű szentfazék:
erkölcscsőszként ítélkezik
*
Aki
azért kérdez-faggat,
hogy ebből hangulatjelentést írhasson
*
Aki
megírva kiadja
és így értékesíti a családi szennyest
*
Akin
a törvény
nem talál fogást,
mégsem volt jó édesanya
*
A
kettős
mércés anya:
magáét kényeztető,
idegenhez mostoha
(mindkettőhöz rossz)
*
Aki
egy intrikus –
cselszövő, viszályt szító,
megosztó, összeugrasztó figura
*
Aki
elvágná
a gyökereidet,
és levagdosná a szárnyaidat
*
Aki
leszoktat
a kérdezősködésről
és megutáltatja az olvasást
*
Aki
köszönet
nélkül áll tovább,
ha teljesítette megbízatását,
és mindent kiszedett belőled
(sőt: ebből neked származik bajod)
*
Aki
ugyan csak egy
meghunyászkodó alattvaló,
de a fogatlan oroszlánt rugdosó
*
Aki
a tettes,
a megerőszakoló,
de aki jogi csűrcsavarással,
lélektani okfejtéssel mégis engem
az áldozatot állítaná pellengérre...
*
Aki
előbb
keresztre feszíttet,
majd a nevemben
birkaegyházat alapít
*
Aki
a végsőkig
kiélvezi rajtam
csábereje hatását,
engem mazochistává nevelve
a rejtett, burkolt/nyílt szadizmusát...
*
Aki
kandi
kamarás heccénél
lelkem legrosszabb oldalát hívná elő
*
Aki
meghasonlást,
viszályt idéz elő
családodban, hogy
- ha már neki sincs -
legalább ti is széthulljatok...
*
Aki
mindent
megtesz ellenem,
amit „csak” az erkölcs tilt/„büntet”
*
Akinek
tudtomon kívül,
illetve megtévesztve:
kísérleti alany-tárgy vagyok
*
Aki
a tömegben,
sötétben rejtőzködve
szól be, mint a nép hangja
*
Aki
kiégett
cinizmusával
lerombolná minden
igaz, létfontos illúziómat
*
Aki
vitánkban
közvetíteni jött,
de csak nagyobbat,
illetve veszekedést,
sőt verekedést idézette elő...
*
Aki
nem nyújt
elsősegélyt –
fél, hogy esetleg
beperelheti az áldozat...
*
Aki
átlép
rajtad az utcán,
mert igyekeznie kell misét tartania
*
Aki
hülyének néz,
ha nem fogadom el
„javamat szolgáló” ajánlatát,
termékét, művét, műsorát stb.
*
Aki
próbálja
elzsibbasztani agyam,
és lebénítani karom, tetterőm
*
Aki
mintha segítene
lelki szennyesem mosni –
de kiteregeti az utcára
*
Aki
étekfogóként
beleharap a piros almába,
de nem a mérgezett felébe
*
Aki
engedélyem nélkül
kutat magánleveleimben,
naplómban, fejemben stb.
*
Aki
bimbózó
ötletrügyeidet
fene nagy esze
hidegségével fagyasztja le
*
Aki
nem értesít,
nem hív meg
a rendezvényre,
pedig de mennyire
ott lett volna a helyed...
*
Aki
nem
díjazza
a jónak látszó ötleteimet,
csak sunyin orvul „lenyúlja” azokat
*
Aki
dezinformál,
összezavar, hogy
csak rossz döntést hozhass
*
Aki
hamis-
gyöngyökért
kicsalja tőled
legféltettebb kincseidet
*
Aki
előnyt kovácsol
a társadalom java
passzív rezisztenciájából –
jelentkezik az üres jó helyekre...
*
Aki
önkéntes
rendőrként segít
a fejvadászoknak
rögtönítélő „igazságot szolgáltatni”
*
Aki
mesterévé
és tanítójává válik
a heccelésnek, cukkolásnak,
a durva ugratásnak/tréfáknak...
