Bölcs-balga és boldog-boldogtalan ABC

Táltos paripák és/vagy állatorvosi lovak

Jóisten országai és/vagy földi-égi poklok

Életminőség tesztkönyv: példamondat-tár

Járvány

A városon a múlás szárnya reszket,
némák, mogorvák mind az emberek,
a házakon jelző piros keresztek,
az arcokon megdermedt döbbenet.

Az orvosok sötét ruhába lépnek
a hánykolódó szenvedők köré,
s a fürge higany - szótalan itélet -
felszökken a piros vonal fölé.

Benn vacsorálnak... nincs ott kedv, mosoly,
tompán csörög a villa és a tál,
fel-felkel egyik, sír és szótlan áll.

A zord apákon terhes gyászos árny van,
s az orvosságszagú sötét szobában
egy lázas arcú ifjú haldokol.

Kosztolányi Dezső

*

Úgy írom néked, kisfiam, e verset 

Úgy írom néked, kisfiam, e verset, 
míg életemnek asszú fája korhad, 
minden nap egy sort, lassan és szelíden, 
hogy nemesítsen a rímes gyakorlat. 
Halkabbra vált már a szívem verése, 
a vérem néha pezsgett, de lehűlten 
s ha futni kellett volna a futókkal, 
egy utcapadra csüggeteg leültem. 

Egy képet akarok tenéked adni, 
olyant, mely nékem kiskoromba tetszett, 
hogy életünk, melyet ma könnyel élünk, 
úgy hasson rád, mint egy ódon fametszet. 
A háború kalandor üstökössét 
rajzolgatom a vígasztalan égen, 
te egykor rátekintesz majd e képre 
s ámulva szólsz, rég lehetett, de régen. 

Mert mostan éltél. A magyar igére 
alig nyitottad gyönge, drága szádat, 
tejről beszéltél, mézről és anyáról 
s csizmák tiporták ártatlan hazádat. 
Jaj, kismagyar. Te bénák közt tipegtél 
a jodoform és karbol illatában, 
mankókkal játszottál budai kertben 
s szegény rokkantak néztek haloványan. 

Akik ma éltek, azok porba rogytak, 
a krisztusi-szelídek nem beszéltek. 
Akik ma sírtak, száraz szemmel álltak 
s ájult szavakat mondtak el a szélnek. 
Aggastyán sem tud szólni így a múltról, 
se pókhálós könyv, mely bölcs és hideg lesz. 
Figyelj reánk, akik ma vérben állunk, 
hajolj hozzánk, a ma-verő szivekhez. 

Aranyt neked, aranyt, tömjént és mirrhát, 
a kisdednek, a dacosan növőnek, 
ki fölkanyarodsz új koroknak ormán, 
aranyt tenéked s az arany jövőnek. 
Legyen tiéd a föld, mit megtagadtam, 
az ősi birtok szálljon reád újra, 
az ember álma, az erő, a minden, 
a föld, a föld, a szent föld hallelujja. 

Én, éhenkórász, rímelő apostol, 
a mélyből a magasba epedek fel 
és látlak téged, biztosan, a földön, 
fehér villába, hófehér ebekkel. 
Vagy gépkocsiban, autó-szemüveggel, 
mintha az egész világ ura volnál, 
vagy erkélyen, az ordító tömegben, 
párnás ajtók mögött, a telefonnál. 

Mikor e látnok verset befejeztem, 
az áprilisi szél borzolta lanyhán 
a bokrokat s nehéz-sötét sóhajjal 
nézett anyád reád, a kisverandán. 
Még nem csüggedt le az idők özönje 
és egyre nőtt az ár és nőtt az átok, 
s mint járvány-cédulák halotti házon, 
rikítottak a bús, skárlát plakátok. 

Most tudd meg ezt és tudd meg, merre mentek 
testvéreid, az emberek, szegények. 
De azt parancsolom neked utólszor, 
halál helyett kiáltsd ujjongva, élet. 
Mi elveszünk mind. Én is cihelődöm 
és csomagolom csöndesen a ládám. 
De te maradj itt és beszélj helyettem, 
kit embernek neveztelek, kis Ádám. 

1917

*

Más

lehetőséget

nem igen látván,

akkor már inkább

prűd vagy, mint trágár...

