Tartalom

Bevezetés

Barátommal nemrég találkoztam. Alig 65 éves, most vonult nyugdíjba. Arról beszélgettünk, hogy nyugdíjasként miként szeretne élni. Megdöbbenésemre kijelentette: válni akar, új életet kezdene. Elmondta, hogy a házassága nagy szerelemként indult. De utólag kiderült, hogy csak az ő részéről. Kettőjük érdeklődési és baráti köre igencsak különbözik. Sőt, életritmusuk és szórakozási igényeik is annyira eltérőek, hogy szinte képtelenek közösen - mindkettőjüknek tetsző módon - felüdülni. Egyikük szívesen fürdőzött, de nem bírta a forró napot. Viszont élvezettel kirándult az erdőkben, érdekelték a múzeumok és olvasmányok, kedvelte a forgatagos rendezvényeket. A másikuk félt a vízben, de szívesen napozott. Viszont utált gyalogolni (főleg erdőt járni), irtózott a nomád programoktól. Kerülte a nagyobb társaságot, inkább otthon tévézett. Nem csoda, hogy még az egy hetes együtt-nyaralás is kínszenvedés volt számukra. Elhidegültek egymástól. Naponta alig váltottak néhány szót. Az utóbbi 30 évben úgy éltek egy lakásban, mintha társbérlők lennének. Időközben gyermekeik is kirepültek, ketten maradtak összezárva. Amíg dolgozott, addig napközben lefoglalta magát. De a mostani egész napos "otthoni szabadság" megviselte. Közösségekbe járna, szívesen kirándulna, járná az országot, ismerkedne és bulizna - egy hozzá hasonlóval. Bepótolná, amit elmulasztott. Felesége más oldalról világította meg e problémát. Nehezen viselte a férjét, nagyon zavarta állandó pörgése és okoskodása. Szerinte is elhidegültek, képtelenek a közös együttlétre. Amit látványosan bizonyít a közel 20 éves különszobás életük. Viszont, havi jövedelmeik nem tennék lehetővé, hogy külön lakásokban éljenek. Ő már beleszokott ebbe az életbe-kényelembe, fél a változástól. Valamint, ha valamelyikük megbetegedne, akkor még szükség lehet a másik segítségére, gondoskodására Ezért ellene van a válásnak. Ha a férje más nőkkel "akarna" ismerkedi-összejárni, őt az sem zavarná. Tegye, de a közös lakásba ne hozzon idegen nőt. Barátom pedig éppen azért válna, mert házasként nem akarja megcsalni a feleségét, szabadon és magában akar élni. Hogy függőség nélkül élvezhesse a hátralévő maradék életét, ami a mostani betegségei miatt legfeljebb tíz-tizenöt év. A feleségének még legalább 30-35 éve lehet hátra. Így neki is jobb lenne, ha még most találna magának "valaki újat", mint az ő halála után. Gyermekeiket hidegen hagyja ez a probléma. Saját életet élnek, nem szorulnak a szülőkre.

Valójában e beszélgetés adta az ötletet a következő történetek leírásához. Valamint az, hogy a barátom megkérdezte: mit javasolnék neki, mit tennék én az ő helyében? De erre csak olyan tudna hasznosat felelni, aki maga is érzi, hogy "hol szorít a cipő". Ha jól belegondolunk, a barátom némely problémája talán tipikus. De nem ez a nyugdíjas korosztály jellemző nehézsége. Sokkal nagyobb gondot jelent az egyedül élőknek: az új kapcsolatok kialakítása. Ezért, e kötetben olyan történeteket igyekeztem összegyűjteni, amelyek ötletet adhatnak idősebb korúak ismerkedéshez, partnerek megválasztásához, új kapcsolatok szövéséhez. Ilyenkor azt illene írni, hogy "a történet nem valós cselekményen alapul, szereplői kitalált alakok, mindennemű egyezésük a valósággal csupán a véletlen műve." De ez csak részben felelne meg az igazságnak. Ugyanis történetek több, hasonló-megtörtént eset tanulságaiból "lettek összegyúrva", a mai időkben "hasznosíthatóra alakítva" és derülátóra hangolva.

Remete Farkas László
Párkereső tanmesék idősebbeknek