*
Aki
minden gójba
pogromra tettre kész
antiszemitát lát bele
*
Aki
minden
parancsot
szó nélkül végrehajt,
még a népelleneset is...
*
Aki
mindig
azt az ügyet
szolgálja, ahol szabad a rablás
*
Aki
egy maffiózó:
kisegít a bajból,
de később majd kér „valamit”
*
Aki
rászoktat
a mankókra,
hogy azokat aztán
később/sose dobhassad el
*
Aki
nem
a szegényekért él,
hanem a szegényekből gazdagon
*
Aki
nem akar
paternalista szülő lenni:
szelíden se „erőszakos”...
*
Aki
mindenről
mindig kikéri a kis-
gyereke - döntő - véleményét
*
Aki
nem dob vissza –
hálapénzért simogat
partra vetett halakat...
*
Aki
a korrepetálásból él,
ezért „be is bizonyítja”:
hülye vagy matekból stb.
*
Aki
nem
a te igaz
ügyed védi,
ha az ellenérdekű
fél jobban megfizeti
*
Aki
a téged elnyomó-
kifosztó hatalomnak
okos és tettre kész szolgája
*
Aki
az ő „szent”
céljai érdekében
egész családját szolgálatába állítja
*
Aki
pályatévesztett
tanár, orvos, pap:
tömegszerencsétlenség okozó
*
Aki
csak
egyet szól be,
de ezzel botrányba
fullasztja az előadás(oda)t
*
Aki
jól csinálja,
amit rosszul tud:
így sorozat-gyártja
a krónikus beteget
*
Aki
be nem
tartható szabályokkal
gyárt alkalmazotti bűntudatot
*
Aki
bármire
felbérelhető,
- nem finnyás,
elvi dolgot nem feszeget -,
ha az neki nem túl kockázatos...
*
Aki
állítólag
belülről akar bomlasztani:
beépül-beszerveződik a Rendbe
(élvezi a helyét, titkon hőbörög)
*
Aki
egy életre
elveszi kedved:
éneklés, írás, színjáték, sport
*
Aki
egy hétpróbás gazember –
de nem a csiklandósságában
*
Aki
egy nagyobb
kenyérért elhagyva
mocskolja, gyalázza hazáját
*
Aki
ellenőrizhetetlen
demagógiával kábítja
a hiszékeny jónépet...
*
Aki
élvezi, hogy
tudása nagyhatalom –
akár jóra, akár rosszra...
*
Aki
embergyűlölő:
magával viszi sírjába a találmányi titkait
*
Aki
felvilágosulatlanul
gyermekanya vagy magzatgyilkos lesz
*
Aki
gittegyletben fontoskodik,
miközben nincs legény a gáton
*
Aki
hipnotizáló
képességét Marión
a cirkuszban fitogtatja
*
Aki
folyton
hazudik ugyan,
de be is bizonyítja,
hogy ez miért rossz…
*
AZ ÚRI HÖLGYHÖZ
Fürtidben tengervészes éj
Szemekkel, mint a csillagtűz;
Hol annyi gőg és annyi kéj,
Ki vagy te márványkeblü szűz?
Bírván az istenek minden kegyét,
Imádva férfiaknak általa,
Szép és dicső, s lélekben oly setét,
Milyen derűlt arcodnak hajnala.
Nincs hát remény? nincs semmi kegyelem?
Hiába minden esdeklés szava?
Hiába kér a leghőbb érzelem?
Nem olvadoz fel kő kebled hava?
Egy eskü kell, egy néma fogadás:
"Szeretni e mindent adó hazát!"
Mért hát szemedben büszke tagadás?
Mért áruló a hang, mit ajkad ád?
Pedig nem mondhatod, hogy nincs szíved.
Szeretsz pompát, hízelgő csapodárt,
Hintót, lovat, sőt hitvány ölebet,
És selymidért imádod a bogárt:
Mind állat, és hívságos semmiség,
Hizelgőd is, ki hűséget hazud!