*

A sas

legyek után kapkod,

a párduc gyáva nyulat ellik...

*

Mártírkodó:

magára venné

mások bűneit is,

ahogy maga Jézus:

ezért is van, hogy

bűnbaknak jelentkezik!

*

Inkubátor -

már újszülöttként is itt kezdte

és felnőve védett házban,

mamahotelben lakik

és ilyen munkahelyen végzi:

inkubátor-házban...

*

Már

régóta

utálja az urát,

de úgymond csak

a gyerekek miatt nem válik!

(Ennek naponta hangot is ad,

„persze” a gyerekek előtt is...)

*

Meghallod

a nyertes számokat,

- jön egy „égi” sugallat -,

de öt számot kellene memorizálni,

és aki csak veled szembe jön,

az mind számokat sorol...

*

Captatio

benevolantie -

a hibázásodra vadásznak,

már-már hibára kényszerítenek:

most nem sikerül elnyerned

a hallgatóság jóindulatát...

*

Már

az egész család

kikészült, padlón van,

olyan a készülődés a Nagy Ünnepre...

*

Post humusz

Majd az utókor!

Majd ha meghalok, nem leszek!

Akkor majd elismernek – de addig…

*

Kitartásként

éli meg azt az időszakot,

ami már más előtt nyilvánvalóan

csak a csúcson túli szánalmas vergődés...

*

Kísért

a heroikus pótcselekvés –

hátrafordulás helyett Földkerülés

(mármint Isten megtalálása végett)

*

Lehet

humor nélküli élet,

még ehető a só és

fűszerek nélküli étel is,

ha az éhenhalás környékez!

*

Humor-

érzék elsorvasztó:

kiszárad, elsótlanodik,

elkomorul, lebutul,

szellemtelenedik...

*

Ha

szerinted

nagyot hibázol,

akkor nyilvánosan

és szigorúan dorgálod,

kegyetlenül bünteted magad...

*

Ha

a haza

az áldozatáért

rosszal-rosszul fizet,

akkor inkább jobban

dotált, pénzelt ellenség lesz!

*

Ha

„csak”

szeretne gyereket,

akkor akár lehetne is,

de ő nagyon AKAR, így nincsen!

(és a lelkület változtatása helyett

aláveti magát az orvosi tortúráknak...)

*

A tisztség

előnyeit élvezted,

de amikor a köznek kárt okoztál,

már nem vállalod a vagyoni felelősséget,

mint aki más pénzével kártyázott, hazardírozott,

de a saját részét már idejekorán kivette, eltette...

*

Koldusálca -

gazdagságát

leplezni akarván: nyomorog –

majd már nem tud váltani,

végképp így marad,

s már akkor se költ,

ad stb. magára,

ha megtehetné...

*

Aranyoskám -

férfinak adva ki magát

nem molesztálják, állást kap –

de beleszokik/ragad: így marad...

*

Időhajcsár:

sokszor kerülsz

olyan helyzetbe,

hogy - ha rajtad múlna -

átugranál pár (hó)napot...!?

*

Ez

a földi élet

még nem az igazi fellépés,

ez még csak a (fő)próbaidő,

edzés, előgyakorlatozás stb. stb.,

szerencsés, aki mielőbb megboldogul...

*

Exkluzív

szerződésben

átadod életed

közvetítési jogait

egy kereskedelmi tévének...

*

Térden állva,

erőszakmentesen

könyörögsz gyerekednek,

hogy legyen már olyan szíves

és legalább az utcán, mások

előtt ne köpjön szembe...

*

Elzárkózva

cigányoktól, zsidóktól,

csavargóktól, bevándorlóktól

folyamatosan csak elszegényíti,

nem gazdagítja beszürkült életét...

*

Te

mindig

új társaságba mész,

hogy ott premieren

egyszer előadd magad...

*

Elveszett ember,

beléd beszélve elérik:

szégyelld tisztes szegénységedet,

pont azok előtt, akik nem szégyellik,

hogy mások megkopasztásából tollasodtak...

*

Stockholm szindróma -

az ellenállásodat feladva

egy csak a modus vivendi:

azonosulni a rabtartó eszméivel?