És mégis, mégis - oh türelmes ég! -
Kedélyed rajtok édelegni tud,
Míg a könyűk hiába fénylenek
A hon szemén! - Hah, gőgös Goneril,
Megemlekezz, hogy vannak istenek,
S még van kezökben bűnt torolni nyil.
Az apaátok teljesedni fog,
Az apaátok súlya szörnyü lesz:
"Tennen fajodban éljen ostorod,
Csaljon meg, akit tegjobban szeretsz.
Hervadjon el szépséged! a gyönyör
Váljék utálattá, ha ízleled;
S midőn panaszban bánatod kitör,
Legyen kacaj reá a felelet."
De nem, te nem vagy bűnös. Nevelőd
Jellemtelen kornak volt gyermeke.
Gyengéd szived hajlott a kény előtt,
S megvette a szellemtél hidege.
Mi vagy te most? Kérdezd meg magadat.
Angol talán? vagy német, francia?
Igen, ha megtagadnák fajokat;
De ah előttök szentség a haza!
Te azt nem ismered, - nincsen hazád -
Nincs nemzeted, - nincs mondható neved.
És ami van, gyalázat szennye rád;
Mert esdeklő szülődet megveted.
Erényeidnek senki sem hiszen;
Mert ami fő, nincs meg sugári közt;
Csillag vagy, tündöklő és üdvtelen;
Félünk, csodálunk, mint az üstököst.
Asszony vagy, a leggyarlóbb, semmi más!
Nemednek nincsen tiszteltebb neve:
Gyöngéd, hol annak lenni árulás,
Szivetlen, ahol égned kellene;
Buzognod e hon - és e nemzetért,
Mint égnek minden nemzet hölgyei:
Nem kérünk munkát s áldozatra vért;
Miért esdünk: részvéted kegyei.
S mindeddig ezt te megtagadhatád!
Láttad, miként küzdénk és epedünk,
S csak egy enyhítő szót nem monda szád;
Könyed nélkül mi kín volt vérzenünk!
De még előtted áll egy új világ,
Anyára vár egy újabb nemzedék:
Akard, s erényed a fő polcra hág,
Neved dicsőség lángtüzében ég.
Mit szűz hevében égő szív teremt,
Költőt, müvészt, hőst és nagy férfiat,
És mindent, ami szép, jó, tiszta, szent
Tőled, nemedtől várjuk hogy megadd.
Kezedben a gyermeknek álmai,
Tündérvilága lelkes ifjunak,
A férfi boldogsága; játszani
Ily drága kincsek nem adattanak.
Emeld fel bájaidnak zászlaját,
Utánad kelnek a hon jobbjai:
Gyönyör lesz tűrni hosszu éven át,
Ha díjt szelíd kezed fog nyújtani.
Teremtsd elő azon dicső időt,
Hol a magyar szó s név imádva lesz;
Midőn kegyelmet nem nyer szűd előtt
Ki e kettőnek ellenére tesz.
A kisdedeknek néma szája kér,
Hogy adj nekik hazát. Ne vond meg azt.
Áldás vagy átok vár e válaszért:
Határozz, és kimondtad sorsodat.
Vörösmarty Mihály
1841. november - december (?)
*
Nem segítő/használó,
de tétlen, sőt ártó elit
A fejétől bűzlik a hal!
A legszentebb hivatások,
avagy a leghitványabb mesterségek...
Elmulasztani a jót, sőt tenni a rosszat?!
Tanítók és nevelők, szülők és edzők,
patikusok és orvosok, rendőrök és bírák,
tudósok és írók, művészek, bölcselők és papok,
törvényhozók és gazdasági/politikai vezetők stb. stb.
p.s.:
A versek, a képanyag, a könyvajánló stb.
nem csak az írástudók, segítők, vezetők stb.
hibáiról, vétkeiről, bűneiről, árulásáról stb. szól,
de kontrasztként a hivatásuk magaslatán állókról,
s a pályával járó áldozatukról: pokoljáró dudás sorsukról...
|