*

Elhiteted magaddal,

hogy nem a pénzedbe

szeretett bele túl fiatal arád!

De azért mégis rettegsz tőle,

hogy ennek próbája legyen -

mesterségesen meg nincs

képed/bátorságod tesztelni...

*

Biztosítási csaló -

hiába ölöd/öleted meg magad,

családod ezért nem kap semmit,

de egyik oszlopos tagját elvesztette...

*

Már

az elején

bent ragad, leszakad -

reménytelen a felzárkózás:

hitehagyottan kullog, bóklászik...

*

Élet-

hazugságait

addig mondogatja,

sokszor-sokat ismételgeti,

míglen maga is már-már

majdnem komolyan elhiszi...

*

Élet-

fogytig

titkolnod

vagy magyaráznod

kell munkád, egzisztenciád?

Jaj, csak meg ne kérdezzék:

mi a foglalkozásod….

(pedig sem hóhér,

se titkos ügynök,

kém stb. nem vagy)

*

Bejáratig -

életfogytig toporog

a kincses barlang előtt,

de nem mer kulcsot kérni,

vagy nem kérte el a jelszót...

*

Egyetlen

gyereke a mindene,

s ha tragédia történik,

akkortól fogva ő is élő halott?

*

Egy

perfekcionista:

még 60 évesen is

csak előéletnél-előételnél tart!

*

Egy

spicli kígyót

melengetsz kebleden,

hátha galambbá téríted…?

*

Egy

életen át

másnak kell

kiadnod magad -

ez rontja meg

éber óráidat is,

(rém)álmaidat is...

*

Ő egy

„öntörvényű” ember,

aki fittyet hány a gravitációra is,

ha nem hozz alkalmazkodik a szabad-

esés törvénye: úgy annál rosszabb neki…

*

A

leges leg-

minimálisabb

kockázatvállalással

akarnál a leges leg-

nagyobb hasznot elérni?!

*

A

lerafináltabb

rémhírterjesztők

közmegbecsülésnek örvendenek,

de a cáfolókat pellengérre állítják...

*

A

nők

elirigylik

a férfiaktól

izmukat, szakállukat,

hangjukat-orgánumukat,

testfelépítésüket stb. stb.

*

Az

egyik

ember csapodár,

a másik meg kutya-

hűséggel, vaksággal megvert...

*

Hogyan

lettem én

csak önerőből,

saját erőfeszítéseimmel

egy jó-rossznevű senki...

*

A

szent

könyvek

holt betűihez bilincselve

rohasztják el magukat az emberek...

*

Vagy

egyáltalán

nem foglalkoznak álmaikkal,

avagy tényleg szó szerint értik azokat...

*

A

gyanútlan,

balek honpolgár

másnak kaparja ki

a gesztenyét a parázsból...

*

Visszamenő hatályú

büntetőtörvényeket hozhatnak –

sose tudható, hogy amiért ma

még dicsérnek, és jutalmaznak,

azért holnap nem akasztanak-e fel…

*

Nem

tudják, hogy

melyik ujjukat

harapják meg...

*

Nem

tudnak

sírással

megkönnyebbülni,

mert az „férfiatlan” dolog

(terhes, megterhelt férfiak)

*

Mintha

csak egy nap

lenne a világ,

úgy tékozlunk, és

élősködünk a jövőn -

utánunk a vízözön?

*

A

szart

aranynak nevezed,

az aranyad nem becsülöd,

az aranyból szart csinálsz,

a szarból nem is próbálsz aranyat...

*

Annyira

csak egy

dolog érdekel, izgat,

hogy ennek érdekében

minden mást elhanyagolsz:

nem mosakszol, mosol,

nem raksz egy kis rendet,

alig alszol, alig eszel stb. stb. -

ami amúgy indokolt lehetne

egy rendkívüli/vészhelyzetben,

de te ebből életformát csinálsz...

*

Mindent

egyformán

fontosnak tartasz,

nem tudsz fontossági-

időrendi sorrendet felállítani,

ezért vagy bele sem kezdesz

aznapi dolgaid intézésébe, vagy

egyszerre akarsz mindent elvégezni,

kisdolgot-nagydolgot, mosakodást és evést -

szimultán játszanál le úgy 100 sakkpartit...

*

Ha

nem jó

lábbal kelsz fel,

akkor visszafekszel az ágyba,

és ott is maradsz napestig,

hisz aznap éppen az a jó,

ha nem csinálsz semmit...

*

Lépten

nyomon

igazoltatnak,

indoklás nélkül zaklatnak,

átvizsgálják az autódat,

sőt meg is motozhatnak...

*

*

Személy-

azonosság lopás,

visszaélnek neveddel,

vagyoni és erkölcsi kárt okoznak

és te nem tehetsz ellene semmit...

*

Nem

lehetnek titkaid,

rólad mindent tudhatnak,

el sem bújhatsz sehová,

a nyilvánosságba vagy lökve

mint egy színpadon

a reflektorfényben,

ahol sötét a nézőtér, és

a viszony aszimmetrikus...

*

Ha nem szorulsz rá,

akkor is mesterségesen táplálnak -

legjobb esetben moslékká keverik ételeid

mondván, hogy úgyis egy helyre megy..

*

Már

csírájában elfojtod

vagy nem ápolva ölöd,

sorvasztod, halni hagyod

életszínesítő kapcsolataidat...

*

Egy álruhás

rendőr, ellenőr,

próbavásárló stb.

foglalkozási ártalmai...

*

A

főnököd

akár meg is nyúzhat,

de a bolti pénztárosba jól belerúgsz...

*

Addig-

addig enged

maga elé a sorban

kismamákat, öregeket,

kisvásárlót, hogy végül lemarad!

*

Elkövető és elszenvedő:

aki megcselekszi és akivel

mindig csak megtörténnek a dolgok...

Az akarót repíti a sors, a nem akarót vonszolja!

*

Kulcs

a lábtörlő alatt!?

Ki és mi előtt nyitott

az ajtód és a lelked?

Kit engedsz be

az otthonod szentélyébe

És kinek mered teljesen kiönteni a szíved?

Vadidegennek, szakembernek - barátodnak?

*

Neked

a papád,

majd a papod

szava isten szava:

az utolsó házi vagy

templomi papolás/prédikáció...

*

Aki

nem

dolgozik,

az ne is egyék:

se a gyereked,

se az öreged nem kap!

*

Oly

okosnak

hiszi magát,

aki kettős ügynökként

ő majd túljár az ellen-

érdekű felek nagy eszén?

*

Inkább

bűnhődjék

meg mindenki:

mert legalább így

az ismeretlen tettes is

biztosan köztük lesz...!?

*

Rabló-

gazdálkodtok

a közös levegővel,

nincs megállapodás,

aki bírja, az marja -

és így többet ott fű nem terem...

*

A

békesség

és a bevétel kedvéért

a rajta szekatúráztató

megrendelő minden

szeszélyét kiszolgáló...

*

Csak

egy kis

játékos birkózásnak indul,

de kegyetlen verekedésbe, sőt

élethalálharcba fut, azzá fajul...

*

Az

átmeneti

egyedülléttől,

a kiközösítéstől félve

hagyod, hogy lehúzzon

magához a középszerűség...

*

Megátkozták

népét a törökök:

kert-szomszédjaival

kiélezi konfliktusát,

hidegháborús frontokat nyit...

*

Te

sem engedsz

abban a bizonyos

„Haragszom rád!” játszmában:

inkább titkon te is szenvedsz –

a kapcsolatod meg kiszenved...

*

Nem

hiszed el, hogy

neked már megbocsátották

és addig-addig zaklatod tovább

az egykor sértett/sérteni vélt felet,

míg ő komolyan dühbe nem gurul...

*

Annyira

„szereti” gyermekét,

hogy inkább játszótársa

és nem a felelős nevelője lesz...

*

Szívességet kér tőlem,

de ha ezt - jó okból -

most nem teljesítem,

akkor szid és bepanaszol...

*

Olyan vagy.

mint az áprilisi időjárás:

szeszélyes és azt várod,

hogy hozzád igazodjanak...

*

Kellő időben

még méltósággal

vissza nem vonulva

szégyenszemre pucolsz el...

*

Spekulatív

teóriák koporsójába

akarod az élő-viruló

világot tetszhalottasítani?

*

Mindent

olyan pontosan

akarnál nekünk elmesélni,

hogy elveszünk a részletekben,

és pocsékba megy a produkciód...

*

Vészmadár,

aki a legrosszabbat jósolja,

és minden tőle telhetőt meg

is tesz, hogy igaza is legyen...

*

Dühös vagy

az irgalmas szamaritánusra,

amiért „késett” a segítséggel?

(Agresszív kismalac...)

*

Sokáig

áltatod magad,

pedig csak a protekció segített -

de egyszer csak felgördül a függöny...

*

Hízelgőkkel

veteti magát körül,

és így nem lát(hat)ja,

hogy közröhejesen meztelen!

*

Szüksége van

ennek a bűnös világnak

egy élő „szent” legendára:

és ő készséggel adja hozzá magát...

*

Gyereket

beszéltek a hasadba,

és tényleg: már magad is

gömbölyödni látod?

*

Álmodban

tiéd lett a királylány:

reggel hiába lógott a bilibe a kezed...

*

Vakon

elhiszed,

ha fiad egyszer

azt mondja: ő nem drogozik...

*

Nem

akarsz

tudomást

venni rákodról:

ez is kegyes öncsalás?

*

Nem

akarod

magad sajnáltatni,

inkább erőn felüli

nagy lakomát rendezel

(majd arról koldulsz...)

*

Másokat

se terhelsz

vagy magad előtt is

titkolni szeretnéd, hogy

egyre nagyobbat halló vagy...

*

Ellen-

próba nélkül

elhiteted magaddal,

hogy nem a pénzedbe

szeretett bele fiatal arád!

*

Titkos

örökbefogatottaddal

tényleg az ő érdekében

nem közlöd időben az igazat...?

*

Szüleid

fiút akartak,

téged fiúnak neveltek,

s te - jó kislányként -

nem is lázadtál ellene!?

*

Más

tollaival ékeskedik,

mintha ő ölte volna

meg a hétfejű sárkányt...

*

A

legnagyobb

hazugságok egyike,

vagy épp legnagyobbika az,

ha a bűnnel mint erénnyel tüntetsz!

*

Mell-

döngetően büszke,

mert cinikus nyíltsággal

vállalja: ő gazember (lesz)

*

Bőven

elegendő a látszat -

képmutatásod a bűn

hódolata az erény előtt...

*

Akkor

és úgy

akarsz jó lenni,

hogy ez rögtön

nyilvánvaló is legyen...

*

A

házasság

kihívásai elöl

behátrálsz egy

Szent Hivatás menhelyére...

*

Az

állandó döntés,

felelősségvállalás

egyre terhesebb neki:

inkább diliházba bújik el...

*

Te

olyan jó

gyereke vagy

szegény anyukádnak,

hogy - látva ragaszkodását -

sose hagyod el, amíg Ő él...?

*

Annyira

büszke, hogy

még az orvosi vizsgálaton

sem szokott „panaszkodni”...

*

Hogy

ne rontsd el

a kedvesed kedvét:

boldog szeretőt színlelsz...

*

Rá se

néz más nőkre!

Igaz, egy idő után

nőként már a feleségére se...

*

Monogám

vagy és hűséges?

De szexuális életed

maximum páros önkielégítés!

*

„Házastársi

kötelességhez”

a béke kedvéért

igyekszel jó képet vágni...

*

Mint

a meszelt sírok:

kívül vakító fehér –

belül bomlás és rothadás…

*

Tiszta

az udvarod,

rendes a házad –

csak éppen dögunalomtól bűzlik...

*

Betartott

minden utasítást,

taktikát, szabályt és

mégsem lőtt gólt?

Akkor abba is hagyja...

*

Precíz,

lojális, lelki-

ismeretes hivatalnok lét:

büszke, mint pl. egy Eichman

*

Minden

erődet  és

leleményed leköti:

hogyan lógj el tanulást és munkát!?

*

Csak

halálod óráján

esik le a tantusz:

buzgón élted másnak az életét!

*

Alibi

házasságban él:

nem meri nyíltan

vállalni a homo-szexualitását.

(de így viszont megkapja

a bujkálás romantikáját...)

*

Addig

figyeled magad,

míg nem találsz/gyártasz

egy életfelmentő betegséget...!

*

Langyos

lötty a drága sör

s undok-pimasz a pincér,

de neked még-már így is jó,

nem reklamálsz, nem ”balhézol”

(aki belédrúg, kedvet kap hozzá...)

*

Fiúi

tiszteletből

nem gátolta,

hogy apja az

ő - torz - képére formálja...

*

A

szabad

szólásod jogáért

túl nagy árat fizettél:

köztudott diliflepnid lett,

így senki nem vesz komolyan...

*

Örök

beváltatlan

ígéret maradtál –

elkallódtál a nagy nyüzsgésben...

*

Amíg

tart az ital hatása:

addig, de csak addig

erősnek, okosnak, bátornak

érzed magad/nagy fogadalmat teszel...

*

Kihaltak

már azok a papok,

mint amilyen az is volt,

aki a gyászbeszédében nem

ajnározta, de ostorozta a kőszívű embert

(miközben tudhatta, hogy ezért becsukják)

*

Mi

lett volna,

ha a kőszívű ember

zord atyai végrendelete

dönt fiai pályaválasztásában?

*

Minden

szenvedés nemesít:het is, de:

hány testi „nyomorék” lett embergyűlölő!

*

József Attila

GYÖNYÖRŰT LÁTTAM

Gyönyörűt láttam, édeset,

elképzeltem egy gyenge rózsát.

Elbámészkodtam s rám esett,

mint nagy darab kő, a valóság.

Ám ez a kő is képletes.

A legjobb, ha mindent kimondok.

Igy oktatnak ügyeletes

és tanulságos napi gondok.

Lám, ösztönöm helyes nyomon

járt, amikor bejött az ember.

„Kikapcsolja a villanyom” -

ez zúgott bennem, mint a tenger.

A kés ott volt az asztalon

- éppen a ceruzám hegyeztem -

ha ezt az embert leszurom,

tudom, mindennel kiegyeztem.

El voltam keseredve. Hát.

Minden sötét és szomorú lesz.

Állat védheti otthonát;

hanem másfajta háború ez.

Fegyvert ragadni gyengeség:

megöl az ellenség és megver

s elszáll rólam a kedves ég.

Jogállamban a pénz a fegyver.

A hadviselés itt ma más.

A hős a kardot ki se rántja.

Bankó a bombarobbanás

s mint fillér, száll szét a szilánkja.

Igy okoskodtam s jónapot

kivánva elhuzódtam oldalt

s este a nyájas csillagok

rámnevettek a teli holddal.

1937. július

*

EMBERI ÉLETMINŐSÉG:

ŐRZÉS, JAVÍTÁS VAGY RONTÁS

Az emberélet egésze-teljessége

és pozitív-negatív részei, végletei:

mi múlik rajtunk, elő-szeretteinken,

bárki máson, hivatásos segítőn/értelmiségin,

vezetőkön, rendszeren, időn-helyen, sorson...

Tényleg mindenki a Jóisten gyermeke,

akinek bárki mással egyenlő esélye van

az extenzíven-intenzíven teljes életre,

a boldogan megélt jó életminőségre?

Igen, ha őrzés-javítás helyett nem ront...

Mindenkinek lehet jó Istene/bölcsessége, egészsége,

édes otthona, lelki-családi békéje, gyermekáldása,

játékossága, jó humora, igaz barátja, nagy szerelme,

kertje és kutyája, jó közlő és megértési képessége,

jó munkája/hivatása, építő társasága, háza és hazája stb.

p.s.:

akik nekem árthatnak,

akiknek közvetlenül én árthatok,

ami azután közvetve visszacsapódik rám is,

és ami ártalmat bevonzok/nem védek ki jól...

(nem tetszőleges, de fontossági sorrendben!)

v Én, mint önmagam „ellensége”

v Ártó előszeretteim (szülő, barát, élettárs stb.)

v Rossz ellenfelek, ellenségek - álbarátok stb.

v Profi "segítők" (úgy jó, mint rossz szándékkal)

v Mulasztó/bűnös szellemi/gazdasági-politikai elit

v Átkos társadalmi rendszer/államhatalom

v Rossz sors, balszerencse/történelem...